Hídlap, 2004, július-szeptember (2. évfolyam, 130-194. szám)
2004-08-28 / 171. szám
15 KALEIDOSZKÓP 2004. augusztus 28., szombat • HÍDLAP • Eleink hagyománya Ha Olaszországban vagy Görögországban járunk, ott sem az olaszos, vagy a görögös konyhát kóstoljuk meg, hanem az olaszt és a görögöt. Mintha a legújabb kori fogalomalkotásokkor is ódzkodnánk mindattól, ami eredetien magyar, hazai és régi. Vannak törekvések, hogy korábbi korok divatját, öltözködési stílusát beemeljék a mai divatszabászatba, és a kisebb médiahátszéllel is, léteznek olyan szakmai műhelyek, ahol ezer éveket mennek vissza az időben. A honfoglalás kori, és a még korábban élő, dolgozó, harcoló magyarság táplálkozási- és öltözködési kultúráját hozzák felszínre, s próbálják megismertetni az egyre fogékonyabb nagyközönséggel. Hogy mi a hasonlóság a honfoglalás kori gabonakonyha, és a veretes tarsolylemez között, ez idáig csupán a kormegjelöléssel tudtuk összehozni. Nyers Csaba natúrkonyhai szakács és lemezdomborító művész pedig a kétkezi alkotások terén mutatja meg ezen két termékkör kapcsolatát.- Régen bedobtunk egy jó sült kolbászt a hentesnél, aztán az idő múlásával ezt felváltotta a hamburger, s mostanság mindenki az egészséges táplálkozás fontosságáról papol. Ami valójában elfogadható is, hiszen nem biztos, hogy a zsíros cupákok kedvezőbben hatnak a szervezet működésére, mint egy könnyű étel. Arról sem szabad viszont elfeledkeznünk, hogy a Lajtán túlról oly sokat szidott és barbárnak nevezett őseink olyan alapanyagokból főztek, amelyeket mostanság a nagy nyugati reformszakácsok népszerűsítenek.- Régi vágyam volt, hogy bemutassam: őseink étkezési szokását, ételeinek alapanyagát fel lehet használni a mai kor kihívásainak megfelelően is. Szabadtéri gabonafőzéseimmel szeretném bizonyítani, hogy a magyarság ősi ételei, az úgynevezett kásaételek a mai korban is megfelelőek, hagyományos ízeket hordozván a legfinnyásabbak számára is elfogadhatóak. Azért is járom az országot, hogy a háziasszonyok megismerjék és használják a gabonaféléket. Ezek élettani hatása rendkívül fontos. Az őseink által használt alapanyagok közül a köles például erősíti a hajat, a bőrt feszesebbé, a körmünket pedig szilárdabbá teszi.- Sokan úgy állították be a magyarokat, bogy nyereg alatt puhítják a búst, mondhatni félnyers állapotban fogyasztják az állati termékeket, s mára kiderült, hogy például a divatos instant levesporok „feltalálói” ők voltak. Ön ősmagyar ételeket főz, de azért vegyük figyelembe az eltelt pár évszázadot, amely során fokozatosan alakult, változott a magyar konyha.- Elsősorban szakács vagyok, de úgy gondolom, hogy ebbe a foglalkozásba a pékség és a cukrászat is beletartozik. Egy szakma elsajátításakor mindig szeretek lemenni a mélységekbe, hogy az apró részleteket is ismerjem. Ide tartozik régmúltunk táplálkozási módjának, szokásainak ismerete, és tudom, hogy ezekből a mai napig példát vehetünk. Elsősorban azért választottam honfoglaló őseink időszakát, mert elkészítettem őseink főzőedényét, a törteli üstöt. Ebben az edényben csakis honfoglalás kori ételeket illik főzni, ezért is fordultam intenzívebben e kor megismerése felé.- A törteli üst nem csak fellelt és fellelhető tárgyi emlékünk, hanem lelőhelyeinek függvényében történelmünk hiányzó fehér foltjainak eltüntetésében is a segítségünkre lehet.- Meg kell említenem Érdi Miklós nevét, aki saját költségén beutazta azokat a lelőhelyeket, ahol ilyen ősi főzőedények előkerültek. Megtalálásuk, vagyis az 1500 üst alapján a Kárpát-medencéig juthatunk el Ordosztól, a 24 hun törzsszövetség fővárosától, amely nem messze található a kínai faltól.- Adva volt tehát egy szakács, aki úgy gondolta, hogy nem a nyugati recepteket honosítja meg csonka kis országunkban, hanem a régi nagyok gasztronómiája felé fordul. De miért? Miért mondjuk egy gabonaétel és nem egy francia mártás?- Bármilyen furcsa, de én éppen Franciaországi tartózkodásom alatt ismertem fel, hogy nem a külföldi gasztrokultúrával, hanem eleink konyhájával kell foglalkoznom. Cannes-ban főztem a gazdagoknak, ismertem is az ottani konyhát, és ekkor jött ez a felismerés. Belső indíttatást talán azért is éreztem, mert tudtam, hogy múltunk ezen részével odahaza senki sem foglalkozik. Ott, az idegen világban sokszor feltettem magamnak a kérdést: mit keresek itt valójában, hiszen otthon lenne sok feladatom. Talán azért is jöttek elő bennem ezek a kérdések, mert ha külföldön tartózkodom, már az első nap elkap a honvágy, és csapot-papot otthagyva rohannék haza. Miután senki sem foglalkozott ez idáig ősi gabonaételekkel és az ősi minták fémbe rajzolásával, én elsőként vállaltam fel, hogy elindulok egy eddig járatlan úton.- Szakács és szerszámkészítő. A föld élő terményeivel és a rideg fémmel foglalkozik, ételt készít, az ásványi kincsbe életet lehel. Mégis nehéz a laikusnak összerendezni ezt a két foglalkozást.- Azt hiszem, a múltunkból kaptam a késztetést. Bármilyen furcsának is hangzik, egy olyan belső inspirációt kaptam, hogy éreztem, régészeink által feltárt dolgok mását kell elkészítenem. Hiszen most csak ott porosodnak ezek a történelmet hordozó tárgyak a múzeumi tárlókban. Szerencsére sok ember érzi most már, hogy múltunk tárgyi emlékeit visszahozhatjuk a mai korba, a mai divatba. Bátran, büszkén viselhetünk olyan tárgyakat, öltözködés-kiegészítőket, amit őseink is.- Bátran, büszkén - így fogalmazott. Itt az unió, s a legelszomorítóbb az, hogy hiányzik a jogos büszkeségünk. Az emberek jó része úgy érzi, alábbvalóak vagyunk a többi nemzetnél.- Sajnos, a finnugor elmélet is hátráltatta a magyarság jogos büszkeségének megmaradását. Mára már nyilvánvaló, hogy ez a belénk sulykolt rokoni kapcsolat mennyire történelmietlen. Persze, nyomon lehet követni, miért verték ezt bele az emberek fejébe. Minél régebbi egy nép múltja, annál erősebb az az érzése, hogy ősei jogán ne érezze másodrendűnek magát a világban.- Sajátos eszközeivel harcol a magyar hagyományok fennmaradásáért. Jó is az irány, hiszen az embereket a gyomrukon keresztül és az öltözködés kapcsán is meg lehet fogni. Becsomagolt könyvek halmazát is látom az asztalán.- Harmincöt éve egy árverésen megvásároltam a Turáni ornamentika története című könyvet, Huszka József alkotását. Akkor döbbentem rá, mekkora kincs ez a 2300 darab rajzos ábrából álló gyűjtemény Huszka József egész életében azon munkálkodott, hogy a magyarság mintakincsét összegyűjtse, s úgy gondoltam, újra kiadom és állandóan kaphatóvá teszem ezt a könyvet. Azért mentem ki Ausztriába dolgozni, hogy előteremtsem a könyvkiadáshoz szükséges anyagiakat.- Itt ül velem szemben, pulóverén a zöldhalompusztai aranyszarvas rajza. Ez mind-mind jelzésértékű. Két lehetőség van: az emberek vagy kigúnyolják ezért, vagy őszinte érdeklődéssel fordultiak ön felé.- Öltözködéssel, bőrövvel, tarsolylemezzel is lehet kultúrmissziót teljesíteni az őszinte emberek körében. Úgy tapasztalom, sokan fogékonyak múltunk mintakincse iránt. Őseink nem beszéltek sokat, a jelképek adtak nekik útmutatást, hordozták a gondolatokat, továbbították az üzeneteket, és utána minden érthető lett. Én a jelképbeszédet, a jelkép tiszteletét szeretném visz- szahozni a mostani időbe. A magyarságnak ugyanis szinte kimeríthetetlen a jelképkincse és formavilága.-Ha már a jelképeknél tartunk, ön egy színfolt a különböző polgári tömeg- rendezvényeken. Mindig megjelenik egy gyönyörű kézzel festett lobogóval.- Nagy Tamás barátomtól örököltem ezt az 1848-as harcokban is résztvevő zászlót. Sokan értékelik is ennek az üzenetét, hiszen a selymen Nagyboldogasszony látható a kis Jézussal.- Minden, a régi múltat tisztelő ember állítja és elfogadja, bogy Kárpát-medencei hazánk Mária országa.- Ősi tiszteletünk a napba öltözött asszony iránt Csíksomlyón testesül meg. Minden évben ott vagyok én is a zászlómmal. A több százezres tömeg jelzi, hogy a magyarság tiszteli múltját. És ez ott érezhető szívből jövően igazán. Erdélyt elválasztották tőlünk, de a magyarság összegyűlik ezen a zarándoklaton, és lebontja az épített határt. Senki sem tudja megszüntetni azt az ősi szokást, amit örököltünk. Csíksomlyó jelképezi, hogy a Kárpát-medencét időtlen idők óta hazájának tekinti a magyarság, s e nép a történelem útvesztői ellenére is megmarad.-Régen a regösök, a krónikások, a népdalokat éneklő egyszerű emberek voltak a nyelvmegtartók és a hírvivők, most, ebben az uniós őrületben pedig a natúrszakácsok, a rézdomborító művészek is a magyarság és a folytonosság megtartásán fáradoznak.- Életemet tettem rá múltunk megismerésére. A nyugatot bejárva tapasztaltam, hogy az ottani népek a legkisebb értéküket is büszkén mutatták meg a világnak, csak mi nem tudjuk kellő mélységben a saját értékeinket elfogadni és elismertetni.- Nem tudjuk, nem engednek bennünket, vagy olyannyira leegyszerűsítették gondolkodásmódunkat, hogy erre nincs is igényünk?-A több mint negyven évig tartó szovjet megszállás és a kommunista bábkormányok öntudatkiölő tevékenysége a legfontosabbat, a haza és a nemzet tiszteletét próbálta kitörölni az emberekből. Vannak olyan országok, amelyeknek fiai naponta fel- és levonják nemzeti zászlajukat, tiszteletet adnak a lobogónak. Nálunk még ezt is erőszakosan kiirtották, háttérbe szorították.- Mit jelent önnek a haza?- Mindent mélységében ismerni. Itt élni és meghalni. Hiszem, hogy a csonka hazában élő megfogyatkozott magyarság életében is előbb-utóbb beáll egy változás. Ismerek sok embert, akik erőt adnak munkámhoz. Egyre többen vagyunk, akik egymást erősítik. Múltunk megőrzése a fennmaradásunk záloga. • Gottléb István Onagy Zoltán írása NAPI BULVÁR Ez nem sport Fazekas produkciós pisilése vagy nem pisilése mindennek a teteje.Nem az a kérdés, csalt-e vagy sem, az se nagyon érdekel, ha egy ideje alternatív vizeletet csempész be a laborokba, hanem az, hogy a sport mennyire alászállt, és ez mennyire nem lelkesítő. Pedig az olimpia szelleme lelkesítő kellene, hogy legyen. Tűréshatár alatti dolognak tűnik ugyanis, ahogyan a tornászokat pontozzák, gyanús, hogy egy ismert, de kiöregedett színesbőrű futónő szlovén mezben féltávon feladja, furcsa a svédnek honosított délszláv focista, és túl soknak tűnnek a sport körül bábáskodó pocakos öregurak, akik maguk se tudják, adott esetben mit mond a szabálykönyv. Ráadásul nem hiszem, hogy létezik ma élsport különféle furfangos „vitaminok” nélkül, amit tudós orvosdoktorok próbálnak úgy beadni és kiszerelni, hogy a vizeletből ne ugorjon elő a krampusz. Láthatóan - bár analfabéta vagyok a témában -, nem Fazekas, hanem az orvostudorok képtelenek vizeletet „produkálni”, és hogy az ortopéd sportdiplomata urak nem tudják a nempisilést kezelni. Összefoglalva: szépen dotált orvosaink és jól megfizetett pocakosaink veszítették el ezt az olimpiát. Közben a Blikk felajánlotta Fazekasnak, hogy elvégeztetik azokat a vizsgálatokat, amelyeket a NOB doppingolást ellenőrző szervezete nem hajlandó. A bulvársajtó ugrásra kész. Hajlandó volna arra is, hogy akár az athéni mintát, vagy akár egy új, semleges, független szakértők előtt levett mintát megvizsgáltassanak saját költségükre, hogy bebizonyosodjon Fazekas Robi ártatlansága. Amikor Fazekas titkára tudomására jutott, hogy a Blikk ilyen gáláns, az válaszolta: - Köszönjük, hogy a Blikk így kiáll mellettünk, és mindezt hajlandó lenne megtenni, de a mai napon erre még nem tudok határozott igennel válaszolni. Ahogy Robi túl lesz az ünnepségeken, ígérem válaszolunk. Jó volna tudni, mit jelent ez. Ha azt, amit értek belőle, akkor talán nem kellene beszélnünk róla. Mindenkinek árt ez a cirkusz. Fazekas esete azt bizonyítja, az olimpikonok környékén serteper- télő orvosokat, sportdiplomatákat, edzőket szét kellene zavarni. Az atléták által használt tiltott anabolikák akár fél évig kimutathatók a szervezetben, nincs értelme mellébeszélni. Ez olyan egyszerű, mint a kétszer kettő. Közben sajnálom is az élsportolókat, mert odáig jutottak, hogy saját egészségüket veszik semmibe. Ennyire kell az olimpiai arany? En mit tennék meg a dicsőségért? Adnék-e tíz évet az amúgy is rövidke életből, ha tévésztár lehetnék? Adnám-e a fél lábamat, ha ez lenne az ára, hogy miniszterelnök, űrhajós vagy Nobel-díjas író lehessek? Aligha. Lehet, korábban eltűnődtem volna az ötleten, de most azt mondom: minden rendben, jó kis élet az enyém. Ami nincs rendben, javítható. De hogy egy felesküdött orvos adagolja az anabolikát, tegyen tönkre amúgy egészséges fiatalembereket, ez az olimpiai eszme megcsúfolása. ESZTERGOM A TERASZRÓL Befutó Mindenki választási lázban ég: vajon a hentesmentalitású Kiss Péter vagy a krakéler Gyurcsány lesz a miniszterelnök? Nekem van ugyan véleményem, persze elsősorban az, hogy KISZ-titkárnak kellett volna lennem, amikor a KISZ-titkár azt jelentette, bármi lehet belőled, akár atyaúristen is, mert a KISZ-titkár előtt nyitva a pálya. Nálam így csapódik le: DEMISZ (a KISZ gazdag, de legatyásodott-le- gatyásított utóda, éppen ők ketten, a két KISZ- titkár gatyásította le) két nagy alakja közül választ most az MSZMP valami úton-módon szociáldemokrata MSZP-vé avanzsált népe. Jól van ez így. A politika nem az élet, az élet nem politika. „Tudsz-e már valamit?”, nyitja a lakásajtót az asszony. A politika szordínóban foglalkoztatja, elég, amit miattam kénytelen elviselni, sok minden fontosabb számára, de most határozott izgalmat érzek rajta. Döbbenten hallgatok: miért olyan fontos ez neked? Legyint: „á, semmi”! Talán a helyijáraton hallott valamit. Közben lett egy újabb olimpiai aranyérmünk, sőt mellé egy bronz is, mondja a sportriporter. A kisszobában dühöng a tévé, onnan hallom a himnuszt. Lehet, hogy Gyurcsány győzött? És Kiss Péter a bronzérmes? Be a másik szobába, Annus Adrián a.dobogó tetején reszket, kezét a szívére szorítja. A fene vigye, mondom, ez tegnap volt. Nem tudni, ezt az aranyat mikor veszik el, de ma - pénteken - már szó van róla. Nekem az MSZP stadionját mutassák, ahol a többezer méteres érdekviszonyok közepette méri össze tudását a két jelölt: Gyurcsány és Kiss. Itt fék. Láthatóan meghülyültem. Azt se tudom, kicsodák ezek valójában. A többiről se tudom, kicsodák valójában. Néhány interjú Kissel, néhány klasszikusan csábos interjú Gyurcsánnyal. A többit internetről, újságból. Kissről nem írnak a botrányújságok, Gyurcsányról igen. És akkor mi van? Akit nem kap fel a bulvár, az nincs is. Tehát Kiss sincs. De Gyurcsány van és bulvárilag totális fazon. Élvezi. A helyében ugyanezt tenném. Belevágnék a képükbe. Ha velem szórakoznak, én is szórakozhassak velük. Csak hogy, a miniszterelnök ezt nem teheti meg. Konzervatív ország vagyunk, itt viselkedni kell. Ja, akkor legyen Vitray a miniszterelnök, aki viselkedni nagyon tud. De persze úgyis másként történik.
