Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-07 / 234. szám

4 ÉSZAK^Magyarország Levelezés, Szólástér 1996. Október 7-, Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Szeptember 5-én a Búza téren vásároltam. Miközben az árut szatyorba helyeztem kilop­ták a zsebemből a személyi igazolványomat és még 10 darab igen fontos okmányt, vala­mint (5 darab lottószelvényt tartalmazó) irat- tárcámat. A szemközti árus, aki látta az ese­tet megkérdezte, hogy megvan-e a pénztár­cám. Ekkor vettem észre, hogy az irataim hi­ányoznak. Kérdésemre, hogy miért nem szólt, ha látta a gyanús mozdulatot, azt válaszolta, hogy Isten őrizz, mert akkor őt agyonverték volna. Elmesélte, hogy a közelmúltban az egyik árusra ezért támadtak rá vagy tizen, és úgy összerugdosták, hogy a mentő vitte el. Nem tehettem mást, jelentkeztem a rendőr­ségen, ahol többszöri idézés, kihallgatás után végre kaptam egy két hónapig érvényes ideig­lenes igazolványt. Közben a többi igazolvá­nyom (nyugdíjas, tb-kártya stb.) pótlása ügyében szaladgáltam, leveleztem. Az elején még reménykedtem, hátha megkerülnek a másoknak értéktelen iratok, de az idő múlá­sával lemondtam róla. Ezért lepődtem meg, amikor ismét beidéztek a rendőrségre, ahol - a lottó kivételével - visszakaptam mindent, Valaki postán küldte be a rendőrségnek. Ked­ves Névtelen Becsületes Megtaláló! Ezúton hálásan megköszönöm. Lukács János Túlzsúfoltság a hajnali 36-os járatokon Egy hónapja már, hogy a MVK Rt. bevezette új menetrendjét. Felmérték előtte az utazási szo­kásokat, tájékoztatták az uta­sokat, hogy néhány járatot ki­használatlanság miatt meg­szüntetnek, megritkítanak. (Kora hajnali járatok, ha jól emlékszem.) Tapasztalatom szerint hiba csúszott a számí­tásba. Nem tudom mit, mennyi hasznot jelent ez az intézkedés az rt.-nek, de hogy sok utasnak gyakori bosszúságot, az biztos. Nem ismerem valamennyi mó­dosítást, s azok hatását sem, de szeretném az illetékesek figyel­mét felhívni a 36-os járatnál be­vezetett változtatás „ered­ményére”. (Korábban az Avas­ról 4.55, 5.00, 5.05 órakor in­dult, most 4.50, 5.05-kor.) Az 5.05-kor induló járattal megyek dolgozni már jó pár éve. (’81-től lakom a III. ütem­ben). Ezzel a busszal 6 óra előtt 5-8 perccel érek a munkahe­lyemre. (Időelszámolás: utazás 24-27 perc, öltöző elérése, átöl­tözés, munkahely elérése, mű­szakváltás 20-30 perc). Ez a mai kft.-s időkben egyre több helyen alapelvárás a munka- vállalókkal szemben. (A tisztes­séges munkásember így nevelő­dött.) A változás óta a járat a végállomás utáni 2. megállóban már megtelik, a 4-ben, a Pla­tánnál (még mindig az Avason vagyunk) már tömve van min­den reggel. Ez a „kora hajnali” utazás megalapozhatja az az­napi jó közérzetét a kedves utasnak. S bár az elmúlt hónap alatt a fűtetlen bérházak, a „fagyos” hajnalok miatt talán nem volt nagyon kellemetlen mindenki számára ez az összeé- rős, összebújásos melegedő uta­zás, nekem nem teljesen felhőt­len élményeket nyújtott. S van olyan érzésem,, hogy nem va­gyok egyedül, mikor nem esik egészen jól az emelkedő tarifák (sajnos ismét várható a jegyek, bérletek drágulása) ellenére ro­sszabb, primitívebb feltételek mellett utazni a tömegközleke­dési eszközökön. Tisztelt Illetékesek! Vagyunk azért egy pár százan (ezren), akik az Avas III. ütemben la­kunk és a Vasgyár környékén találunk még munkalehetőséget. Azt hiszem nyugodtan kérhetem többek nevében, hogy találjanak valamilyen lehetőséget hétköz­napokon a Vasgyár felé a 36-os járatán 4.50 és 5.05 között lega­lább még egy busz indítására. Batta Imre Miskolc Lélekemelő műsor (volt) az idősek világnapján A megyei nyugdíjas szervezetek közösen rendezték meg az idő­sek világnapját szeptember 28- án Miskolcon, a Központi Le­ánykollégium dísztermében. A terem zsúfolásig megtelt a me­gye nyugdíjasaival és vendége­ikkel. Több mint ötszázan le­hettünk. Az idősek tiszteletére rende­zett ünnepségen az idősek vi­lágnapját méltató rövid megem­lékezéseket ünnepi műsor kö­vette. Tomorszkyné Csilla szer­vezésében összeállt műsort Szűcsné Katika mértéktartó ve­zetése mellett a nyugdíjasklu­bok amatőr művészeti csoport­jai adták. A műsort látva el­mondhatjuk, hogy fergeteges volt és nem amatőr, mert a ver­seket, népdalokat, magyar nótá­kat, arató dalokat, szüreti nótá­kat, táncokat, tréfás jeleneteket a fellépők művészi színvonalon adták elő. Üde színfoltot jelen­tettek a Széchenyi István Álta­lános Iskola bájos lánytanulói, akik versekkel és furulyaszólók­kal szórakoztatták az időseket. A szünet előtt osztották ki a nyugdíjasklubok oklevelét húsz közéleti embernek, köztük több A fellépő együttesek egyike polgármesternek és jegyzőnek, akik érdemes munkát végeztek a nyugdíjasokért vagy kiemel­kedően támogatják a nyugdí­jasklubok működését. Nem az értékelés sorrendjé­ben, hanem a megismertetés érdekében sorolom fel a szerep­lő művészeti csoportokat, hisz kiemelni csak együtt, egészüket szabad! Szerepelt: a Diósgyőri Fotó: Farkas Maya Nyugdíjasklub tánccsoportja, a Hernádnémeti Naplemente Nyugdíjasklub Népdalköre, a Tiszaújvárosi Nyugdíjas Ama­tőr Művészeti Egyesület, az or­mosbányai Bányász Nyugdí­jasklub, a gesztelyi Csokonai Nyugdíjasklub Népdalköre, a Megyaszói Népdalkor és citera- zenekar, a Nyékládházi Nyug­díjasklub, a Tiszaszederkényi Nyugdíjasklub, a Tiszalúci Idő­sek Klubja és Hagyományőrző Énekkara, Tardi Hagyomá­nyőrző Együttes, Edelényi Ha­gyományőrző Népdalkor. A szó­listák ugyancsak szemet gyö­nyörködtető, lélekemelő műsort adtak. (Elnézést kérek azért, ha valakit e nagy kavalkádból véletlenül kihagytam...) A műsor minden jelenlévőt, nézőt és szereplőt annyira elra­gadtatott, hogy a tardiak kez­deményezésére a műsor végén a teremben az idősek gondjai­kat feledve, táncba kezdtek. Több mint egyórás tánc után, délután öt órakor lett vége a vi­dám találkozónak, de nem a fá­radtság miatt, hanem azért, mert esteledett, és menni kel­lett az állomásokra, hogy estére otthon legyen mindenki. Ide tartozik még, hogy az ünnepély önzetlen szervezői kö­zül is ki kell emelnünk - a név szerint már fentebb említettek mellett - Tóth Árpádné Mari­kát és Tóth Árpádot, akik leg­többet fáradoztak a sikerért, az idősek önfeledt szórakozásáért. Bállá László Nyugdíjasok Megyei Képviselete „SZÓLÁSTÉR A betegek többsége nyugdíjas, rendszeresen hallgatja a napi híreket és bátran mond véle­ményt az elsősorban óikéit érintő gazdasági intézkedések­ről. Ezeket közvetítem az aláb­biakban: Az elmúlt választás idején az MSZP rendelkezett a legna­gyobb bizalmi tőkével, de sajnos ez nagyon hamar elfogyott. A választási ígéretekből, pl. a nyugdíj értékállóságának szin- tentartásából semmi sem lett, sőt nőtt és gyorsult a romlás. Most a sorozatos gyógyszeráre­melés is a nyugdíjasokat érinti a legjobban, miként a családi pótlék alanyi jogon történő fize­tése is, mert nem tudják érzé­ketlenül tudomásul venni — mint a kormány -, hogy gyer­mekeiknek, unokáiknak ros­szabb legyen. Az ingyenes okta­tás megszüntetése szintúgy. Ma, amikor a gimnáziumokban a tankönyvek és felszerelések 10-15 ezer forintba kerül, és a szülőnek nincs pénze, kihez for­dulnak, mint a nagyszülőkhöz. Azok pedig míg 10 forintjuk van, segítenek. Szakértői kormányt ígértek, és egyre több jel mutat arra, hogy ez hiányzik. Az egészsé­gügy átszervezésével évek óta lázas állapotban tartják a tár­sadalmat, de elsősorban az idő­seket, mert a kórházi betegek több mint 50 százaléka nyugdí­jas. Folyamatos a mezőgazda­ság tönkretétele is. Először az állattenyésztés, majd a gyü­mölcstermelés, napjainkban pe­dig a baromfitenyésztés tönkre­tételének lehetünk szemtanúi. A betegtársak egyértelműen ál­lítják, hogy ha a mezőgazdaság támogatására annyit fordítot­tak volna, mint a bankokra, ak­kor nem itt állna az ország. (A történelem során voltunk már hasonlóan nehéz helyzetben, de a parasztság - a mezőgazdaság - mindig kihúzott bennünket a bajból, miként a szarvasmarha- és sertéstenyésztés.) Egyre többet lehet manap­ság hallani, hogy ketyeg a nyugdíjasok és a fiatalok bom­bája, csak azt nem tudják, mi­kor fog robbanni. A nyugdíjas betegtársak egyértelműen állít­ják, hogy választáskor meggon­dolják kire szavazzanak, és azt is megindokolják, hogy miért:- Újabb áldozatvállalásokat kérnek, ám ezt csak a bérből és fizetésből élőktől és a nyugdíja­soktól váiják.- Olcsóbb közigazgatást ígérnek, de ez napról-napra írja: az Olvasó drágább. A képviselők (önkor­mányzati és országgyűlési egyaránt) csak azért mennek valamilyen bizottságba tagnak vagy vezetőnek, hogy tisztelet­díjat kapjanak, és újabb és újabb hivatalokat állítsanak fel.- Választáskor ígérték a közrend és közbiztonság meg­szilárdítását. Sajnos ebből sem lett más, mint ígéret. A legtöbb betörés az idősebb nyugdíjas családokat éri, vagy az egyedü­lállókat.- A nyugdíjasok által meg­termelt anyagi javakat, állami vagyont privatizálják és a be­folyt összeget - személyi döntés alapján - a bankoknak adják, hogy legyen újból miből oszto­gatni, és így toyább romlik a társadalmi béke. Mert van egyes számú: a budapesti, és kettes számú: a vidéki állam­polgár. Míg régebben, pl. az áram került a fővárosiaknak kevesebbe, ma a fűtésüket „fizetjük”. Vidéken az infrast­ruktúra kialakítása lakossági hozzájárulással történik -, a fő­városiak ezt nem is ismerik. Az Alkotmánybíróság vagy az ál­lampolgári ombudsman miért nem emel kifogást ilyen esetek­ben? Mi ez, ha nem az állam­polgárok közötti megkülönböz­tetés? Véleményem szerint az a párt számíthat az állampolgá­rok támogatására, amelyik:- felismeri, hogy érett ez a társadalom arra, hogy maga vá­lassza meg köztársasági elnö­két, alkotmányát, és dönt arról, hogy milyen katonai és gazda­sági társulásokhoz kíván csat­lakozni;- amelyiknek sikerül egy- egy réteg (nyugdíjas, kisvállal­kozó, alkalmazott, stb) igényét megfogalmaznia és programját kimunkálnia;- képes a mezőgazdasági termelőszövetkezeti, a KTSZ és földművesszövetkezeti vagyon részjegyének megnyugtató megoldására, a felvidékről kite­lepített magyarok kártérítésére és kárpótlására, az elértéktele­nedett nyugdíjak megnyugtató rendezésére;- vállalja, hogy a választás­kor a jelölteket vagyonnyilatk­ozatra kötelezi és mandátumuk lejárta után el is számoltatja őket -, távol tartva ezzel a ha­talomtól a kétes erkölcsűeket és erősítve a parlamenti képvise­lők megbízhatóságát. Kisvárdai László nyugdíjas tanár, Miskolc Körültekintő békességben élhetünk a sugarakkal A jövő az elektronikáé, az infor­matikai hálózat térhódításáé. A médiatörvény hatására meg­duplázódik a rádió- és tévécsa­tornák száma, a mobiltelefon­hálózat kiépítése gyors ütem­ben folyik. Az Internet bekap­csolódásával még több számító­gép kerül az intézményekbe, a családok otthonaiba. Nyilván többszöröse lesz a háztartási gépek száma is. (Például a mik­rohullámú sütők stb.) A Stockholmi Királyi Kuta­tóintézet már tíz éve foglalko­Jogsegélyszolgálat Ma, október 7-ón, hétfő délu­tán 4-6 óra között jogsegély­szolgálatot tartunk a Sajtó­ház II. emeletén, lapunk le­velezési rovatának irodájá­ban. Tanácsokat és felvilágo­sítást ad Demeter Lajos ügy-' véd. Sorszámot a portán kér­hetnek az érdeklődők. * Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tiszteik olvasó­inkat, hogy lapunk levelezési rovatában hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, ked­den és csütörtökön 14-16 óráig tartunk fogadó órát. /-k zik az elektromágneses suga­rak mérésével. Hasonlóan az amerikai kutatókhoz, arra a megállapításra jutottak, hogy ezek a sugarak hosszabb tá­von károsak a szervezetre. Nyilván egy erős, egészséges emberre kevésbé, a legyengül- tekre, a betegeskedőkre, és a fejlődésben lévő gyerekekre annál jobban hatnak. És a ku­tatók megállapításait komo­lyan kell venni! Természetesen nem jelenti, jelentheti azt, hogy most már le kell mondanunk ezekről az ál­dásos technikai vívmányokról. Szó sem lehet róla. Csak még nagyobb elővigyázatosságra van szükség. Eddig még nem hallottam arról, hogy az emlí­tett sugarak valaha is okoztak volna elváltozást valakinek is a szervezetében. Meggyőződé­sem, továbbra sem történhet nagyobb baj, ha az életünket megkönnyítő, megszépítő be­rendezéseket körültekintően, az előírásoknak megfelelően használjuk. Mi az otthonaink­ban, a használati utasításokat betartva, a Matáv pedig a maga területén, amikor az előírások­nak megfelelően telepíti a rádi­ótelefon adótornyait. Nem úgy, ahogy tette ezt Hemádnémeti- ben és Kazincbarcikán, ahol az óvoda udvarára, illetve a kór­ház tetejére helyezte. Oda, ahol a legérzékenyebbek, az óvodá­sok és a betegek tartózkodnak huzamosabb ideig. Hadd rontsa tovább egészségüket. Pásztor György Mindennapos füstölgés gyufaügyben Nem vagyok különösebben magyarkodó, de büsz­keség tölt el hazánk korábbi vagy későbbi nagyjai nevének hallatán vagy ha éppen feltalálói tevé­kenységük tárgyával való találkozásra kerül a sor. Szent-Györgyi Albert, Neuman János, Pus­kás Tivadar és nem utolsó sorban Irinyi olyan vi­lágraszóló alkotók, akiknek adománya nélkül szegényebb lenne a világ. Ilyen szinte nélkülözhe­tetlen találmány: a gyufa. Csodálatom Irinyi iránt semmit nem változott, de azt hiszem, sze­gény megfordulna a sírjában, ha tudná és látná, mivé tették honfitársai találmányának tárgyát. A mai gyufának már semmi köze Irinyihez, mert az övé egyszeri húzással meggyűlt és égett. Pontosan annyi került a pálcika végére, amennyitől az meggyulladt és addig égett, amed­dig kellett. Nem tudom, mára hogyan sikerült va­lakiknek olyan gyufát gyártani, amely az Isten­nek sem gyullad meg és nem ég addig, amíg használati értékét bebizonyíthatná. Húzhatom kétszer, ötször, s végül mérgesen eldobom. Ve­szem a másikat, harmadikat... Azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a problémával. No de mond­hatnánk, kit érdekel? Ettől még bejuthatunk Eu­rópába. Vagy már ott is vagyunk. Jaj nekünk, ak­kor ebben sem lesz változás? Jó lenne, ha akadna egy újabb Irinyi (vagy hívhatnák másként is), aki feltalálná a gyufagyártás olyan technológiáját, amelynek végterméke a meggyulladó gyufa. Biz­tatom, tegye meg, s legalább olyan sikere lesz, mint szépemlékű elődjének. Márkaneveket direkt nem írok a jelenlegiekről, mert az üzletrontás lenne, s még beperelnének. Az újnak sem javaslok semmit. De mégis. Csak annyi legyen rajta: GYUFA. De az az legyen. Küblik Ferenc Történelemből elégtelen Az egyik országos napilap írja Jó hírek Közép-Európából cím alatt: „Magyarország és Románia rivalizálása több mint ezeréves múltra tekint vissza. A folyamat a Közép-Azsiából érkezett magyarok (jó, hogy nem „magyar barbárok” - D.Zs.) betelepülésével kezdődött... és ... a második világhá­ború végén ezen évszázadban immáron második alkalom­mal foglalták el román csapatok Budapestet”. Szegény szov­jet „felszabadítók” ezalatt ugyan mit csináltak? így már ér­tem egyébként Funar ötletét is az Országházon megörökí­tendő kétszeres román dicsőségről, amely kivételes jóindu­latból magyarul is olvasható lenne a Duna partján. Mindeb­ben - felelősséggel állítom - az újság teljesen ártatlan, hisz az csak egy dokumentumot közölt, amely azzal a jó hírrel végződik, hogy „a NATO és az Európai Unió.... átölelik azon közép-európai országokat, amelyek készek hozzájárulni az egész földrész stabilitásához és gazdasági virágzásához”. A dokumentum fogalmazói? A budapesti és bukaresti ameri­kai nagykövet, ami után csak végtelen megértéssel tekinthe­tek azokra a szovjet közkatonákra, akik 1956. novemberé­ben a Szuezi csatornát - jobb híján - a Dunával azonosítot­ták. Szomorú egyébként, hogy az amerikai nagykövetek (utólagos) oktatásában a román pedagógia sokkal eredmé­nyesebb volt. Az „átölelés” (jó értelemben) ettől függetlenül ránk férne. Mi mór - nem először - tettünk érte. D. Zs. Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szóláster rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terje­delmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytele­nek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írá­sok e helyütt sem jelenhetnek meg. r m v i s Lehet a tolvaj is becsületes Politizálás a kórházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom