Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-18 / 269. szám
EU Észak-MagyarorszAg § I EURÓPAI FIGYELŐ 1997. Novimbkr 18.. Kidd Bio az európai piacon Ruzsicska Mária Budapest (MTI) - Az ellenőrzött, minősített biogazdálkodást a németek öko-, az angolok pedig organikus gazdálkodásnak nevezik. Termékei iránt világszerte magas a kereslet a szintetikus anyagokkal és tartósítószerekkel kezelt mezőgazdasági termékektől és élelmiszerektől tartó vásárlók egyre növekvő táborában. Nem véletlen, hiszen egyes felmérések szerint 44 ezer féle vegyszerrel élünk együtt! Egy lakos évente 4-5 kg vegyi anyagot „fogyaszt el”. Ez igen nagy terhelés, ráadásul ellenállóképességünk folyamatosan gyengül. EU-esatlakozásunk is a környezetkímélő gazdálkodásra történő áttérést kívánja meg, az igen fontos megelőzés, a környezet védelme és a meglehetősen károsító életkörülmények javítása mellett. A szomszédos Ausztriában kormányprogram segítségével ma már 300 ezer hektáron termelnek bio-módszerrel. □ Minek az alternatíváját jelenti a biogazdálkodás1 - kérdeztük Márai Gézát, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem adjunktusát, a Biokultúra Egyesület elnökét. • Az iparszerűen termelő mezőgazdasággal és élelmiszeriparral áll szemben, amely tömegtermelést valósít meg, ami károsítja a természetet. Gondoljunk csak a műtrágyázás miatt és a környezet- szennyezés miatt elsavasodó termőtalajra, mely ma már csak a felét - a néhány évtizede mért mennyiség felét - tartalmazza például a csontfejlődéshez szükséges kalciumnak, magnéziumnak, ötödét az E és B12 vitaminnak, a vasnak, miközben megduplázódott a káros hatású foszfortartalom. Hasonlóan ártalmasak lehetnek az egészségre az antibiotikummal és erős hozamfokozókkal fölnevelt állatok hústermékei is. Ugyancsak nyomós érv a biogazdálkodás mellett, hogy az iparszerű módszerekkel létrehozott, gyengébb minőségű és szinte eladhatatlan termékekkel - gondoljunk a ,jialízű” csirkékre, a takarmányminőségű „kenyér” gabonára - szemben ez a termelési mód adja a megbízható, kitűnő és eredeti minőséget. EU-csatlakozásunk egyik feltétele a környezetvédő gazdálkodás. A tagállamokban és más fejlett országokban nagy a kereslet a biotermékek iránt, ami évtizedekre előre biztosíthatná minőségi termékeink piacképességét. A mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar új stratégiai lehetőségét is hordozza magában a biogazdálkodás. Többek között a nem élelmiszer- jellegű produktumok hasznosítását is erősen igényli, például a biomassza megújuló energiaforrásként való felhasználását. Továbbá módot ad a vidéki kultúrtájnak, a régiónak a fejlesztésére, az egészségesebb környezet kialakítására, mely lehetővé teszi a falusi ökoturizmus kiteljesedését. További fontos szempont, hogy a biogazdálkodás lehetőséget nyújt az EU által is erősen támogatott extenzív gazdálkodásra, mely a műtrágya és az intenzív növényvédelem helyett természetes trágyázó anyagokat, a vetésforgót és a szelíd növényvédelmet alkalmazza, ezáltal regenerálja a talajt, az állatokat természetes módon táplálja, s így segíti elő az egészségesebb életfeltételek megteremtését. Az sem elhanyagolható előny, hogy a munkaigényes, minőségi termelés munkalehetőséget jelent. □ Nyugaton és hazánkban milyen nagyságrendet képvisel az ellenőrzött és minősített bioállattartás és a bionövénytermesztési • Az EU-ban több mint 1,5 millió hektáron, ezen felül Németországban és a szomszédos Ausztriában 300-300 ezer hektáron termelnek ezzel a módszerrel. Hazánkban pedig jelenleg is csak 20 ezer hektáron folyik biogazdálkodás. A hazai minősített és védjegyzett biotermékek 80-90 százaléka exportra megy. Ezek nagy részét 50-100-200 hektáros gazdaságokban termeljük meg. A mintegy 1500 kiskertben családi ellátásra termelünk bioterméket. Az ellenőrzött és minősített bioállattartás - jellemzői a biotermesztésű tömeg- és abraktakarmány felhasználása, az antibiotikumok és más serkentőszerek mellőzése. De mindez, sajnos, ma még ritkaságszámba megy, szemben például Németországgal, ahol az állatállomány 3-7 százalékát már ilyen módon tartják és nevelik. □ A biotermékek vásárlója miként győződhet meg arról, hogy valóban azt kapja, amit az eladó ígéri • A hiteles biotermék megjelölésére és bio-védjegy kiadására a Biokultúra Egyesület jogosult, mind a tárca, mind pedig az EU-illetékes szerve által felhatalmazva. Ezért a vásárló keresse - kéije el - a tanúsítványokat. Bio professzor laboratóriumában a vegyszer csak a vegyszermentesség bizonyításához kell Molnár János rajza A Kárpátok Eurorégió a régiók Európájában MAGYARORSZAG' Süli-Zakar István Az európai együttműködést és egyesülést a múltból örökölt területi-etnikai viták nehezítik. Az egyesülés akadályai azok a határszakaszok, ahol rendezetlen etni- kai-társadalmi-gazdasági kérdések halmozódnak. Külföldi partnereinkkel megegyezően ilyen problematikus határszakasznak ítéljük a magyar-román, a magyar-ukrán, a magyar-szlovák, az ukrán-román és az ukrán-lengyel határt. A határon átnyúló kapcsolatok erősítésétől remélhetjük, hogy az elősegíti a jobb megértést, a helyzet tisztázását, s a társadalmi-gazdasági kapcsolatok kiszélesedését a határok mentén, a politikai kapcsolatok teljes körű normalizálódását, ahogyan ez a Kárpátok Eurorégió alapszerződésében is szerepel. A Kárpátok Eurorégió területéhez tartozó országokban az egyenlőtlen területi fejlődés - s a következménye: a regionális válság - nemcsak a földrajzkutatók, közgazdászok és szociológusok, hanem az érintett európai országok kormányai, megye- és városvezetői számára is alapvető gonddá vált. Az egyenlőtlen regionális növekedést mind a kutatók, mind a politikusok úgy tekintik, hogy az a piacgazdaság működésének eredményeit néhány „kiváltságos helyre”, a centrumba, hátrányait pedig a relatív termelési előnyökkel nem rendelkező térségekbe, a perifériákra koncentrálja. A perifériákon társadalmilag regresszív folyamatok keletkeznek, amelyek tovább mélyítik a regionális válságot. A Kárpátok Eurorégió területe teljes egészében, s mindegyik országban, társadalmigazdasági szempontból perifériának minősíthető. A leszakadó Északkelet-Magyaror- szág számára az egyik legfontosabb kitörési pont a határok elválasztó szerepének csökkentése, a határ menti külkapcsolatok erősítése. Az eurorégió nevét akkor használják, amikor egy olyan területet akarnak megjelölni, ahol a kölcsönös interregionális, vagy határokat áthidaló gazdasági, szociális, kulturális, illetve más jellegű együttműködések léteznek két, vagy több állam, illetve a helyi kormányzataik között. Az eurorégió tehát egy behatárolt földrajzi területet jelöl, amely két vagy több ország adott területét foglalja magába, amelyek megállapodtak abban, hogy összehangolják tevékenységeiket a határmenti térségek eredményesebb fejlesztése érdekében. A fenti kezdeményezések hatására Nyugat- Európában egyre jobban erősödik az úgynevezett „euroregionális szemlélet”. Ezen szemlélet szerint a jövő Európája nemcsak nemzetállamok Európájaként, hanem azonos gazdasági érdekeltségű (határmenti) területekből kialakított régiók Európájaként is értelmezhető. Egy országhatárokat áthidaló Eurorégió alkalmas lehet államokon belüli és államok közti, eddig meg nem oldott konfliktusok kezelésére. Úgy véljük, hogy nem szabad Magyarország jövőképét kizárólag csak az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz kötni. Látni kell a térségünkből kiindult euroregionális törekvések jelentőségét is, hiszen az azonos gazdasági érdekeltségű, országokon belüli régiók, valamint az államhatárokon átnyúló, komplex gazdasági és kulturális kapcsolatokat kiépítő Közép- és Kelet-európai Eurorégiók is csírái lehetnek a majdani Egyesült Európai Államoknak. Számos Atlanti és az Elzász-rajnai Eurorégiókhoz hasonlóan működik már az Alpok-Adria Munkaközösség is, s felvetődött a lehetősége a Duna Eurorégiónak, a Tisza-Maros-Duna Euro- régiónak, és minden gondjával, problémájával ugyan, de létezik a Kárpátok Eurorégió is. Áz eurorégiók rendkívül nagy szerepet játszottak Nyugat-Európa egységesülési folyamatában. Áz eurorégiókat összefogó szervezet az Európai Határmenti Régiók Szövetsége (AERB) tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Áz 1996. november 14-16. között a németországi Rheine-ben megtartott jubileumi konferencián az AERB több vezetője is üdvözölte a teljes jogú tagságot elnyert Kárpátok Eurorégiót. Az Európai Határmenti Régiók Szövetségének ezzel 56-ra emelkedett a taglétszáma. A Kárpátok Eurorégió 1993. február 14-ei létrehozását az Északkeleti-Kárpátok szomszédos, határmenti régióinak többéves - többnyire kétoldalú - határ menti kapcsolatai előzték meg. A ’90-es évek elején bekövetkezett politikai és gazdasági átalakulás Európa középső részén is felcsillantotta az interregionális együttműködés lehetőségét, és lehetővé tette a nyugat-európai tapasztalatok itteni gyakorlati alkalmazását is. Az alapdokumentumok, tehát az Alapító Egyezmény és a Közös Nyilatkozat egyaránt kifejezte azt, hogy a Kárpátok Eurorégió nem egy nemzetek vagy államok feletti szervezet, hanem olyan kezdeményezés, amely elősegíti az interregionális együttműködéseket a tagországok között. A Kárpátok Eurorégió alapító dokumentumaiban a következő célok fogalmazódtak meg: a közös tevékenységek koordinálása, a gazdasági, tudományos, ökológiai, oktatási, kulturális és sport jellegű együttműködések elősegítése, a határokon átívelő közös pro- jectek létrehozásának támogatása, a nemzetközi intézetekkel és szervezetekkel való kölcsönös együttműködések előmozdítása. A Kárpátok Eurorégió céljai és tevékenysége összhangban van az Európa Tanács 106-os konvenciójában foglaltakkal. Kárpátok Eurorégió LENGYELORSZÁG ROMANIA A Kárpátok Eurorégió legfőbb érdeme az, hogy az első tisztán keletközép-európai euroré- giós kezdeményezés, hiszen tagjai sorában csak „posztkommunista” országok határmenti régiói vesznek részt. Természetesen ez az „érdem” magában hordozza a nehézségeket is; hiszen nagyon sok kül- és belpolitikai, kül- és belgazdasági, nemzetiségi, kulturális konfliktus akadályozza a fejlődését. A Kárpátok Eurorégió létrehozásának célja az volt, hogy megfelelő szervezeti keretet biztosítson a tagoknak a határokon átnyúló együttműködések koordinálására, valamint hozzájáruljon egy gyorsabb regionális és gazdasági fejlődéshez, s természetesen járuljon hozzá a jószomszédi kapcsolatok kialakításához az érintett országok és népek között. A Kárpátok Eurorégió felépítéséhez a példát nyugat-európai hasonló határmenti szervezetek adták. A jelenleg érvényben lévő szervezeti és működési szabályzatnak megfelelően a Kárpátok Eurorégió legfelsőbb szerve a régiótanács, melyben országonként 3-3 fő vesz részt. A régiótanács feje az elnök, akit a tanácstagok közül választanak meg két évre. A tanács üléseit negyedévenként rotációs rendszerben tartják az egyes országokban. A működési szabályzat szerint az Eurorégiót az ügyvezető igazgató irányítja, akit a tanács jelöl ki. Az ügyvezető igazgató feladati közé tartozik az Eurorégió mindennapos vezetése, a szervezet fejlesztése, az anyagi alap megteremtése és a tanács üléseinek előkészítése. Az ügyvezető igazgatót a titkárság és az Eurorégió Országos Képviselői segítik munkájában. Á régiótanács döntése alapján a következő munkabizottságokat szerveztek meg:- Regionális fejlesztések munkabizottsága (magyarországi székhellyel)- Környezetvédelmi és turisztikai munkabizottság (lengyelországi székhellyel)- Oktatási-kulturális-sport munkabizottság (jelenleg ukrajnai székhellyel)- Pénzügyi ellenőrző munkabizottság, ukrajnai székhellyel és ad hoc jelleggel működik- A XX. régiótanácsülésen (Ungvár 1997. június 28.) a romániai megyék kérték, hogy ,A Kárpátok Eurorégión belüli kereskedelem” néven új munkabizottságot szervezzenek, melynek fő feladata az egymás közötti árucsere fejlesztése, a régión belüli kereskedelem új lehetőségeinek feltárása lenne. A tanács megbízta a román felet, hogy szervezze meg és a jövőben irányítsa az új munkabizottságot. A Kárpátok Eurorégiónak a megalakítása óta eltelt rövid időszakban - úgy véljük - biztató eredményeket sikerült elérnie. Természetesen a szövetség még jelentősebb sikereket is elkönyvelhetne, amennyiben túljutna a működését gátló tényezőkön. Ezek elsősorban politikai jellegűek és gyökerei a korábbi századokig nyúlnak vissza. Mindenekelőtt ezzel magyarázható, hogy ez idáig a szlovák önkormányzatok csak társult tagként vesznek részt az eurorégió munkájában. A politikai jellegű akadályok mellett az együttműködést lassító, az előrehaladást akadályozó tényezőkként jelentkeznek a tagországok eltérő (végeredményben azonban egyöntetűen kedvezőtlen) gazdasági, társadalmi és infrastrukturális viszonyai is. Ezek olyan negatív tényezők, amelyeket a Kárpátok Eurorégió önmagában nem képes megoldani, de konstruktív javaslatokkal megkönnyíthetik az országos és a helyi politikusok munkáját. Különös problémát jelent a tagországokban az eltérő vám, pénzügyi, adórendelkezések mellett a pénzügyi intézményrendszerek eltérő volta. Hiányoznak azok az intézmények, amelyek a hitelek és kölcsönök formájában támogatnák a határokon átívelő beruházások megvalósítását. A régión belüli eltérő gazdasági feltételek, és az ezekből adódó eltérő gazdasági fejlődés szintén hozzájárul a határmenti együttműködés hiányosságaihoz. Ez kiváltképpen nyilvánvaló a kereskedelmi kapcsolatok esetében, ahol az együttműködést a határátkelők hiánya, a gyenge pénzügyi rendszer és a bürokrácia gátolja. Ezenkívül a nemzetközi kapcsolatokhoz kötődő „szolgáltatások” fejlődése alapvető különbségeket mutat a régió országai között. Az állami centralizáció több nyugat-európai országban is fő akadályként jelentkezett a határmenti kapcsolatok kialakításánál, s ebből a szempontból Közép- és Kelet-Európa országai erősen centralizáltnak tekinthetőek. Ez alapvető problémát jelent a regionális határmenti kapcsolatok kiépítése során, hiszen a helyi önkormányzatok jelentős mértékben függenek a kormányzati szervektől. A felmerülő problémák ellenére úgy véljük, a Kárpátok Eurorégió tevékenysége kitörési lehetőséget nyújthat a térség gazdasága számára, sőt segítséget jelenthet az itt jelentkező kisebbségi problémák megoldásában is. Természetesen a Kárpátok Eurorégió „talpon maradása” nagy mértékben függ attól, hogy ezen interregionális együttműködés érdekében a meglévő erőforrásokat (a természeti, a gazdasági, s mindenek előtt a humán erőforrásokat) milyen mértékben sikerül dinamizálni, illetve az együttműködésbeli érdekeltségeket közelíteni. Többen úgy ítéljük meg, hogy a Kárpátok Eurorégió új fejlődési szakaszhoz érkezett. 1997.20július 1-jétől Dr. Zilahi József (a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke) személyében a Kárpátok Eurorégió Tanácsának új elnöke, és Dr. Pjotr Helsinki (lengyel nemzetközi jogász) személyében új ügyvezető igazgatója van a szervezetnek, s a főtitkárság is átköltözött Ungvárról a lengyel- országi Krosnoba. Egyrészt az új tisztségviselők személyisége, szakmai elkötelezettsége és diplomáciai érzéke jelent garanciát a megújulásra, másrészt eddig is Krosno és a krosnoi- ak voltak a Kárpátok Eurorégió elsőszámú előrevivői. Az öt romániai megyével kiegészült Kárpátok Eurorégiónak az elmúlt években kialakult a megfelelő munkarendje, bevált és európai mércével mérve is hatékonynak és demokratikusnak tekinthető a szervezeti- és működési szabályzata, és jól működő munkabizottságokra támaszkodhatunk. Az Eurorégió egyre több nyugat-európai politikai és CBC szervezettel kerül kapcsolatba, s egyre több intézmény és alapítvány tartja támogatásra érdemesnek. Áz elmúlt négy évben - melyet többen deklaratív szakaszként értékeltek - kialakultak a működés jogi és szervezeti keretei, s működésük során a tanács és a munkabizottságok egyre nagyobb szakértelemről tettek bizonyságot. Az előttünk álló érdemi szakasz sikeres kibontakoztatásához - amikor már az alapfeladatokra lehet az erőket koncentrálni - napjainkra már megteremtődtek a személyi, a szervezeti, a finanszírozási és a külpolitikai feltételek. A szerző a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető docense, a Kárpátok Eurorégió tanácsának tagja
