Észak-Magyarország, 2004. május (60. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-18 / 115. szám
2004. május 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG# KULTÚRA / 7 HÍRCSOKOR 0 Városházi esték. A Versenygyőztesek című rendezvénnyel folytatódik a Városházi esték sorozata. Május 20-án, délután fél 6-től Mali Emese zongoraművész és Puskás Eszter operaénekes estjét hallgathatják meg az érdeklődők a miskolci városháza dísztermében. 0 Várjátékok. Május 27-étől 30-ig tartják a XIX. Diósgyőri Várjátékokat a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház szervezésében. A programban a szabadidős programok között zenészek, táncosok, színészek produkcióit láthatja, hallhatja a közönség. Omega: közönségtalálkozó és VIP-chat Miskolcon Miskolc (ÉM - HSz) - Országos turnéja keretében az Omega együttes május 27- én Miskolcon, a városi sportcsarnokban ad koncertet. Az együttes tagjai azonban már május 18-án, ma délután Miskolcra érkeznek, hogy találkozhassanak rajongóikkal. Délután 4 órától a Borsod Online szerkesztőségébe hivatalosak, ahol a népszerű VIP-chat vendégei lesznek. Az érdeklődők közvetlenül tehetik fel kérdéseiket a muzsikusoknak, akik azonnal válaszolnak is azokra. Dedikálás a Plazában Ezt követően délután 5 órától a Miskolc Plazában található Alexandra Könyváruházban közönségtalálkozót tartanak. Ennek keretében sorsolják ki a könyváruház és az Észak-Magyarország közös játékának nyereményeit, az Omega CD-ket. A közönségtalálkozón az együttes tagjai dedikálnak is. http://www.boon.hu Innen érhető el a VIP-chat KONYVBARAT A Géniusz Könyváruház és az Észak játéka Legutóbbi kérdésünk: hol született Kosztolányi Dezső? A helyes válasz: Szabadka. A helyes választ beküldők közül Kosztolányi Dezsőné: Memoár, tüzes cipőben című kötetét Tóth Judit (Alsózsol- ca) a Géniusz Könyváruházban (Miskolc, Széchenyi u. 107., tel.: 46/412-932) veheti át. Mai kérdésünk: Mi volt Vámos Miklós népszerű tv-műsorának címe? A lehetséges válaszok: A: Lehetetlen, B: Képtelenség, C: Megoldhatatlan. A helyes választ beküldők közt Vámos Miklós Zenga zének című könyvét sorsoljuk ki. A megfejtéseket jövő hétfőn délig várjuk szerkesztőségünkbe (Miskolc 3501 Pf.: 351). Válasz: ____________________________ Név:______________________________ Cím:______________________________ A Gumiűrhajó pilótája és a Gyerekgyár Miskolci emlékeiről ír regényt, gyermekeinek mesét Ficsku Pál Miskolc (ÉM - BAL) - A város által adományozott Szabó Lőrinc-díjat kapta a napokban Ficsku Pál író, költő. Az irodalmár egy ideje ugyan nem itt él (hanem a fővárosban), de elmondása szerint gyermekeit „miskolcinak” (sőt, „diósgyőrinek”) neveli. ÉM: Egy ideje nem Miskolcon lakik. És most kapott a várostól dijat. Elgondolkodtatta ez a faramuci helyzet? Ficsku Píl: Én úgy mondanám, a családom jelenleg a Pá- rizs-Budapest-Mályi-Miskolcta- polca tengelyben él. Most született a két kisgyermekem - ikrek -, szeretném, ha megtudnák, milyen miskolcinak lenni. A mis- kolciságot én magam is vállalom. Szeretném, ha ők ugyanúgy otthon éreznék majd magukat Miskolcon, vagy Budapesten, vagy Párizsban. A díjat meg talán azért kaptam, mert - a Földes Gimnázium néhai diákjaként - a földesista szellem bujkál máig bennem, ami számomra azt jelenti, hogy minden értéket fogadjunk be. Aki nem így gondolkodik, azzal legyünk toleránsak. És innen jön életem tán legfontosabb mondata: a tolerancia diszkrét bája. ÉM: Tehát vallja azt a közkeletű vélekedést, miszerint a „miskolciságot” idegenben is meg lehet őrizni, jobban, mint más nagyvárosok szülötteinek a maguk eredeti identitását? Ficsku Pál: Három komoly embert ismerek, aki miskolcinak vallja magát, de nem Miskolcon él. Keresztury Tibort, a debreceni írót, szerkesztőt; Para- Kovács Imre újságírót; a harmadik pedig egy olyan fiú, Kende Tamás, aki nem Miskolcon született, de Budapesten miskolcivá vált. A kislánya nagy Diósgyőr- rajongó, rendszeresen eljönnek együtt a hazai meccsekre. ÉM: Hogyan jelenik meg a szülőhely a mostani alkotásaiban? Min dolgozik újabban? Ficsku Pál: Jelenleg egy könyvön, Gyerekgyár a címe; az első része arról szól, hogyan születtek meg a gyermekeim - nehezen -, a harmadik pedig kortörténet lesz, arról, amit ebben a városban, pontosabban ebben a megyében, Leninvárostól Bíikk- szentkeresztig átéltem. Ami annak idején Avasi keserű címen jelent meg, azokat az írásaimat bővítem, folytatom ebben a kötetben. Minden itt van, ami hatott rám: a Búza tér illata, a bükkszentkereszti mészégetők J ÉMUMáÉHNAÉ http: könw.boon.hu '\'vj Recenzió a Szakbarbárokról Ficsku Pál a Szabó Lőrinc-díjjal keze, az avasi pincék titkai, a Csorba-tó, a Sajó és a Tisza. Előbbiek tisztességre neveltek, utóbbiak, a víz pedig a természet tiszteletére. És készül az Ogu kapitány történetét bemutató mese - az „Ogu” az egyetlen szó, amit az öt hónapos kislányom ki tud ejteni; ő a Gumiűrhajó pilótája. A Szabó Lőrinodíjról Erről az jut eszembe: remélem, amellett, hogy megszeretik Miskolcot, a kislányom és a kisfiam, akár Lóri, óriás lesz. Maga a díj, az elismerés teljesen váratlanul ért. Két éve, amikor az Új Holnap főszerkesztőjeként lemondtam, akkor vártam... Azt hittem, elfelejtettek. De most azért jólesik. NÉVJEGY Ficsku Pál miskolci kötődésű író Az idei miskolci városünnepen vehette át a megyeszékhely Szabó Lőrincről elnevezett irodalmi díját Született: 1967-ben Debrecenben (Gyulai Csabaként) Pályája: 11 év alatt végezte el az egyetemet, közben restaurátorként is dolgozott. Volt az Új Holnap főszerkesztője, írt filmforgatókönyvet, szerkesztette a Nyugat című tévéműsort, egyetemi óraadóként is dolgozott. Néhány éve kiadót alapított Pufi Press néven. Kötetei: Táncrend: ezredvégi antológia, Élni három nővel: magyar gépmesék, Matatás a végeken - vigyázat, dzsalok, Szakbarbárok: magyar RAPszódia Miniatűr bányászok Miskolc (ÉM - HSz) - Az ország különböző múzeumaiból, Szlovákiából és Ausztriából származnak azok a türelemüvegek, amelyeket a Palackba zárt bányászat című tárlaton tekinthetnek meg az érdeklődők a Hermán Ottó Múzeum miskolci, Papszeren lévő kiállítási épületében. A kiállítás valóban egyedülálló: a bemutató egyik rendezője, Benke István, a Rudabányai Érc- és Ásvány- bányászati Múzeum munkatársa arról számolt be, hogy az országban mindössze 37 bányász türelemüveg van, ezek - egy-két kivételtől eltekintve - mind megszem- lélhetők a mostani kiállításon. Ezeket egészítik ki a Szlovákiából és Ausztriából érkezett különlegességek. Felbecsülhetetlen A türelemüvegek elkészítéséhez nem csak türelemre, hanem kitartásra is szükség van, hiszen egy-egy alkotás elkészítése akár 300-700 órát is igénybe vehet. A kiállított tárgyak közül a legrégebbi 1735-ből származik. A kutatások szerint először nyugdíjas vagy megrokkant bányászok kezdtek hozzá a türelemüvegek készítéséhez, amelyekben teljesen valósághűen ábrázolták koruk ércfejtési technikáit. Éppen ezért ezek az üvegek technikatörténeti szempontból is felbecsülhetetlen értékűek. Ritkaságok kiállítása A Miskolci Szimfonikus Zenekar neves formációkkal a komolyzenét és a jazzt ötvözte a miskolci ITC-központban tartott koncerteken HANGVERSENYTEREM Kell ez nagyon, igen nagyon Bánhegyi GAbor E-mall: banhegyi@eszak.boon.hu Lz a fenti idézet József Attilától • lehet talán a summázata a hét végi Klazz Fesztiválnak, amelynek az ITC Székház adott otthont Miskolcon. Lehetne arról vitát nyitni, milyen jazzélet zajlik Miskolcon, vagy egyáltalán a megyében. Lehetne, csak nem érdemes, mert a válasz elég egyértelmű: gyakorlatilag semmilyen. Amennyire komplett a zenei képzés a megyeszékhelyen, annyira nincs egy markáns, meghatározó jazzformációja sem ennek az északkeleti megyének. Ha valaki erre a műfajra kíváncsi élőben, az utazzon Budapestre. Kétmillió ember között helyet talál ez a műfaj, pár százezer között itt a végeken nem. Ezt azonban nem veszi figyelembe Kovács László, a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, aki „másodállásban"" bevallottan nagy jazzfanatikus. Kovács László fejébe vette, hogy egy teljes hétvégére Miskolcra telepíti az ország jazzvérkeringésének két és fél vezéralakját (hiszen az After Crying - kéz a szívre - rockzenekar), és ennek nevet is ad, igaz, csak óvatosan, mert a sorszámnév hiányzik a . Klazz Fesztivál elől, de azért érezhető a szándék a zenekar körüli szervezéseknél szerzett korábbi tapasztalatokból okulva, ez nem egy alkalomra tervezett rendezvény. Rögtön fel is vetődik a kérdés, nem túl nagy kockázat-e három estére tervezni egy ilyen műfaji összeengedést, amire a hevenyészett válasz természetesen az lehetne, hogy de. nAégsem az. Ennek legfőbb biztosítéka maga Kovács László, akinek az alkatától távol áll a hazardírozás. Nyilván régóta tervezte már ezt a fesztivált, tudja, mire képes az általa hosszú évek óta vezetett zenekar, tudja, néhány százezer ember között óhatatlanul vannak olyanok, akik szintén kiéheztek már egy kis jó jazzre. Akkor legyen nekik fesztivál. Negyvenéves a zenekar. Mikor, ha nem most? És lön. A zenészek pedig lazák, oldottak, felszabadultak. Így látjuk őket a nézőtérről. Ez a dolguk, hogy nekünk így tűnjön. Azért a görcs néha tetten érhető. A László Attila Bánd vezéralakja a koncert első felében szinte szétfeszül az izgalomtól, szünet után oldódik a hangulat, mosolyognak a szemek, alakul a kottába zárt jam session. Szeretjük a muzsikát, mert értő, profi zenészek tálalják elénk, hovatovább már csak egy csésze tea vagy egy pohár sör a kezünk ügyében hiányzik a tökéletes klubélményhez. László Attila mesél arról, hogy a zene nyelve egy és oszthatatlan, az apró akcentusok azonban kihallha- tóak, kelet-európai etnojazz ez a javából, rólunk szól, helyettünk önti hangjegyekbe,, amit mi csak esetlen szavakkal tudunk megformálni. Oláh Kálmán két estén keresztül is zseniális. A kezét nézve a billentyűkön gyakran támad az az érzése a szemlélőnek, Oláh Kálmán egy genetikai csoda, hiányoznak az ízületei. Ennyire puha bil- lentéstechnikával ilyen káprázatos dinamikai varázslatokat végezni szinte ellentmond a természeti törvényeknek, de mégsem, hiszen szem- és fültanúi vagyunk. Pénteken hű tolmácsolójá László Attila - és egy kicsit a saját - világának, szombaton pedig közel egyórás kompozícióban kápráztatja el a jelenlévőket. Óhatatlanul is felmerül a gondolat, mi lenne, ha ezt a művet valamikor valamely bérlet keretében szezon közben is bemutatná a két alakulat. Az After Crying zseniális. Még nagyobb ütés lett volna, ha Lengyel Zoltán enged kicsit merevségéből. Szerencsére Pejtsik Péter helyette is tombol. Szétfeszíti a jókedv, fejest ugrik a zenébe és lubickol rendületlenül. Két óra varázslat, a szimfonikusoknál élete csúcsformáját mutatja az erre a három estére koncertmesterré előlépett Nagy Zsófia. Óhatatlanul az eddig csak hanghordozókon megcsodált Kansas muzsikája állítódik párhuzamba, az After Crying ugyanazt tudja és mondja el a szimfonikus rockról, amit az amerikai alakulat. A 2004-es Klazz Fesztivál gyaníthatóan üzleti csőd, hozadéka viszont hatalmas. Gondolatban már elő is jegyeztük magunkat nézőként a jövő évire. Is.
