Észak-Magyarország, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-06 / 233. szám

■* Észak-MaqyakorszA« SZÓLÁSTÉR 1997. Oktáiik 6., Hifid □ Az Észak-Magyarország szólástér rovata Nyílt levél a-Miskolci Közterület-fenntartó Vállalathoz Ez év szeptember 11-én voltam olyan szerencsétlen, hogy leparkoltam autómmal a Jókai utca menet­irány szerinti jobb oldalán, körülbelül ott, ahol a „Fénycentrum” nevű üzlet áll. Hivatalos ügyeimet akartam intézni, de mivel ez nem sikerült, kb. 3 perc múlva már vissza is mentem a kocsihoz. Legna­gyobb megdöbbenésemre már egy cédulát találtam a szélvédőn, mely szerint tilosban parkoltam, s ezért helyszíni bírságként fizessek 2000 Ft-ot. Első megrö­könyödésemből magamhoz térve el kezdtem keres­gélni, ugyan hol van itt a tiltó tábla? Közel és távol semmi néven nevezhető tábla, amely tiltaná az itt parkolást, nincs. Ezen felháborodva és felbátorodva elmentem a Közterület-fenntartó Vállalat irodájába, a Városház tér 3. sz. alá, ahol is előadtam a pana­szom. A rendkívül kedves hölgy rögtön megnyugta­tott, hogy nem én vagyok az első, aki ma ebben az ügyben idejött, majd mutatott a büntető cédulán egy macskakaparás szerű írást, ami azt hivatott velem közölni, hogy én parkban álltam. Ezek után én már hiába magyaráztam a hölgynek, hogy ahol én par­koltam, nem hogy a fii, még a gyom sem nő, s hogy az a hely egy hepe-hupás, földes valami, ő hajthatat­lan maradt. Majd szintén roppant kedvesen azt mondta, hogy igaz 2000 Ft a kiszabható legmaga­sabb bírság, de mivel én olyan szívélyes voltam és személyesen befáradtam, fizetek ott rögtön 1000 Ft- ot és az ügy el van felejtve. Bevallom, afeletti örö­mömben, hogy félpénzzel megúszom a büntetést, azonnal odaadtam az ezrest. A hölgy látványosan át­húzta a büntető cédulámat, elvette a pénzt - megje­gyezvén, hogy ez volt a tanulópénz - közölte, hogy most már semmiféle következménye nem lesz a do­lognak, bájosan köszöntünk és eljöttem. S csak pár perc múlva, mikor lehiggadtam, döbbentem rá, hogy a hölgy a pénz átvételéről velem semmiféle papírt nem íratott alá! Kérdéseim a Közterület-fenntartó Vállalat Igaz­gatójához a következők: Hogyan lehetséges, hogy embereik első alkalommal a legmagasabb bünte­tést szabják ki? Hogyan lehetséges, hogy az Önök által parknak minősített terület sok mindenhez hasonlít, csak parkhoz nem? Hogyan lehetséges, hogy ha valóban park, nem ápolják, gondozzák úgy, hogy az egyszerű mezei autós is tudja, tilos­ban jár? S utoljára, de nem utolsó sorban, hogyan lehetséges, hogy az irodában kérés nélkül, azonnal felére leengedik a büntetés összegét, ám a pénz át­vételéről hivatalos igazolást nem adnak? Természetesen lehetséges, úgy tűnik, én nem is­merem a jogszabályokat. Ám van valami, ami megmagyarázhatatlan. Nevezetesen az Önök által készített büntető cédula hangneme. Az ugyanis ki­fejezetten bántó, sértő, sőt, felháborító! Juhász Lajosné Miskolc Válasz a nyílt levélre Az Észak-Magyarországhoz eljuttatott levélben fog­laltakat kivizsgáltam és az alábbiakról tájékoztatom. Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának 29/1993. (VI. 14.) számú rendelete a közterületek rendjéről 2. §. (2) értelmében: „Közhasznú zöldte­rületnek minősül az a zöldfelület is, amelyen a fá­sítás vagy parkosítás már megkezdődött, továbbá az a terület, melynek kertészetileg fenntartott gyepfelülete esetleg hiányos.” Az Ön által vezeteti gépkocsi a Jókai'utcában zöldterületen parkolt. Az ebbe a körzetbe beosztott közterület felügyelő a rendelet értelmében az ott zöldterületen parkírozó gépkocsikon, a gépkocsive­zető távollétében bírságoló cédulát helyezett el. A helyszíni bírság mértéke 100-2000 Ft-ig ter­jed. Az ügyfélszolgálaton, valamint a közterületfel­ügyelőknek a helyszíni bírság összegét ezen hatá­rokon belül kell megállapítani, vagy szabálysértési eljárást kezdeményezni. Az Ön esetében az ügyfélszolgálaton lévő munka­társnőnk 1000 Ft-ra mérsékelte a helyszíni bírság összegét, mely személyre szóló, költségként elszámol­ni nem lehet, így számla sem adható, a kifizetett hely­színi bírság összegek ellenében nyugtát adunk át. Intézményünknél bizonyíthatóan a kolléganő nyugtát adott át Önnek a kifizetett helyszíni bír­ság ellenében. A hatályos szabálysértési jogszabályok értelmé­ben a kifizetett helyszíni bírsággal elismerte az el­követett szabálysértést, mely ellen fellebbezési le­hetőség nincs. Kérem tájékoztatásom szíves tudomásul vételét. Vantal Gyula igazgató Felkérés a nyugdíjasokhoz Tisztelt nyugdíjastársaink! Az új nyugdíjtörvény tartalmaz olyan előírásokat, melyek egyes nyugdíjasokra, azok hozzátartozó­ira kedvezőek, és tartalmaz olya­nokat, melyek kedvezőtlenek. Az ilyen törvény alkalmas arra, hogy a nyugdíjasokat megossza és bizo­nyos jogos kérések támogatása helyett egyes csoportok passzivi­tását váltsa ki. Mégis, amikor üd­vözöljük a jó törvényi megoldáso­kat, egységesen kell fellépnünk az olyan rendelkezések ellen, melyek az idősek egyes csoportjainak élet- körülményeit tudatosan rontják. Ilyen rossz rendelkezése a tör­vénynek, mely azoktól az idős nyugdíjaskorú házastársaktól, akik saját jogon nyugdíjjogosult­ságot nem szereztek, és házastár­suk 1998. január 1. után halálo- zik el, megvonja a házastárs jo­gán járó 50 százalékos nyugdíjat és csak a minden özvegynek járó 20 százalékot biztosítja folyama­tosan. Egy példán szemléltetve: Ha egy 30 000 Ft-os nyugdíjjal rendel­kező félj elhalálozott, a saját jogon nyugdíjra nem jogosult özvegy a félj nyugdíjának 50 százalékát, te­hát 15 000 Ft-ot kapott eddig öz­vegyi nyugdíjként. Az elfogadott új törvény alapján, ha a férj 1998. ja­nuár 1. után hal meg, - egy év el­teltével -, az özvegy a volt házas­társ nyugdíjának csak 20 százalé­kát, tehát 6000 Ft-ot kap. Mivel a jogalkotó is tisztában le­hetett azzal, hogy ez az összeg sem­mire sem elég, a törvény lehetősé­get ad arra, hogy az özvegy a helyi önkormányzathoz folyamodhasson, kérve nyugdíjának a szociális se­gély szintjére történő kiegészítését, melyet öregségi járadéknak fognak hívni és összege jelenleg 9200 Ft. Ahhoz, hogy ezt az összeget az özvegy segély nélkül elérje, az elha­lálozottnak 46 000 Ft-os nyugdíjjal kellene rendelkeznie. A több mint 3 millió nyugdíjas alig egy százaléka rendelkezik ilyen vagy ennél maga­sabb nyugdíjjal, így gyakorlatilag az összes érintett szociális segélyre lesz kényszerítve. Ez a rendelkezés azon túl, hogy 1998. január 1-től megszünteti az évi rendszeres házastársi pótlék emelést, igazságtalan és emberte­len, mert az érintettet úgy ítéli szociális segélyre, hogy nem ad esélyt - a 60 éves embernek már nincs is esélye - helyzetének javí­tására. Tekintettel arra, hogy ez a rendel­kezés sok tízezer (százezer) öreget nyomorszintre süllyeszt úgy, hogy egyben szerzett jogokat is sért, a Pu­ritán Nyugdíjasok és Leendő Nyug­díjasok Egyesülete - mert eddig eb­ben az ügyben egyetlen szervezet sem nyilvánult meg-jogorvoslatért az Alkotmánybírósághoz fordul. Beadványunkat 1997. novem­ber 3-án adjuk postára, azért, hogy nyugdíjastársaink, egyesüle­tek, civilszervezetek támogatásu­kat kifejezhessék esetleges alá­írási szándékukat. A sok tízezer (százezer) érin­tett nevében előre megköszönjük nyugdíjastársaink, szervezeteik támogatását és kérjük, hogy kör­nyezetükben azokkal is ismer­tessék felkérésünket, akik azt nem olvasták, és nyerjék meg őket ennek a - hisszük - szüksé­ges beadványnak a támogatásá­ra, mert ne feledjük a közmon­dás igazságát: ma nekem, holnap neked. Közöljük, hogy a támogatás ki­fejezése történhet egy lap megkül­désével, melyen a nyugdíjas, nyugdíjasok feltüntetik nevüket és lakcímüket. Ihász Ferenc Ózd, Bányász u. 8. Cipó-förtelmek Már a televízió is foglalko­zott vele a napokban. Nem tudom, miféle emberek tervezték ezeket az emele­tes dinoszaurusz szörnye­ket! A sok - most még fia­tal és szép ifjú hölgy - nemsokára láb- és derék­fájással és egyéb csontbe­tegségekkel fog az orvo­soknál jelentkezni. Ezek­nek az emeletes lábbelik­nek a gyártása és forgal­mazása óriási felelőtlenség volt a tervezők és erre en­gedélyt adók részéről! Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint ahogy mondani szokták: „A jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal”. Kormányzatunk sok pénzt áldoz arra, hogy az emberek jobban vigyázza­nak az egészségükre, élet­módjukra, mert a betegsé­gek megelőzése az állam ügye is! Ugyanakkor a fen­ti példa szerint termeljük a betegeket. Kérem az illeté­keseket, figyeljenek jobban ezekre a dolgokra! Csak a jobb, praktikusabb divat­cikkekre adjanak gyártási engedélyt, ne szaporítsuk a fiatal, beteg embereket! Mert divat mindig volt, lesz is, de legyen értelmes, szép és kellemes viselet. Szabados Lászlóné Miskolc Ez bizony egészségtelen Fotó: Bujdos Tibor Gondoskodással pótolták 74 éves érszűkületi problé­mákkal betegeskedő egyén lévén ez gyakran vérellátási problémákat okoz. Ilyenkor felmegy a vérnyomásom 260-270-re. Szeptember 4- én ez a probléma a telke­men jelentkezett. Ki kellett hívni a mentőket. A nejem telefonon értesítette a házi­orvosomat, ő pedig kiküldte a mentőket. Á telkem Mis- kolctól 15 km-re van. A mentők 15 percen belül megjelentek. Elsősegélyben részesítettek. Beszállítottak a Vasgyári Kórház belgyó­gyászati osztályára. Nejem tiltakozott, a rosszullétemre való tekintettel azt kérte, hogy a legközelebbi kórház­ba vigyenek be. Az a Szent Ferenc Kórház lett volna. A mentős orvos azonban ra­gaszkodott az előírásokhoz, így a Diósgyőri Kórházba kerültem, félig kómás álla­potban. Most már hálát adott az Istennek, hogy így történt. A kórház belgyógyászati osztá­lyán a 3. sz. szobában feküd­tem. A kórház eléggé lela­kott hely. 1953-ban voltam ott utoljára kezelésen. Azt kell mondanom, hogy azóta átalakítást alig végeztek. Az ott szolgálatot teljesítő orvo­sok, nővérek és egyéb kiszol­gáló személyzet viszont igyekszik a kórház lelakott- ságát maximálisan pótolni, szeretetükkel, gondoskodá­sukkal, szakmai hozzáállá­sukkal és a rendelkezésükre álló alaksori műszereltsé- gükkel, a szükséges vizsgá­latokkal. Köszönet érte. T. G. Miskolc ÜGYFÉL» ÉS JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Szerkesztőségünk ügyfélszolgálata minden héten szerdánként délelőtt 9-12 óráig áll olvasóink rendel­kezésére a Sajtóház II. emeletén a 221-es szobában. Jogsegélyszolgálatunk a jövő hétfőn (október 13-án) délután 4-6 óráig a Sajtóház II. emeletén a 212-es szobában áll olvasóink rendelkezésére. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Ha elindul a vonat... Vagy két napja kézzel-lábbal tolnám az időt. Talán, sőt, biztosan azért, hogy miha­marabb megöregednék. Annyira, hogy legalább 65 éves lehetnék Mert - szerin­tem - azután jön az igazi jó világ, ezt az időseknek megígérték. És, ha O ígérte meg, akkor az be is teljesül. A mi legfőbb álmunk: hogy utazhatunk Bármikor, bár­hová. Ingyen, hurrá! _ Azóta csak a napokat számolgatom. Úgy tűnt, mint a gyerekek karácsony előtt. Addigra biztosan összepakolok. És, ha betöltöttem csak egy perccel is a 65-öt, irány az állomás. Vagyis arccal a vasút felé. Akkor már nekem nem kell jegyért sorba állni, csak ahogy jön a vonat, már fent is vagyok és mehetek, utazhatom. Ingyen! Még azt sem fogom tudni, hogy hová, de az a fő, hogy mehetek El, vala­merre. Közeire vagy messzire? Majd csak megáll valahol. És ha megérkezem? Oda. Kiválasztom a leghosszabb lócát és al­szom egy jót az állomáson, aztán újra vissza a sínekre. A legmelegebb kupéba. Száguldani. Bepótolni, amit fiatalon el­mulasztottam... Rohanó villanyoszlopok, tájak, emberek, ismerkedés, barátkozás, kényelmes ülések, irigykedő fiatalok, te­hetetlen kalauz. Áz utóbbinak majd csak röhögök a szemébe. - Na, most kötekedj velem! Mert a korral, a 65 évemmel ön­magamat igazolom és büszke leszek, mert azt fogom hinni, hogy már a vonat is csak nekem és értem zakatol. Az se lesz baj, ha néha lekésem. Se baj, majd jön a másik Most már csak arra kell vi­gyázni, nehogy hazafelé. Mert oda, csak havonta egyszer. Nyugdíjkor. Mert, ha úton vagyok, vagy leszek - és ezt miért ne tenném ingyen - akkor ugye nem lesz gáz-, víz- és villany- számlám. Akkor már csak a lakbért, meg a kaját (az útravalót) kellene va­lahogy „le- vagy elutaznom”. Mert azért még akkor is busásan meg kell fizetni. Nos, erről a vakvágányról kel­lene még valahogy kiindulni. Szabad- utat kapni, zöldet jelezni az Állomásfő­nököknek. Nyíltpályán, kimellőzve a tehervonatokat, berobogni Európába. Csonkáéi Kálmán Ózd Időskorúak egészségvédelme Az Országos Egészségbizto­sítási Pénztártól elnyert pá­lyázat alapján az „Idősko­rúak egészséges életmódjá­ért” rendezvényt tartott a Nyugdíjasok B.-A.-Z. me­gyei Képviselete Borsodná- dasd nagyközségben. Az öregedés folyamatá­ról, a krónikus betegségek­ről, kezelésükről, kialakulá­suk társadalmi, gazdasági és egyéb okairól, a megelő­zéshez szükséges intéz­ményrendszer hiányairól Hérics Margit főorvos­asszony tartott előadást. A település és környéke időskorú lakossága egész­séges táplálkozásának és életmódjának gyakorlati tapasztalatairól, a gondok megoldási lehetőségeiről Hegedűs Zsuzsanna és Benkő Gábor háziorvosok adtak tájékoztatást és ta­nácsokat. A rendezvény résztve­vői vérnyomásmérésen vettek részt, amelyet te­endőik megbeszélése kö­vetett. A programról a he­lyi kábeltévé közvetítést adott. Köszönet illeti a rendez­vény előadóit, a Vasas Szakszervezet lakóterületi szervezetét, a művelődési házat, a nagyközségi ön- kormányzatot, az idősko­rúak egészségének védel­me érdekében kifejtett te­vékenységéért, a résztve­vőket pedig az aktív közre­működésükért. Nyugdíjasok B.-A.-Z. megyei Képviselete Tóth Lászlóné elnökhelyettes „Tök” európaiak vagyunk? Az Észak-Magyarország egyik szerdai számának címlapján olvastam a neves politikus, Kupa Mihály elmés megállapí­tását: „Zemplén térsége földrajzi fekvésé­nél fogva Európa közepén fekszik. Tök európaiak vagyunk.” Európaiak vagyunk, azon belül is ma­gyarok. Úgy gondolom, hogy egy magyar anyanyelvű politikustól joggal elvárható, hogy a magyar nyelv szabályainak megfe­lelően, helyes szóhasználattal, kulturál­tan fejezze ki magát. Ezt minden közsze­replőnek szem előtt kellene tartania. Nemcsak az írott sajtóban, de az elekt­ronikus tömegtájékoztatásban is gyakran tapasztalok ilyen és hasonló megnyilvá­nulásokat. Sajnos még nemzeti elkötele­zettségű politikusok szájából is csak úgy ömlenek a fellengzős idegen szavak, ami­nél jobban már csak az alpári stílus bosz- szant. Szerintem a nemzeti érzelemnek, gondolkodásnak a szóhasználatban és ki­fejezésmódban is feltétlenül meg kell nyilvánulnia. Ez szent kötelessége kell le­gyen minden népben-nemzetben gondol­kodónak, nekik kellene jó példával elöl- jámi. E helyen nem célom Kupa Mihály gon­dolkodásmódjának firtatása, de idézett megfogalmazása legyen elrettentő példa. K. Dudás Mária Mezőkövesd OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Kedves olvasóink tájékozlalására közöjjük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleket terje­delmi lehetőségeinket figyelembe véve eséténként kénytelenek vágyunk szerkeszteni, tö­möríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írá­sok e helyütt sem jelenhetnek meg. Kérjük olvasóinkat, hogy a hitelesség érdekében véle­ményükhöz adják teljes nevüket, és csak kivételesen, személyiségük valós védelmében ragaszkodjanak nevük elhagyásához vagy rövidítéséhez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom