Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-01 / 14. szám
VIII. évfolyam. Nagykároly, 1916. április t. 14-ik szám. Északkeleti újság / NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak: Egész évre Felévre ................................ Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre .. 8 4 '& 5 korona. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. EJEGíELENIX iUHBEít SS6IBAT0S. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYi-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)---------Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ===z: N'vilttér sora 60 fillér. Immár csaknem két esztendeje zug körülöttünk a csaták véres vihara s dönti halomra nagyon sok reményteljes élet fáját legszebb virágjában s mintha nagyon olcsó volna az emberélet, az itthonmaradottak soraiból is gazdagon szedi áldozatait a halál. Mind kevesebben lesznek s las- sankint egészen eltűnnek közülünk azok, akik ma még a múlt emlékeit őrizgetik közöttünk, akik szeretettel gondolnak vissza ifjú koruk napjaira, amelyekben történelem készült nekünk s a késő utódoknak. S a múlt idők tanúival együtt elmúlnak azok a visszaemlékezések is, amelyek ma még a rideg történelmi adatok értékes kiegészítéséül szolgálhatnak. Városunk történetét 1848-ig megírta nagytiszteletü Asztalos György, a múlt idők alapos tanulmányozásával s a város iránt való nagy szeretettel. Munkájában számos oly adatot örökn meg, meiyek teljesen eltűntek volna e följegyzések nélkül az uíóKor történelmi emlekei számára. Egy hét előtt temettük el Istenben boldogult fotiszteiendő Paiczer Ernőt, akinek élete szorosan összeforrt városunk újabb történelmével, nevezetesebb eseményeivel s tudjuk, hogy a tőié mindentettében megszokott alapossággal fontos feljegyzéseket vezetett azon nevezetesebb mozzanatokról, amelyeknek, mint a helybeli kegyesrendi társháznak hosszú időn át tagja, a kathoiikus egyházközségnek káplánja, majd 25 éven át plébánosa — részben részese, részben pedig közvetlen szemlélője volt. A háború kitörése előtt ugyan ezen a helyen kérő szóval fordultunk mindazokhoz, akik egy ily nagy munkának részesei iehetnek, hogy Írják meg a város történetét. A háború, melyből városunk lakossága sok vért áldozva vette ki részét, szinte követeli, hogy az utókor számára összegyüjtsük mindazon adatokat, melyekkel a tnesszejövőben teljesen kialakulhat Nagykároly íváros beiekapcsoló- dása a világháború eseményei közé. Ha egy egész világot megrendítő nagy mozgalomban, népek és nemzetek sorsát alakitó események kjjzött kicsinynek látszik is a mi városurfk története a világ- történelem feljegyzésihez képest, a városi és lakosait közelről érdekli ez, hiszen a jelen csupán a múltnak s a jövő a jelennek folytatása. S a városok és családok története adja meg az anyagot ahhoz, hogy egy nemzet múltjának képét meg lehessen alkotni. Nagytiszteletü Asztalos György történelmi munkásságának a folytatásához az adatok mintegy elraktározva felhasz- ná.attanul vannak meg a megye; gyűlések, városi képviselőtestületi gyűlések jegyzőkönyveiben, kaszinók, egyesületek, különböző intézmények feljegyzéseiben, a kegyesrendi társház évkönyveiben, az egykorú hírlapokban, a vármegyei levéltár okmányai között, magánosok feljegyzéseiben. Ezeket az adatok jellemző visszaemlékezésekkel egészíthetik ki a múlt eseményeknek ma még élő tanúi, akik közül a tovaszálló napokkal mind kevesebben lesznek közöttünk. Mentsük meg a ezeket az emlékeket! Gyűjtsük össze azokat az epizódszeríi kis történeteket, melyeket a város közéletében szerepelt kiváló emberekről és eseményekről, a ma még élő és mesélő öregek ajkairól oly szívesen hallgatunk. Amig a mi véreink a csatatereken fegyverrel Írnak történelmet, mely kiáltó szóval hirdeti a magyar név hallhatatlan dicsőségét, az itthonmaradottak szedjék össze a babérokat, melyek a hősök számára teremnek, jegyezhessék a jelen eseményeit, ha mozaikszernél! is, — hogy e leveiekbői fonjon hervadhatatlan koszorút a Magyar név köré a jövő idők történetirója. Gyűjtsük össze az adatokat, melyekből az unokák a mi jelenünket megismerik s állítsuk azokat oiy egésázé össze, mely Nagykároly város történetének hü, igaz képét adja. (-) Paiczer itiraöroL Fölütöm a nagy könyvet a „História domus“-t, lapozom házunk történetét és egykét közérdekű részt, amely a megboldogult Paiczer Ernőről szól, vagy vele szorosabb kapcsolatban van, emlékére csokorba kötök. 1877-ben Grünhut Ede dr. volt a házi orvosunk. Képzett és buzgó orvos volt, de sem tudománya, sem lelkiismeretessége nem tudta Ziskay Pál házfőnök életét megmenteni Bécsben halt meg Ziskay 1878. május 12-én. Utóda Paiczer Ernő lett. Mindjárt főnöksége elején nagy kitüntetés érte házunkat. 1878. junius 22-én Sclauch Lőrincz érkezett hozzánk Már délután 2 órakor 50—60 kocsi robogott a Mérges csárda felé. A püspököt elsőnek Tischler Albin c. kanonok, esperes és csanálosi plébános üdvözölte, utána Hegedűs József „a városnak minden szépre, nemesre lángbuzgalmu, érdemekben tündöklő polgármestere'“ Jeles beszédjével a püspök bizalmát teljesen megnyerte. A bevonulás impozáns volt. A városháza előtt zöld gályákból sátor volt; itt a püspök egyházi ruhát öltött és zászlók alatt a templomba vonult, ahol Paiczer Ernő rendtársaival fogadta. Másnap bérmálás volt. Délután 2 órakor gr. Károlyi István vendégszerető asztalához volt hivatalos a püspök, a város legelőkelőbbjei, házunk részéről pedig Paiczer Ernő és dr. Magyarász Ince. „A derült kedéllyel fűszerezett ebéden szebbnél-szebb és elmés toasztokat ! mondottak. Ezek között kiválóbbak és fellengző I szelleműek voltak a püspöké, gr. Károlyi Istváné és Paiczer Ernőé, aki szónoklatával a vendegek szemeit és figyelmét méltán magára voná'“ Ezen perctől kezdődik gr. Károlyi István és Paiczer Ernő meghitt ismerettsége, barátsága. Mindjárt ezen első beszédje alkalmával a gróf felismerte benne a nagy tehetséget s akaraterőt. Barátságuk a sírig tartott erősödve bensőségben és melységben. A vacsora után, amelyet a püspök nálunk költött el, fél 10 órakor a helybeli dalárda a város lakosságától kisérve szerenádot adott tiszteletére. Az ünnepi beszédet Zanathy Ignác, a grófi család ügyvédje mondta. Ezernyi nép zúgta beszédje végén az éljent. A püspök hatásos szavakban köszönte meg az ovációt. Másnap meglátogatta a gimnáziumot és visszautazott Szatinárra. Ä látogatásnak és szives fogadtatásnak úgy a város, mint társházunk részéről megvolt az a hasznos következménye, hogy a püspök előbbi hidegségét és idegenkedését, amellyel „a besugottak kapcsán“ városunk irányában viselkedett, meleg érdeklődés és bizalom váltotta fel. Paiczer Ernő ügybuzgalmát méltán dicséri a ház krónikása, amikor őt társházunk regenerátorának nevezi. 1879. november 12-én dr. Magyarász Ince tanárkodásának 50 éves jubileumát ünnepelte. 9 órakor szt. misét és Te Deumot mondott Paiczer Ernő, amelyben a város hivatalos személyei mind megjelentek. A templom többi részét az ifjúság és a hívek töltötték meg. Ezután a gimnázium rajztermében a polgármester üdvözölte a jubilánst, majd Paiczer Ernő a rendtagok nevében. Mindkét beszédre az ünnepelt könnyek között válaszolt. D. u. 1 órakor társházunkban ebéd volt, amelyen megjelent gr. Károlyi István fiával, a főispán, az alispán, Kovács Leo alezredes, a polgár- mester és más vezető személyek. Ebéd alatt több pohárköszöntő hangzott el, az ifjúság pedig csinos babérkoszorút nyújtott át az ünnepednek. Paiczer Ernő a társaságban nagyobbrészt komoly, tartalmas tárgyról beszélgetett de a jókedvnek is nagy barátja volt. Az ifjúságnak 1879. május hó 29-én a „Lövölde“- kertben nagy táncmulatságot rendezett, amelyen Paiczer nemcsak megjelent, hanem 2 akó bort is felajánlott. E mulatságon, amely a késő estig tartott, részt vett a város szine-java. 1881. február 22-én Domahidy Ferenc főispán dr. Magyarász Ince érdemekben gazdag mellére a király koronás arányérdemke- resztjét tűzte föl újból nagy ünnepségek között. 1883. junius 9-én Trefort miniszter Má- ramarosszígetre utazván, itt az állomáson előzetes megállapodás szerint hosszabb ideig állott a vonata. Ezen idő alatt fogadta a miniszter úgy a megye, mint a város és az ifjúság hódolatát. Az elemi iskolák ifjúsága élén Paiczer Ernő haladt. 1884. március 25-én városunk akkori polgármestere Hegedűs József kapta a király koronás aranyérdemkeresztjét. Az érdemkeresz-
