Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)

1998-02-13 / 37. szám

Észak-Mag yarorszäg X'r \''A 'V' > s " -*/, pl: ,•>, ITT-HON 1998. FibruAr 13., Péntek ü • Bemutatkozási, megnyilatkozási lehetőséget szeretnénk biztosítani a Miskolcon működő egye­sületek, civil szervezetek számára Itt-Hon mellék­letünk hasábjain. Várjuk a nagyközönség érdeklő­désére számot tartó információikat mindennapja­ikról, rendezvényekről, eseményekről! Címünk: Észak-Magyarország Szerkesztősége - Itt-Hon; Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. Telefon: 46/341-600. Betdárosi álfáikért Szalóczi Katalin Csúcsidő, sokan állunk a Kazinczy-Sze- mere utca kereszteződésében lévő „villanyrendőr" egyik sarkán. A lámpa tilosat mutat, de enélkül se lépne le senki a járdá­ról, hiszen egymás után húznak el az autók az orrunk előtt. Nyilván eggyel odébb zöldet kaptak, le se lassít egyik sem. A/íel lettem egy anyuka kihasználja az alkal­mat, s fennhangon kérdezgeti a még óvodás kor előtt járó lányától, milyen színt mutat a lámpa, mit is jelent az, mikor szabad majd elindulni, és így tovább. A leányka egymás után adja fennhangon a hibátlan válaszokat, a mama büszkén besöpri a feléjük érkező elismerő tekinteteket. Csakhogy egyszerre hirtelen vége szakad a kocsiáradatnak. Az emberek balra kapják a fejüket, jó messzire ellátni, csaknem a Földe­sig, nem jön semmi, szinte egyszerre elindul­nak. A kislány is. A mama durván vissza­rántja, s leordítja:- Mit csinálsz, nem látod, hogy még nem zöldi Csak mész, mint a hülye, a többi ba­rom utáni! Heves-jeges miskolci Jégvirágok Miskolc (EM - PTA) - Akik is­merik, egyszerűen csak Jégvi­rágokként emlegetik őket. A téli hideg műremeke találó név változatos formájával, hi­deg szépségével egy koi’cso- lyás lánycsapatnak, bár ez- esetben csupán a szakág nevét adja, emberi jellemzőkkel nem bír. A miskolci Jégvirág For- mációs Korcsolya Klub lányai a tavalyi kánkán és az idei „magyar menyecskés” produk­cióikkal inkább tüzes, mint je­ges benyomást keltettek ver­senyeiken. Az őket támogató egyesületet a szülők hozták létre öt évvel ezelőtt.- Kezdettől fogva az egyesület, így a korcsolyásaink szülei támogat­nak minket. Egykor magam is versenyszerűen korcsolyáztam, majd a miskolci Sportcsarnok megbízásából dolgoztam egy tano­dában - emlékszik vissza Bikfalvi Tünde, az egyesület elnökségi tag­ja, a jégvirágok vezetőedzője. - Né­hány hónap után ügy gondoltam: a nagy érdeklődés miatt akár egy önálló műkorcsolya-szakág is le­hetne ebből a sportcsarnokban, de a vezetők nem így látták. Végül saját erőből vágtam bele. Ekkor még szó sem volt formá- ciós jégtáncról, továbbra is mű­korcsolyázást oktattak a tizenéve­seknek. Az egyik kassai edzésen a csoport találkozott a Magyaror­szágon profinak számító MAC Népstadion lányaival, akik formá- ciós jégtáncedzésüket tartották Szlovákiában. Ott ébredtek rá: ez a sportág testhezállóbb a miskol­ciaknak, mint a műkorcsolyázás.- Az edzések, amelyeket addig tartottunk, alapozásként tökélete­sen megfeleltek a váltáshoz. A for- mációs jégtánc kevesebb jégedzést igényel, inkább balett- és aerobic- gyakorlatokra van szükség. Ezek­hez pedig nem kell fedett jégpálya sem, és ez nagy előnynek számít a miskolci viszonyok közepette... Eleinte nehezen jött össze az egy csapathoz szükséges létszám, de végül tizenkét fővel megalakul­tak, és be is neveztek a magyar bajnokság junior versenyébe. Má­sodikok lettek. A szép eredményt követően már megnőtt a jelentke­zők száma is, így két csapattal in­dulhattak a ’96-os magyar bajnok­ságon. A tizenkét-tizenkilenc éves korosztályú junior csapat ekkor első, az újonnan megalakult ki- lenc-tizenötévesekből álló novice pedig harmadik helyezést ért el. Felbuzdulva a sikereken egy sváj­ci versenyre is beneveztek, ahon­nan bronzéremmel tértek haza.- Szinte a semmiből bukkan­tunk elő, és értük el az eredmé­nyeinket. Az örömbe viszont üröm is került: az anyagi nehézségek. Az edzőtáborok, az utazások, a ru­hák megvarratása mind az egye­sület pénztárcáját terhelte, és ter­heli ma is. Tényleges támogatóink így a szülők, mert kevés szponzo­runk van, és pályázati lehetősé­gekben sem bővelkedünk. Tavaly már mind a két csapat bajnok lett a magyar versenyen, és a Miskolcon már két alkalom­mal megrendezett kupákon is el­sők lettek. Az itthon elért eredmé­nyeknek köszönhetően az ISU (Nemzetközi Korcsolyaszövetség) meghívta a Jégvirágokat egy vi­lágméretű formációs jégtáncver­senyre Franciaországba. Eddigi fennállásuk alatt ez volt a legran­gosabb esemény, amelyre meghí­vást kaptak.- Még nagyon frissek az élmé­nyeink - hétfő este érkeztünk haza -, de az eredmények sok mindent megmutatnak. Már az is óriási do­log, hogy meghívtak minket erre a rendezvényre - vélekedik az edző. - Tizenkét ország negyvenöt csapa­ta közül a novice csoport a kilence­dik, a junior pedig a tizenkettedik lett. A junioroktól jobbat vártam. Úgy látom, egy kissé elengedték magukat a hirtelen jött sikersoro­zat után. De a kudarcok hozzátar­toznak a versenyzéshez. Remélem ók is így látják ezt, megrázzák ma­gukat, és a magyar bajnokságon már az igazi formájukat hozzák. A miskolci Jégvirágok egy látványos formációja a francia jégen mmmmmsrnm Kinek elege, kinek melege A Szinván átívelő fűtéscsöveket a Katalin utca végén egykor alaposan bebugyolálták: szigete­lőanyaggal körbetekerték, amit alumíniumle­mezekkel védtek kívülről. Nyilván okkal: ha a hő menet közben elillan, a lakásokba már az eredetileg odaszánt melegnek csak egy része ér­kezhet meg. Csakhogy az alumíniumot nem védte senki. Valakiknek megtetszett a csillogó fémköpeny, lebontották, s már el is inaltak vele. Ők aligha ezekben a távfűtött lakásokban lak­nak, s lehet, tüzelőt vettek az árából, netán egyéb (szív)melegítőt. - Vagy mégis a közelben laknak, és a távfűtés árába pótolták bele a MÉH-ben szerzett filléreket?! Fotó: Farkas Maya Párhuzamos „helyiérdekű” pályák Villamosközlekedés a Győri kapuban, 1936-ban, amikor már a Szent Anna téri átszállás nélkül lehetett a két végállomás között közlekedni nak, és e harcban felőrlőd­nek, végül elesnek, igazi hősi halottak. Ilyen hősi halottja a magyar polgári társadalomnak és a ma­gyar közgazdasági életnek Fodor Dezső”. Menet közben két diploma Szilágyi István Levente élete elsősorban a miskolci közlekedéssel fonódik ösz- sze. Miután elvégezte az akkor még Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem gé­pészmérnöki karát, családi kapcsolat révén a közleke­dési vállalatnál kapott ál­lást 1967-ben. Üzemmér­nökként kezdte, a karban­tartással foglalkozott, majd a beruházási és műszaki fejlesztési osztályhoz ke­rült, ’73-tól osztályvezetővé nevezték ki, majd négy év múlva elfoglalhatta a for­galmi főosztályvezetői szé­ket. Ami véletlenül sem azt jelentette, hogy e székből szemlélte, szervezte a vá­ros közlekedését.- Gyakran szálltam villa­mosra, buszra, mert a köz­lekedést csak utazás köz­ben lehet megismerni. Igaz, amióta a cég igazgatója let­tem (1991-től), ritkábban használom a tömegközleke­dési eszközöket, mert jóval kevesebb az időm. Amúgy .„menet közben” megszerezte a mémökköz- gazdász és a közlekedés szakmérnök diplomát is. Mikor Miskolchoz való kötődéséről kérdezem, el­mondja, édesapja miskolci születésű, édesanyja - bár nem itt született - Miskol­con élt. Szilágyi István Le­vente sem e városban szü­letett, de csak azért nem, mert egy szülés során bekö­vetkezett családi tragédia miatt édesanyja inkább Kassára utazott világra hozni gyermekét. Lehet, fia már ekkor eljegyezte magát a közlekedéssel? Mindenesetre úgy fogal­maz: Miskolcért leginkább a város közlekedésének ja­vításával, fejlesztésével tud munkálkodni. Amiben per­sze korlátozzák az anyagi lehetőségek, de az optimá­lis megoldás keresésében mindig fontos tényező a miskolciak igénye. Amiért - mint mondja - lobbizik, s bármikor kész fellépni a döntési helyzetekben lévő testületek előtt. Cége tavaly ünnepelte • fennállásának századik év­fordulóját, amire bizonnyal minden miskolci emlék­szik, hiszen a jeles évfor­dulóra a kiadványok, a nosztalgiajárat, a vetélke­dők révén nem lehetett nem odafigyelni. Szilágyi István ez alkalomból meg­kapta a Közlekedésért Mi­niszteri Kitüntetést. A hagyományok tisztele­te egyébként családi indít­tatás. Édesapja a közel­múltban leégett deszka­templom lelkésze volt, 47 éven keresztül. Nem vélet­len, hogy amikor az újjá­építés megszervezésére ke­rült sor, a fiát bízták meg a koordinátori szereppel. De nem ez az egyetlen társa­dalmi szerepvállalása: je­lenleg a miskolci Lions Klub alelnöke, ami azt je­lenti a karitatív szervezet szabályzata értelmében, hogy júniustól egy évig ő tölti be az elnöki tisztet.- Mit kívánnék a váro­somnak? Több olyan, elkö­telezett embereket össze­fogó társaságot, polgári-ba­ráti alapon szerveződő kö­zösséget, amellyel meg le­hetne vitatni a várost érin­tő ötleteket, és amelyek se­gíteni is tudnak a véghez­vitelben. (A cikk megírásában Dobrossy István: A Miskolci Kereskedelmi és Iparkama­ra kiemelkedő elnökegyéni­ségei című tanulmányára és egyéb kutatási anyagaira támaszkodtunk.) Szilágyi István Levente, az MVK Rt. elnök-igazgatója Fotó: Vajda János Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Mi köthet össze egy múlt század­ban született gyógysze­részhadnagyból lett ka- maraelnököt és egy mai cégelnököt? Elsősorban Miskolc, a helyi érdek, s a helyiérdekűből lett vá­rosi közlekedés... Fodor Dezsőnek a háború előtt gyógy- és illatszerüz­lete, drogériája volt Miskol­con. 1905-ben nyitott üzle­tet, s egy év múlva már tagja a Miskolci Kereske­delmi Testületnek, majd a háború után a testület alel­nöke lett. A Kereskedelmi és Iparkamara pedig előbb szakosztályi . alelnökévé, 1929-ben pedig elnökévé választotta. E hivatalában lett képviselője, illetve tag­ja a városi törvényhatósági bizottságnak, valamint - a dokumentumok szerint - „minden fontosabb” bizott­ságának. Még kamarai el­nökké történő választását megelőzően a Borsodme- gyei Takarékpénztár Rt. Igazgatóságának, és a Mis- kolc-diósgyőri Közúti Vasút (a mai MVK Rt. egyik előd­je) igazgatóságában is he­lyet foglalt mint a város törvényhatóságának dele­gáltja. A villamos, a vasút és a hajózás ügyének kö­vetkezetes képviselőjeként, s egyben szakembereként tartották számon. Feljegy­zések szerint számos kari­tatív egyesületben is agilis tevékenységet fejtett ki. A polgári rend harcvonalában Tudjuk róla, régi miskolci kereskedőcsaládban szüle­tett, elődeik már az 1730-as években kereskedéssel fog­lalkoztak a városban. Apjá­nak, Friedmann Gyulának a főutcán volt jó hírű keres­kedése. (Ha a Széchenyi ut­ca 12. előtt járunk, érdemes felpillantanunk a körszelet alakú timpanonban lévő FS monogramra, amely arra utal: a két háború között a Flamand pékség helyén Friedmann Sámuel fűszer­üzlete működött.) A nevét magyarosító fiatalember miskolci középiskolai tanul­mányai után a fővárosban szerzett gyógyszerész-mes­teri oklevelet. 1903-1904 között önkéntes katonai-fő­gyógyszerész volt, így ka­pott gyógyszerészhadnagyi rendfokozatot. Megjárta a frontot is, érdemei elisme­réséül koronás arany ér­demkereszttel tüntették ki. Hirtelen halálakor Fe- renczi Károly, a kamara várható új elnöke így bú­csúztatta: „Épp úgy, mint a csatasorban, a lövészá­rokban küzdő katona, azonképpen a polgári rend harcvonalában az élen ál­lók, akik a magyar polgár­ság jobb sorsáért, boldogu­lásáért küzdenek, harcol-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom