Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-13 / 20. szám

Vili. évfolyam. ■Nagykároly, 1916. május 13. 20-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETÍLAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak: Egész évre ........................................... 8 korona. Félévre ..........................................................4 „ Negyedévre ........................................... 2 „ Tanítóknak egész évre.....................................5 ,, A legifjabbak. Tavasz van, riigyfesléses, virágfa- kaciásos tavasz . . . s egyszerre csak, mintegy varázsütésre kipattan sok-sok értékes emberbimbó is. Hadak Istene csudát müvei. Férfit farag a gyerekből, tettrekész vitézt. Sejditések^Iomországából, viseltes iskolapadok szürkeségéből, szülei-tanári bilincsek fékező béklyóiból, nemes kó­csagokként rebbennek ki a fiókák, hogy ragyogó tollazattal dicsőségek felé száll­hassanak Theodor Körnerek, Petőfik, Miltiadeszek, Themisztokleszek nyomán. „Kötelessége az ifjúnak tisztelni az idősebbet“, tanítja már Ciceró. Helyes intelem, r de most kissé megfordult a kocka. Őszhaju, törötthátu aggastyánok is tartoznak tisztelettel a vitézlő ifjúság­nak. Iróecsetemmel ábrándozó kékcés reményes zöld színben, égőpirossal sze­retném papirosra rögzíteni mindazt az érzést, amit a legifjabbak, ábrándos, reményes, lobogószivüek vitézzé avatása a telkemből kivált, Tizennyolc zsenge tavaszokra érett, esernényes nyár szakad hirtelen. Mult- talan életek karcsú, törékeny pillérjeire, menyezetes sulyiyal nehéz jelen ! De ők, az eszmények felhőiből ér­Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) 1 Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ==== Nvilttér sora 6Ü fillér. des valóságba hurcolt legifjabbak, rege­könyvből kilépett tejarcu apródok, bát­ran tartják vállaikat, mintha sámsoni erő dagadoznék izmaikban. Szemük — amely még nem nézhet vissza latba- nyomó érdemes íuitokra, nem mereng százrétü elmúltakon, de jövendőkre vá­rón kíváncsian a jövőbe tekint — nem riad vissza huzódozón a villogó penge láttán, amellyel az ellent majd sújtani mennek. Rugalmas karjuk vitézlő el­szántan nyúl utána, vaskapocsokká vál­nak remegő, keskeny kezek, toll s könyv­forgató lágy ujjak. Nefelejtsszinü tiszta ábrándok he­lyébe álomszerű kötelesség lép. Ifjú éle­tek tüköriapjai szivárványos napsugár­villódzások helyett, komoly drámai szín- hatásokat vetítenek majd vissza. Tavasz van ... A frissülő min- denség zsongó húrjain, soksipu szy- rinxein, dallamok csendülnek. Nimfák, nereidák, dryádok ujjOTTgó "táncokat Tej­tenek megújhodásuk örömére a fölocsu- dott természet ölén. De ifjú leventék nem perdülnek magafeledt mámoros tavaszi táncra, me­leg pillantásukat édes lányszemekbe ol­vasztón. Szól a harci kürt hivogatón, ser­kentőn ! Arrafelé indulnak emelt fejjel, pezsdülő vérrel párducküzdelmek po­í rondjára, ahol acélszörnyek hangszere­lésében leli örömét a pokoli hatalomra vergődött Mars. Gonosz kedvtelését nem merem izekre szedni. Lázadó rendesen pórul jár, az árral megalkuvón úszni kell, ezt tanítja századok bölcsesége. Promeíheuszi leiáncoltságban szenvedem el az ese­ményeket s figyelem, hogyan sereglenek hősi taglejtéssel a harci zászló alá ifjak ifjai az ismeretlen után vágyakozón, a saisi fátyol föllibbentésére áhitozássai. Bülbülös békesség, sirászi rózsa­hangulat jobban illenék a legifjabbakhoz — de sajnos, a jelen nem játszi enyel- gés s könnyű órák jegyében született, a sötétséges, forradalmas vészes idő rá­nyomta Sebetvájó kemény bélyegét s parancsolatát, amely térdre, engedel­mességre kényszerit, felelőséggel teljes cselekvésbe, tettdus életbe taszít. Hol is vannak a derüsbékés regge­lek, gondtalan ifjú életekhez illők ? Olyan régen volt, amikor ránkvirradtak az elszállt fehér galamb sima korában, szinte azt hiszi az ember, lendületes napkeleleti mesékben olvasott csak fe­lőlük. Most csak álmodunk róluk s guzs- bakötötten nézzük, hogyan mennek ígé­retes reggelek képviselői, veszedelmek­ben érlelt görnyedt nappalon a hősök Városunk múltjából. 1889. október 3-án a vármegye rendkí­vüli gyűlést tartott, amelyen a vármegye bi­zottsági tagjai majdnem teljes számban jelentek meg. Említettem már, hogy Ujfalussy Sándor, vármegyénk alispánja jásznagykunszolnok megye főispánjává neveztetett ki. A jelzett gyűlés célja a megüresedett alispání szék betöltése volt. A vármegye értelmiségének kipróbált hűségű, vasszorgalmu alispánjelöltje volt Zanathy Fe­renc főjegyző személyében. Szatmár városában azonban „fölébredt az irigység“ és Nagy László földbirtokost ellenjelöltnek állította föl, aki Ígéretet tett volna, hogy megválasztása esetén azon lesz, hogy a megye székhelye Szatmárra helyeztessék át. Nem célom, hogy városunk akkori elkeseredett hangulatát soraimmal fel­újítsam, azért a részleteket és idézeteket mel­lőzöm és csak a végeredmény feljegyzésére szorítkozom. A vármegye alispánjává 285 sza­vazattal Nagy Lászlót választották meg Zanathy Ferenc 266 szavazatával szemben. Október 20-ika örömnapja volt városunk­nak; Meszlényi Gyula ezen a napon szentelte fel az újonnan épült róm. kath. elemi iskolát. A tűzvész, amely 1887. május 6-án tört ki, a város nagy részét elpusztította és száz meg száz embert hajléktalanná tett. A lángok ál­dozatául esett az elemi fiúiskola is. A könyv­tár, a levéltár, minden gyűjtemény és felszerelés teljesen elpusztult. A tűz oly nagymérvű volt, hogy a tantermek deszkapadlózata is elégett. A tanítás ezután a rozoga gimnáziumban folyt felváltva, amikor a gimnáziumi ifjúságnak nem volt előadása. Palczer Ernő munkája egyik fel­adatául tűzte ki, hogy az iskola hamvaiból uj, szebb épületet emeljen. Az uj iskola terve és felépítése ügyében szerencsés megállapodásra jutott Eősz Ferenccel, aki az uradalom megbí­zottja volt. Eősz Ferenc különben mint az is­kolaszék világi elnöke az iskolai ügyeket min­dig nagy buzgósággal és jóindulattal kezelte. Minthogy a telek kicsi volt, egy szomszédos épületes telket vásároltak. A tervet maguk ké­szítették .el s az építést, költségkímélés céljából házilag intézték egy építőmester felügyelete alatt. Az uj épületet az előrehaladt tanügyi kí­vánságoknak teljesen megfelelőnek építették fel. Könyvtárt szereztek be, kellő felszerelést és térképeket. A költséget, 80.000 kororrát a jó­szágkormányzó Eősz Ferenc és Palczer Ernő közbenjárására az uradalom fedezte. A me­gyéspüspök nagy ünnepség keretében áldotta meg az iskolát, amelyet a vallásos meggyőző­dés és a magyarság sikeres terjesztésének csar­nokául adott át. I A püspök október 19-én jött át Palczer Ernő személyes meghívására. Hogy az ifjúság is részt vegyen az ünnepen, e hó 13., 14. és 15-ik napján volt a beiratkozás. Az uj iskolát zászlókkal és zöld gályákká! Rozmanits Timót diszittette fel, A folyosón szőnyeg futott végig a díszteremig, amelyben oltárt és a püspök számára emelvényt állítottak fel s az egész ter­met délszaki növényekkel és virágokkal ékesí­tették tel. A püspök titkárával dr. Kádár Amb­rus kanonokkal megérkezvén az állomásón Pal­czer Ernő, Schuszteritsch Ignác és Eősz Ferenc fogadta. A házfőnök üdvözlő szavai után a püspök harangzúgás mellett társházunkba haj­tatott, ahol gr. Károlyi György, a város és a testületek üdvözletét fogadta. Délután a püspök kikocsizott gr. Károlyi Györggyel és megnézte az uj iskolát, majd meglátogatta gr. Károlyi Istvánt. Az esti vonattal megérkezett még No­vak Antal nagyprépost-tanfelügyelő és Irsik Ferenc apátkanonok. Másnap 9 órakor csendes szent misét mondott a püspök, majd harang­zúgás között, a térdepelő ezernyi népre áldást adva az iskolaépületbe vonult nagy, díszes kí­séretével. Itt Eősz Ferenc hatásos beszéddel üdvözölte. A szónok mellett gr. Károlyi István és fia György állott. A püspök elmondván a szentelési imákat az épület homlokzatát szentelt vízzel meghintette, majd az egyik osztályban a felfüggesztendő kereszteket áldotta meg és a tantermeket szentelt vízzel meghintette az előirt imádságok között. Te Deum után az ifjúság elénekelte a himnuszt, a főpásztor pedig szép beszédet intézett a jelenlevőkhöz. Az ünnep után Eősz Ferencnél 76 vendég gyűlt össze ebédre. Ebéd alatt elsőnek gr. Károlyi István a királyra és a királyi családra emelte fel po­harát, Zanathy Ignác a püspököt éltette, a püs­pök gr. Károlyi Istvánt és családját, Baudisz Jenő pedig Palczer Ernő nagy érdemeit méltatta. Falczer Ernő Eősz Ferencnek hathatós segítsé­géért s a ház asszonyának 'a szives vendég­látásért mondott köszönetét. 5 órakor a püspök búcsút vevén a vendégektől és társházunk mindenegyes tagjától kíséretével visszautazott Szatmárra. A tőle megáldott iskola pedig temp­loma lett a vallásnak, a hazafiságnak, a tudás-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom