Észak-Magyarország, 1999. május (55. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-28 / 122. szám
Í999. május 28., péntek Kultúra 10 HÍRCSOKOR • Az író és a gyerekek. Nógrádi Gábor íróval találkozhatnak - gyermeknapi ajándékként - a miskolci Szabó Lőrinc Általános és Német Két Tanítási Nyelvű Iskola diákjai május 31-én, hétfőn délelőtt 10 órától. • Kézműves-előadás. A kézműves-foglalkozások módszertani jelentősége címmel Beszprémy Katalin, a Magyar Művelődési Intézet munkatársa tart előadást május 31-én, hétfőn délelőtt 10 órától a tiszaúj- városi Városi Könyvtárban. / Ólomkatona. Több mint kétezer az 1848-49-es szabadságharc hadseregeit bemutató ólomkatona várja hadrendben, vagy éppen sebesülten a látogatókat a Diósgyőri várnál, a Déryné-házban. Fotó: Végh Csaba Egy asszony élete Bodnár Mónika Él közöttünk egy asszony, Zsófi néni, aki első látásra semmiben sem különbözik egy átlagos embertől. Tisztes munkában öregedett meg. Férjével együtt három fiúgyermeket nevelt fel. Szakmát, megélhetést adott mindhármuknak, és ami a legfontosabb, emberségre okította őket. Él közöttünk egy asszony, akiről a felületes szemlélődő azt mondaná, semmiben sem különbözik egy átlagos embertől. Bizonyára sok viszontagságot megélt, hiszen édesanyját gyermekként veszítette el. Fiatalon túlélt egy világégést, majd az azt követő nehéz éveket. De biztosan sok öröme is volt az életben. Örült fiatalságának, a szerelemnek, gyermekei, majd unokái születésének, növekedésének, az évenként meg-megújuló természetnek, a virágoknak, az égen ragyogó csillagoknak... Él közöttünk egy asszony, aki az átlagosnál érzékenyebben reagál minden őt érintő eseményre. Örömét, bánatát leginkább úgy tudja feldolgozni, ha „kiírja magából”. Él közöttünk egy asszony, akit 1998 júliusában nagy bánat ért. Elvesztette férjét, élete párját, akivel több mint 48 éven át jóban, rosszban együtt volt, akivel minden gondolatát megoszthatta. Ezt az embert # veszítette el egy forró júliusi napon. S ez nagyon fájt. Olyannyira, hogy ezt a fájdalmat csak úgy volt képes valamelyest enyhíteni, hogy megírta férje élete egy szakaszának eseményekben gazdag történetét. De nem egyszerűen családtörténet az Áldjon vagy verjen sors keze! című kötet, hanem, egy városka - Putnok - lakóinak története is. Egy korszak - a második világháború és az azt követő 4-5 év története. S mindezek mellett olvasmányos, érdekes irodalmi alkotás. Gracsner Zsófia novellái tele vannak érzelmekkel. Fő témája a szerelem, illetve a szülői-gyermeki szeretet, de szinte minden írásában ott bujdosik a szomorúság is. Mindezen érzelmek mély, megható életbölcsességgel átitatva tárulnak az olvasó elé. írásai rendkívül olvasmányosak és a szó nemes értelmében szépek. Gracsner Zsófia 1991-től rendszeresen publikál különböző irodalmi folyóiratokban (Kláris, Kristály, Zsarát). 1999-ben Nagy Lajos-irodalmi díjjal tüntették ki. Ez az első önálló könyve. (Forray Gracsner Zsófia: Áldjon vagy verjen sors keze! Egy magyar az SS-ben. Budapest, 1999. 68 p.) Dalban és versben felfejtett képek Négy borsodi cigány festő képei láthatók a megyeháza galériájában Miskolc (ÉM - CsM) - Négy borsod-abaúj-zempléni cigány festőnek nyílt kiállítása tegnap Miskolcon, a megyeházán. Érdemes megnézni a tárlatot. De nehezebb dolga lesz azoknak, akik nem voltak ott a megnyitón. Horváth János, Jóni Zoltán, Rézműves Gyula, Váradi Gábor - a kiállítók. Kormos Dénes, a megyei közgyűlés kisebbségi bizottságának elnöke olyan értéssel és átérzéssel nyitotta meg a kiállítást, amely röviden bevezetett négyőjük indulásába, felvillantotta kötődéseiket és munkáságuk lényegi pontjait is. Mégis, ami igazán hiányozhat a későbbi tárlatlátogatóknak, az Szegedi Dezső színművész műsora volt. Vagy nem is műsor, hanem életérzés dalban és versben, öt-tíz percben. Mert ugyan ki mérte, vagy akár érezte az időt? Szegedi Dezső kiállt egymaga, és kíséret nélküli, fájdalmas énekével lélekutazára vitt - igen: nem hívott, hanem vitt - mindenkit. A cigány és magyar nyelven felhangzó sorok olyan érzések világába vezettek, amelyeket a hétköznapok során, ha szembesülünk velük, nem értünk, mert más, mint a miénk. Vagy talán nem is akarjuk érteni. Pedig - ismételte újra és újra Szegedi Dezső - más is ember, nem csak te. Mindaz, amit ez a néhány perc felvillantott, könnyebbé tette a kiállított művek - ez a hangulattalan szó illik ide - befogadását. Közelebb vitt annak a miskolci Horváth Jánosnak a tiszta szerkezetű képi világához, aki szereti az angyalokat, mert csak róluk hiszi el, hogy képesek a 21. században is tiszták maradni. Segített megérteni a mindig új reggelt váró emődi Jóni Zoltánt. Ráhangolt az ózdi Váradi Gábor munkáira, aki nem szereti, ha naiv művésznek nevezik. És aki azt hangsúlyozza, nem a megjelenés, a kiállítások száma a fontos, hanem hogy hasson a kép, a rajta átütő én - a víziók, a belső szabadság. És könnyebb volt így észrevenni a miskolci Rézműves Gyula különös kötődését az általa oly sokszor megfestett természethez. A kiállítást azért ezek után is érdemes megnézni. Aki mégsem boldogulna a hűvösen elegáns környezet és a képek kontrasztjával, az idézze fel magában ezt az egy sort, amit a lángoló szenvedélyek és vad szabadság világára mondott a megnyitón a színművész: Visszavágyom, de köt a jövő. / Az Ev Gyermekkönyve ’98 Budapest (MTI) - A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) Magyarországi Egyesülete kiosztotta az Év Gyermekkönyve ’98 dijakat. A gyermek meseregény kategóriában Kamarás István Csiga meséje érdemelte ki a díjat. A kötetet a Falukönyv Ciceró Kiadó gondozta. A költészeti munkák közül Kő- rössi P. József Elefántvadászat a gyerekszobában című munkája kapta az elismerést, amelyet a Nórán Kiadó jelentetett meg. Az illusztráció kategóriában Sárkány Győzőt a Verne-sorozat köteteihez késztett grafikáiért jutalmazták. A könyveket az Unikornis Kiadó adta közre. Az ismeretterjesztés kategóriában az új képes történelem-sorozat lett a nyertes. A köteteket Karáéi Ilona tervezte és szerkesztette. A kiadványfüzér a Magyar Könyvklub - Helikon Kiadó gondozásában került a boltokba. A fordítás kategóriában Bognár Róbert vehette át a díjat Re- né Goscinny A kis Nicolas című könyvének magyar nyelvű átültetéséért. A regényt a Sík Kiadó gondozta. Életmű-díjat kapott Kertész Erzsébet író 90. születésnapja alkalmából. Laborfalvy és Jókai Miskolc (ÉM) - Laborfalvy Róza és Jókai Mór tiszteletére emlékülést rendez a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tagozata és a Miskolci Galéria május 29-én, szombaton délelőtt 10 órától a Miskolci Galériában. Az emlékülést Kabde- bó Lóránt, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja nyitja meg, majd Ke- rényi Ferenc Apa és leánya: Benke József és Laborfalvy Róza színészete címmel tart előadást, Kilián István Laborfalvy Róza és Jókai Mór miskolci kapcsolatairól beszél, Sz. Juhász Erzsébet a Jókai-érté- kelés újabb változását mutatja be, Porkoláb Tibor Jókai tar- donai bujdosásának emlékeit idézi fel, Gyarmati Béla pedig Leszállván a komédiások szekeréről - az első kőszínházi évek címmel tart előadást. Az emlékülést követően délután 1 órakor felavatják a Miskolci Nemzeti Színház oldalán elhelyezett - Laborfalvy Róza és Jókai Mór tiszteletére készült - emléktáblát. „Ugyanazt nézem, de másképpen látok” A fotóművészből lett politikus a nőkről, a természetről és a pénzről Szabó Nóra Kazincbarcika (ÉM) - Fotók ezreit készítette el, de csak négyet említ, amit saját maga is nagyszerűnek tart, amelyekkel eggyé vált. Az ötödik „képszerelme" még csak filmen volt meg, amikor beszélgettünk, s ha nem hozza a kiállítását Barcikára, akkor sohasem születik meg... De elhozta. Andrzej Protasiuk Karnevál Velencében című kiállítása elementáris erővel hat a kíváncsiskodóra, „...a legtöbb motiváció, amely a tömegeket a karneváli részvételre ösztönzi, az önmaguk megmutatásának és mások nézésének vágya, saját maszkjuk és kosztümük mutogatása, amint a Piazzán mennek, vagy a Flórián ablakaiban ülnek, így fényképeztetvén le magukat objektívek százainak és az éjszaka ragyogó villámainak fényében.” De bármelyik Protasiuk-fotóalbumot nézem, ugyanaz a lenyűgöző erő sugárzik belőlük. □ Lengyelország egyik legismertebb és legszabadabb fotóművésze miért lesz politikus egy kisvárosban? - adódik a kérdés. • Egy hölgy kedvéért indultam először a ’94-es swidnicai választáson. Képviselő és alpolgármester lettem, tavaly pedig újraválasztottak. Sohasem gondoltam, hogy egyszer órától óráig fogok dolgozni, szabad voltam és nem érdekelt a pénz. Ma sincs csillogó autóm, gyalog járok, vagy taxival. □ Önöknél meg lehet élni a fotóművészetből? • Ha nem csak magának dolgozik az ember, hanem megrendelésre is. Amikor csak fotózással foglalkoztam, háromszor annyit kerestem, mint most. Reklámot, ipari fotókat csináltam, sokszor nem volt ínyemre való, viszont Fotó: Végh Csaba sül jó hangulatban voltam és Isten mindent éppen úgy szervezett abban a pillanatban, hogy még az ég színe, a felhők is tökéletesek voltak. Ha rossz a kedvem, nem biztos, hogy sikerül. De most - bár még nem hívtam elő - hiszek abban a pillanatban. Karnevál - megmutatni magunkat, megnézni másokat Valamikor aktfotózással foglalkoztam, körülbelül 1600 nőt fényképeztem, s már nem kell levetkőznie senkinek, hogy lássam őt. □ Tehát a gyengébb nem nagy szerepet játszik a művészetében. De kiadott egy gyönyörű képeskönyvet Swidnica városról is. • Leginkább embereket és természetet fotózok. Majdnem minden nap. Amikor nem géppel, akkor szemmel, magamban örökítem meg a pillanatot. A kép nem mindig sikerül, de amikor az én pillanatomat másnak is megmutathatom, az a valami. Ez eddig négyszer sikerült. Bármit csinálok, a legjobban ezt a négy képet szeretem, egy vagyok velük, ezek az én pillanataim. Mind a négy nőket ábrázol. Egy itteni kiránduláson, tegnap valószínűleg sikerült elkészíteni az ötödik '„képszerelmemet”. Egy meddőhányóból kinövő fű, fa, virág, maga az élet. Ráadákifizetődött. Végtére is jobb, mint rabolni... Ha egy megbízás nem tetszik, ha rosszul állok vele, belefáradtam, visszadobom. Ez talán luxusnak tűnik, de a mai napig meg tudom oldani. □ Mindenben meglátja a fontosat, a szépet? 99 ................................................ Mindig úgy intézem, enyém legyen az ötlet is, a munka is, a dicsőség is Andrzej Protasiuk ................................................................................................................. 99 • Nos, én ugyanazt nézem, mint mások, csak másképpen látok. Többet tudok önről most, mint az, akivel öt évig élt együtt. Nem akarok nagyképű lenni, de majdnem mindig igaz, amit gondolok. úfk • Andrzej Protasiuk Swidnicá- ban, Dél-Sziléziában született 1958. május 18-án. • 1973 - 1993: megalapította, és vezette a swidnicai fotógalériát. • A Walbrzyski Fotográfia Egyesület megalapítója és elnöke. • 1989-1993: a varsói Lengyel Fotográfiai Szövetség elnöke. • Lengyelország állandó képviselője a Nemzetközi Fotóművészek Szövetségében.
