Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-14 / 87. szám
1 998. Április M., Kedd AKTUÁLIS ft$UR*MA«YAiOK$iá« T D KOMMENTÁR Túlteljesítés Görömbölyi László A kötelező tíz helyett hazánk az Európai Szociális Karfának feltehetően tizenkét cikkelyét ratifikálja majd - tudhatjuk meg a távirati iroda szombati jelentéséből, ami a Munkaügyi Minisztériumot jelöli meg a hír forrásaként. Kiderül továbbá, hogy mindez már a következő parlament feladata lesz, bár a jelenlegi kormány előkészítette a megerősítési- teljesítve ezzel egy újabb feltételét annak, hogy minél zökkenőmentesebb legyen felvételünk az Európai Unióba. SS Őszintén szólva van bennem némi fenntartás a nemzetközi megállapodásokkal szemben. Belátom, hogy szükség van ezekre, jól szolgálhatják a civilizált világ közös gondolkodásának kialakulását, fejlődését. Persze csak akkor, ha az aláírók valóban civilizált módon, kellő jóhiszeműséggel viszonyulnak a megvalósításhoz, s nem éppen a kibúvókat, a sajátos értelmezések lehetőségét keresik. Talán elég példaként említenem a magyar-szlovák alapszerződést, vagy éppen- ha már északi szomszédainknál taitunk - a vízlépcső-ügy hágai történetét. (Amelyek egyébként jogi értelemben erősebb megállapodások mint a karták.) Hozzá kell tenni, alkalmanként maga a dokumentum is lehetőséget ad a sokféle értelmezhetőségre. Az említett szociális karta például tizenkilenc követelményt fogalmaz meg, abból tizet kell elfogadnia a csatlakozó országnak. A tízből ötöt viszont abból a hétből, amit alapelvárásként jelöl meg a dokumentum. Mármost azt nem értem: ha mind a hét alapelvárás, akkor hogyan lehetséges, hogy kettőt mégsem olyan fontos teljesíteni A karfát ratifikáló államoknak a vállaltak teljesítéséről részletes beszámolókat kell készíteniük, amelyeket majd az Európa Tanács szakértői értékelnek - ami nyilvánvalóan fontos az ország sokat emlegetett nemzetközi megítélése, európai elfogadottsága szem: pontjából. De azért lenne egy javaslatom. Alkalmanként érdemes lenne megkérdezni a hazai érintetteket is arról, mit gondolunk mi itt, a határokon belül - hogy csak néhányat említsek az elfogadni tervezett pontok közül- az anyák és gyermekek szociális, gazdasági védelméről, az egészség védelméről, a szociális és jóléti szolgáltatásokról, vagy éppen a társadalombiztosításról, a családi jogokról. Talán ez a vélemény is számíthatna valamit európai mivoltunk megítélésében. Csendes húsvét Miskolc (ÉM) - Sem ittas vezetőkkel, sem összeverekedő locsolkodókkal nem találkoztak tegnap - az esti órákig legalábbis - a megye, illetve a megyeszékhely rendőrei. A hatóságtól kapott tájékoztatás szerint ez a hétfő is éppoly’ csendes volt, mint bármely másik: rendőri szempontból nem érződött, hogy húsvét volt. Miként a mentők sem észleltek rendkívüli eseteket, egyetlen férfiember sem ette (vagy itta) betegre magát, és egyetlen hölgy sem szorult orvosi segítségre amiatt, hogy'jókívánságok közepette meglocsolták... „ÜNNEPI” CSŐTÖRÉSEK. Nem szokta egyetlen ! ünnep inapon három csőtörés koson leni a lakosok és a vízmű életét - tegnap mégis ez történt Miskolcon, Egy 150 milliméteres vezeték töri el a Corvin és az Arany dános utca találkozásánál, .,iKépünkön ennek következménye látható.! Szerencsé a hajban hogy „csak” a tetemvári tároíóme- í dencét tápláló csőről volt sző, így a hiba (amelyet ma javítanak ki) nem érintette a környékbeli haz- tartásokat. Annál inkább a Balogh Ádám. illetve a Szilágyi utcákban történt hétfő reggeli törések: mindkét esetben lakások tucatjai maradtak víz nélkül A Miskolci Vízmű Rt.-nek a rohammunkában végzett javítás idejére lajtaikocsikkal kellett az ivóvizszolgáliatást biztosítania. fotó: B. K. ■ ________ _ ______ P ancsó atya Isten áldásával szentelt Komlóska (EM - PT) - Komlóska valamennyi lakója elvitte kosarában a húsvéti asztalra kerülő ételt és italt a vasánrap délelőtti „pászkaszentelésre”. Is- ki István parochus - akit a faluban csak Pancsónak becéznek - a liturgia záró aktusaként megáldotta a templomkertben felsorakozott hívek elemózsiával teli kosarait. A zárt közösségben élő, ruszin nemzetiségű emberek ugyanis görögkatolikus hagyományukat évszázadok óta minden húsvét vasárnap délelőtt újrateremtik. újraélik. A 602 éves Komlóska polgárait története során Rákóczi leghűségesebb népének is nevezték a szabadságharc idején tanúsított önfeláldozó magatartásukért. A szabadságharc bukása után kihalással fenyegetett magyar településre a XVIII. században telepítettek ruszin, ortodox vallásé embereket, akik a mai napig megőrizték sajátos kultúrájukat. Vasárnap délelőtt a templomi mise alatt az udvaron várakozó emberek nyakába kiadós égi áldás hullott, ami a pászkaszen- telés idejére sem hagyott alább. Pancsó atya szerint - aki hét éve tartja össze nyáját - ilyen „égből jövő Nagyböjt után - szentelt sonka- Az ételszentelés szokása abból alakult ki. hogy a nagyböjt valóban szigorú böjt volt, negyven napig nem ettek búst a hívek - mondja Zacbar Géza, a miskolci Szent Anna- templom plébánosa. Es még a vigília, nagyszombat is szigorú böjti nap volt. tehát csak húsvétikor lehetett húsos étket fogyasztani Az ünnep magyar elnevezése is innen származik. A megszentelt húsvéti eledel megvédte a híveket a hosszú megtartóztatás után a mértékto- lenseg kísértésétől... A szokás ma már nem annyira általános, de azért a vasárnapi miséken tapasztalhattuk! él meg e hagyomány. Képünkön; Etelszentelés a miskolci Szent Anna-templomban Fotó; Dobos Klára „Pászkaszentelés" Komlóskán Fotó: Puskár Tibor áldással” kisert szentelésre még nem került sor lelkipásztori tevékenysége során. A falu apraja-nagv- ja a zápor ellenére megvárta saját kosarának és boros butelkajának megszentelését. Ezen a napon ugyanis csak a megáldott „pászka” kerülhet az asztalra. Ebből pedig csak az ehet, aki előzőleg meggyónta bűneit. A paro- chustól tudjuk: az ősi húsvéti hagyományok közé tartozik az az egyedülálló szokás is Komlóskán, hogy Nagypénteken a hívek térden állva csúsznak végig a templom bejáratától az oltárig. Köteles László polgár- mester úgy véli: Húsvét- kor mindenki hazatér szülőfalujába, lakjon bar az ország legtávolabbi településén is. A közös ünneplés, a hagyományok továbbadása és fiatalokba táplálása tartja egybe Komlóska lakóit. A 420 lelkes község számara ez jelenti a továbbélés kulcsát. Az elnéptelenedés megállt, egyre több fiatal marad itt, és köti szorosra a mindennapok szálait az idősebb generáció képviselőivel Húsvéti „disznóságok” Hejcén Hejce (ÉM - BAL) - A disznóságok játszották a főszerepet az elmúlt hétvégén a zempléni faluban. Ám nem kell rosszra gondolni: a sertéshúsból készült tálak az egyik kategóriát képezték a hagyományos gazdanapi versenyen. Hatodszor rendezte meg a gazdanapokat a Hejcéért Alapítvány és a községi ön- kormányzat. Az előbbi szervezetet az elmúlt években szép szambán idetelepült üdülőtulajdonosok hozták létre: a 300 lelkes településen mintegy 30 a nem állandó lakos, a városból csak ünnepekkor, nyári szabadság idején ide kirándulók száma. A húsvét ilyen alkalmat kúiál számukra, hogy a zajos nagyvilágtól elzárt, romantikusan „vidéki” tájat felkeressék. A Gazdanapok fő programpontja - tudtuk meg Lévai Csaba polgármestertől idén is az az ételverseny volt, amit hagyományosan nyolc kategóriában rendeznek meg. A versenyszellemmel megáldott háziasszonyok „disznó- ságokkal” (húsvéti sonkából vagy más húsárukból összeállított, reprezentatív tálakkal), továbbá befőttekkel, lekvárokkal, süteményekkel és hasonlókkal nevezhettek (a listáról a bor és a pálinka sem maradt ki). A feltétel szigora: csak helyben termett, helyi alapanyagokból, saját kezűleg készített „pályamunkák” jöhetnek szóba - tájékoztatott Molnár Mariann, az alapítvány vezetője. A zsűri tagjai is ,jdegeKurimainé Czakó Margit egy fővárosi iskola helyi táborában dolgozik. Ünnepkor ő is versenybe száll a sonkás tállal, hogy bemutassa az idegeneknek, milyenek az itteni szokások, ételek. Fotó: Bocsi Krisztián nek”: ők bírálják el, egy- egy csoporton belül a 8-10 nevezett közül ki nyeri el a megtisztelő címet. A nyertes és vesztes ételeket viszont egyaránt megeszik, méghozzá az esti locsolobalon a tombola nyertesei. A cél végül is az, hogy a hejcei asszonyok által évszázadok alatt kitapasztalt „fogások” nem menjenek feledésbe. (Ezért fájó. hogy a legnevezetesebb étel. a gomba ezúttal kikerült a programból: idén a szárazság miatt nem volt jó termés.) Bodnar Istvánná es azóta elhunyt férje 38 évig eltek Budapesten, mígnem 1991-ben Hejcére költöztek.- Egy újságban láttuk meg a házhirdetést - idézi fel megnéztük a térképen, hol van. A „kőlépcső” jelige fogott meg minket. Bekapcsolódott az itteni kulturális életbe, részt vesz a kirándulások és más rendezvények szervezéseben - újságolja. Mindez egész „életváltást” jelentett számára:- Mióta itt a falusi munkától megerősödött a kezem. a gyűrű már nem jön fel az ujjamra. Kertem van. állatokat tartok, csirkét, kutyát, macskát. Eleinte „pesti Maridnak hívtak az emberek, aztán látták, hogy úgy szedem a krumplit, mint ók. így aztán mára már „Marika néni” lettem... Száz forint a három csepp kölni „ára” Miskolc (ÉM - BAL) - Nem sokan mennek manapság locsol- kodni a nagyvárosban, és akik mennek, ők sem sok helyre: feleség, anya, nagymama, anyós van a „kötelező" listán. De a hagyomány szerint hús- vétolók sem számíthatnak hí- mes tojásra: csokinyuszi, -csibe, -tojás a jutalom pár csepp kölniért és az egyenversiké- ért. A nagyobbacska gyerekek meg száz-kétszáz forinttal lesznek gazdagabbak alkalmanként. A szomszédasszonyokat locsolják meg, az anyóst, meg még néhány rokon és ismerős asszonyt, leányt - árulja el Gáspár Gyula, aki sógorával és két gyerekkel járja az egyik nagy miskolci lakótelep, a Győri kapui városrész utcáit. Hozzájuk hasonló négyfős, locsolkodni indult csoportot nem könnyű fellelni hétfőn déltájban a környéken: manapsag kevesen áldoznák a hagyománynak. Ők azonban legalább nyolc helyen voltak már - számolgatják össze a kedvünkért az út eddigi állomásait sőt, az eddig gyűjtött „árut” közben már haza is kellett vinniük, nem bírták volna tovább cipelni. Ki- sebb-nagyobb csokitojásokról van szó, nem pedig igazi festettről, na meg szintén édességből formázott, ezüstpapírba csomagolt nyulak- ról. A két fiútól, Gyulától és Attilától azt is megtudjuk, menny ma a locsolkodás tarifája: száz, kétszáz - egyedi esetben ötszáz - forintot kaptak a meglocsolt háziasszonyoktól A lakótelep szélén, a Békeszálló felól nagyobb csapat közeledik: férfiak kisebb és nagyobb gyerekekkel Húsvéti inteijúra irányuló kérdéseinket először elhárítják, mondván: „Nem adunk nyilatkozatot!”. Ám egyikük mégis beavat délelőtti tapasztalataikba. Ok is csokoládéval gazdagodtak leginkább, tojás, nyuszi és csibe alakokban. Hogy pénzt kaptak-e? - kérdeznek vissza csodálkozva. A rokonoktól nem azt várnak (es nem is azt kapnak), máshova, idegenekhez, ismeretlenekhez meg manapsag már nemigen csenget be az ember. Szintén a rokonságot, abból is csak a legközelebbit keresték fel Konderákék ezen a hétfői napon. Péter, az apuka a nyolcéves Adámmal és az ötéves Péterrel így nem sok húsvéti „vásárfiát” gyűjthetett össze, ám a „zsákmányban” akadnak igazan értékes darabok. Mindenekelőtt a Kinder-tojások, és az azokban található meglepetés-játékok. Ezen felül különféle csokikat kaptak a gyerekek, na meg a napjainkban elmaradhatatlan ezüst és aranyszínű pénzérméket: az ötvenesekből, százasokból vágj' félezer forintnyi gyermekvagyon all össze. Konderák Péter meg is jegyezte: egv-két évtizeddel ezelőtti ifjúkorában egész nap locsolkodniuk kelleti a magakorabeli fiúcskáknak. hogy ötszáz forintot számolhassanak össze, amikor este elégedetten kiforgatták a zsebeiket.
