Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-20 / 168. szám
1998. július 20., hétfő i Kultúra 7 Nyári lapozgató Brackó István A gutaütéses kánikulában, két szúnyogcsípés között a szabadság idő alatt az ember ellazul. Könnyít az étrendjén és - ha olvas - olvasmányain. Az újságban nem az ak- tuálpolitikai publicisztikát keresi, hanem egy habkönnyű történetet valamelyik híresség viselt dolgairól. Ha könyvet vesz a kezébe, akkor általában nem a klasszikusokért nyúl a polcra, hanem valami gyorsan emészthető tömegben és szabadban is élvezhető regényért. Olyanért, amelynek sorain gyorsan átfut a szem, s amelynek mondandója nem rengeti meg pőrére vetkőzött teste alatt a földet. Az idő szép, és idő van ilyenkor. Lehetne pótolni az évközi rohanás miatti mulasztásokat, de most, hogy elernyed a lélek összetartó fegyelme, akkor a szándék inkább a könnyebb ellenállás irányába mozdul. Nekem régi mániám, ha úgy tetszik konzervatív szokásom ebben az internetes világban, hogy nyáron újraolvasom, illetve átlapozom egyszer már olvasott könyveimet. Nem azért, mert a mondás szerint ismétlés a tudás anya, hanem a kényelmesség és az ínyenckedés okán. Újra élvezhetem a régi ízeket, közben félszemmel lesem a tájat, figyelem a gyereket, kortyolom a sört: szóval együtt és egyszerre vidámkodva mulathatom az időt. Az ember ilyenkor döbben rá arra, hogy egy-egy mű a második-harmadik olvasatban újabb és mélyebb élményeket ad, szemérmetlenül kitárulkoznak a részletek, világosabbá válnak az összefüggések, s morzsánként csemegézhető egy-egy fordulat. Most példákat kellen mondanom, de a tarka kép miatt nem akarok sem nevetségesnek, sem nágyképűnek tűnni, hiszen a rájátszás, illetve a ráolvasás sorába ép úgy beletartozik a költő Ladányi Mihály posztumusz kötetének üzenete, mint Steinbeck és Szimonov háborús kisregényeinek összevetése, továbbá Petői úti leveleinek élvezete. Nem a címek a nevek az érdekesek, hanem az újbóli felfedezés öröme. A régi élmény portalanítása és fényesedése. Mert azt a jó háziasszony is tudja, hogy az alapos nagytakarítás után új arcát mutatja a régi lakás a megszokott bútorzatával, képeivel, szőnyegeivel, csecsebecséivel együtt. ; ;(fn<jrio;<o u _______________ • Rockpáibaj címmel amatőr zenekarok számára hirdet pénzdíjas versenyt a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ. Az augusztus 29-én és 30-án rendezendő versenyre nevezni augusztus 26- áig lehet a 48/312-413-as telefonon, vagy személyesen a művelődési központban (Kazincbarcika, Fő tér 5.) • Boszorkányos szombatot tartanak július 25-én, szombaton délután 2-től az éjszakai órákig a szerencsi Rákóczi-várban. A programban jósda, bosziszépségver- seny, boszorkánykonyha, boszorkányégetés, kirakodóvásár, boszikiállítás... és más boszorkányságok szerepelnek. • Fafaragó népi és iparművészek, mesteremberek újították fel a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum szoborparkját, térplasztikáit, faragott játszótereit. Tíznapos odaadó munkával megmentették a pusztulásnak indult kézi munka értékeit. • Sörfesztivált rendeznek a sajószentpé- teri Művelődési és Sportközpontban augusztus 20-tól 23-ig. Az előkészületek már most megkezdődtek. A tervezett programban szerepel divatbemutató, játszóház, kirakodóvásár, kabaré, veterán Lúciaknak Lúcról Tiszalúc (ÉM) - A III. Tiszalúci Alkotótelepen készült képzőművészeti munkákból nyílik kiállítás ma, hétfőn este 6 órakor a tiszalúci művelődési ház kiállítótermében. Az első alkotótelep három éve volt a településen, ugyanis a százhalombattai alkotókor tagjai itt rendezték meg nyári alkotótáborukat. Tavaly, a második alkotótelep idején már csatlakoztak hozzájuk a helyi általános iskolások is. A harmadik alkotótáborban - mint eddig is - a község épületei és a Holt-Tisza partja késztette munkára a fiatalokat. Festményeken, grafikákon, rézkarcokon láthatják viszont a településük képzőművészeti lenyomatait az érdeklődők. Talán Jókai Mór csizmáját is kiállítják Egyelőre még gyűjtenek, de augusztus 20-án már átadják Alacska múzeumát Készül a kiállítás... Fotó: Dobos Klára Alacska (ÉM - DK) - „Előkerült" Jókai Mór csizmája is. Az író Tardonán bujdosott, és a fáma szerint a csizma mai tulajdonosának egykori rokona ott élt. Persze, konkrét bizonyítéka nincs, hogy tényleg Jókai viselte volna a lábbelit. Ráadásul a tulajdonos csak pénzért válna meg ettől az értéktől, viszont az alacskai múzeumot a helyiek ajándékaiból szeretnék létrehozni. „Gyűlnek a tárgyak, iratok, gyarapszik a gyűjtemény. De ha azt akarjuk, hogy minél színvonalasabb legyen, ahhoz több kiállítandó tárgyra van szükség. Ezért kérjük, továbbra is jelezzék, ha adni kívánnak valamit a múzeum számára” - olvasható az Alacskai Hírnök legújabb számában. A hír után pedig felsorolás: azoknak a neve, akik adományaikkal gyarapították Alacska leendő falumúzeumát.- Már öt éve is foglalkoztunk a gondolattal, hogy múzeumban mutatjuk meg Alacska „örökségét” - kezdi Simon László, a település polgármestere. Helyszínként a régi kisiskola épületére gondoltunk, ahová aztán végül is a postát kellett áttelepíteni. Aztán szunnyadt a gondolat, mert a polgármesteri hivatalhoz csatlakozó épületben - ahol végül is a tájház lesz - edzőtermet alakítottunk ki a fiataloknak, ami aztán átkerült az óvoda kazánházába... A csereberék után felszabadult helyiséget tavaly egy helyi vállalkozó képviselő kedvezményesen átalakította, egy másik képviselő pedig felvállalta, hogy beindítja a gyűjtést. Közzétették a felhívást a helyi újságban, és a következő számban már hat adományozó nevét is közölhették. Ekkor „lelkesedtek be” igazán a lakók, mind többen adták be a funkciótlan, számukra már használati értékkel nem bíró, ám a múltat dicsérő tárgyakat. „Tömegesen” érkeztek a rokkák, a fonáshoz használt más észközök, szőlőtermesztéssel, bányászattal kapcsolatos tárgyak, régi, porlepte fotókat tettek ismét láthatóvá gazdáik.- Egy miskolci dekoratőrt kértünk meg, hogy tervezze meg az elrendezést - mondja Simon László. - Három helyiségben lesz a kiállítás, illetve a hivatal folyosójára is kerülnek tárgyak. Az egyik helyiségben a mindennapi élethez kapcsolódó tárgyak lesznek, a másikban kialakítunk egy valamikori lakóteret, konyhai résszel. A kisebb szobában Alacska történetét, meghatározó személyiségeit mutatjuk be, köztük Miklósvári Miklós Ödön földbirtokost. Az üveges vitrinekbe értékes dokumentumok kerülnek: régi jegyzőkönyvek, frontról írt levelek stb. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Alacskáról az 1600-as évek óta tudunk. Az avatást augusztus 20-ra tervezik. A polgármester azonban nemcsak magát a múzeumot gondolja értéknek, hanem a gyűjtés kapcsán pezsdülő életet, közösségi összefogást. Persze, leginkább nem a helyiek nézik majd meg a kiállítást. A polgár- mester álma, hogy a falusi turizmus részévé váljon a település, hiszen megvan ehhez minden adottsága. „Csak” ide kell hozni az embereket, vonzó programokkal. így válhat élővé a múzeum is.- Nem mindegy, hogy egy ide- tévedőnek be tudjuk-e mutatni, milyen volt Alacska. A jelent, a fejlődést mindenki tapasztalhatja, de a múzeumot megnézve láthatja azt is, hogy ez régen is említésre méltó község volt, van olyan hagyománya, amelyet érdemes ébren tartani. Jellemző, hogy régen „Kismiskolcnak” hívták... Orgonahangversenyek Több évtizedes hagyománya van a miskolci Collegium Musicum orgonaesteknek. A rendezvénysorozatnak köszönhetően a műemlék avasi református templom orgonáját már megszólaltatta a legtöbb ismert hazai, és sok külföldi orgonista is - a város zenekedvelő közönségének nagy örömére. Ma este 7 órától Le- hotka Gábor ad koncertet, amelyen Szitás Marian (ének) működik közre. Július 27-én Teleki Miklós, augusztus 3-án Mátyus Gabriella (trombitán közreműködik Zobay Béla), augusztus 10-én pedig Varga László (közreműködik Mojzes Andrea, ének) orgonahangversenyét hallhatják az érdeklődök. A hangversenyek este 7 órakor kezdődnek. Fotó: Dobos Klára Conni és Kohán Gyomaendrőd (MTI) - Kohán György nyolc nagyméretű festménye és hét rajza, valamint Corini Margit kilenc műve látható a két művész munkáiból gyomaendrődi tárlatán. Corini Margit festőművész (1897-1982), azóta, hogy 1952- ben kitelepítették Budapestről, haláláig Gyomán élt, s a városra hagyta műveit. Kohán György, a jeles alföldi (elsősorban Gyulához és Hódmezővásárhelyhez kötődő), halála évében Kossuth-díjjal kitüntetett festőművész (1910-1966) 1932-ben szerepelt együtt az akkor Párizsban élő Corini Margittal a fővárosi Nemzeti Szalon csoportkiállításán. Rejtőzködött volna a kemény férfiú?! Újabb Hemingway-kép: kalandokkal küzdött a halálfélelem ellen Madrid (MTI) - Megtestesített minden „kemény férfiúi" tulajdonságot - haditudósító volt, vadász, katona, szerette a nőket és a bort, habzsolta az életet. Ez a kép maradt fenn Ernest Heming- wayről. De milyen is volt valójában? A Madridban megnyílt Heming- way-kiállítás kapcsán egész másként írta le az írót jóbarátja, Jósé Luis Castillo-Puche. Szerinte Hemingway a valóságban magányos és bizonytalan ember volt, aki megkísérelte, hogy kalandokkal küzdje le halálfélelmét. Az egy évvel Hemingway születésének (1889. július 21.) 100. évfordulóját megelőző madridi kiállítás fotókkal, levelekkel és az író emléktárgyain keresztül mutatja be Hemingway kapcsolatát második hazájával, ahogy ő több ízben is Spanyolországot nevezte. A huszas éve elején tett első spanyolországi látogatása után Hemingway lelkesedett a bikaviadalért. Különösen elbűvölte őt az évenként sorra kerülő bikafuttatás Pamploná- ban, amelynek 1926-ban megjelent regényében, a Fiestában emléket állított. Castillo-Puche szemében, aki több könyvet írt Hemingwayről, ez a bűvölet is hozzátartozott Hemingway halálfélelméhez. A veszély és a halál által He- mingwayre gyakorolt bűvölet azonban „csak álarc volt, amely mögé gyengeségét rejtette”. így próbálta az az ember, aki éjszaka még a villanyt sem merte eloltani, „leküzdeni borzalmas és tragikus bizonytalanságát”. Ami a nyilvánosság szemében őrületig túlhajszolt férfiasságnak tűnt, annak gyökerét Cas- tello-Puche Hemingway gyermekkorában véli felfedezni. Édesanyja előszeretettel öltöztette őt nővérei ruháiba, és Hemingway Az ismert Hemingway-arc kilencéves korában megrendítő eset tanúja volt. Végignézte, amint egy indián férfi elmetszette a torkát, mert nem volt képes elviselni felesége szenvedését, akin Hemingway apja császár- metszést hajtott végre - érzéstelenítés nélkül. Hemingway apja öngyilkos lett, és Ernest a nagyapját tette meg példaképének. aki katona volt. Élete során úgy próbálta leküzdeni halálfélelmét, hogy újból és újból kihívta maga ellen a sorsot. Ezért jelentkezett önként az első világháborúban betegszállítókocsi sofőrjének az olasz frontra, lett haditudósító a török-görög háborúban és a spanyol polgárháborúban, vadászott oroszlánra és elefántra Afrikában, ezért boxolt és ezért horgászott a nyílt tengeren. Átélte a kalandokat, amelyeket leírt, így lett eleven mítosz az irodalomkritikusok szemében. Castillo-Puche azonban ezt csak „előre menekülésnek” nevezi és meggyőződése szerint Hemingway remélte, hogy halálos baleset éri a veszélyes kalandok során. Eléri az időelőtti halált és elkerülheti az öngyilkosságot, amelyet azután 1961. július 2-án követett el birtokán Idaho államban - 19 nappal 62. születésnapja előtt vadászpuskájával főbelőtte magát.
