Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18 / 15. szám
ÉM-imsteriű ÉM-ríp®r# Műhely A sport, és azon belől Az osztályba új tanárnő lép .4 pontosságra való törekvés a labdarúgás megítélése be. A gyerekek láthatóan és igény, a keresés nagyon szurkolói szintű. félnek, sőt rettegnek téíle. szén i ’edélye egyetlen, A drukkereket az adott Hogy kinek a hibájából már-már szándékoltan klubhoz való kötődés vezérli alakult ki ez a tragikus érzelemmentes hanggá a tárgyilagosság helyett. helyzet, az még eldöntetlen. sűrűsödik össze. II. oldal III. oldal VII. oldal A XV. Magyar Sajtófotó-pályázat sport kategóriájának 2. helyezett képe Fotó: Balázs Attila, Kelet-Magyarország A hét embere Nagy Gábor, a rend dísztórös embere Feczkó János Dísztér adományozásával ismerte el Kuneze Gábor belügyminiszter Nagy Gábor alezredes, kazincbarcikai rendőrkapitány több évtizedes rendőri ténykedését. Ami a magas kitüntetés odaítélését ugyancsak erősen motiválhatta: a vegyész- yáros és térsége hosszú évek óta az ország leg(köz)biztonságosabb régiója. A megtisztelő ajándékot Forgács László vezérőrnagy, az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője adta át Nagy Gábor alezredesnek. Valószínűleg kevesen voltak az országban, akik ilyen magas szintű elismerésben részesültek. Ami a dísztőr-adományozást Megalapozhatta, az Nagy Gábor 30 éves makulátlan rendőri Múltja, valamint az a statisztikai adatokkal is alátámasztott tény, hogy Kazincbarcikán érik el a rendőrök évek óta a legkiemelkedőbb eredményeket a bűnüldözés terén. Márpedig ezt egy vállrándítással tudomásul venni botorság lenne, hiszen - bizonyára sokan emlékeznek Még rá - a ’80-as évek elejéig a Megye bűnügyileg legfertőzöttebb régiójaként emlegették a kapitányság illetékességi területét. Szinte mindennaposak Voltak a késelések, tömegverekedések, rablások, egyéb gaztettek.- Ha ma jobb a helyzet, távolról sem az én egyéni érdemem - hangsúlyozta beszélgetésünkkor Nagy alezredes. - A kiemelkedő eredmények elsősorban annak a nagyon jó kollektívának köszönhetők, amelyet rám „hagyományozott” az elődöm. Megítélésem szerint ez a kapitányság mentes az intrikától, sokkal inkább érvényesül egymással szemben a jószándék, a segíteni akarás, mint sok más helyen. Ide minden nap gyomorgörcsöktől mentesen jöhet be az őrmestertől a kapitányig mindenki az állományból. Mindazonáltal a papírra rótt kimutatások - amelyek szerint évek óta élenjárunk a bűn üldözésében - távolról sem szabad, hogy önhittségre sarkalljanak minket. Hiszen a szebbnél szebb adatok önmagukban vajmi kevés vigaszt nyújtanak mindazoknak, akik ennek ellenére sem érzik magukat vagy javaikat biztonságban, azoluiak az idős embereknek, akiknek éppen utolsó öt tyúkjukat lopták el előző este. Igenis, a statisztikák mögé kell nézni! Mert egyáltalán nem mindegy, milyen intézkedéssor folytán sikerül lefülelnünk egy-egy bűnözőt, a rendőri munkának, jelenlétnek mindig olyannak kell lennie, hogy az szolgálja, növelje az állampolgárok elégedettségét.- Visszatérve Nagy Gábor személyéhez - mert hisz’ ez a beszélgetés mégiscsak magáról az emberről szól -, hogyan éliélte meg több évtizedes szolgálat után az utóbbi évek rendőrségi hullámvölgyeit?- Mi tagadás, időnként nagyon keservesen. Kivált’ azt a fajta önmarcangolást emésztem meg nehezen, ami időnként eluralkodik - országos szinten - a rendőrségen belül. Gondolok itt elsősorban a korrupcióval összefüggő kérdésekre, kijelentésekre. Egyszer s mindenkorra túl kellene végre lépni ezen a mesterségesen szított erkölcsi, etikai válságon. Meggyőződésem, hogy nem lehet pusztán a rendőrség sanyarú anyagi helyzetével magyarázni egyes kollégák visszaéléseit. Rendőrnek lenni nem szakma vagy mesterség, hanem hivatás. És ennek, illetve az ezzel járó állampolgári elvárásoknak - ha néha gyötörten is, de - minden körülmények között eleget kell tenni. A vezetőknek pedig felnőtt emberekként, partnerekként kell kezelniük az állományt, feltétlen bizalmat kell neki szavazniuk, amit meggyőződésem szerint meghálálnak a kis- és nagyrendőrök egyaránt. Egyebek mellett a korrupciómentességgel.- Tegyük fel, én makacsul kitartok amellett, hogy ennek az írásnak mégiscsak elsősorban önről kellene szólnia...- De mit is mondhatnék önmagámról? Hiszen az életem szinte csak a rendőrségről szól... Szóval ’68-ban szereltem fel, és azonnal a bűnügyi szakvonalhoz kerültem. Nyomozóként „húztam le” húsz évet, majd átkerültem a közrendvédelemhez. Itt előbb alosztályvezető, később osztályvezető lettem. A kapitányságvezetői tisztséget 1991-ben, pályázat útján nyertem el.- A családi élet?- Látja, a párhuzam itt is fellelhető az egyenruhával. Éppúgy 30 esztendeje vagyok házasemher, mint rendőr. Némi túlzással a vőlegényi ruhából bújtam a mundérba... De félretéve a tréfát: nagyon sokat köszönhetek a családnak, hiszen egy ilyen stabil, s legfőképpen megértő háttér nélkül szinte elképzelhetetlen lenne nap nap után újra nekirugaszkodni az egyre makacsabbul tornyosuló feladatoknak. Adok az adómból Brackó István Utálok levelet írni, s ebből következik, hogy jobban szeretek kapni. Persze, nem repestem az örömtől, amikor az APEH emberes borítékját kézhez vettem. Bajmo- lódhatok a paragrafusokkal, a rubrikákkal, s ráadásul számolgatnom is kell. Számíthatok arra, hogy az év közben amúgy is megsarcolt bérem után utólag fizethetek még; erre utal egy gondosan kitöltött csekk, amelyről csak az összeg hiányzik. Majd meglátjuk... Lehangoltságomon csak az a levelezőlap nagyságú „rendelkező nyilatkozat" enyhített, amelyen többek között az állt: „...nyilatkozhat arról, hogy az összevont adó alapját terhelő, a kedvezményekkel csökkentett és befizetett adója egy százalékát kéri átutalni az Ön által megjelölt adószámra". Magyarán: az idén először az szja egy percentjével szabadon rendelkezem. Keblemet büszkeség dagasztja. A hatalom rideg adófalán hajszálnyi demokratikus repedés keletkezett. A korábbi viták ismeretében már tudtam az akcióról, de most, hogy a lehetőség adott, kitüremkedett az ősi magyar betegség. Van egy jó törvény, de nehezen értelmezhető, s csak döcögősen megvalósítható. A közlönyben megjelent kerettörvény szerint kedvezményezett lehet egyház, alapítvány, jótékony, karitatív, kulturális, szociális és egészségügyi szervezet. Kritérium, hogy a jelölt legalább hároméves múlttal rendelkezzen, s ne legyen semmilyen tartozása. További követelmény a pártsemlegesség, a maga ágas-bogas értelmezésében... Eddig ugye világosi! Gondot jelenthet, hogy együtt és egyszerre soha és sehol nem jelenik meg az a lista, amelyből a mecénás (mármint én) mazsolázhat. Különben is, csak egy cég támogatható, a minimális összeg 100 forint. (A hivatalos nyilatkozat kéri, a támogatandók adószámát, de ennek hiányában - nyilatkozta egy pénzügyi szakértő - is érvényes az ígérvény. A rendelkezés értelmezése miatt kínos helyzetben lévő szakértő egyébként azt tanácsolta, hogy a potenciális várományosok, már azok, amelyek megfelelnek az általános előírásoknak, kampányoljanak saját érdekükben és saját szakállukra az egy százalékért. Hirdessenek újságban, ragasszanak plakátot, folytassanak szájpropagandát. El tudom képzelni, hogy egy iskola igazgatója a diákokkal üzen a szülőnek, hogy forintjaikkal az intézményt segítsék. Ezt megteheti szurkolóival egy sportklub is, vagy pecásaival egy horgászegyesület. Az első igazi borsodi lobbyzok a Szentpéteri kapui Gyermekegészségügyi Központ szakemberei voltak, akik egy sajtótájékoztatón és a rádióban szólították föl a volt és leendő kiskorú páciensek jövedelemmel bíró apukáit és anyukáit: mentsék meg a megszüntetésre ítélt 15 kórházi ágyat. (Az ügyben egyébként a megyei közgyűlés is tiltakozott, ám ezt a gesztust nyomatékosíthatná egy kalap pénz.) Bonyolítja a dolgot, hogy a katolikus egyház bizonyos megfontolásból nem kér az „adófillérekből". lsem szeretnék elveszni a részletek dzsungelében, s az adományozás bonyolultságának ismertetésével eleve kedvét szegni az adóból jótékonykodó adózó állampolgárnak. De gondoljuk csak meg - a sok kicsi sokra megy elv alapján - mintegy négymillióid forintról van szó. Körülbelül ekkora összeg kellene a magyar rendőrség adósságának rendezéséhez, és a legszükségesebb fejlesztések finanszírozásához. Ennyi pénzből kétezer lakást lehetne építeni. Ez az összeg sokszáz hiányzó hókotró árát fedezné, megoldható lenne a tűzoltók legégetőbb gondja, s futná új gumira, üzemanyagra a mentőszolgálatnak, amely majd' félszáz kocsit kénytelen pihentetni az anyagiak híján... Millió helye lenne ennek a négymil- liárdnak. így aztán, hogy szakszerűen fejezzem ki magam, ezerszer is meg kell gondolnia az adóalanynak, hogy kinek szánja azt a körülbelül ezer forintot, amennyivel egy átlag magyar ebben az új konstellációban szabadon rendelkezik. A sors fura fintora, hogy az elhatározásról az APEH dönt... Az alaptörvény szerint harminc napon belül, de - tekintettel a premier nehézségeire, a döntési határidő szeptember I., az átutalásé pedig október 31. Foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz a nem „pántlikázott” egy százalékkal. Mi történik, ha valaki jogosulatlan kedvezményezettet jelöl meg? Tegyük föl azt is, hogy összejön az elvileg várható négymilliárd márciusban, s az októberig kamatozik... Kié lesz a hozadéki Bonyolult história ez, sok a megválaszolatlan kérdés. Gondolom, nem én leszek az egyetlen tanácstalan ember, aki gondok közepette tölti ki a nyilatkozatot. Több információ kellene, vagy egy rátermett szakértő, aki tippeket ad. De könyörgöm: óvakodjuk a minden hájjal megkent fiskálisoktól! Mert akkor a leves többe kerül, mint a hús. Könnyű kiszámolni: az adófizetők egy százalékot kitevő négymilliárdjából csak öt Tocsik-féle sikerdíjat lehetne kifizetni... . n ,
