Hídlap, 2004. április-június (2. évfolyam, 65-129. szám)
2004-05-08 / 87. szám
2004- május 8., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 24. szám Kostas Agryris görög fotóművész kiállítása az Athos-hegyről (11. oldal) Kalendárium Száz évvel ezelőtt, május 5-én halt meg Jókai Mór. A környékünkön akkoriban megjelent három újság megrendültén emlékezett meg az irodalmi nagyságról. Összeállításunkban nem véletlen, hogy ezzel foglalkozunk mi is. Persze egy-két érdekességgel azért most is szolgálunk. Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Szerelem és szerenád Ne várd a májust! - mondta jelentőségteljesen, de morózusan az előző lakóhelyem rendszerető közös képviselője, ő tudta, hogy miért. A lépcsőházunkban ugyanis több tanerő lakott, és a csupa zöld tavaszi hónapban éjjelente gimnázista lábak dübögésére és lányvihogásra riadtunk, hiába üvöltött ki erkélyéről János bá', az alkoholista gépgyári munkás, hogy „befogod a lópofád, itt éjszakások laknak!” A bagzó macskák májusban a szerenádozó maturistákkal és a diplomamunka lázában égő jövendő értelmiségiekkel kénytelenek megosztani a terepet. A bagzó macskákat „sicca-zanyád!” ordítással és a háztartási szervetlen hulladék (klumpa, endékás vasaló) célzott kilövésével szokás oszlatni, ugyanez a daloló ifjúsággal szemben nem alkalmazható, mivel a küldeményt azonnal visszajuttatják az indítóállomásra, mellékelve hozzá egyéb kísérőelemeket (például: alkalomszerűen megszerzett bagzó macska). Mivel a pedagógus-bérezés olyan amilyen, ezért a tanárok elsöprő többsége tömbházban majszolja a spórolt mackósajtot. Elvétve ugyan előfordul, hogy saját ingatlanhoz jut a tanító, ám ez karakteridegen, hiszen vagy örökség, vagy a káposztasavanyításból szerzett mellékjövedelemnek köszönhető, esetleg az otthonteremtő perverziónak tudható be (ám ez utóbbi, hála a gondoskodó államnak, ma már a múlté). Mindebből következően a szerenád közönsége minden esetben a célszemélynél minimum eggyel több, mivel hogy minden településen, minden házban akad legalább egy nesz-érzékeny János bá', aki csempészett albán konyakkal köszörült torokkal előre vár a nagy napra (lásd: hegyezi a fülét), hogy kiadósat ordíthasson - ha már az a fránya törvény is tilcsa az asszony drasztikus alakformálását és eszterga-szerű végigvonszolását a padlószőnyegen. A lakótársak zöme azonban megértőén viselkedik, egyrészt mert - János bá'-val ellentétben - tisztában van az idő múlékony voltával, miszerint aminek eleje van, annak (idővel) vége is lesz. Megértők másrészt azon okból is, hogy a lobogó gyertyák fénye a hajdani szép ifjúságot idézi számukra, s mivel a repertoár az antik athéni iskola óta nagyjából változatlan, ráismer egynémely ismerős dallamfoszlányra, teszem azt, az „elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek” a lelkében biztosan könnyes rezonanciát kelt, amelynek anyagban bővelkedő orrfújással hangot is ad. Harmadrészt az alkalmi hallgatóság tagjai között minden esetben fellelhető egy-egy érintett szülő, akinek gyermeke éppen az adott ablak alatt liheg szomszédja fülébe, vagy éppen egy másik lakóépületnél teszi ezt, a szülő örül, hogy lám, milyen nagy már a fia/lánya, nevezett gyermek meg örül, hogy oda- fentről nem látszik az imbolygó mozgás, vagy legalábbis erősen reméli, hogy azt nemzői a meghatódottságnak tudják be. A városban, a rotációs jelleggel egymást váltó vándorló osztályok és csoportok között könnyű eltévedni, bármekkora is légyen az a város. Sőt, tapasztalatom szerint minél kisebb, annál könnyebb. A helyismeret tudniillik gőgre vezet, s a felbuzdult ifjú legyint, amikor osztálya maga mögött hagyja, mondván, úgyis tudom, hol lakik Bózsvári tanár úr. De nem tudja. Illetve mire odaér, társai máshová voltak kénytelenek menni, mert ott még a 4/c nyávogott arról, hogy „gaudeámuszigitúr”, nagy a csúszás, a műsorváltozás joga, ugyebár. A proto-mobiltelefon időkben - neolitikus vonalastelefon-korszak - ez áthidalhatatlan probléma volt. Ebben a helyzetben előfordult, hogy a magára maradt, árva lemaradó egy tetszés szerint kiválasztott szerenádozó alakzathoz csatlakozott. A süteményt/szend- vicset és az üdítőt a tanári lakásban így is átvehette, a kavalkádban pedig nem feltétlenül tűnt fel, hogy az adott pedagógushoz semmi köze. Hiszen végül is a búcsúzás gesztusa az egész oktatási rendszernek szól, tulajdonképpen részletkérdés, hogy konkrétan kihez intézik. Persze, az érzelmek és az emlékek - vethetnék oda, joggal. Erre azt felelhetjük, hogy a nosztalgia helyett valós idejű szerelmet ajánlanánk május szép havában. Az idő és a körülmények tökéletesek erre, és szerenádozni a szerelmes érzület hevében szintúgy lehet és célravezető. Ellenben javasolnám, hogy amennyiben választott személyünk tömbházban lakik, János bá' esetére tegyünk a zsebünkbe egy bagzó macskát. Használatáról majd egy másik alkalommal. Ö Eminenciája haladó gondolkodását támasztja alá az Esztergom május 8-án megjelent egyik cikke. „A bí- bornok herceg-prímás a legelső azok között, kik Esztergom villamos világítását pártolják és sietnek ezen, minden tekintetben méltányolandó újítást felkarolni. A herceg-pírmási palota lesz az első magánház Esztergomban, hol a villamos körték fénye ki fog gyulladni. ” Érdekes válóperről olvashatunk az Esztergomi Lapok május 8-i számában. Tizenhat évi házasság után akart elválni egy asszony a férjétől. Neveltek egy nagy gyereket is, aki a tudósító szerint néma volt. A bíró próbálta békíteni a feleket, hasztalan. „Egyszerre izgatottan behatol valahogyan a tárgyalószobába a pár 14 éves fia és csak annyit szól: 'Papa, mama, békül- jetek ki, mert a jó Isten meghozta szerencsénket!' és a nagy felindulás hatása alatt eszméletlenül a földre bukik. (...) a makacs anya, ki midőn hallotta, hogy a fia újból visszanyerte beszélőképességét, kijelenti hogy nem kéri a válást. A fiú görcsösen a markába szorított egy papírdarabot, egy sorjegyet, mely egy nagy nyereményt nyert. (...) a szerencse igy segítette az engesztelhetetlennek tartott gyülölség felett az anyai szeretetet győzedelmeskedni. ” A lap vezércikkében emlékezik meg az 1904. május 5-én 9 óra 15 perckor elhunyt Jókai Mórról. Esztergom közönsége küldöttséget menesztett az író temetésére, aki Esztergom díszpolgárai is volt. „Útban vagy a megdicsőülés felé. Nem halál meg, mert már életedben hallhatatlanná lettél! De sötét gyászt boritotál hazádra, melynek sokszor borús egén Te voltál ama fényes csillag, amelynek ragyogása, sugára áttörte a sötét felhőtábort és éltette a honfi szívben sokszor haldokló reményt! Nagy szellemed itt marad közöttünk: emléked hallhatatlanná teszik műveid és nemcsak a mi olthatatlan hálánk és tiszteletünk, hanem unokáink ke- gyeletes emlékezése is. ” - írja a lap publicistája a magyar szellemi élet egyik legnagyobb képviselőjéről. Hasonló, megható szavakkal méltatja Jókai Mór érdemeit és emlékét az Esztergom és Vidéke írója: „Szándékosan nem mondjuk, hogy megszűnt élni, mert levetve a földi gyarlóságokat, a közérdeklődés kutató szemének esetleg visszás gyöngeségeit, most kezd csak egész nagyságában igazán és örökre élni. Az ő nagysága, örökléte oly hatalmas méretű, hogy még azt se mondhatnánk helyesen, hogy addig él amig a nemzet élni fog, - mert az ő szelleme, neve nemzetek életénél is nagyobb, erősebb. Ő élni fog amig a világ áll, amig művelt ember él, a ki becsülni tudja s el nem dobálja a szellem kincseit, a lélek ragyogó drága köveit. Lelkünk édes álmokba ringató dajkája volt Jókai Mór!” Mennyire igaza volt a publicistának, hiszen a mai napig művei által köztünk él, regényeit olvasva, melyekben olyan igézőén mutatja be cselekményeinek környezetét, maga az olvasó is elhiszi: más korban él. • GK DOKUPIL LAJOS vias*árú*Kyáros ■ST1' NAGYLÉVARD. A'TaoS' Yiaszfehériíö telep. Viasz- és mézkereskedés. Szállítok:- •gesz évi határidőre, vagy készpénzfizetés mellett 3\, levonattal 4 kilótól kéz:ve bementve. . VALÓDI MÉHVIASZGYERTYÁT _ lu Garant, tiszta ,w c*iUa«al.l ko. 5.- Legjobb min. •• • » t ko. 4.— Elsőrendű * . l ko. 3.20 Félvlaezgyertya l ko. 2 40 Húsvéti gyertya inundoo fajúból kilója Gran» inceosí Gyujtotekerca francia i , , . ... , közönségre } drbj» 40 f. ^ .°_uilJon*fólo öröklimpáho*: Kitűnő egőolaj i ko. !.— // ?n#a olajból 1 doboz rgt*$* évre 2.50 y / Krlstályüvog vönis v. kők 1 tlrb. ? (ff Umpafodél *<*«<*» i drb. 1.20 ; f I / * *■ óa rézbetet a lámpa útt »tfckUi'utíliOí I tlrh. 1 20 'Ujló és oltó SÍ2IY 1 db. 2.20
