Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-18 / 41. szám

Itt-Hon Nem kérik, adják a babaruhát A tányérban látta meg festővásznát _ Iit-Hon Riport 5 Miskolc (ÉM - BO) - Gazdag életutat járt be a Rozsnyó melletti Sajóházán 1915-ben született Demé Dezső, aki aktív pedagógusként nemcsak a művészetek oktatója, pártolója, hanem művelője is volt Rendszeresen festeget- ni azonban jobbára csak nyugdíjas éveiben kezdett el. Tanító édesapja nyomdokait követve lépett a tanári pályára. Rajzszakos nevelőként kezdte, majd nyelvtanárként folytatta, miközben szinte a kezdetektől fogva kórust vezetett.- Akár a mesében, három út állt előttem, amikor a gim­názium utolsó évében a továbbtanulásomról kellett döntenem - emlékezik vissza a 82 évesen is meglehetősen agilis mis­kolci pedagógus. - Érdekelt a zene, a nyelv, nemkülönben a képzőművészet. A legvonzóbb mégis a festészet volt a számom­ra, amit fiatal diákként egy festőművésztől lestem el, amikor rajzórákra jártam hozzá. No persze, a különórákon a hege­dűt is a szivembe zártam, de már akkor úgy gondoltam, a rajz- tanitássai keresem a kenyeremet, s mellette kikapcsolódás­ként zenélgetek. A prágai államvizsga után került Szarvasra, ahol az Evan­gélikus Gimnázium rajz-ábrázoló tanára lett. Igaz, a máso­dik szakból nem volt meg a diplomája, de fél éven belül meg­szerezte azt is. Mindeközben járta az alföldi településeket, hogy népdalokat gyűjtsön alakuló asszonykórusa számára.- Nem tanultam sehol a vezénylést, de mivel a gimnáziu­mi évek alatt az énektanárom folyton engem állított az osz­tály elé a közös, éneklésekkor, a pályára kerülve hiányzott az együttdaloiás. így aztán, amint csak tehettem, saját kórust alapítottam. 1978-as nyugdíjazásomig mindig volt énekkarom. A legsikeresebb közülük a répáshutai asszonykórus volt, Közei kétszáz porcelán őrzi a híres elődök arcképét A három szoba mindegyikének falát sűrűn borítják a tányérképek Fotó: Jármy L. amely az 1973-as országos Röpülj Páva versenyen 1. helyezett lett. Neves együttesének már a bükki falvakat járva gyűjtögette a szebbnél szebb magyar és szlovák népdalokat, melyek közül jónéhányat egy da­loskönyvben is publikált A házról házra járás során figyelt fel a kéz­zel festett tányérokra, amelyeken minduntalan megakadt a szeme.- Tulajdonképpen ekkoriban „eszméltem rá” a tányérképek egye­diségére, különlegessé­gére, s évekig csak gyö­nyörködtem bennünk, míg végre magam is a megfestésükre adtam a fejem. Hollóházán sze­reztem hozzá alapanyagot. Sőt, a nyers tányérok mel­lé kék mázt is, ami bírja 1200-1300 fokon történő ki­égetést. A por alakban megvásárolt mázt egyébként vízfestékként kezelhettem, hiszen ugyanúgy kellett vele bánni, mint az akvarellel. Általában portrékat festettem a fehér porcelánra, többnyire híres törté­nelmi személyiségek, írók, költők, zeneszerzők, tudó­sok arcképeit. Nagy előnye a tányérnak a festővászon­nal szemben, hogy könnyen és bárhol „felállítható”, és nagyon sok kifüggeszthető belőlük a falra. A nyugdíjas pedagógus otthonában bizony alig van falfelület, ahonnan ne kedvencei tekintené­nek vissza rá. Hiszen mint mondja, elsősorban azo­kat a hírességeket festette meg, akik közel állnak a szívéhez. Különösen történelmi arcképcsarnoká­ra büszke, köztük is az aradi vértanúk képmásai­ra. Nincs igazán kedvence, mert mindegyik port­réjának modelljét maga választotta könyvekből, al­bumokból. Az élethű „utánzatoknak” felnőtt gyermekei otthonában is nagy a becse. Ma mái- ritkábban festeget a 82 éves alkotó, de ha egy-egy művé­szeti könyvet fellapozva megigézi onnan egy neves szempár, 3-4 óra alatt megörökíti azt egy porcelánról visszatekintő tekintetként. Hívásra házhoz mennek az ápolónők Az Erzsébet '96 szolgáltatásait ingyen vehetik igénybe a betegek Miskolc (ÉM - BO) - Szakképzett korházi ápolónőkből alakult meg 1996 áprilisában Miskolcon az Erzsébet ’96 Otthonápolási Szolgálat, amely szakápolási, alapápolási és egyéb szakirányú segítséget kínál az arra rászorulóknak. A kft.-ként működő szolgálat egyik létrehozója Szanyó Sándomé, Eri­ka, aki a társaság koordinátoraként hangolja össze a munkát. • Hetven, nagyon jól képzett nővér vállalkozott közel egy éve arra, hogy szabad idejében és jövedelme kiegészítése céljából betege­ket gondozzon otthoni körül­mények között. Különösen nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a szakma vala­mennyi területéről érkezze­nek hozzánk szakápolók, így egy adott feladatra a leghoz­záértőbbet választhatjuk ki közülük. Vannak sebészeti, urológiai, intenzív, belgyó­gyászati szakassziszten­seink, hogy csak néhányat említsek a különféle betegel­látásokra szakosodott egészségügyi dolgozók közül. Valamennyien kórházi nővé­rek, többségük a Semmel- weisben dolgozik, de csatla­koztak hozzánk jó néhányan Szanyó Sándomé koordinátor Az otthoni környezet jó hatással van a betegekre Fotó: Farkas Maya, Jármy Loretta gyei és a Diósgyőri Kórházból is. □ Miben áll szolgáltatásuk lényege? • Azzal, hogy a beteget otthonában ke­ressük fel esetleg megkímélhetjük ót egy kórházi beutalástól, míg más esetben a kórházi napok számát csökkenthetjük le látogatásainkkal. Nagy gondot vehetünk le azoknak a családoknak a válláról is, amelyek bármilyen okból nem tudják megoldani hozzátartozójuk otthoni gon­dozását. Ez a szolgáltatási forma kizá­rólag a betegek érdekeit veszi figyelem­be, akikhez maximálisan alkalmazko­dunk. Úgy gondolom, azt aligha vitat­hatja bárki is, hogy a megszokott ott­honi környezetben egy gyógyulási folya­mat sokkal gyorsabb lehet, mert a tes­ti bajokat ilyenkor nem - vagy csak mér­sékelten - tetézik a pszichikaiak. □ Ráadásul szolgáltatásaik döntő része ingyenes. • Méghozzá a szakápolási szolgáltatá­saink, amelyet a Megyei Egészségbiz­tosítási Pénztár finanszíroz. Hiszen az­zal, hogy speciális, korábban csak kór­házi körülmények között végezhető fel­adatokat vállalunk át, kórházi ágyat vál­tunk ki. Ilyenek például a sebkezelés, a stoma szakszerű ellátása, a felfekvés megelőzése, ellátása, a gégekanül tisz­títása, katétercsere, hólyagöblítés, int­ravénás folyadékpótlás, injekció beadá­sa, vérvétel, tartós fájdalomcsillapítás, gyógytorna, fizikoterápia stb. Egyelőre az alapápolási szolgáltatásokat - rész­leges vagy teljes fürdetés, ágyneműcse­re, segítés a személyes ápolásban, segí­tés a járásban, sétáltatásban - is díj­mentesen végezzük, ha azok egyébként a szakápoláshoz kötődnek. Erre van még egy időre fedezetünk, hiszen nem me­rült még ki az a pályázaton nyert indu­ló tőkénk, amelyre alapozva beindítot­tuk Miskolcon az otthonápolást, s amely­ből ’96 novemberéig - amikor is a MEP- pel finanszírozási szerződést kötöttünk - a szakápolási költségeket is fedeztünk. □ Hogyan vehető igénybe ez az ellátási forma? • A háziorvos vagy a szakorvos javas­latára. Egyébként nemcsak az orvosok­tól érkeznek hozzánk ilyen felkérések, hanem a betegektől és azok hozzátarto­zóitól is, ám az utóbbiaknak orvosi vé­leményt kell hozzánk benyújtaniuk. A Semmelweis Kórház számán, a 363- 333/1023-on kereshetik meg az érdek­lődők betegszolgálati irodánkat, de hív­hatják a 340-443-as üzenetrögzítős tele­fonunkat is. Irodánkban személyes ügy­félszolgálatot is tartunk, ahol bármilyen egészségügyi problémát, panaszt meg­beszélhetnek munkatársunkkal a ben­nünket megkeresők. .Sebkezelés, a stoma szakszerű ellátása, a felfekvés megelőzé­se, ellátása, a gégekanül tisztí­tása, katétercsere, hóiyagöblítés, intravénás folyadékpótlás, injekció beadása, vérvétel - a szolgáltatások között. Az élelmezésvezető Sajólád (ÉM - SZA) - A Berze- viczy Gergely Szakközépiskola vendéglátó szakán végzett Tompa László, aki jelenleg a sgjóládi Frá­ter György Általános Iskola kony­háján élelmezésvezetó. Korábban több vendéglátó egységben is dol­gozott pincérként, mely szakmá­hoz a középiskolai képzés során szintén jogosítványt” szerzett. 1991-ben került Sajóládra, mosta- , ni munkahelyére. Szavaiból kiderül: szeret enni, de fóz- ! ni is. Az iskolában nagyobb mennyiséget kell előállíta- Ü ni mint otthon, ezért a menzai ételek elmondása szerint diétásabbak, kevesebb fűszerrel és zsiradékkal készül­nek. Ám mint megjegyzi, egyes fogások éppen attól íz- letesebbek a házinál, hogy nagy kondorral készülnek - mint például a babgulyás. Mivel feleségé gyesen van, mindig meleg étel vájja, ha munkából hazatér. Ezért otthon ritkábban áll a tűzhely mellé, A hagyományos ételek híve, melyek közül a tejfö­lös csirkét és a töltött tyúkot kedveli a legjobban. Környezetéből nem egyszer fordulnak hozzá főzési ta­nácsért, s ó mindig készséggel ad felvilágosítást, útmu­tatást. Előfordult már, hogy valahol nem volt ínyere az étel, amit bizony nem rejtett véka alá, igaz a dicséret­tel sem fukarkodott soha. Kikapcsolódásként keddenként az iskola tornatermé­ben rúgja baráti társaságával együtt a bórlabdát, s ha az idő engedi, kirándul családjával. Amikor előre cso­magolt elemózsiát nem visznek magukkal, szívesen be- ' térnek egy-egy vendéglőbe éhségüket csillapítani, és más fóztjét megkóstolni. Sajólád (ÉM - SZA) - Gyermekeket és szülőket összefogó kezdeményezés­ként ’95-ben jött létre a Sajólád- Sajópetri Nagycsaládosok Gyermekei­ért Alapítvány, melynek a két község­ben élő három vagy több gyermekes családok lehetnek a tagjai. Az alapítvány alapítója - egyben elnöke -, Szabó Istvánná szavaiból ki­derül: a kezdeményezés célja főképp az volt, hogy a gyermekek üdültetése­it, kirándulásait megszervezzék, lebo­nyolítsák, hiszen tisztában vannak az­zal, manapság a családok egyre ke­vésbé engedhetik meg maguknak és gyermekeiknek az efféle kikapcsoló­dást. Az a família, amelyik csatlako­zik az alapítvány munkájához, egyben vállalja azt is, hogy rendszeresen részt vesz azokon az egészségügyi felvilá­gosító előadásokon, amelyeket szá­mukra szerveznek. Általában havon­ta, kéthavonta kémek fel egy-egy ne­ves szakembert, az adott témakörrel kapcsolatos előadást többnyire kötet­len beszélgetés követi. Az egészséges életmódtól kezdve a természetes fo­gamzásgátlásig számtalan témakör­ben tájékozódhattak már ily módon a többgyermekes szülők. Rövidesen, február- 28-án, az eutanáziáról lesz szó ebben a körben, a beszélgetésnek a sa- jóládi gyermekorvosi rendelő ad ott­hont délután 5 órától. Az ala­pítvány mindeddig 52 családot, illetve 200 gyermeket tömörít, akiknek neveléséhez többféle módon igyekeznek segítséget nyújtani. Talán a legsikeresebb forma ezek közül a ruhacsere akció, amikor a már kinőtt, de még jól hasznosítható gyermekruhákat fel­ajánlják egymásnak a szülők, különö­sen akkor, amikor valamelyik család­ba kisbaba „érkezik”. Szabó Istvánná állítja, hiába van egymáshoz közel Sajólád és Sajópet- ri, a két település életét még két év­vel ezelőtt is mintha szétválasztotta volna a Sajó. Amióta azonban a kez­deményezés él, a családok egyre in­kább közelebb kerültek és kerülnek egymáshoz. Az alapítványban szinte minden­kinek jut feladat, vagyis a csapatmun­kának köszönhetők a sikerek. így akad, akinek az adminisztráció, míg másnak a varrás jut „osztályrészül”. Örömmel említi, hogy szívesen tevé­kenykednek a közért, egymásért a szülők, köztük is Majorosné Hortai Ri­ta, Tóth László, Muri Mihály, nemkü­lönben családtagjaik. Idei terveik között szerepel egy ki­rándulás is, ahol a részvétel ingyenes, és ahol a szülőkkel szembeni elvárás: egész nap semmi mást nem csinálhat­nak, csak gyermekeikkel játszhatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom