Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-06-25 / 124. szám
HIDLAP • 2005. június 25., szombat ?azin Varga Péter jegyzete Szent Iván - éji varázslatok Az év hatodik, harmincnapos hónapja a római Junoról, a házaséletet és az állami életet védelmező istenről kapta a nevét. Hazánkban ezt a hónapot Szent Iván havának nevezte a néphagyomány, pedig június 24-e valójában Keresztelő Szent János ünnepe a római-latin kereszténységben. Ivánnak a görög-bizánci egyházban hívták. Szent Iván napja valójában a nyári napforduló ünnepe és ne gondoljuk, hogy eredendően keresztény ünnep volna. Ősi időktől fogva megfigyelte az ember, hogy a Nap ekkor éri el pályája csúcsát, így tehát az ünnephez tartozó kultikus szokás, a tűzgyújtás szertartása valójában a Nap megsegítését, támogatását célozta. A pogány kori hagyomány került be tehát a keresztény kultúrkörbe. A Szent Iván- napi tűzről azt tartották, hogy megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen és elősegíti a jó termést. A szertartásos tűzugrás hagyományának egészség- és szerelemvarázsló célja van. A szokás lényeges része a szerelemvarázslás volt, a tűz átugrása közben párosító és kiházasító dalokat énekeltek. Székelyföldön szokás volt Keresztelő Szent János ünnepének vigíliáján az angyalozás. Ilyenkor a falvak népe falurészenként lombsátrat állított valamelyik ház előtt, s az itt összegyűlt szomszédok olvasókat és litániákat imádkoztak. Ezeket keresték fel az angyalozók, akik a csen- gettvűs kivételével mindannyian lányok voltak. Házról házra jártak köszöntő énekekkel, s a háziaktól pénzt, tojást, süteményt kaptak. A szlávok fás, bokros vízpartokon gyújtották a tüzeket, közben fehér tyúkot és fekete kakast áldoztak. Mikor azután a tüzek kialudtak ledobálták ruháikat és beleugráltak a vízbe. Csehországban a szerelmesek koszorúkat dobáltak át egymásnak a tűz fölött. Karcagon és Kéthelyen úgy tudták, hogy a Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az azt követő drága gabonát jósol. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderbe heve.- redtek. Akinek a helyéről a letaposott kender később felemelkedett, arról úgy hitték, hogy egy esztendőn belül férjhez megy. Szent Iván napjához kapcsolódtak a páfrány virágzásával kapcsolatos hiedelmek is. A néphit szerint a páfrány csak ezen az éjszakán virágzik, és csupán néhány pillanatig. Aki mégis rálel, az nem csak láthatatlanná tud válni, de érteni fogja az állatok és a növények beszédét is. A Sárközben úgy tudták, hogy a páfrány azért pompázik csupán néhány pillanatig, mert virágát maga az ördög viszi el. Jobb félni, mint megijedni! Nem árt, ha mi is gyújtunk tüzeket, csak vigyázzunk, hogy azt a kijelölt tűzrakó helyeken tegyük! „Ha szeretet nincs bennem... ” Június 26-a János Pál napja Hogy a névösz- szetétel honnan származik, pontosan nem tudjuk, a katolikus egyház liturgikus naptárában június 26-án nem ez a név szerepel. Míg Péter Pál napjának eredete közismert, addig a János Pál viszonylag tisztázatlan. Még azt sem tudjuk a bizonyosság erejével, hogy János alatt Keresztelő Szent János értendő-e, vagy a tanítvány, „akit Jézus szeretett”. Keresztelő Szent Jánosról biztosan a következőt tudjuk: „Föllépett egy ember: Isten küldötte, a neve János. Tanúságtételre jött, tanúskodni a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. O maga nem volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról tanúskodjék. O a világosságról tesz tanúságot, hogy mindenki higgyen általa.” Ám ez a célja János evangélistának is, aki a befejezésben így ír: „Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia.” így a Keresztelő tanúsága hirtelen átváltozik az evangélista tanúbizonyságává. A teológusok mindenesetre joggal feltételezik, hogy János evangélista legalább is Keresztelő Szent János iskolájához tartozott. A névösszetétel másik tagja, Szent Pál esetében sokkal egyszerűbb a helyzet. Nyilván arról a Saulusról van szó, aki keresztényüldözőként végül Júdás helyébe lépve a tizenkettedik apostollá vált, noha ismereteink szerint személyesen nem találkozott Jézussal. Pál akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek mis- szionálásához. Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni. Egyes adatokat - mindenekelőtt életének utolsó és mindenképpen legjelentősebb évtizedéről - leveleiből és az Apostolok Cselekedeteiből tudhatunk. Maguk a levelek azonban az apostol egyéniségének, hitének és gondolkodásának megragadó képét nyújtják. Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. (Mintegy ötmillió zsidó élt akkoriban Palesztinán kívül.) A kilikiai Tarzuszban született, a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén, a szinkretizmus központjában. Gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott. Atyjától városi és római polgárjogot örökölt. Jellemző a diaszpóra-zsidóságra és Pál családjára is a zsidó hagyományokhoz való ragaszkodás. Családja Benjamin törzséből származott. Lehetséges, hogy a galileai Giskala volt ősi otthonuk. Pált tulajdonképpen Saulnak hívták, mint a Benjamin törzséből való első királyt; de már születésekor megkapta a római Pál (Paulus) nevet is. Megtérését az Apostolok Cselekedetei a következőképpen meséli el: „Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az Úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte, adjon neki ajánlólevelet, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik. Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül. A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang szól hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Erre megkérdezte: Ki vagy te Uram? Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” A városba érve azonnal megkeresztelkedett. Min denesetre a János Pál névösz szetétel leginkább elhí- resült viselője a közelmúlt ban elhunyt II. János Pál pápa. Küldetésében igyekezett ötvözni Szent János és Szént Pál apostol egyéniségét, missióját. Utóda, XVI. Benedek első intézkedései egyikeként föloldotta a szenttéavatások megkezdésére vonatkozó korábbi rendeletet, miszerint öt esztendőnél korábban nem indítható el a vizsgálat. II. János Pált vá- _ lasztott nevének nagy elődei- valószínűleg szentek so- majd hez méltóan hamarosan a rába emeli egyház. • DÉNES «JÉ vízből állt. Ilyen állapotban a harmadik nap éjjelén a természet nem tudott több ellenállást kifejteni. Elaludtam, és álmomban nagy zajt hallottam, amely felébresztett. Láttam a nap egy sugarát, amely a torony egész belsejét megvilágosította. Felemeltem a fejemet, hogy Istennek hálát adjak, s akkor magam fölött láttam egy ferences testvért, akinek a lábai át voltak fúrva. Amikor felemeltem a karomat, hogy megragadjam, hirtelen eltűnt. Akkor rájöttem, hogy az eltűnt testvér nem volt más, mint a mi atyánk, Szént Ferenc. Megértettem Isten akaratát, hogy hagyjam el a világot, és Neki szolgáljak." Élete ezután imádságban, igehirdetésben, csodás gyógyításokban, betegek ápolásában, korházak alapításával telt. 1455-ben az akkor már legendás vándorprédikátort III. Challixtus pápa keresztes háború szervezésével bízza meg, hogy így igyekezzen megmenteni a magyarokat a török veszélytől. Hunyadi Jánossal egymás méltó társai lettek. Nándorfehérvár alatt nem csak a sereg összegyűjtésében volt fáradhatatlan, hanem a harcban is. Egyetlen kereszttel a kezében vezette csatába a katonákat. Nagyszerű győzelmet aratva fölmentették az ostromgyűrűbe fogott várat menekülésre kényszerítve a törököt. De három héttel később a táborban kitört pestisjárványban meghalt Hunyadi, és október végén az újlaki kolostorban visszaadta lelkét Urának Kapisztrán János is. Testét itt őrizték mindaddig, míg a török hódoltság idején ismeretlen körülmények között nyoma nem veszett. 1690-ben avatták szentté. Ünnepét 1890-ben vették fel a római naptárba, március 28-ra. Mivel azonban ez a nap legtöbbször nagyböjtre esik, 1969-ben az ünnepet áthelyezték halála napjára, október 23- ra. A Magyarországon ma működő két ferences rendtartomány közül az egyik az ő nevét viseli. Ide tartoznak az esztergomi barátok is. • P.Rein Keresztes ferences desen kinevezte a Nápolyi Vicaria, a királyság legfőbb bírósága elnökévé. Ezt a tisztet nem sokáig töltötte be, mert egy perben igazságtalan ítélet meghozatalára kényszerítették, s ez egy ember életébe került. Ekkor lemondott tisztéről, a király pedig Perugiába küldte bíráskodni. Huszonhat éves volt. Két év múlva egy kis időre a város kormányzója is lett. Időközben azonban háború tört ki Perugia és Malatesta között, Jánost elfogták és börtönbe vetették. Megkísérelte a szökést, de ismét elfogták, és ekkor változott meg a lelke úgy, hogy később a megtérését látta benne. Teljesen szakított a világgal, felbontotta korábbi eljegyzését, s belépett a ferences rendbe. O maga így meséli el a történetet: „Mérlegeltem, milyen magas a torony. Véletlenül volt éjjeli takaróm, s mivel késem nem volt, a fogaimmal hasogattam szalagokra. E szalagokból, bár hozzáadtam doktori jelvényemet is, annyi hiányzott a földig, amekkora a régi Szent István-szo- bor... Kezdtem leszállni ezen a szalagkötélen, de doktori jelvényem elszakadt, és én a földre estem, miközben a lábamon lévő bilincsekkel nagy zajt csaptam, és mivel a lábam is eltört, meg sem mozdulhattam. Észrevették, elfogtak, s ugyanannak a toronynak a fenekére vittek, ahol lábszáram közepéig ért a víz. Derekamnál fogva lánccal a falhoz kötöttek úgyhogy mindig lábon kellett állnom. Napi élelmem egy kis darab kenyérből és egy pohár Legendás történelmi személyisége, majd szentje a kor Európájának és Magyarország históriájának egyaránt az 1386. június 24-én az Aquila közeli Capestránóban született Kapisztránói János. Feltűnően tehetséges ifjú volt, ezért egész fiatalon Perugiába küldték tanulni a kor leghíresebb jogi karára. Közel tíz évig tanult itt, majd iskolái befejezése után Nápolyi László rövi-
