Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-17 / 40. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1997. Február 17-, Hétfő A* V • • uT,. Az ÉSZAK-Magyarokszág levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Válaszol: a MÁV Az EM január 20-i számában Ha nem miskolci lennék címmel (S M. szignóval) olvasói levél jelent meg a Miskolc-Tiszai pályaudvar információs helyiségének beázásáról. A panaszban foglaltakat kivizsgáltattam és az alábbiakat állapítottam meg: A Tiszai pályaudvar információs helyisége 1996 karácsonya és szilvesztere között a felette lévő szociális helyiségben történt csőtörés miatt beázott. A csőtörést haladéktalanul kijavították, a beázás okát megszüntették. Végtelenül sajnálom, hogy kedves utasunk kellemetlen élménynyel távozott információs irodánkból. Munkatársaimmal együtt azon leszek, hogy hasonló eset ne következzék be. A beázás okozta kellemetlenségért tisztelt utasaink szíves elnézését kérem. Dudás József igazgató Cserébe - gyermekmosoly Ezúton köszönöm meg mindenki segítő szándékát, aki kinyújtotta kezét a miskolci Gyermekegészségügyi Központ felé. Minden kéz egy emberhez tartozik, és ehhez az emberhez tenni akarás, megértés és gondoskodás. Ezért cserébe „csak” annyi jár, hogy egy gyógyult gyermek hálás mosolyát kapja. Ez mindennél többet ér, hiszen ó a legféltettebb kincsünk, a gyermekünk. Tisztelettel megköszönöm: Simonné Dúzs Judit > Ragály Idősek ünnepe Görömbölyön Több mint tízéves hagyománya van Görömbölyön az idősek napjának, amelyet a Görömbölyi Kulturális Egyesület rendez meg évről évre a városrész 70 éven felüli polgárainak. Az idén 303 meghívót kézbesítettek a helyi általános iskolások, és ugyancsak ők vitték el a betegségük miatt távol maradóknak az egyesület nagy szeretettel összeállított ajándékcsomagjait. A február 6-i rendezvény színhelye, a Szol'ártsik Művelődési Ház nagyterme - miként a korábbi években mindannyiszor - most is zsúfoiáság megtelt az idős vendégekkel, akiket ezen a napon terített aszta! és meleg vacsora várt. Ráadásként pedig színvonalas gyermekműsor, amelyet a görömbölyi óvodások és iskolások adtak elő az ünneplőbe öltözött egybegyűlteknek. Az estébe nyúló délutánt tombola is színesítette, amely a helyi vállalkozók, az egyházak, a Vöröskereszt és magánszemélyek felajánlásai révén kerülhetett az idősek napjának programjai közé. Fotó: Farkas Maya Gépiparista öregdiákok Találkozóra készülnek a Miskolci Gépipari Technikumban 1953- ban érettségizett öregdiákok, a volt TV. C osztály (Kiss Gyula tanár úr osztálya). Az összejövetelt a nyár elejére tervezik. A jelentkezéseket Pázmándi Tibor címére kérik (3530 Miskolc, Szent István út 25.1/3. Telefon: 46/325-416). Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. _ Szólástér. Ne dobják piacra a kultúra házát! Több mint 12 éve, hogy letettem kezemből a tollat, amit 30 évig becsülettel koptattam a hejőcsabai, akkor még 27. Sz. Általános Iskola 1-2. osztályban. Köztudottan jó iskola volt, népes tanulócsoportokkal, lelkes nevelőkkel és jó vezetőkkel, mint Varga János igazgató és Gadó Barna igazgatóhelyettes. Sok értékes ember került ki abból az iskolából, akik bizonyára ma is jó érzéssel gondolnak vissza nevelőikre (akik közül sokan nem élnek már), és a Szeretet utcai iskolára. Nagyon jó volt a kapcsolat a szülőkkel is, akik mindenben segítették a pedagógusok és a vezetők munkáját. Minden évben színvonalas műsorok, versenyek, vetélkedők voltak, melyek mind közelebb hozták egymáshoz az embereket. Komoly szakkörök működtek, többek között egy helytörténeti, melynek vezetője Batár Zoltánné, a szeretett Morei néni volt. Mint pedagógus és mint ember, kiváló! Időt, fáradságot nem kímélve fogta össze a tizenéves ifjúságot, hogy a jóra és sok-sok ismeretre megtanítsa őket. Nagyon szerették Morei nénit és szinte minden szabad idejüket vele töltötték. Nyugodtak voltak a szülők is, hogy gyermekük nem csavarog, jó társaságban van. E hosszú bevezető után térek rá arra, hogy miért is fogtam tollat újra a kezembe. Azért, mert több mint 30 év után sem közömbös számomra a Gárdonyi sorsa. Akkoriban készült el a felújítása, s akkori vezetője Demcsik Iván volt, aki családjával együtt a park végében lakott egy kis szolgálati lakásban. Igazi gazdája volt a Gárdonyinak. Magam előtt látom szikár alakját, ahogy figyelő szemmel végig járja a szép nagy termet, folyosót, helyiségeket, hogy minden rendben van-e. A Gárdonyi része volt az iskolának, a csabai emberek életének. Helyet adott rendezvényeknek, minden kultúrával kapcsolatos tevékenységnek. Ott mutatták be az iskola alsó és felső tagozatos kisdiákjai az év végi műsoraikat, a szép karácsonyi koncerteket. Ez adott otthont a jó hangulatú szülőnevelő találkozásoknak, és sorolhatnám még mi mindenek - a kultúra e kedvelt háza. Szívesen ment oda a csabaiak apraja és nagyja egyaránt. De nemcsak a csabaiak, hanem a városból is sokan ismerték és látogatták. Szép zöld parkja, évszázados fái pompás látványt nyújtottak, sok kis napközis és óvodás csoportnak felüdülés volt 1-2 órát eltölteni ebben a környezetben. Aztán múltak az évek, cserélődtek a vezetők, kevesebb lett a pénz, s az idő foga szép lassan kikezdte a mi Gárdonyinkat. Most bekerítve, elhagyottan, gazdátlanul vár sorsára. Egy jobb sorsra, melyet megérdemelne, hogy újra az lehessen, ami volt. Egy boldog ház, a kultúra háza, mely ismét megtelne tudásra váró és tudást adó fiatalokkal, lelket melengető szép zenével. Ne dobják hát piacra a mi Gárdonyinkat, nekünk is szükségünk van rá! Kívánom, hogy akik a szívükön viselik sorsát, találják meg a módját, hogyan lehetne megmentem és mielőtt újra életre kelteni! Bartha Istvánná ny. tanítónő A fekete krónika Barcikán tovább íródhat Cirka két nap telt el azóta, hogy modernizáltak. Hogy megszüntették az elavult, a hagyományosan jól bevált vasúti sorompót. Helyette újat, modemet szereltek fel, - mint már olyan sok helyütt Barcikán is, a kisállo- más mellett, a múcsonyi úton. Megyénk egyik legforgalmasabb vasúti átjáróján. Szívem szerint elismerést érdemelne ez a fajta modem, automatizálást megvalósító törekvés, ha a gyakorlatban is hozná az elvárásokat. Mert - mint már említettem - csupán csak két napig villogott hasznosan a lámpa, amikor (itt is) megtörtént a katasztrófa: a vonat elé hajtott egy kocsi, amit a vonat vagy 100 méteren keresztül hengergetett maga előtt. „Két utasa meghalt, egyet pedig súlyos állapotban próbálnak a kórházban megmenteni...” - nagyjáA forgalmas átkelőkön vajon ez a megoldás? ból eddig szól a gyászos krónika. Azóta a villogó tovább pislákol, a forgalom újra helyre állt. De vajon meddig? Mert a villogó már sok helyen bevált, legalábbis ott, ahol alig-alig van forgalom, de itt, a múcsonyi átjárónál rövidesen megint történnie kell valaminek. Mert ide nem való a villogó. Csakis a már jól bevált régi, a teljes utat lezáró vassorompó. No meg egy őr, aki minden esetben a szerelvény érkezésekor lezárja, majd folnyitja sorompót. Úgy, mint eddig. Még ha költségesebb is, de mindenképpen megéri. Inkább, mint akár csak egyszer is. emberéletet követeljen a...villogó. Petri János Kazincbarcika A képlet: lesz is munkahely, meg nem is Mint munkanélküli, én is veszek néha újságot, leginkább azért, hogy az új munkahelyekről tájékoztassam magam, meg a társaimat. A minap talán meg is nyugtatott volna egyik megyei hetilapunk február 1-jén megjelent tudósítása, miszerint: az idén ezer munkahelyet vehet igénybe a munkát keresők tábora. (Tábornak titulálom, mert tudom, hogy több ezren szeretnénk dolgozni, hiszen jönnek majd az újak, az iskolákból kikerülők, no meg a leszerelő katonák is.) De nem csak ezért nem nyugtatott meg a ,jó hír”, hanem mert előtte (jan. 30-án) arról olvastam másutt, hogy: „Veszélybe kerülhet ezer munkahely”. Vagyis: lesz is munkahely, meg nem is. Mert teszem azt, ha a jelzett elbocsátottakat átirányítják az új munkahelyekre, akkor továbbra is ott vagyunk, ahol a part szakad. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy továbbra sem javul a munkanélküliek helyzete - ezer ide, ezer oda. Vagyis csak stagnálunk. Egy lépést előre, kettőt meg hátra. Mi, szenvedő munkanélküliek meg csak lézengünk, és várjuk a megélhetésünket előmozdító szebb napokat. (Hiába!) Persze, az újságok mit sem tehetnek a tehetetlenségünkről, hiszen ők szinte betűről betűre azt közlik velünk, amit a hivatal velük is közöl. Csakis az igazat. Ezúttal pedig továbbra is az az igazság, hogy a munkanélküliség felszámolása terén tovább stagnálunk. Most már csak az a kérdés: vajon még meddig? Sz. László Kazincbarcika Távolabbról -olcsóbb Az ÉM február 3-i számában megjelent Drága széken eltöprengve című írásra szeretnék a következőkben válaszolni: A miskolci Kossuth moziba beszerelt új székek beszerzése előtt több éves kutatómunkát 'végeztünk a megfelelő szállító megtalálására. Számunkra a legkedvezőbb ár és a minőség volt a döntő. Ha azonos áron és minőségben hazai gyártótól tudtuk volna megvásárolni a székeket, bizonyára ezt tesszük. Sajnos ilyet se a Duna Plaza építői, se mi nem találtunk. Az erkélyen lévő székek a legismertebb hazai gyártók termékei, ezek korábbi beszerzések, s bárki kipróbálhatja, hogy korszerűség tekintetében legalább 20 évvel ezelőtti színvonalat képviselnek, és az áruk nem kedvezőbb. A többi hazai és európai gyártó - amelyik speciális moziszékek gyártásával foglalkozik - nem éri el ezt a minőséget, vagy jelentősen drágább. Valószínűleg a legkedvezőbb ajánlatot az tudja tenni, aki évtizedek óta és speciálisan ezzel a termékkel foglalkozik, és évente több százezer darabot tud eladni. A moziszék speciális tennék, amelyből előfordul - a magyarországi mozik rossz anyagi helyzete miatt -, hogy 5-6 évig senki sem vásárol egyetlen darabot sem. Egész Európában kb. 5 speciális mozi- szék-gyártó cég található. Azon pedig a hazaiak is elgondolkozhatnak, hogy a tengerentúli termék szállítással olcsóbb, mint az ő kínálatuk helyben. Szerencsére ma már adott az a lehetőség, hogy mindenki a számára legkedvezőbb árú és minőségű terméket vásárolja szabad választás alapján, készüljön az a világ bármely táján. Bíró Tibor Cine-mis Kft. ügyvezető igazgató „Nyúlnak tartanak bennünket” Megépült az M5-ös autópálya közel 50 km-es szakasza. Áz egyszeri áthaladás díja 850 Ft, ami több, mint ezen az útszakaszon elfogyasztott üzemanyag ára. Áz autósok zöme inkább a régi 50-es utat választja. Nagy az elégedetlenség, az autóval utazók a magas pályadíjat szidják, az érintett települések lakói a nagy forgalommal együttjáró zajt és levegőszennyezést kifogásolják. Hazánk átlag polgárai nem részesülnek az autópálya előnyeiből, nem tudják megfizetni, tehát nem is érzik magukénak. Pedig a kormány (úgymond) a polgárok segítségére sietett, a belterületen 40 km-re csökkentette a sebességhatárt - igaz, hogy ezzel nőtt a zaj- és a levegőszennyezés -, továbbá növelte a rendőri jelenlétet és az ellenőrzést. A lakosság tiltakozása közben kiderült, illetékesek a szerződésben vállalták, hogy a párhuzamos utat nem korszerűsítik, nem szélesítik. Szerintem a fentiek célja az, hogy az autóval utazókat az új pályára terelve, fizetésre kényszerítsék. A történtekről egy régi ismerősöm jut az eszembe. Minden körvadászaton ott volt, mint hajtó, azt mondta vadász nem lesz, mert sajnálja a nyu- lat lelőni. De hajtőként a puskacső elé terelni nem volt rest. A szorgalmas hajtás jutalmát hazavitte és megette. Azt hiszem, hogy az M5-ös esetében egyértelmű, hogy ki a vadász, ki a hajtó és ki a nyúl. Most már csak azt szeretném tudni: hány titkos, vagy titokban tartott szerződés, egyezség van még, amiben nyúlnak tartanak bennünket? így választás közeledtével különösen kíváncsi vagyok rá. Benke Mátyás (Pontos név és cím) A mániák világában írtam már a kormány számmániájáról (naponta és személyenként változó (terv)számok, majd törvényi szentesítés és holt biztos nem teljesülés). Másik remek mánia (különösen az utóbbi félévben) a kormánypártok mindenféle szerveinek, csoportosulásainak szinte állandó ülésezése. Legalábbis így konferálja fel a tájékozatlan média. De szerencsére már az első nyilatkozótól megtudjuk, hogy szó sincs ülésről, „csak baráti beszélgetésről”. (Hogy vagy? Na és a család? Kemény telünk van, miegymás - gondolom én). Furcsa tény viszont, hogy a beszélgetések után gyakran miniszterek, rendőrtábornokok, pártigazgatók fejei „röpködnek”. Kedvenc további mánia a titkosítás. Mondjuk, mindjárt 80 évre. így csak reménykedem, hogy az olaj-gate jelentést majd elolvashatom 2076-ban egy égi hírlapban. Utolsónak említem pártjaink és kormányunk „ki szivárogtatta ki?” című remek játékát. Lényege, hogy nem a tények igaz vagy hazug volta a fontos, hanem, hogy ki informált. Mindez az informatika századában és a 2 éve különösen fejlett demokráciában. Az informatikáról úgy tudtam, hogy az némi szabad áramlással jár. A demokrácia jelentése pedig népuralom. Fiát ennyit! D.Zs., Miskolc n n/f \s
