Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-06 / 196. szám
4 RÉGIÓ www.istergranum.hu • HÍDLAP • 2005. október 6., csütörtök Az ügyeleti munkának ára van Tömeges munkaügyi perektől tartanak az egészségügyi intézmények Kevés a biotermék, de még drágul is Csökkenhet az egészséges élelmiszerek magyarországi piaca Folytatás az 1. oldalról A törvényileg előírt heti óraszámot nem lehet túllépni, azt azonban már a hét közepén ledolgoznák mind az orvosok, mind az ápolók. Állami finanszírozás nélkül elképzelhetetlen a jogszabályok megváltoztatása, mivel a szeptemberi kötelező 4,5 százalékos béremelést is csak jelentős létszámleépítéssel tudják fedezni. Pák Gábor, az esztergomi Vaszary Kolos Kórház orvosigazgatója, a félreFolytatás az I. oldalról Antalffy Gábor a statisztikai hivatal adataira hivatkozva elmondta, hogy idén az első félévben csaknem hatszáz kisbolt zárt be, a változások pedig tovább rontanának a helyzeten, a létminimumhoz kötött tervezett emelésnek ugyanis nincs semmiféle alternatívája. Az érdekképviselet azt próbálja elérni, hogy a kisvállalkozók egyfajta kompenzációként legalább adókedvezményben részesülhessenek, ahogyan ez például Spanyolországban működik. Ott jelenértések elkerülése érdekében, érdeklődésünkre felvázolta az ügyeleti díjak rendszerét. A vita forrása a közelmúlt peres ügyeiben abból ered, hogy az ügyeletet mindenkinek a törvényes munkaidején túl kell végeznie az ügyelet jellegétől függően az óradíjak bizonyos százalékáért. A leginkább problémás részlete a dolognak, hogy az ügyeletben eltöltött órák a nyugdíj megállapításakor nem számítanak be, és a szakaszos munkavégzésre hivatkozva nem tős járulékcsökkentéssel elérték, hogy ez a munkáltatói kör majdhogynem elsődleges foglalkoztatóvá vált, míg nálunk a kisebb vállalkozások lassan „elbocsátó helyként” működnek ahelyett, hogy felszívnák a munkanélkülieket - véli a KISOSZ elnöke. Legrosszabb esetben az is előfordulhat, hogy a munkát keresők előbb-utóbb letagadják a felsőfokú végzettségüket a diplomához társuló magasabb, de az adóterhek miatt egyre nehezebben kifizethető jövedelemminimum következtében, illetve számít tizenhat órás munkavégzésnek sem - mondta el Pák Gábor. A követelések jogossága tehát itt keresendő, hiszen az egészségügyi dolgozók jóval több időt töltenek munkahelyükön, mint bárki más, így legalább előrehozott nyugdíj formájában megilletné őket az ügyeletek elismerése teljes munkavégzésként. Igaz azonban, hogy bizonyos intézmények belső szabályozással némileg eltérnek a törvényi keretektől, okot adva a dolgozók követeléseinek. Az orvosigazgató véleménye szerint az ügyelet újfajta elszámolása valójában nem gazdasági kérdés, hanem ellátásbeli. Amennyiben az ügyelet is teljes munkaidőnek számít majd, jóval több egészségügyi dolgozóra lesz szükség, az államnak ugyanakkor észre kellene már vennie, mennyire megkopott ennek a szakmának a presztízse, tehát mindenképpen lépni kell. Pák Gábor valószínűnek tartja, hogy Esztergomban is megindul a pereskedés, ha jogerőre emelkednek a közelmúlt bírósági ítéletei. a munkáltatók többször is átgondolják, feltétlenül szükségük van-e diplomás munkaerőre. így pedig végképp esélytelenné válik a diplomás munkanélküliség csökkentése. Ahogyan több miniszterelnöki kijelentést, a mostani béremelési javaslatot is mind többen illetik a populizmus vádjával a közéletben. Szakértők egy része úgy vélekedik: az új ötlet elsősorban a jelentős hiányokkal küzdő társadalombiztosítási kassza bevételeinek növelése érdekében született. • Szabó Hajnal A genetikai beavatkozás nélkül készült termékek ára már most is magas, az elkövetkezendő években azonban tovább nőhet. Az Európai Unióban ez az emelkedés előreláthatólag nem okoz gondot, de Magyarországon piacot veszíthetnek a biotermékekkel foglalkozók. Egy, az Európai Unióban folytatott kutatás eredményeképp kiderült, hogy a biotermékek ára az elkövetkező egy-három évben akár húsz százalékkal is nőhet. Tunyogi Andrásné, az Agárgazdasági Kutató Intézet (AKI) piaci információs osztályának vezetője az üzletág nagy veszélyét abban látja, hogy a biotermékek ára magasabb, mint egy hagyományosan termesztett terméké. Ennek oka, hogy biotermékek esetében hiába kevesebb a részköltség (például a permetezőszerek hiánya miatt), a hozam is kevesebb, mivel a biotermékeknél csak korlátozottan használhatók hozamfokozó tápanyagok. A magyar gazdaságban a biotermékek előállításával foglalkozók köre alig mérhető, mondta Tunyogi Andrásné: a biotermelés az összes agrártermelés alig 1-2 százalékát teszi ki. Ezért Magyarországon azok a termelők járnak jól, akik a nyers- vagy feldolgozott bioterméküket maguk exportálják, hiszen a külföldi ár nagymértékben meghaladja a belföldit. Az Európai Unióban az egészségesebb táplálkozás jegyében komoly állami támogatást biztosítanak a biotermesztőknek. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy az egyes országok termelésében a biotermékek aránya sokkal magasabb, mint hazánkban. Magyarországon a legtöbb vásárlónak elsősorban anyagi okokból nincs lehetősége arra, hogy válasszon az olcsóbb, de hagyományos, vagy a drágább biotermékek között. Ezzel szemben a földművelésügyi tárca szerint annak nem számít a magasabb kereskedelmi ár, aki egészségesen akar élni, mert bármennyit is kérjenek a boltokban, megveszi a bioterméket. • H.B. • Juhász Regina Újabb terhet raknának a kisvállalkozásokra Növekvő minimálbér miatt növekvő költségvetési bevételek LAP(SZ)ÉL Bukovics Krisztián Megmaradt emlékezők Október 6-a a magyar nemzettudat egyik meghatározó dátuma, az örökkön vágyott és csak kevésszer, rövid időre kivívott szabadság emléknapja. Ellentmondásos, mint annyi minden más e Kárpátok közt hazát találó nemzet történelmében, hiszen az aradi mészárlás vált szabadságunk (egyik) jelképévé. Innen, több mint százötven év távlatából és főleg a Duna partjáról, az elszakított magyar területek közvetlen szomszédságából, a Mária Valéria híd partokat összekötő ívei mellől szemlélve még inkább •magunkénak érezhetjük. Nem kell olyan messzire visszamenni az időben, néhány évvel ezelőtt, kis túlzással, nyoma sem volt a Duna bal oldalán az aradi vértanúk emlékének. Önálló partizánakciókat indító, állásukkal játszó magyar nemzetiségű tanárok suttogták el a diákoknak, mi történt 1848-49-ben, mit jelentett és jelent ez a magyarság számára. A lesötétített osztálytermekben pedig hol meghallgattatásra talált, hol a semmibe veszett a tiltott tanokat oktató pedagógusi hang: október 6-a csak azok emlékezetében maradt meg, akik az átlagnál jobban tisztelték magyarságukat, akiknél otthon is elismételtették a vértanúk neveit. Az elmúlt évek változásaitól, kevésbé gátolt gondolatszabadságától azt vártuk, hogy ezek a valóban összekovácsoló, a hídnál is erősebb összefogó erők majd felszínre kerülnek, történelmi létünk viharvert emlékei ismét közös ünnepeink lesznek. Nem így lett. A korábbi generációkból szinte kiveszett - a fenti, tiltó csehszlovákiai, illetve szlovákiai nemzetiségpolitikai elnyomás miatt - „mienk” érzés azóta csak keveset erősödött, az anyaországban is inkább stagnál, sőt - szentség- törés még leírni is - gyengül. Mintha elfelejtődött volna az ezerszer leírt és megerősítetett igazság arról, ami egy nemzet léte, jövője és annak történelme között feszül. Az aradi vértanúk ünnepe, hasonlóan több más, büszke magyar múltunkból magunkkal hozott emlékkel az elszürkülő, érték és érzelem nélküli sivár környezetben felnövő új generáció számára egy megfoghatatlanul távoli és idegen eseménnyé vált. Gondoljunk erre, gondolkodjunk el ezen is október 6-án, vagy március 13-án, vagy akár augusztus 20-án mi, emlékezők; jusson eszünkbe az, hogy az egyre kiszolgál- tatottabban, felhígultabban sodródó, nemhogy nemzet -, de lassan öntudat nélküli magyarság így könnyen elveszítheti területei után szép lassan emlékeit, értékeit, történelmét, és a sor végén egyszer csak önmagát. És - bár az ilyen napokon nem lenne helye politikának - minden olyan esemény, amely egymás ellen uszít országon vagy egykori országrészeken belül egyaránt, csak sietteti a nemzetpusztulást, gátolja a megkapaszkodást a lejtőn, és teljesen lehetetlenné teszi, hogy egységesen, közösen és erősen emelkedjünk felül az önmagunkat pusztító viszálykodáson. Sose kérdezzük, hogy miből készül a felvágott? Örök szabály, hogy a jobb minőségű élelmiszerért többet kell fizetni ‘ Gyakran nemcsak az élelmiszerek borsos ára és a kereskedelem árképzési módszere elgondolkodtató a laikusok számára, hanem a termékek összetétele is. Pedig nem árt tudni, mi kerül a tányérunkra, és miért van szükség annyiféle értéktelen adalékanyagra. Az egészséges táplálkozást hirdető reklámok és újságok gyakran felvilágosítás ürügyén közölnek teljesen téves információkat az olvasókkal, elbi- zonytalanítva a háziasszonyokat bevásárláskor. Számtalanszor halljuk, hogy érdemes elolvasni az összetevőket, majd hüledezve rakjuk vissza a polcra, ha olyan megbotránkoztató szavakat olvasunk rajta, mint szentjánoskenyérliszt, vagy probiotikum, ne adj isten, stabilizátor. Felmerülhet a kérdés, miért van szükség minderre, hiszen az otthoni aludttej is jól megvan speciális gombák és baktériumok nélkül, ezeket a segédanyagokat pedig többnyire a betegségekkel kötjük össze, nem a kefirrel. Tovább ront a helyzeten, hogy az utóbbi időben megszaporodtak az élelmiszer-botrányok, például a káros anyagokat tartalmazó fűszerkeverékeknél. Sohár Pálné, az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) Élelmiszeradalék és kémiai szennyező anyag főosztályának vezetője kérdésünkre elmondta, az elmúlt évben 170 vizsgálatból négy esetben mutattak ki oda nem illő ösz- szetevőt, bizonyos külföldről származó fűszerkeverékekben. A probléma az, hogy uniós csatlakozásunk óta a tagországokból jövő termékek minőségéért maga a gyártó, illetve a forgalmazó felel, mivel ellenőrzés már nincs a határokon. Egy-egy kifogásolható termék tehát előfordulhat. A legtöbb találgatás azonban mindig a felvágottaknál és egyéb húskészítményeknél van. Bár az Elelmiszerkönyv előírja, hogy adott élelmiszerhez milyen adalékanyag használható indokolt esetben, ám a háromkötetes szabálygyűjteménynek csupán az első kötete kötelező érvényű, vagyis az élelmiszerek többsége kiesik ebből a körből. A könyv tartalmazza például a párizsi pontos meghatározását, alapanyagait, színét, formáját. Azt azonban nem sikerült kiderítenünk, mit foglal magában a kiegészítő anyagok címszó. A Komárom-Eszter- gom megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatóhelyettese, Gács Judit kérdésünkre elmondta, hogy ellenőrzéseik során főként a zsír és sótartalommal vannak gondok. Előfordul, hogy az előírt fehérjetartalom sincs meg egy felvágottban, ami arra enged következtetni, hogy túl sok zsíros szalonnarészt és kevés színhúst kevertek a készítményhez. Hozzátette, bár az olcsóbb ár nem jelenti, hogy egészségre káros lenne egy termék, mégis érdemes figyelembe venni a márkajelzést, felvágottnál pedig a színt. Érdekes például összehasonlítani az elvileg azonos szabvány szerint készülő párizsikat. Szembetűnő a különbség, mind külsőleg, mind az ízeket tekintve. Kenyérféleségeknél már egyértelmű, ha a megengedettnél több adalékanyagot használtak a pékek, mivel ilyenkor a kenyér morzsalé- kosabb, és nagyobbak a hézagok a tésztában - figyelmeztet Gács Judit. De mik is az adalékanyagok? Sohár Pálné tájékoztatása szerint olyan természetes és mesterséges készítményekről van szó, amelyeket a termékek kedvezőbb állagának érdekében használnak fel. A lényeg, hogy csak indokolt esetben használható, és akkor is csak kis mennyiségben. Egy nem százszázalékos gyümölcslénél például azért van szükség állomány- javítókra, hogy az ital ne váljon ketté rostokra és áttetsző folyadékra. Henter Ildikó több élelmiszeripari szakember mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a bolti élelmiszerektől a szállítás és tárolás miatt nem várhatunk ugyanolyan állagot, mintha otthon készítettük volna. Az állomány- javítók nem feltétlenül rosszak, és a tudomány azt sem igazolta, hogy elősegítenék a rák kialakulását. Valójában a mértéken van a hangsúly, mind az előállítás, mind a táplálkozás szempontjából. „A legtöbb esetben elvárjuk, hogy a megvásárolt élelmiszer produkáljon egy megszokott minőséget, homogén állagot, de teljesen természetes összetevőkből. Ilyen nincs!” - tette hozzá Henter Ildikó. A tejtermékeknél ugyanakkor meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a tejet erősen fölözik, és alkotóelemeire bontják üzemi felhasználása érdekében. A permeátum elnevezés szúrhat szemet a fogyasztónak, erről azonban érdemes tudni, hogy valójában a tej tejcukros savórészéről van szó, egyáltalán nem káros, sőt, nyomelemekben és laktózban gazdag. Aki azonban teljes értékű tejre vágyik, az ilyet is talál a boltok polcain. • J. Regina
