Észak-Magyarország, 2001. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-02 / 1. szám

2001. január 2., kedd Kultúra 8 • Színházi pihenő. A Miskolci Nemzeti Színházban az év első hetében nem tarta­nak előadásokat, január 5-6-7-én a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar újévi koncertjét hallgathatják meg az érdeklődő. Január 10-én azonban már három játéktérbe is várják a közönséget: a Nagyszínházban a Rigoletto, a Játékszínben a Jóember, a Kamarában a Nem félünk a farkastól című produkció lesz műsoron. • Vonal, kép, ábra. Mintegy címmel fog­lalta kötetbe munkáit Urbán Tibor festő­művész. A kiadvány - melynek bevezető­jét Ficsku Pál írta - Urbán Tibor tavalyi nyíregyházi, illetve az ez évre tervezett sárospataki tárlata alkalmából jelent meg. Hangverseny az egyetemi mesterkurzus előtt A Brémai Zeneművészeti Főiskola művésztanárai fellépnek és tanítanak Miskolc (ÉM - MAL) - A Bré­mai Zeneművészeti Főiskola vendégprofesszorainak veze­tésével szervez vonós mes­terkurzust a Miskolci Egye­tem Bartók Béla Zeneművé­szeti Intézete az ország zenei felsőoktatási intézményeiben tanuló hallgatóknak. A kur­zus első estéjén a vendégek hangversenyt adnak a Zene­palota Bartók-termében. A Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete vonós mesterkurzusát január 4-10. kö­zött tartja a Brémai Zeneművé­szeti Főiskola vendégprofesszo­rainak vezetésével. Katrin Scholz a hegedű-, Alexander Baillie a cselló-, Stefan Adelmann a bőgő­szekciót vezeti. Az első nap esté­jén a vendégek fel is lépnek, a Ze­nepalotában este 7 órakor kezdő­dik koncertjük. A műsorban Mo­zart: D-dúr hegedűverseny, Csaj­kovszkij: Rokokó variációk és Koussewiczky: e-moll koncert cí­mű műve hallható. A rendez­vényre a belépés díjtalan. Katrin Scholz 1969-ben Berlin­ben született és már 14 évesen a Nemzetközi Wieniawski Hege­dűversenyen második helyezést ért el. Négy év múlva pedig már az első díjat nyerte el a tokiói Nemzetközi Zenei Versenyről. Ekkortól természetes módon ívelt felfelé a nemzetközi szólis­ta karrierje, a világ számos ze­nekara kíséretében játszott. 1998-tól a brémai művészeti főis­kola kinevezett vonós tanszék- vezető professzora. A cselló nagymestere Alexan­der Baillie. Tanulmányait olyan neves művészek mellett végezte, mint például André Navarra, a művészképzőt pedig Tournier- nél. Szólistaként koncertezett az Amerikai Egyesült Államokban, a Távol-Keleten és Japánban, ahol jelentős sikereket ért el az évek során. Stefan Adelmann, a nagybőgős kurzus vezetője Kolozsváron kezdte a pályáját, később Berlin­ben folytatta. 1998-ig a berlini fő­iskola tanáraként tevékenyke­dett, ezt követően a brémai művé­szeti főiskola nagybőgő professzo­ra lett. Tagja volt a berlini operá­nak, jelenleg a Bamberg Szimfo­nikus Zenekar szóló nagybőgőse. Kollégánk, Búss Gábor Olivér forgatókönyvéből készített filmet Rudolf Péter Miskolc (ÉM - SZ) - Búss Gá­bor Olivér neve bizonyára nem ismeretlen az Észak-Ma- gyarország olvasói előtt. Azt azonban kevesebben tudhat­ják, hogy az újságírás mel­lett e név egy hamarosan a mozikba kerülő filmmel is összekapcsolható. Egészen pontosan e film forgató- könyvével. Portrék. Takács J. Attila portréfotói­ból a miskolci Teleki Tehetséggondozó Kol­légiumban látható kiállítás. Fotó: Végh Cs. A történet kezdete három évvel ezelőttre datálható, melynek kapcsán az újságíró kivételesen nem kérdez: ezúttal Búss Gábor Olivér, az Észak-Magyarország munkatársa az interjú alanya.- Három éve egy szerencsét­len autóbaleset hosszú időre megváltoztatta az életemet. Az elhúzódó felépülés rengeteg kényszerűen tétlen időt adott, melynek átvészeléséhez kézen­fekvő eszköz volt az írás. Kel­lett valami, ami bizonyos érte­lemben az ágyhoz kötve is ak­tívvá tesz, hiszen nehezen visel­tem, hogy minden pusztán kö­rülöttem történik, anélkül, hogy bármit is tudnék befolyá­solni. írni kezdtem tehát. Élmé­nyeket, melyeknek magam is részese vagy legalább hallgatója voltam. Korábban számtalan abszurd helyzetet éltünk át a barátaimmal, melyeket érde­mesnek tartottam megörökíteni - emlékezett vissza Búss Gábor Olivér. E történetek végül egyetlen egésszé álltak össze, egy forgató- könyvvé, melynek műfaji köve­telményeihez egy középiskolás tankönyv nyújtott segítséget a filmmel pusztán nézőként kap­csolatban lévő újságírónak. Ezt pedig - mint a szerző mondta - kár Tett volna a fiókban hagyni.- Szerettem volna megmutat­Rudolf Péter, Kapitány Iván és Búss Gábor Olivér a nevezetes büfénél ni az írást egy hozzáértő, intelli­gens és szimpatikus embernek, s végül Rudolf Péternek küld­tem el, hogy megtudjam, mit gondol a leírtakról egy szakem­ber. Majd’ egy éven át úgy tűnt: semmit. Aztán megszólalt a tele­fon: Rudolf Péter hívott - mutat Búss Gábor Olivér arra a pont­ra, ahonnan mondhatnánk, film­be illő sebességgel gyorsultak fel az események. Rudolf Péter ugyanis nem kevesebbet kért, mint felhatalmazást a rendezés­hez. A válasz igen volt.- Ez valóban fontos fordulat­nak tekinthető, hiszen mindad­dig egy tét, határidő és bármine­mű felelősség nélküli írásról volt szó. Ezután pedig emberek, kapcsolódtak be a munkába, s többek rengeteg pénzt öltek ab­ba, hogy film lehessen belőle. Érdekes, és többnyire jó is, hogy mindannyian első filmesek: Ru­dolf Péternek ez az első filmes rendezése, Kapitány Ivánnak, aki a film rendező-operatőre, ez az első önálló játékfilmje, Pataki Ági exmanökennek és a férjének ez az, első alkalom, hogy egy film producerei. Rólam nem is beszélve. Ennek ellenére maxi­málisan tisztelték a szerzőséget, s minden apró változtatást kö­zös döntések előztek meg. Az öt­letek értelme döntött, nem pedig az, hogy melyikünktől származ­nak - hangsúlyozta a forgató- könyv szerzője. Mára mindez múlt idő, hiszen a film az utómunkák fázisában van. Befejeződött tehát az egy hónapos, 115 milliós nyári forga­tás, és számtalan részletnek tű­nő, bár igencsak lényegi tenni­való. A vászonhoz vezető út pe­dig február elején várhatóan be­fejeződik, s a közönség elé kerül egy új magyar film, az Üvegtig­ris című vígjáték.- A történet a kezdeti mozai­kokhoz hasonló egységekből épül fel, melyeket a helyszín köt össze. Egyébként öt nem túl jól szituált figuráról van szó, akik sikertelen életük ellenére sem keseredtek el. Egyik helyzetből a másikba sodródva próbálnak élni, túlélni mindent. Nem nyit­nak autószalont, nem lesznek áfacsalók, de ettől még élni akarnak. S feltehetően sokan va­gyunk még, akik elfogadjuk, hogy az élet nagyrészt azzal mú­lik el, hogy valami nem sikerül. Tehát, ha olyan rlagyon nagy dolgok úgysem történnek, akkor legalább a kicsiket értékeljük. Boldogságok, balladák lemeze Szülőföldje dalait mutatja be Bárdosi Ildikó népdalénekes Miskolc (ÉM - MAL) - Eleinte a távoli jövőbe képzeltük a klónozást, és legfeljebb a tudományos fantasztikus filmekben lát­hattunk ilyesmit. Később kiderült, téved­tünk, hiszen a téma nagyon is valóságos és ijesztően közeli. Képzeljük el, milyen lenne egy olyan világban élni, ahol nincs gyógyíthatatlan betegség, se éhezés és a kórházakban mindig van raktáron klónozott emberi szerv, ha éppen szükség van rá egy élet­mentő műtéthez. Ha a kedvenc kutyánk vagy cicánk haldoklik, semmi baj, beug- runk egy RePet boltba és 3 óra alatt elké­szül a régi tökéletes mása. Az ember klónozását azonban tiltja a 6. nap törvénye, éppen ezért szegik meg. A tartályokban csendesen úszkáló emberi sablonok látványa nem éppen étvágyger­jesztő (a popcornt jobb, ha otthon hagy­juk), ám a genetikai háborúban nincs pardon. A rosszak most is p klasszikus ki­nyírom módszerrel igyekeznek eltüntetni az ellenük szóló bizonyítékokat, jelen esetben egy tisztes családapát. Adam Gibson (Arnold Schwarzenegger) átlagember és erős ellenérzéseket táplál a tudomány ezen területe iránt, mégis kény­telen szembesülni a valósággal. A kiónja átvette a helyét, ünnepli a születésnapját, eszi a tortáját és a hitvesi ágyban is teszi a dolgát. Megindul hát a harc, hogy hő­sünk visszakaphassa az életét és családját. A megszokott lövöldözés mögött meghú­zódó erkölcsi mondanivaló azonban meg­torpanásra készteti a nézőt. Van-e jogunk beleavatkozni a természet ősi rendjébe, vagy szemet hunyunk a géntechnika min­denhatóságának veszélyei felett, és inkább élvezzük az előnyeit? Technikai trükkökben, humorban és akcióban nincs hiány, de mégsem sorol­ható a tucatfilmek közé. A megdöbbentő végkifejlet izgalmas 2 órát tartogat mind­azok számára, akik kedvelik a váratlan fordulatokat és az erkölcsi kérdéseket boncolgató mozit. Debrecen (HBN - CsE) - Pá­lyázatok útján több éven át gyűjtötte a pénzt az erdélyi születésű Bárdosi Ildikó nép­dalénekes, a népművészet if­jú mestere első CD-je megje­lentetésére, melyen szülő­földje népdalait énekli, s melynek bemutatóját a kö­zelmúltban tartották. Legenda állítja, hogy Erdély szívében, a Kis-Küküllő folyó mentén a legszebb és legneme­sebb hangokat egy hatalmas arany harangba öntötték az em­berek. A hang legendája A hatalmas harangot azonban sajnos a zord idők és az emberi gonoszságok a haranglábról a mélybe döntöttek. A folyóból többször ki akarták emelni, de mihelyt a felszínre húzták vol­na, a tartókötelek elszakadtak, és még mélyebbre süllyedt a harang. Az idő posványában mégsem merülhet feledésbe a kát, katonadalokat, balladákat, névnapköszöntőket és a kará­csonyi kántálásokat. Az anyaországban kevésbé ismert dallamokat a fővárosi Téka együttes kíséri. Az együt­tesnek sem ismeretlen a Kis- Küküllő menti hangszeres nép­zene, magyarbecei gyűjtésük­ből már több hangfelvétel is ké­szült. A Ki az eget megkerüli című hanghordozó érdekessége a ma már nem létező, de törté­neti forrásokban említett erdé­lyi tekerőlantjáték feleleveníté­se. A lemez legnagyobb értéke a klasszikus ballada, A nagy hegyi tolvaj, Molnár Anna és A török asszony balladája vál­tozata. A vidéket reprezentálják a ti­zenegy szótagos, régi stílusú, táncra is alkalmas népdalok, a csipkelődő és a boldogságdalok. Ez a lemez kincs, melynek múltbeli birtokosa a Kis- Küküllő menti magyar nép volt, de holnapi birtokosa a magyar kultúra. Erdélyi népzene CD-re írva nemes tisztaságú, kristály- finom hang, mert vannak lel­kek, akik feltámasztják azt, akár a halálból is - írja ajánlá­sában György Horváth László erdélyi születésű, több évig me­gyénkben is szolgált reformá­tus lelkész. Kis-Küküllő dalai Bárdosi Ildikó a Kis-Küküllő menti magyarság zenei hagyo­mányait mutatja be szívhez szó­ló érzelmekkel: az énekelt tánc­zenét, lírai dalokat, asztali nótá­J£i nx ager megkerüli ♦••I BáRDOSI Ildikó Időképek Budapest (MTI) - Az Időké­pek című kiállítással köszön­ti a magyar államiság millen­niumát, és búcsúztatja az év­ezredet a Néprajzi Múzeum; az évezredforduló jegyében készült tárlat megnyitóját szilveszter éjjelén tartották. A múzeum egész épületét betöltő, rendhagyó módon megrendezett bemutató az em­bernek az idővel kapcsolatos 'felfogását, az időhöz való vi­szonyát mutatja be. A kiállí­tás, amelynek koncepcióját Fejős Zoltán főigazgató dolgoz­ta ki, és amelynek ugyancsak ő a főrendezője, az ember hét­köznapjait, ünnepeit állítja előtérbe, azt, hogy az idő mi­ként irányítja, befolyásolja, szabályozza az egyének, embe­ri közösségek viselkedését. Egy-egy kiállítási egység olyan témákkal foglalkozik, mint a Föld ideje, az álom­idő, az ezredvég, az ember elmúlás elleni küzdelme, a sorsvetés, a sámánok ideje, a halál, a pillanat rögzítése, vagy az időtlen idő, a zen. MOZI A 6. napon HÍRCSOKOR Üvegtigris: sikertörténet a sikertelenségről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom