Északkelet, 1910. január (2. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-23 / 4. szám
Szatmárnémeti, 1910. 2. oldal. műnkbe tűnik az, hogy a belterületen van annyi üres telek, van annyi nem kellő módon beépített hely, hogy hosszú időn keresztül képes a sza- poruló lakosság minden, tehát a kényelmi igényeit is, kielégíteni. Nem csak a mellék, hanem a főutcákon is igy van. Mi szükség van tehát akkor a kifelé gravitálásra? Hiszen az épen azt fogja maga után vonni, hogy a belváros fog elmaradni a fejlődésben. Azt szokták felhozni, hogy a külső részeken olcsóbb a hely s igy kell módot adni, hogy a szegényebb osztály is letelepedhessen s magának házat vásárolhasson. Ez az indok azonban nem állhat meg, ha figye-i lemmel kisérjük a parcellázásokat. Ugyanis ha a parcellázásoknál ez a cél dominál, kalapot emelünk. De nálunk nem az a fő, hogy hanem a parcellázó minél magasabb hasznot húzón belőle. Ma mikor a pálfalvai utón 10—12 korona egy négyszögöl föld, tehát drágább, mint Pest külső részén, amikor a Dinnyés kertben 30—40 korona egy négyszögöl föld, legjobb akarattal sem lehet arról beszélni, hogy a szegényebb osztály olcsón jut telekhez. E mellett a parcellázás egyenesen a, szegényebb osztály néhány megtaka-; ritott koronájára van sok helyen ba- zirozva. Ugyanis aki 2—300 korona előleget adhat, kaphat telket, amelyre aztán hitelből építhet, tulajdonjog átírására alkalmas okiratot csak akkor ÉSZAKKELET kap majd, ha ki lesz fizetve a vételár egészen. Mi történik aztán? Legtöbbször nem bírván a vevő a kamatokat és a vételárat fizetni, kénytelen menekülni s elvész néhány száz koronája, hosszú keserves munkának gyümölcse s kezdi elölről a küzdelmet. Ilyen viszonyok mellett a parcellázás egyfelől a város belső részének fejlődését gátolja meg, másfelől indokolatlan és szükségtelen terheket ró a közönségre és a szegény néposztály egyenes megölője. Színház. Szombaton (15.) Fali Leó uj operettjét „A kedélyes paraszt“-ot mutatták be szép számú közönség előtt. Vasárnap este ugyanazt ismételték meg. Föltétlenül konstatálnunk kell, hogy a darab tetszett a közönségnek, dacára annak, (vagy talán épen azért), hogy a legfehérebbek közé tartozik. Igazán az irigység se foghat rá egy körömfeketényi pikantériát. És ezt örömmel jegyezzük fel közönségünkről, mert mégis csak szép vonás az a mai erkölcsileg (állítólag) megromlott, vörös színdarabok mérgező hatása alá került világban, hogy egy pár sváb paraszt együgyü mókáin, helyesebben csak együgyü viselkedésén teljes szívből nevet, könyfátyolos szemmel mosolyog és néhány rosszmájú kritikuson kívül talán észre se veszi, milyen vértelen, milyen gyengén megtermett is az „A kedélyes paraszt.“ Úgy látszik, Fali ismeri a néplelket és többet ad rá, mint a kritikusokra. Aminthogy van is némi igaza. A kritikusoktól aligha látna tantiémet. A darab meséje roppantul egyszerű. A sváb paraszt fia, (Burányi) szegény, mint a templom egere, az egyetemre kerül, hála az apja (Rónai) naiv nagyralátásán kívül, a keresztapja (Herceg) érdes jószívűségének is. A fiúnak van esze, van szerencséje; előkelő, gazdag családba házasodik s maga is egyetemi tanár lesz. Ezenközben egy kicsit restelleni kezdi paraszti származását, de mikor az öregek (apja, keresztapja) és húga (Bállá) felkeresik Pesten, a felesége (Czakó Miczi), aki nagyon íinomlelkü teremtés lehet, minden származásbeli különbséget elsimít a két család között. A darabban ez a második felvonás a legsikerültebb, a legelevenebb. Az egyszerű sváb parasztok s a nagyúri berendezkedés ellentéte önmagától kínálja humoros helyzeteit, s a libret- tista eléggé ki is aknázta a könnyen hozzáférhető bányát. Fali főkép, a „Bárha, csak egy arasz . . . ., mégis ravasz minden paraszt“, trióval helyezkedik e hangulatba. Az előjáték s az első felvonás általában üresnek mondható. Ami Kedés ötlet és elevenség van benne, az is úgy szét van szórva, hogy szinte elvész a lazan összefüggő jelenetek szószában. Ilyen lazán beilleszkedő, bár hosz- szu jelenet Burányiné s a kis Szelényi Lili páros jelenete, melyet csak az ennivalóan játszott gyermekszerep tesz elviselhetővő. A parányi művésznő, nyájas, milyen kitüntetően figyelmes hozzám. — Hanem abban az egyben nincs igaza az istennőnek, hogy azt veti a szememre, hogy én valami bakfisnak udvarolok életre-halálra. Talán a kis Katicára gondol. Biztosítottam róla, hogy nem kell hallgatnia barátaim pletykáira; — az ő öntudatos szépségével nem állja ki a versenyt semmiféle bakfisnak a bájos ügyetlenkedése. 1909. április 10. Katica ma csodálatosan szép volt. Csodálatosan szép és csodálatosan hideg! Nem tudom, mi az oka, hogy ma nem beszélt olyan kedves melegséggel hozzám, mint ezelőtt szokott, ügy látszik, tudja ez a kis leány, hogy a férfiak annál inkább bolondulnak az ideáljuk után, minél fagyosabban bánik az velük. De mintha a mamája sem lett volna ma olyan nyájas hozzám, mint ezelőtt. — Ami azt illeti, van okuk neheztelni rám! Nem illő és nem helyes dolog, hogy már évek óta járok komoly szándékkal a házukhoz és még mindig nem nyilatkoztam. Annál inkább nem helyes ez, mert valóban őrületesen imádom a kis Katicát. Még azt hiszik, nem veszem eléggé komolyan az udvarlásomat; — annál inkább gondolom ezt, mert a mama már megint emlegette, hogy én ugyan alaposan belegabalyodtam valami orfeumhölgybe. — Már miféle beszéd ez ! Megmutatom még holnap, hogy alaptalanul pletykálnak rólam. — Megkérem a Katica kezét — és ha hozzám jön — már pedig kétségtelen, hogy hozzám jön — én leszek a legboldogabb ember a világon. 1909. április 12. Hála Istennek kikosaraztak! A Katica mamája azt mondta, hogy a lánya sem menne olyan emberhez és ő sem adná olyan emberhez a lányát, akiről mindenki azt beszéli, hogy egy orfeumdámának csapja a szelet! — Micsoda kifejezései vannak a vén skatulyának! — Még per orfeumdámának meri titulálni Ellát. Hallatlan szemtelenség! No hát ez az orfeumdáma százszorta kedvesebb nekem, mint a maga nyávogó lánya, kedves néni, akinek csak illendőségből kértem meg a kezét, hogy a világ szájára ne kerüljenek, ha három évi udvarlás után faképnél hagyom. Boldog vagyok, hogy kosarat kaptam — s rohanok az én imádott Ellámhoz és tudtára adom, hogy csak úgy lehetek boldog az életben, ha ő lesz a feleségem. 1909. április 12 este 8 óra. És ne pukkadjon meg az ember ?! — Ella jegyet váltott a ripacsossal! Ezeknek az orfeumdámáknak igazán nincs szivük! Kávét legolcsóbban Benkő Sándor beszerezhetünk : kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-u. 16. sz. „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4#40 korona, ::: villany erővel pörkölve. :::
