Észak-Magyarország, 1996. november (52. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-11 / 263. szám
4 LSZAK-MAGYARGRSZÁG Levelezés, Szólástér 1996, November 11«, Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Szeretetben a szeretetotthonban Gyönyörűszép napsütéses napon indultam el egy szép kis borsodi faluba, Nemes- bikkre, hogy az ottani szeretetotthonban meglátogassam 92 éves testvéremet. Két évvel vagyok idősebb nála, s bizony nem kis várakozással keltem útra. Az ott tapasztaltak késztettek levélírásra. Megérkezésemkor éppen a szeretetotthon bejáratát szépítették. Az intézmény igazgatója fogadott, igaz munkásruhában, mert a többiekkel együtt ő is a kapuban serénykedett. Szívélyesen köszöntött, majd bekísért az épületbe. Amikor körülnéztem, hirtelen nagyon jó érzésem támadt. Mindenütt rend, tisztaság és nyugalom. Eszterke, az otthon vezetőnője is kedves szavakkal fogadott, majd kávéval kínált és ebédmeghívással is megtisztelt. Belépve testvérem szobájába, igen megörültünk egymásnak. Beszélgettünk mindenről és természetesen arról is, hogy hogyan élnek az otthonban. Idézve őt:„Itt igazi, boldog életük van a munkában megfáradt öregeknek. Szóval ki sem lehet fejezni azt a kedvességet, szeretetet, gondviselést, amiben itt bennünket részesítenek. Minden héten istentisztelet is van a fogadóteremben, énekelünk, imádkozunk...” Kozma Lajos, Bocs „Ezt a nyelvet szeretni tartoznánk...” Október 27-e ünnep a Herman Ottó Gimnázium diákjai számára. Iskolánkban harmadik esztendeje hagyomány, hogy tiszteletünket kifejezve Kazinczy születésnapján, osztályunk szervezésében anyanyelvi napot tartunk. Az idén október 28-án volt a rendezvény. Mi, történelem-magyar fakultációsok kötelességünknek és szívügyünknek tekintjük a méltó megemlékezést. Fakultációs osztályunk tanulói már hetekkel a közelgő esemény előtt szorgalmas munkával igyekeztek előkészíteni a nap programját. Játékos anyanyelvi feladatlapokat állítottunk össze, melyet a gimnázium osztályai a hatodik órában töltöttek ki, s a legjobb eredményt elérő csoportot tortával díjaztuk. Ebben az évben két osztály is maximális pontot ért el: a IV/1. és a IV/3. A hetedik órában Kováts Dániel irodalomtudós tartott igen szép előadást Kazinczy öröksége címmel. Nagy szeretettel vártuk a kiváló nyelvészt, irodalomtörténészt körünkbe, hiszen többen ismerték már, né- hányan az 1995-ös csongrádi anyanyelvi táborban megismerték őt. Közvetlenségével, kedvességével ott is elnyerte a fiatalok rokonszenvét. A délután folyamán középiskolánk tanulói Szép magyar beszéd versenyen mérték össze tudásukat. A nyelvi igényesség s a kifejező, szép magyar nyelv iránti szeretet jegyében töltöttük e napot. Legalább egy napig arra törekedtünk, hogy anyanyelvűnkre a szokásosnál még nagyobb gondot fordítsunk. Kazinczy ott élt közöttünk... Szerettünk volna hozzá méltóak lenni, s intelmét megfogadni: „... ezt a nyelvet szeretni tartoznánk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna is, mert a mienk.” A Herman Ottó Gimnázium diákjai nevében: Darab Dominika III/2-es történelem-magyar fakultációs tanuló Mi is van azzal a bizonyos szabályzattal? Egy hónapokkal ezelőtti újsághírből bizonyára sokan értesültek a fütballszabályok egyikének módosításáról. Ennek alapján az oldalbedobást nem dobni, hanem rúgni fogják... A kérdés egyébként már régóta foglalkoztatja a közvéleményt. Hiszen a futball egy lábjáték, a kéznek ugyan mi köze hozzá?! A januári híradás óta nagy a csend, nem tudni, mi lett a javaslat sorsa. A sajtóban jelzett határidő 1996. márciusában lejárt! Sajnálatos az is, hogy az 1998-as franciaországi világbajnokságot.- legalábbis úgy jelezték - még a régi „szakállas” szabályok szerint fogják lebonyolítani. Miért ez a huzavona? Szerintem már néhány másodvagy harmadosztályú meccset - kísérletképpen - az új szabály szerint kellene játszatni, aztán rá lehetne bólintani - már ha jó a módszer, és miért ne lenne az - a bevezetésére. Az új szabály minden bizonnyal népszerűbbé, izgalmasabbá és vonzóbbá tenné a meccseket, különösen azokat, amelyeknél egyébként is legtöbbször hiánycikk a foci sava-borsa, azaz a gól. Példa erre a legutóbbi olimpia is. Végre rá kellene jönni, hogy a nagyérdemű a gól öröme miatt megy .ki apályára. CNo meg kiabálni, hangosan szurkolni, mert ezt sokan nem tehetik meg otthon, a képernyő előtt ülve.) Ha van eredmény, ha van gólözön, úgy van közönség is, no és bevétel. Ezek a dolgok szorosan összefüggenek! Ez sem lehet közömbös. Jó foci, több gól, nagyobb bevétel. A javaslatban szerepel még a kapuk megnagyobbításának kérdése is, ami szintén hozzájárulhat a góltöbblethez, igaz, a kapuvédők ettől viszont nem fognak az örömtől repdesni. Van egy szlogen: Aki gyorsan ad, az kétszer ad! Más értelemben: gyors, hathatós intézkedés, kétszeres nyereség = népszerűség és több bevétel. De hát mi is van azzal a bizonyos szabállyal? Nyíri Kálmán Miskolc Hdtoetés Gépjármű-felelősségbiztosítás A tavalyi nagy sikerre való tekintettel az ÁB ismét megajándékozza biztosítottjait! Ha Ön 1997 első negyedévi gépjármű-felelősségbiztosítását befizeti az ÁB-nál, sorsoláson vesz részt. Ha Ön szerencsés, akkor a több mint ezer, kármegelőzést szolgáló nyeremény egyike is az Öné. A fődíj: Kétszemélyes, egyhetes utazás a Ford európai tesztközpontjába. További díjak: II fő egy-egy Pannon GSM rendszerű mobiltelefont kap kihangosító szettel. III fő egy-egy porral oltó készüléket nyer. 1111 fő részére befizetjük Magyar Autóklub-tagságának egyéves díját.* * Igénybe vehetik az Autóklub szolgáltatásait, többek között az ingyenes országúti segélyszolgálatot, a hitellevelet, a kedvezményes díjú műszaki szolgáltatásokat. Köszönjük, hogy bennünket választ! ÁB Gépjármű-felelősségbiztosítás Kötelező - kellemes meglepetéssel A nyereményjátékban az AB-AEGON Általános Biztosító Rt. ér. az ögíívy&Mather Budapest Rt. munkatársai nem vehetnek részt. A sorsolás! 1997 február 20-án, közjegyző jelenlétében tartjuk, eredményéről levélben tájékoztatjuk a díjazottakat. A nyeremények készpénzre nem válthatók át. A nyeremények adóvonzatát az ÁB- AEGON fedezi. Eltűnt virágok A halottak napján elhunyt szeretteinkről emlékezünk. Ilyenkor még azok is felkeresik hozzátartozóik sírját, akik ezt egyébként máskor, más napokon nem teszik, vagy nem tehetik. Mindenki igyekszik virágokkal, koszorúkkal díszíteni a számára oly kedves hantot - ki mindenszentekkor, ki előbb. Mi csütörtökön, október 31-én kerestük fel a temetőt és helyeztük el koszorúinkat, virágjainkat szeretteink sírján. Másnap, amikor gyertyát gyújtani ismét visszatértünk, megdöbbenve láttuk: mindkét sírról hiányoznak az előző nap ott hagyott csokrok és koszorúk. Szomorúságunk leírhatatlan volt. Azóta sem tudok napirendre térni a történtek fölött. Érthetetlen és elfogadhatatlan a számomra, hogy valaki a pénzszerzésnek ilyen módját választja... Mert ez bizony kegyeletsértés! S ezt a lelki durvaságot sajnos nem csak nekünk kellett megtapasztalnunk az idén a Vasgyári temetőben. Bárány Györgyné Szerkesztői üzenet L. ZS., Miskolc: A pedagógusokra az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) előírásai vonatkoznak, amelyek között a 13. havi illetményre vonatkozó szabályokat is megtaláljuk. A Kjt. 68. paragrafus (1) bekezdése értelmében a 13. havi illetmény a közalkalmazottat időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább hathavi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Fogadóórák Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában hétfon, szerdán és pénteken de. 10-től du. 1 óráig, kedden és csütörtökön du. 2-től du. 4 óráig tartunk fogadóórát. _SZÓLÁSTÉR B orongós ünnepi szívvel Lezajlottak az ’56-os forradalmunk 40. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozatok. Nem kell ahhoz a külföldi sajtónyilatkozatokat böngészni, hogy belássuk, nem csak az igaz, hogy „sírva vígad a magyar”, de még ünnepelni is csak szomorkodva tudunk. Mi, „öreg harcosok”, akik aktívan részt vettünk az októberi események előkészítésében, és győzelemre segítésében, - mert győzelem volt az, hogy a mi fiatalos öklünk ütötte az első rést a félelmetes, legyőzhetetlennek hitt és hirdetett ellenséges hadsereg páncélján, - mi öreg regruták szomorúan láttuk; hiányzott a szív, az a lelkesedés, az az izzó hazaszeretet, az az ifjonti tűz, ami minket fűtött akkor. Mert nem lehet azt szóval elmondani, hogy kipirult arccal, vidáman, bizakodva, egymás kezét fogva vonult fel egyetemista és segédmunkás, tanár és diák, fiatal lány és idős bácsi egy szívvel egy akarattal, s hogy egybeforrva hittük és reméltük a szebb, békésebb, boldogabb jövendőt. „Égig szállt a lelkesedés lángja; Uj hazában, Fiatal Sereg! Lángból korom, s pernye maradt mára.” Miért van ez így? Miért kell ennek így történnie? Mert mikor megszólaltak a géppisztolyok Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Salgótarjánban, - és máshol -, mikor kerepelni kezdtek a golyószórók a Parlamentnél, mikor a MiG-15-ös gépek lőtték Tisza- kécskén a Himnuszt éneklő békés tüntetőket, és halottak százainak végső sóhaja szállt a Mindenható felé, akkor mi, akik „csak” sebeket kaptunk, fájdalmunkat legyőzve még mindig reménykedtünk: „Üldöztettünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk!” De most miben reménykedhetünk? Mert látjuk a legfelsőbb körökben is elharapódzott korrupciót, de aki szóvá meri tenni, azt bősz „honmentók” támadása éri. Akik Adyt merik idézni (Hadak útja), azokat még meg is fenyegetik. Levélben. Annak a politikai szervezetnek, amelynek javasoltuk: kérjenek fegyveres díszőrséget a Mártírok emléktábláihoz -, idegesen lehurrogták kezdeményezésünket. Egy másik szervezet, melynek kötelessége lenne szorgalmazni, hogy városunkban is állítsanak emléket '56 hőseinek, igyekeznek elhallgattatni minket. (Petíciónkat alá is írták és lebélyegezték). Aki fel meri emelni szavát a sógorság-komaság baráti összefonódások ellen, azt a mundér becsülete védelmében - helyesebben a pozíciócskák védelmében - igyekeznek semlegesíteni: magyarán kirekesz- teni. Aki az egységért próbál küzdeni, azt összeférhetetlennek kiáltják ki. (Mert ezzel is az elnököcskék pozíciócskája kerülne veszélybe.) Mert legjobb a jó, langyos pocsolya. Eladmi- nisztrálgatni, elbeszélgetni az időt, csak a Nap meg ne álljon. Ami mégis megvigasztal minket az az, hogy mi, öreg katonák - de úgy gondolom városunk polgárai is - örömmel láttuk: a mi helyőrségünk katonái fegyverrel, fehér kesztyűben díszőrséget álltak a Mártírok emléktáblája mellett. A mi karhatalmunk derék rendőrei díszőrséget álltak azon a helyen, ahonnan gyilkos golyók oltották ki ártatlan emberek életét, így hirdetve: soha többé. Ezen nemes gesztusért ezúton szeretnénk hálánkat és köszöne- tünket kifejezni Tuza László ezredes úrnak, a Miskolci Rendőrkapitányság vezetőjének, Papp Károly honvéd ezredes helyőrségparancsnok úrnak, továbbá Lovászi József őrnagy és Spisák Péter százados uraknak, hogy első szóra - az aka- dékoskodók ellenére - fegyveres testületeink díszőrségével feledhetetlenebbé tették városunk és forradalmunk aktív résztvevői számára a koszorúzás! ünnepségeket, ezzel is élesztve hitünket és reménységünket. Mert - ismét Pál Apostolt idézve: „Nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, két- ségeskedünk, de nem esünk kétségbe!” Adja Isten: Úgy legyen! Csornák Jenő, Miskolc Az ígéret - szép szó A Magyar Köztársaság belügyminisztere felállt székéből. Abból, amiben a belügyi dolgozók szak- szervezeti értekezletén ült. Egyperces néma felállással búcsúztak miniszter és beosztottak az idei 19,5 százalékos béremeléstől. Megható esemény volt. Hasonlóan Magyar Bálint is megtehetné mondjuk Szőllősi Istvánné felkérésére. (Tényleg miért nem jön a felkérés?) Miniszterelnökünk már korábban kifejezte köszönetét - igaz, hogy csak általánosságban - a mi türelmünkért is. Csak az a fránya egyezmény szakszervezet és kormány között ne lett volna. És a mi, minden reális okot nélkülöző elszegényedésünk. D. Zs. Miskolc A csendőrséggel karöltve Ismeretes, olvashatunk is róla, hogy egyre romlik közbiztonságunk. Háború utáni kormányzataink eddig úgy kerülgették a csendőrség újra bevezetésének kérdését, mint macska a forró kását, pedig látták és láthatják ma is, hogy határainkon kívül és még messzebbre is éppen a csendőrség az, amely nagy segítséget nyújt a rendőrségnek a bűnösök leleplezésében. Csak úgy megemlítem: hiába fordultam ilyen gondolatokkal már Boross Péterhez is, sem ö, sem Kuncze Gábor még csak válaszra sem méltatta levelemet, javaslatomat. Próbálkozhatnak ezzel-azzal, ígérhetnek ezt-azt, de míg a kakastollasok meg nem jelennek utcáinkon, addig a helyzet csak romlani fog. Csak egy új alakulat, új egyenruhában és szakképzett, független gárdával tudna rendet teremteni - persze jól megfizetve - a közbiztonságot veszélyeztetőkkel szemben. Akik pedig félnek a csendőrség megjelenésétől, biztosan van rá okuk... Hogy hová vezet az ej- nye-ejnye bánásmód a közélet kártevőivel szemben, mutatják a napi hírekben szereplő autólopások, útonállások, vagyon elleni cselekedetek, külföldi és belföldi maffia-összefonódások, garázdaságok, kábítószer-kereskedők egyre nagyobb mértékben való megnyilvánulásai. Jobb előbb, mint később belátni, hogy csendőrség nélkül a közbiztonság helyzete egyre reménytelenebb lesz. Minden jel erre vall. Deine Dezső Miskolc mim ásóink ügyeimébe! lv- . Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent Írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások ehelyütt sem jelenhetnek meg. >
