Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-04 / 41. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 41. szám. papokra utazik a „Nyugat“ és nyomá­ban a „Szatmári Est“. Ezeket szeretné a „klerikális veszedelem“ rémes képével ijeszteni és oda vinni, hogy protestáns felekezetűk existentiáját féltsék az előre­törő konzervatív és klerikális szellemtől. Beléjük akarja beszélni, hogy felekeze­tűkre nézve kisebb baj az atheizmus ter­jedése, mint a pozitív kereszténység és benne a katholicizmus erősödése, holott ma már nyilvánvaló, hogy a felekezeti harcok kora lejárt és a hivők és vallá­sosok a különböző felekezetekben is együvé tartoznak. Megnyugtathatjuk azonban laptár­sunkat, hogy a katholikus és protestáns papság együttműködése Magyarországon a messzi jövő kérdése. Egész uj generá- tiónak kell ebben a meggyőződésben előbb felnőni. Semmiesetre sem lesz to­vábbá Tisza István, aki ezt a müvet megalkotja, mert Tisza nem meggyőzni szokta embereit, hanem megvenni, ilyen eszközökkel pedig lehet pártot csinálni, de nem lehet az emberek világnézeteit átformálni. Október 6. Hatvannégy esztendeje, hogy martir halált haltak az aradi tizenhármak; hosszú idő és mégis úgy rémlik, mintha tegnap történt volna e gyászos esemény. Mert a magyar nem egy­hamar felejti történetének legsötétebb és leg­fájdalmasabb pontjait. Az aradi vértanuk emlékezete üdén él bennünk, szivünkben megdönthetien oszlopot emeltünk a hősök hőseinek, szabadságharcuk dicső félisteneinek. És bensőnk legmélyében ott lappang, ott pislákol és néha ott tüzel és lángol a gyűlölet, a düh zsarátnoka, hogy ha­talmas lángelméinktől, csodás vitézségii hadve­zéreinktől fosztottál meg bennünket. És ők, a nagyok a dicsők, a hősök fele­melt fejjel bátran mentek a bitó alá és most sem rettegték a bitót és csúfos halált, mint száz meg száz elkeseredett ütközetben, hol mindig a hadseregek élén voltak. És bevégeztetett ... ott sirt, jajveszékel. az egész nemzet, a legdrágább, a legigazabb könyek öntözték a friss hantokat, a halhatatlan melékü mártiro többé nem ébredtek fel, tes­tük a rideg sirré maradt. De feltámadt szelle­mük, a ragyogó, a glórias, a fénytsugárzó. És a csüggedt, reményvesztett nemzet lassan-las- san magához tért, eszmélt, régi energiája, tett­vágya, bátorsága visszaszált és dolgozni kez­dett. Bízott magában, hit még megmaradt nagy fiaiban és remélt a jövőben. A tizenhármak szelleme azonban ott élt a nemzet lelkében és bármint is fordult Ma­gyarország sorsa, a haza hü fiai nem tudtak és nem tudnak felejteni. Esztendöről-esztendőre nagyobbra nőnek szemünkben és évről-évre élénkebben rajzoló­dik le képzeletünkben, lelkületűnkben a gyá­szos nap emlékezete. Ápoljuk e szent nap em­lékét bensőnkben, őrizzük meg az aradi vérta­nuk emlékezetét lelkületűnkben, nemzedékről- uemzedékre, apáról-fiura szálljon a nagy hősök imádata, a sötét nap emlékének méltó és ke- gyeletes megünneplése, mert hát október 6-át kiirtani, ki gyomlálni szivünkből, emlékeze­tünkből nem hagyjuk, nem engedjük, de nem is lehet. Ünnepeljük meg, csendesen, méltóan ok­tóber 6-ának emlékezetét. Az egész ország, az egész nemzet egyöntetűen ünnepeljen, hogy lássa a világ, hogy lássa a sok ellenségünk, hogy Magyarország fiai a gyászban a kegyelet­adózásban egyek; a nagy gyásznapok a legne­mesebb, a legmagasztosabb érzelmeket váltják ki belőlünk; nem affektáljuk, nem mi miveljük a fájó, a marcangoló érzéseket, de férfiasán, fenségesen ünnepeljük a vértanuk halálának soha el nem felejthető évfordulóját. Gyászolj, ünnepelj Magyarország; sirasd el te nemzet legszentebb, legdrágább könnyűi­det ; emlékezzünk dicső kor csodás hőseiről, adózzunk a nagy mártírok halhatatlan emléke­zetének ! Gyászolj nemzet, magyar nemzet, gyászolj ország, Magyarország! Sirj, zokogj te nép, omoljanak forró könnyűid! Dicsők, szentek, nagyok voltak a mártírjaink; büszkén, délce­gen mentek a bitó alá s utolsó lehelletük, utolsó szavuk is a d ága, imádott haza volt. Megmutatták, hogy a honért nemcsak élni, a honért meghalni iá tudnak. Megmutatták, hogy nekik, az első gondolatuk és utolsó szívveré­sük a haza ! Elporladtak a dicső, a csodás hősök, elenyésztek a félistenek, de nevük fennáll, lel­kűnkben élnek, szellemük közöttünk jár, buz­dítva, lelkesítve a honszerelemre. Elporladtak a dicső, a csodás hősök, elenyésztek a félistenek, de nevük' fennáll, lel­kűnkben étnek, szellemük közöttünk jár, buz­dítva, lelkesítve a honszereíemre. Forgassuk e nagy napon a történelem lap­jait, olvassuk el malaszt gyanánt, gyógyító írké­pen dicső, tüneményes, fenséges cselekedetei­ket; olvassuk el a hatalmas vezérek regébe illő vi ézi tetteit s nyerjünk enyhül etet általuk, ta­nuljunk hazaszeretetet, tetterőt, bátorságot és halálmegvetést belőlük. Büszkék lehetünk a múltúnkra, arra a múltra, mely telve volt megannyi fájdalmas és szomorú, de annál csodásabb, annál istenibb eseményekkel; büszkék lehetünk arra a múl­túnkra, melyben meg mutattuk, hogy élni tu­dunk, akarunk és fogunk; nem rettegve soha a számos ellenséget, elszántan szembeszállva velük. A nagyoktól mentsünk igaz, hatalmas ér­zést, lelkesedést, álljunk szilárdan és rendíthe­tetlenül, igazságunkért még az életünket is ad­juk oda, de gyávák, ijedősek, nonárulók ne le­gyünk soha. A nagy évforduló alkalmából adózzunk illő kegyelettel az aradi vértanuk emlékezeté­nek ; rójjuk le kegyeletünknek igaz adóját a nagyok szelleme előtt. Zarándokoljunk el szent sírjukhoz és ihlettessük meg lelkünket, szivün­ket csodás szellemünktől. De ha távol is vol­nánk szent sírjuktól, minden gondolatunk, min­den érzésünk az övéké legyen. Yárosi közgyűlés, Nagykároly város képviselőtestülete f. évi szeptember hó 28-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés tárgysorozata előtt felolvastatott Boromissza Tibor szatmári püspök levele, melyben a jubileumára küldött üdvözlő sürgönyt köszöni meg a képviselőtes­tületnek. Polgármester indítványozza, hogy a haj- dudorogi püspököt f. hó 5-én történő felszen- teltetése alkalmából a város közönsége nevében sürgönyileg üdvözölhesse; mire a képviselő- testület a felhatalmazást megadta. A tárgysorozat első pontja volt Rooz Samu ügyvéd elhalálozott képviselőtestületi tag elparentálása. A képviselőtestület a polgármes­ter indítványára kimondja, hogy az elhunytnak emlékét, a város körüli érdemeinek elismeré­sére“. Az ilyen esetekben — rendesen, ha valakt volt nála — bementem a dolgozó szobájába és füléhez hajoltam. Halkan _ megkérdeztem tőle, vájjon itt maradhatok-e. Ő halkan megmondta az igent vagy a nemet. Őszkor egy ünnepnapon ellátogattam Mó­ricz bátyámhoz. A szobájában Klapka tábornok és Riaz pasa, egyptomi miniszterelnök tartóz­kodtak. Ä képviselő elém jött, én feléje hajol tam és a fülébe súgtam : — Jöttem, hogy bátyámuramnak boldog ünnepeket kívánjak. — Maradj itt — felelte — bemutatlak két nagyszerű embernek. A bemutatkozás csakhamar megtörtént, az urak folytatták a beszélgetést. Éppen az orientálistákról esett szó és akkor Riaz pasa ezeket mondta: — A kariói El Azhar egyetem a világ összes mohamedánjának gócpontja és mondha­tom, hogy itt Goldzieherről többet tudnak, mint rólam, a miniszterelnökről. — Hát Vámbéri bátyánkról nem beszél­nek ott a maguk háza tájékán? — kérdezte Klapka tábornok. — Igen, — felelt a miniszterelnök — róla is sokat beszélnek, csakhogy nem annyira a tantermekben és a mecsetben, mint inkább po­litikai természetű összejöveteleken. Itt a daliás Goldzieher háttérbe szorul és a gyönge bicegő Vámbéri az ur. — Hiába — jegyezte meg Wahrmann — tudományt és politikát kevés ember tud egy gyékényen árulni. De ha valaki mind a kettőt érti. akkor még világhírnevet is szerezhet. á kecskeméti nevelő. Vámbéri Ármin nyelvtalentumát még Bal­lagj Móricz, Ballagj Aladár egyetemi tanár apja ismerte föl Kecskeméten. Vámbéri itt nevelős- ködött Fleischer Bernát rőföskereskedő házában, ahol a kereskedő két fiát, Gyulát és Antalt tanította héber nyelvre. Fleischer Antal később a kolozsvári egyetem hírneves kémiai tanára lett, míg Gyula a kereskedői pályára lepett. A két fiú a református kollégiumban figyelmessé tette Ballagj Mórt a fiatal nevelőjükre, aki már akkor hat keleti nyelvet folyékonyan beszélt a nélkül, hogy csak látott is volna egy eleven perzsát, vagy törököt, vagy arabust. E nyelve­ket könyvekből tanulta csodálatos könnyűséggel. Ballagj sietett megismerkedni a tüneményes nyelvészetü emberrel és nagy német-magyar szótárához munkatársnak kérte föl. A két nyelv­tudós között intim barátság fejlődött és Ballagi szívesen segítette pályáján a fiatal oríentálistát. Vámbéri éppen el akart távozni a Fleis- cher-családtól, amikor a családfő, aki egy üz­leti útjáról hazatért, egy baleset foiytán "eltörte a jobb lábát. A jószivü Vámbéri ottlétét most már meghosszabbította, hogy gazdáját ápol­hassa. Fleischer azonban felgyógyulása után is sántított. A kecskeméti nép pedig Fleischert „Két­szer Kovács“ névre magyarosította. A község­ben ugyanis egy Kovács nevű ember élt, akinek minden elődje, apja, nagyapja, dédapja és ük­apja is sánta volt. Vámbéri és Fraknói. Vámbéri hitbéli meggyőződéseinek tudva­levőleg utolsó stációja volt, hogy reformátussá lett. Ebben a stációban történt, amikor már re­formátus presbiter volt, hogy sétálgatott a pesti Dunaparton Fraknói Vilmos püspökkel, akivel valamikor egy hitet vallott, akkor, amikor Frak­nói nem volt még katholikus püspök. Szombati napon volt, úgy déltájt, a két jóbarát csendesen ballagott a partmenti korzón. Akkor még meg­volt a hires Braun-féle vendéglő s nagyban kultiválta úgy szombatokon azt az eledelt, mely­ért még vidékről is sokan felkeresték a ven­déglőt : a sóletet. Aznap is kiérzett a sólet jel­legzetes szaga és Vámbéri és Fraknói hamar megérezték a számukra nem idegen illatot. Nem is állhatták meg, hogy közelebb ne menjenek, sőt hogy az ablaknál meg is ne álljanak. Egy darabig csak az illatot élvezték, utóbb azonban — mind a ketten egyszerre — be is néztek s amit láttak, szivviditó látvány volt. Zsírban úszó kövér libacomb egy-egy tányér „ricset“ tetején, Vámbéri is, Fraknói is nézik egy da­rabig, végül Vámbéri megszólal, fájdalmasan, keserű hangon: „És ezt a vallást hagytuk mi el!“ Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak, székszorulásban szenvedőknek Kapható ehlyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. Igmándi keserttviz Az elrontott gyomroi 2—3 óra alatt telje­sen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér Nagy üveg 60 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom