Észak-Magyarország, 2003. szeptember (59. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-13 / 214. szám

2003. szeptember 13., szombat ÉSZAK-MAGYAR0RSZÁ6É AKTUÁLIS / 3 0 Roma kultúra volt a főszereplő teg­nap a Diósgyőri várban: a helyi cigány kisebbségi önkormányzat kezdeménye­zésére tartott délutáni eseménysorozaton művészeti csoportok mutatkozhattak be. 0 Kertbarátok. Mintegy 30 család állí­totta ki Görömbölyön a Közösségi Ház­ban kertjének, konyhájának legszebb ter­mékeit. A virágoktól a gyümölcsökig, a házi készítésű tésztáktól a befőttekig mutatták be munkájuk eredményeit. NÉZŐPONT Ami még hátra van Szalóczi Katalin E-mail: szalóczi@eszak.boon.hu Elvárják-e az emberek az orvostól, hogy tudassa velük, ha halálos betegek? Nem könnyű a válasz. Ismertem olyan embert, aki bár sejtette, hogy nagy a baj, amikor az orvos szem­besítette a ténnyel - lehet próbálkozni, de néhány hónapos idó'nyerésen túl sokat ne reméljen -, összeomlott. És olyat is, aki maga kérlelte az orvost, becsülje meg, mennyi van még hátra. Gyerekei vannak, üzleti érdekeltségei, befejezetlen munkái, sőt, maga a temetés, idő kell az elren­dezésükhöz. M iképp az élethez, a halálhoz való viszonyulásunk is különböző, különbözik kultúránként, egyénenként, közössé­genként, de változik időben is. És ez alól a magyar orvosok sem jelentenek kivételt, ráadásul, lévén gyógyításra felesküdöttek, a beteg halálát egyfajta kudarcként élik meg. Ez lehet annak a friss hazai felmérésnek a hátterében, amelyből kiderül: noha tisztában vannak vele, jog szerint kötelességük, az orvosok jelentős hányada mégsem tájékoztatja betegét arról, hogy halálos beteg. Hiába a törvény, mely megpróbál iga­zodni a nyugati világéhoz, az emberi emóció olykor erősebbnek bizonyul a szabálynál. A halálhoz való viszonyunk - ez számos területen megmutatkozik - holtpontra jutott. Némi reményt jelent, hogy a hospice-mozgalom, ezt felismerve, nemcsak méltó módon foglalkozik a gyó­gyíthatatlan betegekkel és hozzátar­tozóikkal, de széles körben szorgalmazza a halálhoz, mint az élet utolsó moz­zanatához való méltó viszonyulást. Mert tanítható és tanulható. Elsajátításához az első lépés: legalább beszél(get)ni merjünk róla. VILLÁMV0KS / J VJVV V J J j'j W«l V w’W S* w'w’wV"vV v v v V V wSV\i * V, w v vVwV ' Érdemtelenül kapják a pénzt Előző kérdésünk: Megdolgoznak-e megemelt tiszteletdíjért a megyei képviselők? nem: 90% igen: 10% Mai kérdésünk: Akarná-e, tudni, hogyha halálos beteg? ÉSUK-MAGYARORSZÁG # Szavazatát leadhatja: www.boon.hu Egy vidám nap. Töltsön egy vidám napot kedvenc napilapjával címmel kezdődött tegnap dél­után az Észak-Magyarország kéthetes sárospataki akciójának zárórendezvénye. A show-műsort Kiss László, lapunk főszerkesztője nyitotta meg a zsúfolásig megtelt Művelődési Házban, ahol ajándékokat sorsoltak ki és neves együttesek szórakoztatták a nagyérdeműt. (Fotó: Séllei) Városavató Nyéken Nyékládháza (ÉM - HM) - Szeptember 13-a mától kezd­ve piros betűs ünneppé lesz Nyékládházán. A mai napon ugyanis várossá avatják a települést. Hosszú évek óta vágynak erre a napra az itt lakók, négyszer kérvényezték a városi rangot, mire siker koronázta próbálko­zásukat.- Délelőtt 11 órakor kezdődik a műsor a művelődési ház előt­ti téren, ha esne, akkor az isko­la tornatermébe húzódunk be - tudatta érdeklődésünkre Galus­ka László, a város polgármeste­re. - Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, akinek anyósa a vá­rosban lakik, tart ünnepi beszé­det, majd dr. Bujdosó Sándor he­lyettes államtitkár adja át jelké­pesen a város kulcsát. Kiss Mari, a Madách színház művésze, ő egyébként Nyéklád­házán született, mond verset az ünnepi műsor bevezetéseként. Jelentem: a „túlélők” egészségesek A századik csontvelő-transzplantáció a miskolci gyermekhaematológiai központban Miskolc (ÉM - SzK) - A hé­ten újabb két gyermeken vé­gezik el a beavatkozást a miskolci gyermek csontvelő- transzplantációs központban. Nyolc év után ez lesz a 99., illetve a 100. Valamennyi, műtéten átesett gyermek állapotát nyomon köve­tik. Dr. Nagy Kálmán osztályve­zető főorvos a leszűrt tapasztala­tokról beszélt:- Az idegen csontvelő sokszor más neműektől származik, ilyen­kor - kizárólagosan - a vérsej- tek neme is megváltozik. Gyako­ri probléma van az utód átörökí­tésével, fiúknál, lányoknál egyaránt. A testmagasság is alat­ta marad a várhatónak. Mindez azonban eltörpül amellett, hogy az életben maradottak tanulás- és munkaképesek. Az esetlege­sen előforduló betegségek pedig nem írhatók a transzplantáció számlájára, hiszen száz, találom­ra megvizsgált fiatal közül sem mindegyikről állapítanánk meg, hogy egészséges. Alapítványon alapul Csontvelő-transzplantáció te­rén egyébként - mint a tőle hal­lottak alapján leszűrhető - Ma­gyarország a közép-európai álla­mok között hátul kullog. Példá­nak véve a mi országunkkal megegyező lakosú Csehországot, tavaly több mint másfélszer annyi átültetést végeztek, mint hazánkban. Ennek oka a gyógy­szeres kezelésre, magára a transzplantációra és az ahhoz szükséges felszerelésekre bizto­sított társadalombiztosítási for­rások szűkösségében keresendő. Ehhez egy adalék: amit a miskol­ci osztályon eddig elértek, jó­részt a Bonta Zoltán Alapítvány­nak, valamint az Észak-Rajna— Westfália tartománynak és a Máltai Szeretetszolgáltnak kö­szönhető. Akik túlélték Kiss Gergő (21)- Öt éve kaptam a csontve­lőt a testvéremtől. Más szem­mel nézem azóta a világot, na­gyobb részvétet érzek a szenve­dők iránt... Szimpla orrvérzés­sel kezdődött, ami nem állt el. Kórházba kerültem, előbb Barcikára, aztán ide. Mintegy négy hónap alatt hatalmasodott el rajtam a kór. Kollégiumban laktam, ahol mindenki tudta, hogy mi a bajom, de nem hogy elfordultak volna tólem, hanem még új barátokat is szereztem. Tartom a kapcsolatot azokkal a „sorstársakkal” is, akiket itt ismertem meg. A lényeg, hogy túljutottam a betegségen. Sem­mi bajom, van egy komoly, há­roméves kapcsolatom, hamaro­san ács leszek és dolgozhatok. Lázár Pál (20)- Tüdőgyulladással kerültem kórházba, két nap múlva a haematológián kötöttem ki. A szüleim eltussolták az okot, azt mondták, vérszegény vagyok. Másfél hónap kellett hozzá, hogy rájöjjek, mi a bajom. Ha­lálfélelmem volt, az egyik isme­rősöm is ebben a betegségben halt meg. A műtét után azon­ban már csak bizakodtam. A korábbi barátaim mind meg­maradtak, de minthogy évet kellett ismételnem, új osztály­társaim, így új barátaim is let­tek. Ha kérdezgettek a betegsé­gemről, válaszoltam. De a ha­lálfélelmemről csak azokkal be­szélgettem, akiket arra érde­mesnek tartottam. Gödöllőn ta­nulok tovább, sportolok is, hobbi szinten. Erdős Györgyi (11)- Itt műtötték, a saját csont­velőmet kaptam vissza, de előt­te Pesten már kaptam kemote­rápiát... Láttam, hogy néhány gyerek végleg eltűnik. Amikor anyát kérdezgettem, megtud­tam, hogy egy csúnya betegség miatt. Akkor arra kértem, ve­gye ki belőlem a rákot, de ő sírt, hogy sajnos nem tudja, de majd az orvosok segítenek. Egy másik kislánnyal mi is meg­próbáltuk kivenni a babánkból, késsel. A műtét óta tudok ren­desen iskolába járni. Csak az a baj, hogy nincs barátom. Azzal csúfolnak, hogy leprás vagyok. Egy gyerek titokban megsúgta, hogy ő szeretne velem barát­kozni, de a szülei nem engedik, nehogy elkapja tőlem. Kiss Gergő Erdős Györgyi Lázár Pál Szavazni lehetett. Utcabútor-kiállítást tartottak tegnap a miskolci főutcán. A választékból a város választhatott: azaz szavazhattunk, melyiket szeretnénk nap mint nap látni a főutcán. A lakosság mellett szakmai zsűri is bírált, az ered­ményhirdetés ma délben lesz az Erzsébet téri színpadon. 1) .§ ;m 3 SJ# ! & •; Áü , 4ST> ' * j» . Mazsola muzsika a kicsiknek Miskolc (ÉM - HM) - Ma­zsola muzsika néven ritmus- ének-zene foglalkozás indul a megye 8 nagyvárosában a jövő héttől. Buda Csaba, a program vezetője elmondta, a módszert Angliából vette át egy magyar védőnő és honosította meg Bu­dapesten, ott 4 éve működik si­keresen. Lényege, hogy a gyere­keket a legfogékonyabb korsza­kukban, azaz 6 hónapos kortól 3 éves korig szeretnék a zenével, a ritmussal, a mondókákkal megismertetni. A mama és a ba­ba együtt vesz részt a csoportos foglalkozáson, és a zenepedagó­gus segítségével fejlődik ritmus­érzékük, fogékonyságuk a zene iránt, játékos formában. ígyaiM Buda Csaba elérhetősége: 46/494- COiJm 025. 06-70/317-69-07 A foglalkozá­sok Miskolcon, Kazincbarcikán, Tiszaújvárosban, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Szikszón. Szeren­csen és Mezőkövesden lesznek. Vízre szállnak a speciális mentők Ma folytatódik az eltűnt kisgyerek keresése Miskolc (ÉM - PT) - Előbb térképen, majd a helyszínen tekintették meg az átkuta­tandó Saj ó-partszakaszt az ország különböző pontjáról érkezett speciális csoportok. A Miskolci Spider Speciális Mentőcsopoi't kérésére a Kari­tatív Szövetségbe (Karisz) tömö­rült csapatok Lehóczki László irányításával áttanulmányozták a térképeket és meghatározták a keresési stratégiát. Majd a Sajó Szirmabesenyő melletti szaka­szán vízre szálltak, hogy élőben is megismerjék a terepet. Reggel indulnak Ma reggel a csoportok a beosz­tás szerint elfoglalják helyüket és megindulnak a folyó egyes szakaszán. A kutatás eredménye alapján azt lehetne megerősíteni vagy cáfolni, hogy bárki vitte volna is el a másfél éves gyer­meket a szirmabesenyői házból, a folyóba dobta-e vagy sem. A B.-A.-Z. Megyei Rendőr­főkapitányság szóvivője, Kom- poltiné Jakab Ilon százados teg­nap arról tájékoztatott, hogy a rendőrség a terepkutatást ugyan felfüggesztette, de a keresést nem. A nyomozók az elmúlt na­pokban aprólékos munkával te­vékenykedtek, de fordulat nem történt az ügyben. A rendőrség továbbra is családi állás megvál­toztatása bűntett alapos gyanúja miatt folytatja ismeretlen tettes ellen a nyomozást. Arra kérik a lakosságot, hogy aki Dávid eltűnésével, tartózkodási, „felle­lési” helyével kapcsolatban infor­mációval rendelkezik tárcsázza a 107-es segélyhívót vagy a 46/ 514- 506-os telefonszámot. Bejelentés tehető a szülők 46/ 307-400-as és 70/ 202-23-84-es számán is. A térkép előtt mindent alaposan megterveztek (Fotő: Puskár Tibor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom