Szatmári Friss Újság, 1912. október (4. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-29 / 246. szám

Kedd, október 29. SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG. 2. ©Idái. Séta a npnoraságoii. Százezer koronás kár. ELENGEDIK a,z adót. Az idei nyomorúságos esztendőbe be- íesir az adózók keserve. Az irgalmatlan adó­behajtás borzalma. Mi, akik a nép nyomorának enyhítését .— sebeinek gyógyítását tűztök életcélul, a kik kérlelhetlenüi és le nem fizethetően rántjuk le nap-nap után a leplet a hata­lom szibarita vázairól, ez egyszer megemel­jük kalapunkat előttük. Megemeljük pedig azért, mert látjuk, hogy észbekaptak, mert látjuk, hogy segiteni akarnak a szegénysé­gen. Akarnak! Két nappal ezelőtt egy bizottság szállt ki a szamosmenti lapkákra, hogy megáHa- pitsa az árvíz okozta károkat. Könyfakasztó szomorú látvány tárult a bizottság elé. Sáros iszappal födött takar mány. Fák tetejére szorult buzakeresztek. Sőt olyan tétel is szerepel a kár jegy­zékben, hogy egy özvegy asszony közel 3 holdas földjének majd a felét elmosta ia víz. A bizottságjárásnak az volt a célja, Jiogy a károsult gazdák adóját a kár ia- rányában leírja. ; A Szatmári Friss Újság tudósítójának al­kalma nyílt a bizottság elnökével beszélni. 'Arra a kérdésre, hogy az állami adóból mennyit engednek el az elemi csapás súj­totta polgároknak, a következő választ kap­tuk: 1— A fölbecsült kár meghaladja g száz­ezer koronát. A fönálló törvények értelmé­ben ilyen esetben az állam a fölbecsült kár’ egyharmadának megfelelő összegű iadót el-1 engedi. Vagyis az idén közel 30 ezer koronát Írnak le az állami adóból. Ez azonban még nem a teljes adóleirási összeg, mert az en­nek megfelelő, tehát közel 20 ezer korona városi és megyei adöpótlékot is törölik. 5 Szóval amint mondani szokás: «! ve­szett fejsze nyele valahogyan csak megkerül. 1 Jó lesz koldusbotnak. í HAMIS tanuk. Wagj» s A SMtaÉlHfflí? A törvényszéki épületben a ma} nap­tól fogva állandóan műsoron lesznek és ven­dégszerepelni fognak Eisner orpongtonjai. Két kövér, jól meghízott orpington, foglal­kozásukra nézve végrehajtók. Mint épen most értesülünk, a budapesti Royal orfe­um a ma délelőtti előadások után sürgő- nyiieg szerződést ajánlott föl nekik. Azt hisszük, a kollegái, akikkel a vá­rosházán együtt dolgoznak, nem nagyon bán­nák, ma el is vinné őket ingyen mutogatni a Royal. No, de a nézők se nagyon bán­nák. Nem akárhol lehet ilyesmit látni. Kü­lönben fölkérjük mindazokat, akiknek ita- nukra van szükségük, forduljanak hozzájük. Bármikor készen állnak. Tíz korona. Ugy-e nem sok? És megéri a pénzt, kedves uraim és hölgyeim. Mert mindenre megesküsznek és hozzá magy. kir. és osztr. csász. szabadja- iommal vannak ellátva. A szerkesztőségben érdeklődőknek töb­bet is elmesélünk róluk. üvasország jegyző könyve. aa lárt moF ön Avason Ha nem, jöjjön velünk! A nagyságos főszolgabíró ur kitünően érzi magát. Hála Istennek. Váljék egészsé­gére. Ebben a pdhan atban, látja kérem, f^f ja a puskáját és elmegy vadászná. Mert SKZss^&asaasssssszsgnai hiszen azért szolgabjrö, hogy vadászszon. A vadászat se kis dolog. Valami bajia van a főszolgabiró úr­ral? Kérem. Menjen be hozzá és próbáljon vele beszélni. Próbáljon. Szabad. Ha Örtfxaraszt ember, akkor várhat két hétig, ha nem, akkor esetleg három nap alatt be tud jutni a nagyságos ür szobájá­ba. De csak a szobájába. Nem a nagysá­gos ur elé. Mert a nagyságos ur nincs ott­hon. Mondjuk, hogy bejutott a »hivatalos« szobába, ahol ugyan minden van, csak hi­vatal nincs. No, ne ijedjen meg. Az a sze­líd kjnézésü öreg, kék libériás bácsi, akit 'hétköznap kocsisnak tartan és aki most ott feszeng a büntető törvénykönyvvel a ke­zében a főszolgabiró ur helyén, nem a nagyságos us, csak a szolgájla. Várjon ké­rem, mindjárt kifogja önt hallgatni. Aztán i— biztosan tudóm — megfogja büntetni, akár t etszik Önnek, akár nem. Magukra ha­gyom az urakat. Volt szerencsém! ’ JÁSZ. Manóiét kelengyét vásárolnak Kát beregszászi kislány kalandjai szárazon és vizen. Két fiatal beregszászi kislány úgy gon­dolta, hogy a beregszászi élet nagyon egy­hangú, elhatározták, hogy elmennek világot próbálni. S édes Istenem, hová mehet az ember Beregszászról először is? Hát Nagy­i károlyba, meg Szatmárba- Egy szép, hideg, dídergős csillagos este tehát fölültek a vo­natra és megkezdődött a kalandos utazás szárazon és vizen. Babíák Margit 14 éves és Szakács Ju­lianna 18 éves beregszászi lányok Szatmárra jöttek. Egy darabig az utcán kóboroljak, éjszaka illatos, giarzonlakásokban háltak s telt-mult az idő. Manci és Juliska jól érezték magukat Szatmáron. Egy n*jp azután, Jiogy hogy nem, elértek a Pázsit-utcára s be­néztek özv. Nevitzky Gyuláné lakására. De benéztek az asztalfiókokba, a szekrényk- be, a ruhanemüek közé is és kinéztk 41 koronát, amivel a zután vásároltak Juliskának meleg ruhát, Mancikának pedig gy pár ele­gáns sárga félcipőt. A fönmaradt pénzen el­utaztak Nagykárolyba. Itt Nagykároly József házmester adott a két »kis cukros«-nak hajlékot. Azonban a két »kis cukros« egy Gallérok gőzmosása :: t. htiikörfénnyel hófehérre. Gyári főüzlet: Szatmár: Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinczy-u. 17., Attila-u. 1. Hájtájer Pál Kézimunkák, glacé keztyük bútorok, szőnyegek tisztítása. Nagykároly: Széchenyi-u. 34. Alapíttatott 188Ö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom