Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-30 / 177. szám
1998. július 30., csütörtök Itt-íion 6 Mezőkövesd és környéke A népdalok átadója Fotó: Bujdos Tibor Cserépváralja (ÉM - NyZ) - Csirke Mi- hályné 1973-ban alapító tagja volt a cserépváraljai asszonykórusnak. Az éneklés egészen kora gyermekkorától végigkíséri az életét: még a nagymamájától tanulta az első dalokat, aztán a fonóba járt.- Voltunk többen is, asszonyok tizen, de férfiak is társultak hozzánk, amikor megalakult a népdalkor. Az első minősítő verseny után már csak mi maradtunk, ugyanis azt mondta a zsűri, hogy az asszonyok tovább jutottak, a férfiak viszont nem. Itt kezdődött - meséli a két és fél évtizedes múlt kezdetét Csirke Mihályné. Mint alapító végigélte az asszonykórus életének minden lényeges eseményét, a legemlékezetesebbre pedig így emlékszik vissza:- Mezőtúron kaptunk először arany minősítést. Vidám dalokat énekeltünk, és mi voltunk egyedül eredeti népviseletben. Nagyszerű élmény volt! Csirke Mihályné egyedüli gyerek volt, őmaga viszont öt gyermeket szült. Ez meg is látszik a nyugdíján, hiszen azt az öt gyereket fel is kellett nevelni - mondja. És mert otthon is megszokta, a gyerekzsivaj későbbi munkahelyén, az óvodában sem zavarta: dadusként ment nyugdíjba.- Énekelni szeretek. Lehet, hogy nem tudok annyira, mégis szeretek. Sokat próbálunk a kórussal, gyakran órákig csigá- zunk egy-egy dallamot. Tele vagyok örömmel, jó elfáradni az énekben - mondja, majd azt is megtudjuk, honnan táplálkozik belőle ez a szeretet: - Öreg volt a nagymamám, ültünk körülötte körben a bilin, mi unokák, és hallgattuk, amint énekelt, mesélt. Aztán meg a fonóházba jártunk: varrtunk egy kicsit, meg egyet játszottunk is. Az asszonykórus fontos szerepet tölt be az életében. A felkészülések, fellépések mellett varrogat, mostanában pedig verseket ír.- Lehet, hogy egy kicsit gügyék ezek e versek, de ha szép gondolatom támad, leírom. Mostanában pedig az ismerősöket is versben köszöntöm - hagyja a végére Csirke Mihályné. • Bogács. Immáron harmadik éve rendezik meg a Lengyel Kulturális Napokat Bogácson augusztus 1-jén, szombaton és 2- án, vasárnap. A szokásos rendezvényre az idén is a község tesvértelepüléséről, Ogrodzieniecből érkeznek - közel nyolcvanas Itt-tartózkodásuk ideje alatt ellátogatnak Budapestre, hagyományőrző műsorokat mutatnak be a bogácsi szabadtéri színpadon és a mezőkövesdi Főtéren. Szombaton este, a közös vacsora után pedig lengyel-magyar táncmulatság kezdődik és tart - a hagyományokhoz híven - egészen hajnalig. • Sály. A Környezetvédelmi Alap, a Vízügyi Alap, továbbá cél- és címzett támogatások segítségével fogtak hozzá május végén a szennyvízhálózat kiépítéséhez Sályon. Tisztítóművet és huszonkét kilométer hosszú csatornarendszert építenek ki. A jelenlegi állapot szerint 50 százalékos a kiépítettség, október végétől azonban használhatják a szennyvízhálózatot a település lakói - tájékoztatott Fegyveres Balázs jegyző. Nyelvtanulás, jó barátság fiataloknak is Varsói lengyel diákok nyelvi és kézműves táborban tanulnak és nyaralnak környékünkön Bükkzsérc (ÉM - NyZ) - Varsói általános és középiskolások Bükkzsércen, Cserépfaluban és Cserépváralján kéthetes turnusokban ismerkednek a magyar kultúrával, a magyar és az angol nyelvvel, a képzőművészettel. A varsói Kossuth Lajos Középiskolából már harmadszor érkeznek Bükkzsércre a diákok. Először 1996-ban gimnazisták jártak a településen: nyelvi tábort szervezett számukra a varsói Pannónia Alapítvány. 1997- ben már Cserépfaluban is megjelentek a lengyel gyerekek: festettek, rajzoltak, gyurmáztak, batikoltak, gyöngyöt fűztek. Ebben az évben pedig Cserépváralján is szerveztek számukra kézműves tábort Angolul, magyarul •••- A középiskolásoknak ez komoly nyelvi tábor. Angol tanárok és angol anyanyelvű lektorok vezetésével angolul, másrészt lengyelül beszélő magyartanárok vezetésével magyarul tanulnak. A varsói Kossuth Lajos Középiskolában heti három órában idegen nyelvként tanulják a lengyel diákok a magyart, így ez a tábor gyakorlási lehetőség számukra. Az általános iskolások pedig kézműveskednek, bár ebben az évben nem a rajz tagozatosok jöttek - mutatja be a gyerekek elfoglaltságát a lengyel származású Pap Krisztina, a táborozás magyarországi szervezője. A lengyel gyerekek úgy kerültek először Bükkzsércre, hogy Pap Pálnak, a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatójának itt van háza. Az ismeretség bővülésével jöttek - és jönnek - évről évre egyre többen Lengyelországból erre a vidékre a gyerekek. Az itt töltött napok csak délután nyaralások: a fiatalok ellátogatnak a környező falvakba, Debrecenbe és Egerbe, túráznak a Bükkben, táncolnak a mezőkövesdi Táncpajtában. Érdekesség az idegenben- A bogácsi strandot különösen élvezik, mivel Lengyelországban kevés a meleg vizű fürdő - jegyzi meg Pap Krisztina. - Miután végiglátogattam a nevezetességeket, igyekeztem úgy összeállítani a programot, hogy olyat lássanak a gyerekek, ami nálunk nincs, más vagy más célként szolgál. Barlanglakások, pincerendszer egyáltalán nincs, de a településszerkezet is más. A falu nálunk csupán néhány ház. „Ez nem is falu, hanem város!”, mondták az első napokon a gyerekek. Szerencsen és Simán is táboroznak lengyelek: augusztus végéig összesen nyolcszáz diák és ötven felnőtt érkezik látogatóba. A tábor célja nem az, hogy két hét alatt a gyerekek megtanuljanak magyarul vagy angolul, a lényeg annyi, hogy az itt-tartőzkodók jól érezzék magukat. A nagy érdeklődés és a vonzó ár - húsz-huszon- két ezer forintba kerül ez az üdülés - miatt a csoportok száma szaporodhat a jövőben. A gyerekek leveleznek, visszajönnek és örömmel köszönnek a települések lakóinak „Jó napot kívánok!”-at Felújított tábor A cserépváraljához tartozó ifjúsági tábor felújításához idén májusban kezdtek hozzá. Pályázati támogatás nélkül, teljesen önerőből festették le kívül-belül az épületeket, a mellékhelyiségeket, felújították a vizes blokkot, ágyneműket, evőeszközöket, parabola antennát vásároltak. Egymillió forintba került ez a koranyári beruházás a településnek, azóta viszont már megtérült: a tanév végi osztálykirándulások idején folyamatosan érkeztek a csoportok, júliusban és augusztusban a lengyel diákok táboroznak itt, szeptemberben pedig újból az „osztálykirándulókat” várják. Képünkön a lengyel diákok mutatják meg, hogy milyen müveket alkottak a tábor ideje alatt. Fotó: Vajda János Ez még hiányzott Váralján: a szennyvíz Cserépváralja (ÉM) - A közelmúltban elkezdték építeni a szennyvízcsatorna-hálózatot Cserépváralján, ugyanis ez az infrastruktúra - a telefon és a gáz bevezetése után - még hiányzott a településen. Szeptember 30-áig várhatóan be is fejezik a 91 millió forintos beruházást. A külterületi fogadóállomás már készen van, most az utak feltúrásával a belterületi munkákat végzik. Minden ingatlanhoz építenek leállást - tájékoztatott Bótáné Pon- gó Margit polgármester. Az építkezés megkezdése előtt 100 család nyilatkozott, most viszont már többen is jelezték, hogy csatlakozni kívánnak a rendszerhez, hiszen tartanak a következményektől. Fotó: Bujdos Tibor „Ilyenkor két nap csak a vidámságé!” Népdalkörök versenyeztek és énekeltek a cserépváraljai dalostalálkozón Cserépváralja (ÉM - NyZ) - Harmadik alkalommal ren* deztek Országos Pávaköri Dalostalálkozót Cserépváralján. Eddig minden évben huszonegy csoport volt jelen, az idén viszont - az aratás miatt - csak tizenöt népdalkor érkezett a rendezvényre.- A huszonegy a szerencseszámunk, eddig mindig ennyien voltak - mondja Kinczel Miklós- né, a Mezőkövesd és Környéke Kultúrájáért Egyesület elnöke. - Van egy hetven kórusból álló címlistánk, Szabolcstól Veszprémig benne van mindenki. Már februárban elküldjük a meghívókat, azért vagyunk most egy kicsivel kevesebben, mert sokaknak az aratás miatt nem felelt meg ez az időpont. A cserépváraljai Országos Pávaköri Dalostalálkozóra ebben az évben a Heves megyei AdcFülöoi dalosok Fotó: Bujdos T. ról, a szabolcsi Nyírtelekről, a Hajdú-Bihar megyei Fülöpről, megyénkből pedig Görömböly- ről, Tiszadorogmáról, Tiboldda- rócról, Sályból, Kisgyőrből, Mezőkövesdről, Szentistvánról és Mezőcsátról érkeztek hagyományőrző népdalkörök. A helybeli együttes és Vas Gizella cite- raművész mellett még a brassói Áprily Lajos Elméleti Líceum Búzavirág Népi Együttese lépett színpadra. A találkozó délelőtt tulajdonképpen verseny: az együttesek hat-nyolc percben két népdalcsokrot mutatnak be, az egyiket arról a tájegységről kell válogatniuk, ahonnan érkeztek. A másik fontos követelmény pedig az, hogy ősi és újstílusú dalokat is kell énekelniük. Ebben az évben Csapó Károly, Dévai János és Rudolf Péter népzenekutatók értékelték az elhangzottakat. Az esemény különlegessége pedig az - és erre a szervezők büszkék is -, hogy a sályi születésű Barsi Ernő néprajzkutató mindig ellátogat a váraljai dalostalálkozóra. Az első, 1996-os cserépváraljai dalostalálkozó csak országos egy- besereglés volt, tavaly viszont nemzetközi eseménnyé bővült: a görögországi Nigritából érkezett egy csoport. Idén Brassóból vannak itt, jövőre talán Szlovákiából, Szlovéniából jönnek...- Amikor az egyesület megkeresett helyet kérve a dalostalálkozónak, örömmel fogadtam a lehetőséget - mondja Bótáné Pongó Margit, Cserépváralja polgármestere. - Ilyenkor két nap csak a vidámságé! Idegenforgalmi szempontból is fontos ez az esemény a település életében, hiszen ha valaki egyszer itt jár, az visszajön a jó levegőre és a szép környezetbe. Nem is beszélve arról, hogy megismerjük más tájegységek, országok kultúráját A délelőttök angol- és magyarórákkal telnek Fotó: Vajda János
