Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-24 / 252. szám
• HÍDLAP 2005. december 24., szombat Becket Szent Tamás története Nehéz időket éltünk akkor, a „hetvenes években”, amikor ferences diák voltam itt Esztergomban. Mégis csodálatos volt, életem felejthetetlen négy esztendeje kötődik a régi „al- mamáterhez”. Az egyik évben, a hasonlóan felejthetetlen P. Barsi Balázs vezette diákszínjátszókör Eliot: Gyilkosság a székesegyházban című darabját mutatta be. Az egyik főszerepet épp, az akkor harmadikos Bubik István játszotta. Itt kapott kedvet a színészethez, amelyet tragikus haláláig azután csodálatos művészetté formált. Balázs atya a darab kapcsán természetesen mesélt nekünk Becket Tamásról. Akkor tudtam meg, hogy ennek a legendássá és szentté vált canterbury-i érseknek milyen mély esztergomi kötődései vannak. Urához, II. Henrik angol királyhoz a legmélyebb barátság szálai fűzték kezdetben olyannyira, hogy a király kancellárjává nevezte ki, sőt amikor Theobald püspök meghalt, Henrik úgy határozott, hogy Tamás lesz a canterbury-i érsek. Tamás szembeszegült a határozattal. A kancellár ismerte önmagát; eddigi tevékenységét izgalmasnak és érdekesnek találta, és visszariadt az új állástól, mert világosan látta, hogy képtelen arra, hogy a király mellett egy mindenre igent bólintó, világias főpap legyen. Ráadásul a királyt is eléggé megismerte már, és jó diplomata volt annak átlátásához, hogy a kancellári és az érseki hivatal összekapcsolása végzetes következményekkel járna. Előre megmondta a királynak, hogy ha valóban érsek lesz, Henrik hamarosan el fog fordulni tőle. És hozzátette: „A mi mostani nagy barátságunk a legizzóbb gyűlöletté fog válni. Tudom, hogy Ön tőlem mint érsektől olyan dolgokat fog követelni, melyeket én mint érsek képtelen leszek jó lelkiismerettel végrehajtani. Irigyeink meg fogják ragadni ezt a kedvező alkalmat, közénk fognak ékelődni, és amikor Ön megvonja tőlem a jóakaratát, vég nélküli viták kezdődnek köztünk." Csakhogy a kancellár Tamás olyan klérusellenes volt, hogy Henrik egyszerűen nem hallotta meg ezeket a figyelmeztető szavakat. Annál nagyobb volt a megütközése, amikor Tamás a püspökké szentelése után lemondott kancellári hivataláról. Henrik ezt a lépést személyes sértésnek vette, és úgy tekintette, hogy Tamás felmondta az iránta való engedelmességet. A következő év őszén, 1164 októberében Henrik Northamptonba, zsinat elé idézte Tamás érseket, s azzal a váddal, hogy semmibe vette a király intézkedéseit, elítélték. Tamás betegen, teljesen magára hagyva, püspökeitől megfosztva hallgatta a király fenyegetését, hogy megkínoztatja és börtönbe fogja záratni. A gyóntatójához fordult tanácsért. A mertoni prior, Róbert azt tanácsolta neki, hogy hagyatkozzék Istenre, és engedje, hogy tovább vezessék a megkezdett úton. Ami történni fog, az nem az ő személyes dolga, hanem Isten ügye, aki övéit soha nem hagyja el. Tamás úgy határozott tehát, hogy nem várja meg a másnapi ítélethirdetést, és azt is megtiltotta, hogy püspökei részt vegyenek a másnapi tárgyaláson. Késő éjszaka, álruhában elhagyta Northamptont, és két héttel később kikötött Franciaországban. Elment Sens-be a pápához. Nem nyújtotta be lemondását, ahogy püspöktársai a király fenyegetésére ajánlották neki. Mivel azonban kinevezésének körülményei és személyes alkalmatlanságának érzése nyugtalanította és szorongatta, visszaadta a pápa kezébe érseki hivatalát. III. Sándor pápa megtartotta őt a szolgálatában, először azonban elküldte Pontignybe, hogy az ottani ciszterci apátságban tanulja meg a szegény és egyszerű életet, hogy később „a szegények vigasza” lehessen. A következő hat esztendőt Tamás számkivetésben töltötte. Vezekelt, tanult, imádkozott a szerzetesekkel együtt, és intézte azokat az ügyeket, amelyeket a pápa rábízott. Henrik azonban, akihez még mindig vonzódott, három levelét válasz nélkül hagyta. Több hiábavaló kísérlet után 1170 júliusában megtörtént a látszólagos kiengesztelődés az érsek és a király között. Tamás boldogan írt hazatérése után a pápának a király barátságos viselkedéséről. Henrik azonban megtagadta tőle a békecsókot. Ezzel Tamás számára nyilvánvaló lett, hogy Angliába való visszatérése valójában keresztútjának végső szakasza, mert meg kell halnia. Nem sokkal hazatérte után, december 21-én székesegyházában meggyilkolták. Európában elsőként Esztergomban, Lukács érsek emlékezett meg róla. Nevét a Szent Tamás hegy és kápolna őrzi. • P. Rein Királyi esküvő Ma már nehezen tudjuk elképzelni, milyen is lehetett egy királyi esküvő, főként ha a vőlegényt Hunyadi Mátyásnak hívták, a menyasszonyt pedig Aragóniái Beatrixnek. Hunyadi Mátyás második felesége, a szép, de szigorú Beatrix királyné már koronázási lakomája alkalmával keresztül vitte, hogy a szigorú asztali szertartásrendet megváltoztassák. A határozott feleség férjénél elérte, hogy a koronázási, majd az esküvői lakoma ünnepi asztalánál a királyi pár mellett csak a közvetlen rokonok és a legelőkelőbb követek foglalhassanak helyet. Aragóniái Beatrix nevéhez fűződik a királyi udvar reneszánsz pompájának megteremtése, emellett például az Európa-szerte ritkaságnak számító ráckevei szerb ortodox templom alapítása is. 1489-ből kelt az a feljegyzés, amely beszámol arról, hogy Beatrixnek egy, a Csepel-szigeten tartott lovasbemutatóján cigány muzsikusok húzták a talpalávalót. Állítólag a lóverseny szüneteiben tisztes honoráriumért hegedűjátékkal szórakoztatták az egybegyűlteket. Ez az első említése annak, hogy a hazai cigányok muzsikusként jeleskednek. Sokáig azt hitték, hogy a törökök hozták be a sakkot Magyarországra. Tévedés. Hazánkban a sakkjáték legrégibb nyomát 1335-ben, Károly Róbert idejében találjuk. Az első név szerint is ismert magyar sakkozó nő volt, mégpedig Aragóniái Beatrix. A legenda szerint hazánkban Aragóniái Beatrix kíséretében érkezett itáliai, nápolyi szakácsok honosították meg a marcipánt. Mátyás király és Beatrix lakodalmán, amelyet 1476. december 22-én tartottak, a számtalan finomság között ugyanis egy marcipánból készült sakk-készlet örvendeztette meg a vendégsereget. Beatrix jöttével (és részben kedvéért) a művészibb énekkar és olasz trovatorik váltották fel a magyar hegedűsöket Mátyás udvarában. Beatrix zenei ízlését a nápolyi udvar formálta. Énekkarának létszáma 1483-ban 13 fő volt, és ez megfelelt a korabeli gyakorlatnak. Beatrix zenemestere a nagy tekintélynek örvendő franko-flamand zeneszerző és zeneelméletíró, Johannes Tinctoris volt. A királyné csepeli uradalmában cigányzenészek muzsikáltak, a király asztalánál magyar dal hangzott, a hegedűsök, igricek még értő közönségre találtak. Mátyás király figyelmét a reneszánsz képzőművészet alkotásaira egyébként először a pécsi püspök, Janus Pannonius hívhatta fel. Valószínűleg az ő ösztönzésére rendelt meg Mátyás marcipán arcképet Mantegnatól. Ez a kép híressé vált művészeti gyűjteményének egyik „alapító” darabja lett. Szövetségesei és barátai pompás alkotásokat küldtek neki. Gyűjteménye azonban nemcsak ajándékozás révén gyarapodott, ő maga is rendelt egy fehér márvány kutat Verrocchiotól, képeket Filippino Lippitől és Caradossót, a híres milánói ötvöst is foglalkoztatta. A legtöbb műtárgy elpusztult, fennmaradt azonban a Mátyás királyt és Beatrix királynőt ábrázoló domborműpár, ami feltehetően Gian Christoforo Romano műve, az esztergomi kincstár arany Kálváriája, és a „Bakócz-kárpit” néven ismert trónkárpit. És akkor még nem is esett szó híres könyvtáráról a „Bibliotheca Corvinianaról” - ám ez már egy másik történet. • Históriás Ferenczy Andrea evangélikus lelkész karácsonyi üzenete 2005 Karácsonya újra a földön szívtől szívig terjedő örömhír láncolat. Nemcsak a díszeket tűzzük karácsonyfáinkra, hanem Isten újra annak a jelét mutatja, hogy szeret. Karácsony, Jézus születése, az Ige, az Isten, a szó testté léte. Isten cselekszik. Az Úr jön. „az égből színméz csörgedez, a légben illat lengedez. Mozdul az ég, áll a csillag, ég kapui kinyílnak, Messiásunk születik ma” János apostol leveléből Isten igéje így szól, „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy Egyszülött Fiát elküldte a világba, hogy éljünk őáltala. ” A világba küldte Isten Egyszülött Fiát. Közénk engedte. Nem készítette elő érkezését, nem foglalt le számára valami előkelő szobát. A hangsúly Jézus megszületésekor a földön küzdő emberen van. Isten célja, a megváltatlan, bűnei miatt sokat szenvedő ember. Isten nekünk adja magát. Sőt, odaadja értünk magát. Elkészíti érkezését, és végre az ember megtalálja a világban a Szabadító Istent. Retideződik a bűnöket hordozó, tartogató ember romlottsága, vergődése. Jézus születése ajándék, megváltás számunkra. Jól ismert a Bábel torony építésének története. Az emberek az egekig akarnak jutni. Egyik tégla után rakják a másikat, hogy ott legyenek az Úrnál, hogy naggyá válhassanak, dicsőséget szerezzenek önmaguknak. Isten látva az emberek balga cselekedetét közbelép és összezavarja az emberek nyelvét, szándékát. Hozzá alulról nem lehet eljutni, nem vezet út. Isten jön hozzánk, és nyújtja felénk irgalmas karját. Isten érkezik. 0 nyit ajtót az égen, ' a mennyen. Jézus Krisztus megszületése fordított Bábel toronyépítés. Az ég összeér a földdel. Az igazi szeretet és tisztaság, a szent hozzánk költözik. Karácsony öröme, hogy Isten meglátogat minket, és nekünk adja megváltásunkra a Betlehemi Gyermeket. Nézzük meg, mit is jelent ez ezekben a napokban! Mit jelent, hogy közénk jön, felülről, a világba, az emberi test köntösébe bújik Isten. A világba jön, ahol lesz, akinek ez lesz az első Karácsonya a házastársával, az ez évben született gyermekükkel. Abba a világba érkezik, ahol lesz, akinek ez lesz az első magányosan, vagy már hosszú évek óta egyedül töltött Karácsonya. Lesz, aki ebben a világban Karácsonykor is kórházba siet. Lesz, aki az utcákat járja, mert sehol sem érzi jól magát. Lesznek nincstelenek, mert úgy érzik, nincs öröm, nincs egészség, nincs társ, nincs igaz szeretet számukra. Ebben a világban is Karácsony van, jelen van Jézus, és éppen ezekben a nincstelen helyzetekben Isten megfordítja a nincstelen ember életérzését, hogy vagy! Nekem vagy. Érted, neked születtem meg. Kinyílt feletted az ég. Tudom, hol vagy, miben vagy. Minden bezárult a számodra, az Ég kapuja azonban kinyílt. Kilátunk a világból, reménységünk van. így köszöntötték régen gyermekek a családtagokat: „Nagy örömet mondok, megjött, akit vártunk. Megszületett Jézus, a mi Messiásunk. Erre tanít minket a mi jó tanítónk, hogy ez a Messiás, a mi Szabadítónk. ” Boldog, aki Karácsony megszokott, sokszor elengedhetetlennek tűnő, de mégis fárasztó keretein túl a Megérkezett Megváltót ünnepeli. Nemcsak kerete, igazán tartalma van Karácsonynak. A Jézusnak örvendező lélek éneke, imádsága. Jézus Krisztus által ünnepe van az embernek. Szánja meg a családokat Urunk, és töltse meg az ünneplő olvasókat áhítattal, Isten magasztalásával, mert megnyitotta számunkra a mennyet, és 0 maga jött közénk, hogy az üdvösség nagy ajándékát már senki el ne vehesse. Gloria in excelsis Deo.
