Észak-Magyarország, 2008. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-14 / 11. szám

2008. január 14., hétfő ÉSZAK KULTÚRA /7 RÖVIDEN • Viszockijról, A különc bolygó - Vlad- viszockij 2008 címmel nyílt kiállítás a bu­dapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárlat az 1938 és 1980 között élt művész szellemiségét mutatja be. Viszoc- kij a művészet kultikus alakja volt, költő, énekes és színész. Szomszédolás: A nagyratörő Eger (ÉM) - Márton László: A nagyratörő című történelmi játékát Csizmadia Tibor rendezi Egerben. Erdély fiatal fe­jedelmét, Báthory Zsig- mondot Schruff Milán alakítja, az udvarmester szerepében színpadra áll a rendezőként ismert Szegvári Menyhért. A nagyratörőt 1992-ben a Kolozsvári Állami Ma­gyar Színházban Parász- ka Miklós rendezésében mutatták be, az anyaor­szágban először Egerben kerül színpadra január 18-án. Január 19-én, a magyar kultúra napja al­kalmából ünnepi előa­dást tart a társulat. Tárlat Miskolc (ÉM) - Szíj Kamilla grafikus- művész munkáit mu­tatja be az a tárlat, amelyet január 18- án, pénteken délután 5 órakor nyitnak a miskolci Művészetek Házában. A kiállítást - melynek szervezője és támogatója a Mis- sionArt Galéria - Dékei Krisztina művészettörténész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Jelenetfotó: Bősze György és Fandl Ferenc a da­rab próbáján (Fotó: Bócsi Krisztián) A tizedes meg a többiek Miskolc (ÉM) - Dobozy Imre A tizedes meg a többiek című színdarabját Korognai Károly átdolgozásában és rendezésében janu­ár 18-án este 7 órakor mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház. Az író-rendező-színész 1997-ben készítette el a saját változatát, ame­lyet első, pécsi bemutatója óta osztatlan si­ker kísér. A miskolci előadás főszerepeit Korognai Károly és Bősze György alakítja, az előadás rendezője: Korognai Károly. Programot hirdetnek Miskolc (ÉM) - Sajtótájékoztatón hirdeti meg idei, Bartók+szlávok 2008 című prog­ramját a miskolci Operafesztivál. A tájékoz­tatót a Magyar Állami Operaházban tartják, január 17-én. Amit már most tudni lehet: Bartók Béla művei mellett Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov, Csajkovszkij, Rah- manyinov, Janacek, Dvorak, Smetana, Prokofjev, Sosztakovics és Sztravinszkij al­kotásait láthatja-hallhatja majd az idei fesz­tivál közönsége, június 11-e és 22-e között. SZERKESZTŐSÉGÜNK VENDÉGE VOLT: Bán András, a Miskolci Galéria új igazgatója „Kínosan más alapokon..." n A Miskolci Galéria új igazgatója újfajta meg- mutatkozási lehetősé­gekben gondolkodik. Szalóczi Katalin _______________________ szaloai@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Új posztján mi jelenti a kihívást Bán And­rás számára? - tudakoltuk szerkesztőségünkbeli látogatá­sa során az ismert műkri­tikustól, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antro­pológia Intézetének tanárától, aki január elsejétől a Miskol­ci Galéria igazgatója.- Egy olyan, a lokalitás ér­tékeivel gazdálkodó városi ga­léria létrehozása, amely még nem létezik Magyarországon - kaptuk az összefoglaló választ. Erre Bán András jó példát lá­tott tanulmányútja során Rot­terdamban, amely város, véle­ménye szerint nem sokkal jobb kulturális esélyekkel rendelke­zett korábban, mint Miskolc. Nem PR-múzeum Terveinek részletezése előtt az igazgató kifejtette: a mű­vészet területén a közgyűjte­ményekben, múzeumokban a 90-es évekig az intézményi struktúrák betokosodtak, illet­ve improvizatív módon alakul­tak újak, amelyek egy része nem vált be. Az utóbbi néhány évben 1-2 múzeum újfajta kö­zösségi kapcsolatokat terem­tett, mint például a Szép- művészeti a fővárosban és a Modem Debrecenben, de ez a fajta PR-múzeum is sok seb­ből vérzik, s úgy látja, nem ez a jó út a Miskolci Galéria szá­mára.- Egy lokális múzeumnak Bán András az Északnál: Egy lokális múzeumnak feladata a helyben lévő művészeti értékeket se- gíteni (Fotó: Osztie Tibor) feladata a helyben lévő művészeti értékeket segíteni, de nem feltétlenül helyben lévő kiállításokkal - fogalma­zott Bán András. Kondor Béla, Szalay Lajos és Feledy Gyula munkái azonban a magyar tör­ténelem, sőt a művészetpoliti­ka egy-egy korszakát is repre­zentálják, így egy közös ván­dorkiállításon való bemutatá­suk vélhetően nagy érdek­lődést válthat ki külföldön. Már formálódik- Miskolc nem olyan város, ahol annyi művész él, mint például Pécsett, ugyanakkor jo­gos elvárás, hogy a városi ga­léria megmutatkozási lehető­séget nyújtson számukra. Fel­adatának azonban nem helyi kiállítások rendezésével tesz igazán eleget, sokkal inkább egy olyan széles site létrehozá­sával, ahol az itteni, illetve ide kapcsolódó művészek alkotása­inak bőséges képanyaga mel­lett egyéb dokumentumok, publikációk, történések is meg­találhatók a világhálón, segít­ve a hely megismerését az érdeklődők számára - beszélt az immár formálódóban lévő site-ról az igazgató. Tervei kö­zött szerepel egy olyan kiállí­tás is, amely reprezentálja ma­gát Miskolcot, e sajátos sorsú várost, más megfogalmazásban magával a város identitásával foglalkozik. E témához kap­csolva megjegyezte: a mű­vészeti felsőoktatás jelentette volna a rozsdavárosból való talpraállást, ám „ez úgy el lett tolva, ahogy csak lehet.” Azon­ban művészeti oktatás hiányá­ban is szükség van a városban válogatott, jó minőségű állan­dó anyagra. Olyanra, amely lé­nyegesen megkülönbözteti más gyűjteményektől - jelentette ki Bán András. A gyűjtemény­gyarapítás első lépéseként már tárgyalt egy Párizsban élő ma­gyar házaspárral, akik a Mis­kolci Galéria rendelkezésére bocsátanák mintegy 1000 dara­bos, a 20. századi avantgárdot bemutató, „papíralapú” ma­gángyűjteményüket. Kérdésünkre, tervezi-e, hogy a debreceni Modemmel példá­ul ugyanazon témára szervez­zen kiegészítő kiállítást, Bán András így válaszolt: „nem­igen”, hivatkozva arra, többek között anyagi lehetőségeit te­kintve „kínosan más helyzet­ben van”, mint a cívisváros ga­lériája. ÉSlfl.Kemf/ppefc.hoon.hu •Bán Andrásról (PDF, 75 kB) •A Rákóczi-házról (PDF, 26 kB) Fricskamaxi, vidám sírversek ■ Sok-sok év mosolyfa­kasztó írását adja Fecske Csaba költő, most meg­jelent kötetében. Miskolc (ÉM - HM) - Frics­kamaxi címmel jelent meg Fecske Csaba legújabb kötete. A könyvben új oldaláról mu­tatkozik be a költő: akik ed­dig verseiről és gyermekek­Fecske Csaba (Fotó: Ádám János) nek írott műveiről ismerték, azoknak újdonságként hathat, hogy humoros írásait olvas­hatják. (Ám csak azoknak új­donság ez, akik nem ismerik személyesen. Asztaltársaság­ban ugyanis nagyon is humo­ros ember Fecske Csaba.) A szerző így fogalmaz: a mo­soly fontos dolog, olyan, mint a gyógyszer. A kötet sok-sok év mosolyfakasztó írását foglalja magába. Bökverseket, vidám sírverseket, állatsírverseket, mellettük rövid, humoros írá­sokat. Fecske Csaba kedvencei azok a vidám sírversek, ame­lyeket élő költőkről írt. Ezek megírásakor a tisztelet és a szeretet vezérli, magyarázza, a versek alanyai közül eddig senki nem sértődött meg. Sőt... perpetuum stamie (Hommage á Cioran) cím­mel nyílik Fejér Ernő képzőművész (képünkön) alkotá­saiból kiállítás, a Miskolci Galériában, január 17-én, délután 5 órakor. CSDÖ* www.boon.hu (Fotó és videó: Bujdos T.) NÉZŐTÉR Hogyan meséljünk romantikusokat? Bujdos Attila bujdos@eszak.boon.hu Szép és igényes mese Az Aranyember - Jókai Mór a minőséget kínálja a szórakoztató történetek iránti igényt ipari mére­tekben kielégíteni kész korban is. Szemben a mai mesékkel ez ráadá­sul még becsületes alaphelyzet: nem kell azt hinnünk, hogy ez a valóság, vagy pontosabban a való­ságnak az az általunk ismeretlen része, amelyről csak valami kivéte­les esetben - például csoda folytán - szerezhetnénk személyes tapasz­talatokat, hiszen ez egyértelműen: história. Múlt idő, a „talán igaz sem volt" kategóriája. Blaskó Ba­lázs azt állítja: Jókai korszerű és érthető. Habár a modern világ tu­lajdonsága, hogy amit csak lehet, viszonylagossá tesz, így a hős fo­galmát is átértelmezi, de nem öli meg a vágyat a hős eszménye iránt. Ezt a vágyat a következetes élet örök akarása táplálja. Kell, hogy le­gyen valamilyen szilárd elv, amely­hez az ember tartja magát, amely­től akkor sem tér el, ha megkísér­tik, vagy ha erre kényszerítik. Jóka­inál - Blaskó Balázs olvasatában ­ez a tisztesség. Úgy mesél, hogy megszabadítja a romantika széles gesztusaitól jókai Mór történetét. Az irodalmi mű, mai ízléssel mér­ten talán túlzóan kétpólusú világá­ban az emberi természetet figyeli, a viselkedésben és a döntésekben testet öltő drámai helyzeteket. Tímár Mihály sorsában például azt, mitől lesz hős, már ha valóban az lesz. Hüse Csaba ebben a sze­repben Tímár Mihály bizonytalan- . ságait nagyítja fel. Ez a szikár, többnyire befelé létező, az öröme­it, kétségeit a párhuzamos életei­ben nehezen mutató férfi a becsü­let és a gazemberség, az adott szó és szív szava erőterében mozog - a jó választása számára küzdelmes és erkölcsös, és az erkölcs nevében rögtön vitatható döntés is. A jóság végül a gonoszság hátteréből bom­lik ki igazán, a gonoszság segít megértenünk, mely határok között igaz ember Tímár Mihály. Mészáros Sára Athalie-ja elszánt és következetes gonosz. Sötét, erős nő, akinél a jellem végképp nem élethelyzet dolga. Büszkén és érzé­ketlenül uralja a teret, amikor a gazdagság birtokában akarja az éle­tét révbe juttatni, keserűen győztes, amikor pedig minden elveszett a számára és még mindig marad mit elvennie másoktól: a reményt. Krisztyán Tódor Bányai Miklós alakításában a kisszerű rossz - és Athalei-hez képest a kisebb és így a kezelhetőbb rossz is, amivel Tímár Mihály számolni kénytelen. Hajlé­kony intrikus, alakoskodó játékos, ártatlan képű simlis. Bár a fennmara­dás erős kényszerei között él, min­den színeváltozása mögött a függet­lenség akarása érzik: ne kelljen vál­toznia. Gyűlöl, és nem felejt, ha vál­tozásra kényszerítik. Ezen a tablón Tímea nem a nőt jelenti Tímár Mihálynak, hanem önnön ígéretét, amihez köti magát. Pedig Trokán Nóra (e.h.) ebben a karakterben mindenekelőtt a vonzó, nagyon korán felnőni kénytelen nőt mutatja meg, aki bármikor képes visszaváltozni kislánnyá, és aki ké­pes méltósággal fogadni, hogy a jó­lét nem jár együtt a beteljesüléssel. Sokkal inkább asszony, mint Noémi alakjában Fabók Mariann (e.h.) - ő a szertelen, és mégis ragaszkodó va- dóc, a lány, a természet rendje sze­rinti élet ígérete. Az a szabadság, ami egyben felmentést is ad. Az Aranyember - romantikus színmű Jókai Mór regényéből. Az egri Gárdonyi Géza Színház előadását Blaskó Balázs rendezte

Next

/
Oldalképek
Tartalom