Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-20 / 115. szám

Itt Hon 4 38Í3HKSHHKH&KÍCMMMMCC' Interjú A zene nem ismer határokat Szerencs (ÉM) - A szerencsi Rákóczi Zsig- mond Általános Iskolában működő énekkar évek óta kedves színfoltja az iskolai és váro­si kulturális rendezvényeknek. Gyakran ké­rik fel kórusunkat fesztiválokon való részvé­telre. így történt ez két évvel ezelőtt is, ami­kor a városban vendégszerepeit a beszterce­bányai vegyeskar. Karnagyuk Voitrech Didi a műsor utáni gratulációhoz hozzátette: az ő gyermekkóru­sa is szívesen venne fel kapcsolatot ilyen lel­kesen éneklő kis csapattal. Mégis meglepett a januárban érkező meghívás, lépjünk fel má­jusban egy baráti fesztiválon, amit az ottani gyermekkórus székhelyén, Cadcán rendeznek. Nagy izgalommal készültünk az utazás­ra. Május 9-én, reggel fél hatkor negyven gye­rek, négy felnőtt kíséretében intett búcsút az őket kikísérő szülőknek. A hétórás utazás minden várakozást felül­múlt. Az alacsony Tátra fenyvesei, a sziklák­ra épülő várakkal szegélyezett festői táj az uta­zók számára csodálatos látványt nyújtott. Szinte percre pontosan egy órára érkeztünk meg. A karnagy és a gyerekek kitörő lelkese­déssel fogadtak bennünket. A gyerekeket a kó­rustagok látták vendégül erre a két napra. Ki kit asszimilál? «MMHMMSMQC A kezdeti nyelvi nehézségek hamar meg­oldódtak és másnap reggel már régi ismerős­ként üdvözölték egymást. Szombat délelőtt megnéztük a 26 ezer lakosú várost és a könyv­tárat, majd próbáltunk. A fellépésre este hat órakor került sor. A hangversenyt a művelő­dési ház igazgatója nyitotta meg, majd a ven­déglátó kórus műsorát hallhattuk. Őket a he­lyi kamarazenekar követte, majd a művelő­dési ház igazgatója felkérte iskolánk igazga­tóját, Kulcsár Sándornét, mutassa be a kó­rust. Ezek után kerültünk sorra mi, a követ­kező műsorral: népdalcsokor, Tiritomba - olasz kánon, Mozart: Bűvös csengettyű, Bár­dos: A szántói..., Bárdos L.: Csütörtökön vir­radóra, Karai: Ugrótánc, zongorán, Lukács Sándorné kísért. A közönség tetszését bizonyította, hogy kó­rusunk vastaps mellett hagyta el a színpadot. Másnap reggel tíz órakor a gyerekek alig tud­ták befejezni a búcsúzkodást, hisz szoros ba­rátságok szövődtek. A vendéglátó családok mindent megtettek azért, hogy jól érezzék ma­gukat gyerekeink, ehhez társult még a fe­lejthetetlen közös zenei élmény is. Nem kell sokáig várnunk a viszontlátás­ra, hiszen május 23-24-25-én vendégeink lesznek a Cadcai gyerekek. Iskolánk szűkös anyagi lehetőségei nem engedték volna meg ezt az utazást és vendégfogadást, így most is mint mindig szülők, támogatók segítségét kér­tük, nekik is köszönhetjük ezt a szép élményt. Mindenkit szeretettel várunk a szerencsi vár előadótermében május 24-én, este hat óra­kor kezdődő hangversenyre. Czina Györgyné karvezető A fenti címmel cikkezett Szlovákiában a V. Hagara a Národná obroda szlovák napilap­ban. A cikkíró szerint Szlovákiában a ma­gyar kisebbség jogait senki sem szűkíti. Há­rom politikai pártjuk bizonyítja átlagon fe­lüli jogaikat. Vannak színházaik, sajtójuk, minden típusú iskoláik, rádió és televízió adásuk, mégis állandóan elégedetlenek. 1991 óta nőtt a szlovákiai magyarság szá­ma. Többek között megállapítja: Dél-Szlo- vákiában a szlovákság asszimilációja megy végbe. Háromszázhetvenkét községben nincs szlovák nyelvű istentisztelet, három­száz községben nincs szlovák tanítási nyel­vű iskola. így sok szlovák gyermek kényte­len vagy magyar iskolába, vagy más hely­ség iskolájába járni. A fentiekhez néhány megjegyzés: Nem igaz, hogy7 a magyarság jogait Szlová­kiában senki sem szűkíti. A szűkítés jelei megmutatkoznak az iskolaügyben, a nyelv- használatban, állásfosztásokban. Jogaik te­hát nem átlagon felüliek. Ha átlagon felüli jogaik lennének, nem elégedetlenkednének. Nem jelent volna meg nemrég autonómiát követelő röpiratuk. Dél-Szlovákiába főleg a háború utáni lakosságcsere alkalmával a magyarság sorainak felhígítása érdekében telepítettek le szlovákokat, Magyarország­ról olyanokat, akik valójában kétnyelvúek voltak, vagy nem is tudtak jól szlovákul. Szlovákiában egy're több magyar vallja be eredeti anyanyelvét, melyet kényszerből, fé­lelemből megtagadott a háború utáni ma­gyarüldözés idején, a reszlovákizáció alkal­mával. Ezért is nőhet létszámuk. A témához ellenkező előjellel kapcsolódik az a tény, hogy7 az 1995-ös adatok szerint a ma­gyar gyermekek egyharmada szlovák isko­lába jár Szlovákiában. A szórványokban élő magyarság részére ott nincsenek diákottho­nos iskolák, amilyenek léteznek a magyar- országi szórvány-szlovákság részére. Dél-Szlovákia 429 községéből, ahol a lakos­ság nyolcvan-száz százalékban magyar több­ségű, harmincban csak szlovák iskola van (Rákóczi szülőfalujában, Borsiban is). Száz- harminchatban csak magyar iskola van, százhúszban mindkét oktatási nyelvű. Száz­negyvenháromban viszont egyáltalán nincs iskola részben a magyar pedagógushiány miatt. A fentiek ismeretében az olvasó el­döntheti, hogy ki kit asszimilál. Petik Rezső nyugdíjas tanár Itt-Hon Fények és árnyékok Sátoraljaújhely (ÉM - BSZA) - Két pár­huzamosan futó eseményt is rendezett a közelmúltban a Sátoraljaújhelyi Város­védő és Szépítő Egyesület a város álta­lános iskolás diákjai számára. Az egyik egy pályázat volt, amely „Fények és ár­nyékok városunkban” címmel látott nap­világot. A beérkezett pályamunkákat Ko- hánka István elnökletével működő zsű­ri értékelte. Riport ÜüÉ 5 Általános Iskola, valamint Tomkó Péter 7. osztályos, Esze Tamás Általános Iskola A zsűri javaslata alapján különdíjat ka­pott: Kovács Eszter 6. osztályos, Esze Tamás Általános Iskola A DÍJAZOTTAK: Rajz kategória, általános iskola, felső tagozat 1. Krámer Éva 6. osztályos, Esze Tamás Ál­talános Iskola 2. Ruzsinszki Renáta és Házi Péter 7. osztá­lyos tanulók, mindketten Jókai Mór Általá­nos Iskola 3. Homyák Kinga, 7. osztályos, Jókai Mór Ál­talános Iskola Rajz kategória, általános iskola, alsó tagozat 1. Marton Mónika 4. osztályos, Esze Tamás Általános Iskpla 2. Keresztes Agnes 4. osztályos Esze Tamás Általános Iskola 3. Kiss László Gergely 4. osztályos Esze Ta­más Általános Iskola A Városellátó Szervezet különdíját kap­ta: Berencsi Márta 6. osztályos, Esze Tamás Makett kategória 1. Deák úti Általános Iskola második osztá­lyos tanulói Különdíj: Ujj Ágnes írásmű és fénykép kategória 1. Esze Tamás Általános Iskola 6/b osztá­lyának tanulói 2. Papp Zita és Térjék Dóra a Petőfi Sándor Általános Iskola 8. osztályának tanulói 3. Dankó Zsuzsa, Jókai Mór Általános Iskola A másik rendezvényt Fényes Újhely címmel hozták fedél alá. Ezen a vetélkedőn a város általános iskolásai mérték össze tudásukat. Hőgye István a zsűri elnöke értékelésében el­mondta: a verseny műveltségi része kiváló­ra sikeredett, ám az idegenforgalmi oldal en- neél gyengébb volt. A vetélkedő eredménye: 1. Esze Tamás Általános Iskola I 2. Esze Tamás Általános Iskola II 3. Kazinczy Ferenc Általános Iskola I Akit egyszer kihúztak a kútból Fotó: a szerző Tállya (ÉM - SFL) - Akit egy­szer kihúztak a kútból, másod­szor nem valószínű, hogy bele­esik - tartja a mondás. Tállya határának legmaga­sabb pontján, a Várhegy csú­csán bozótoktól rejtve található egy emberi erővel vájt középko­ri hatalmas kút. Idősebb Dem- kó István helyi lakos unokáival kirándult erre és a gyerekek morgó hangra lettek figyelme­sek. A kút szélére éréve meg­döbbenve vették észre, hogy egy jól kifejlett vadkan járkál az al­ján, szerencsétlen nem bírt ki­szabadulni fogságából. Azonnal riasztották Szóráth Zoltán Tállya község egyik va­dászát, aki hitte is nem is az el­mondottakat, hiszen több mint húszéves praxisában még csak hasonló esemény sem történt. Minden esetre felvette a kapcso­latot Rencsi Gáborral, a vadász- társaság elnökével és értesített még három vadásztársat, Pa- nyik Józsefet és Sztankovics Gábort Mádról, valamint Voj- tonovszki Györgyöt Tállyáról. Segítségükre volt még Patrovsz- ki Zsolt civilként. Kötelekkel, hevederekkel érkeztek a hely­színre, de a tíz méter mély és mintegy négy méter széles kút­ba nem volt ajánlatos a lemá­szás a vaddisznó heves vicsorí- f’ásai, horkantásai miatt. A va­dászok mindent megpróbáltak az adott körülmények között az agyaras megmentése érdeké­ben, de saját testi épségük ve­szélyeztetése miatt lemondtak az élve történő kiemeléstől és a vadásztársaság elnökének bele­egyezése után lelőtték a vad­kant. Még így is nagy nehézsé­gek árán tudták felszínre emel­ni, minden „alpinista” tudásu­kat kimerítették, mire ez sike­rült. Bár az esemény felfogha­tó egy kalandnak a vadászok ré­széről - van tanulság. A Tállyát környező erdőségek jó kirándu­lóhelyek, a nyárias idő beálltá­val egyre többen vágynak a sza­badba, eljutnak olyan lehetetlen helyekre is, mint a Vár-hegy csúcsa. A bokroktól rejtett ha­talmas kút felnőttnek és akár gyermeknek is csapdája lehet. A veszélyes területeket nem ár­tana valamiképpen megjelölni, felhívni rá a figyelmet. A vad­disznó esetében igaznak bizo­nyult a közmondás és igaz lehet emberre is. Aki - ne adj’ Isten - belezuhan a kútba, nem biz­tos, hogy szerencsésen ér az al­jára. S ha mégis megússza, va­lószínűleg egy életre elmegy a kedve a kirándulástól. Az esélyegyenlőség jegyében Sárospatak (ÉM - BSZA) - Az eltérő tantervű általános iskolák országos sportversenyének me­gyei fordulóját tartották május 12-én a sárospa­taki városi sportpályán. Pécsvárady Botond, a vendéglátó Erdélyi János Általános Iskola igaz­gatója lapunknak elmondta: immár hagyomá­nyosan a Bodrog-parti Athénben rendezik meg a megyei döntőt iskolájuk és a Megyei Pedagó­giai Intézet szervezésében. A versenyt az esély­egyenlőségjegyében szervezték, ahol a falusi osz­tályoktól kezdve a nagy iskolákig mindenhonnan érkeznek a gyerekek. Ä résztvevők számára nem is igazán az eredmény, hanem a találkozás és a mozgás öröme a fontos. Az országos döntőt júni­usban Nyíregyházán rendezik majd. Hollókői István Tállya (EM - SFL) - Hollókői István 1917 de­cemberében született, tősgyökeres tállya i, csak­úgy7, mint szülei. Édesap­ja a község tulajdonában lévő erdőségekben volt őr közel huszonhét éven keresztül, édesanyja a hat gyermek - Mihály, János, Sándor, Lász­ló, István és Mária - nevelése mellett nap­számos munkával töltötte idejének nagy részét. István a huszas évek kívánalmainak meg­felelően hat elemit végzett, majd napszámba járt. Ahogy mondja: édesanyja a surcához cso­mózta, hogy el ne kószáljon és együtt kötöt­ték a szőlővesszőket a karúkhoz Szirmay, Bu- lyovszky és Görgey uraságok birtokain. Később beleszokott a keményebb munkába is, mint a permetezés, kapálás. Harminckilencben vonult be katonának, a bakaruha negyvenkettőig feszült rajta. Lesze­relése után telepítette első szőlőjét a hasznos dűlőben, nyolcszáz négyszögöles területen. Mellette feles alapon Mindszenthy József bí­boros-hercegprímás huszonnégy holdas szőlő- területén gazdálkodott többednragával. Felejt­hetetlen élmények voltak azok a napok, ami­kor a magyar katolikus egyház feje magánem­berként Táilyára látogatott szüret idején és pa- laverezett a szólómúvelőkkel. A napszám mellett telepített saját kis sző­lőjét már tudatosan úgy alakította, hogy7 az a későbbiekben a családfő megélhetési forrása legyen. Az öt fiútestvér közül Sándor, László és István, valamint még három tállyai fiatal­ember - Novak András, Szívós László, Bá- nyiczki István - létrehozták a Tokaj-Hegyalja Kincse nevű oltványtermelő szakcsoportot és mellette bortermeléssel is foglalkoztak. A tár­saság bora ötvennégyben bemutatkozott Bu­dapesten a Mezőgazdasági Kiállításon és sike­rének köszönhetően Frankfurtba szállították, ahol harmadik dijat nyert az európai borok kö­zött. Az eredmény végképp meggyőzte Pityu bácsit arról, hogy érdemes borral foglalkozni. 1942-ben nősült és milyen az élet, házassá­gából hat gyermek született. Öt fiú es egy lány. Pityu bácsiról és László öccséről el lehet mon­dani, hogy7 a legendássá vált Hollókői dinasz­tia fundamentumai. Pincéikben miniszterek, híres sportolók, televíziós személyiségek for­dultak meg, jöttek vendégek Amerikából, Ja­pánból, Ausztráliából. Afrikából és Európa szinte valamennyi országából. Az utódok jó­részt követték az apai mesterséget, a Holló­kői név most úgy7 cseng a szakmában, mint két összekoccintott borospohár. Pityu bácsi ma már nem foglalkozik aktí­van szőlőtermeléssel. Tudását, szorgalmát örö­költe a család. Borai az évtizedek során mi­niszteri dicséretet, irgalmatlanul sok arany, ezüst és bronz érmet, versenyek különdíjait kapta. Az mondja, soha nem voltak nagy álmai, de amit a józan ész diktálta vágyai voltak, azok teljesültek. Azt már nem teszi hozzá, hogy ezek nem ingyen valósultak meg. A kemény mun­ka verítékcseppjei beszivárogtak a földbe, a bakhátakba, a hordó dongáinak pórusaiba. Ta­lán ettől olyan élő és csillogó egy pohár aszú Pityu bácsi pincéjében. Tegyük hozzá, László testvére és az utódok sem maradtak el szín­vonalban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom