Észak-Magyarország, 1996. október (52. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-07 / 234. szám
4 ÉSZAK^Magyarország Levelezés, Szólástér 1996. Október 7-, Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Szeptember 5-én a Búza téren vásároltam. Miközben az árut szatyorba helyeztem kilopták a zsebemből a személyi igazolványomat és még 10 darab igen fontos okmányt, valamint (5 darab lottószelvényt tartalmazó) irat- tárcámat. A szemközti árus, aki látta az esetet megkérdezte, hogy megvan-e a pénztárcám. Ekkor vettem észre, hogy az irataim hiányoznak. Kérdésemre, hogy miért nem szólt, ha látta a gyanús mozdulatot, azt válaszolta, hogy Isten őrizz, mert akkor őt agyonverték volna. Elmesélte, hogy a közelmúltban az egyik árusra ezért támadtak rá vagy tizen, és úgy összerugdosták, hogy a mentő vitte el. Nem tehettem mást, jelentkeztem a rendőrségen, ahol többszöri idézés, kihallgatás után végre kaptam egy két hónapig érvényes ideiglenes igazolványt. Közben a többi igazolványom (nyugdíjas, tb-kártya stb.) pótlása ügyében szaladgáltam, leveleztem. Az elején még reménykedtem, hátha megkerülnek a másoknak értéktelen iratok, de az idő múlásával lemondtam róla. Ezért lepődtem meg, amikor ismét beidéztek a rendőrségre, ahol - a lottó kivételével - visszakaptam mindent, Valaki postán küldte be a rendőrségnek. Kedves Névtelen Becsületes Megtaláló! Ezúton hálásan megköszönöm. Lukács János Túlzsúfoltság a hajnali 36-os járatokon Egy hónapja már, hogy a MVK Rt. bevezette új menetrendjét. Felmérték előtte az utazási szokásokat, tájékoztatták az utasokat, hogy néhány járatot kihasználatlanság miatt megszüntetnek, megritkítanak. (Kora hajnali járatok, ha jól emlékszem.) Tapasztalatom szerint hiba csúszott a számításba. Nem tudom mit, mennyi hasznot jelent ez az intézkedés az rt.-nek, de hogy sok utasnak gyakori bosszúságot, az biztos. Nem ismerem valamennyi módosítást, s azok hatását sem, de szeretném az illetékesek figyelmét felhívni a 36-os járatnál bevezetett változtatás „eredményére”. (Korábban az Avasról 4.55, 5.00, 5.05 órakor indult, most 4.50, 5.05-kor.) Az 5.05-kor induló járattal megyek dolgozni már jó pár éve. (’81-től lakom a III. ütemben). Ezzel a busszal 6 óra előtt 5-8 perccel érek a munkahelyemre. (Időelszámolás: utazás 24-27 perc, öltöző elérése, átöltözés, munkahely elérése, műszakváltás 20-30 perc). Ez a mai kft.-s időkben egyre több helyen alapelvárás a munka- vállalókkal szemben. (A tisztességes munkásember így nevelődött.) A változás óta a járat a végállomás utáni 2. megállóban már megtelik, a 4-ben, a Platánnál (még mindig az Avason vagyunk) már tömve van minden reggel. Ez a „kora hajnali” utazás megalapozhatja az aznapi jó közérzetét a kedves utasnak. S bár az elmúlt hónap alatt a fűtetlen bérházak, a „fagyos” hajnalok miatt talán nem volt nagyon kellemetlen mindenki számára ez az összeé- rős, összebújásos melegedő utazás, nekem nem teljesen felhőtlen élményeket nyújtott. S van olyan érzésem,, hogy nem vagyok egyedül, mikor nem esik egészen jól az emelkedő tarifák (sajnos ismét várható a jegyek, bérletek drágulása) ellenére rosszabb, primitívebb feltételek mellett utazni a tömegközlekedési eszközökön. Tisztelt Illetékesek! Vagyunk azért egy pár százan (ezren), akik az Avas III. ütemben lakunk és a Vasgyár környékén találunk még munkalehetőséget. Azt hiszem nyugodtan kérhetem többek nevében, hogy találjanak valamilyen lehetőséget hétköznapokon a Vasgyár felé a 36-os járatán 4.50 és 5.05 között legalább még egy busz indítására. Batta Imre Miskolc Lélekemelő műsor (volt) az idősek világnapján A megyei nyugdíjas szervezetek közösen rendezték meg az idősek világnapját szeptember 28- án Miskolcon, a Központi Leánykollégium dísztermében. A terem zsúfolásig megtelt a megye nyugdíjasaival és vendégeikkel. Több mint ötszázan lehettünk. Az idősek tiszteletére rendezett ünnepségen az idősek világnapját méltató rövid megemlékezéseket ünnepi műsor követte. Tomorszkyné Csilla szervezésében összeállt műsort Szűcsné Katika mértéktartó vezetése mellett a nyugdíjasklubok amatőr művészeti csoportjai adták. A műsort látva elmondhatjuk, hogy fergeteges volt és nem amatőr, mert a verseket, népdalokat, magyar nótákat, arató dalokat, szüreti nótákat, táncokat, tréfás jeleneteket a fellépők művészi színvonalon adták elő. Üde színfoltot jelentettek a Széchenyi István Általános Iskola bájos lánytanulói, akik versekkel és furulyaszólókkal szórakoztatták az időseket. A szünet előtt osztották ki a nyugdíjasklubok oklevelét húsz közéleti embernek, köztük több A fellépő együttesek egyike polgármesternek és jegyzőnek, akik érdemes munkát végeztek a nyugdíjasokért vagy kiemelkedően támogatják a nyugdíjasklubok működését. Nem az értékelés sorrendjében, hanem a megismertetés érdekében sorolom fel a szereplő művészeti csoportokat, hisz kiemelni csak együtt, egészüket szabad! Szerepelt: a Diósgyőri Fotó: Farkas Maya Nyugdíjasklub tánccsoportja, a Hernádnémeti Naplemente Nyugdíjasklub Népdalköre, a Tiszaújvárosi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egyesület, az ormosbányai Bányász Nyugdíjasklub, a gesztelyi Csokonai Nyugdíjasklub Népdalköre, a Megyaszói Népdalkor és citera- zenekar, a Nyékládházi Nyugdíjasklub, a Tiszaszederkényi Nyugdíjasklub, a Tiszalúci Idősek Klubja és Hagyományőrző Énekkara, Tardi Hagyományőrző Együttes, Edelényi Hagyományőrző Népdalkor. A szólisták ugyancsak szemet gyönyörködtető, lélekemelő műsort adtak. (Elnézést kérek azért, ha valakit e nagy kavalkádból véletlenül kihagytam...) A műsor minden jelenlévőt, nézőt és szereplőt annyira elragadtatott, hogy a tardiak kezdeményezésére a műsor végén a teremben az idősek gondjaikat feledve, táncba kezdtek. Több mint egyórás tánc után, délután öt órakor lett vége a vidám találkozónak, de nem a fáradtság miatt, hanem azért, mert esteledett, és menni kellett az állomásokra, hogy estére otthon legyen mindenki. Ide tartozik még, hogy az ünnepély önzetlen szervezői közül is ki kell emelnünk - a név szerint már fentebb említettek mellett - Tóth Árpádné Marikát és Tóth Árpádot, akik legtöbbet fáradoztak a sikerért, az idősek önfeledt szórakozásáért. Bállá László Nyugdíjasok Megyei Képviselete „SZÓLÁSTÉR A betegek többsége nyugdíjas, rendszeresen hallgatja a napi híreket és bátran mond véleményt az elsősorban óikéit érintő gazdasági intézkedésekről. Ezeket közvetítem az alábbiakban: Az elmúlt választás idején az MSZP rendelkezett a legnagyobb bizalmi tőkével, de sajnos ez nagyon hamar elfogyott. A választási ígéretekből, pl. a nyugdíj értékállóságának szin- tentartásából semmi sem lett, sőt nőtt és gyorsult a romlás. Most a sorozatos gyógyszeráremelés is a nyugdíjasokat érinti a legjobban, miként a családi pótlék alanyi jogon történő fizetése is, mert nem tudják érzéketlenül tudomásul venni — mint a kormány -, hogy gyermekeiknek, unokáiknak rosszabb legyen. Az ingyenes oktatás megszüntetése szintúgy. Ma, amikor a gimnáziumokban a tankönyvek és felszerelések 10-15 ezer forintba kerül, és a szülőnek nincs pénze, kihez fordulnak, mint a nagyszülőkhöz. Azok pedig míg 10 forintjuk van, segítenek. Szakértői kormányt ígértek, és egyre több jel mutat arra, hogy ez hiányzik. Az egészségügy átszervezésével évek óta lázas állapotban tartják a társadalmat, de elsősorban az időseket, mert a kórházi betegek több mint 50 százaléka nyugdíjas. Folyamatos a mezőgazdaság tönkretétele is. Először az állattenyésztés, majd a gyümölcstermelés, napjainkban pedig a baromfitenyésztés tönkretételének lehetünk szemtanúi. A betegtársak egyértelműen állítják, hogy ha a mezőgazdaság támogatására annyit fordítottak volna, mint a bankokra, akkor nem itt állna az ország. (A történelem során voltunk már hasonlóan nehéz helyzetben, de a parasztság - a mezőgazdaság - mindig kihúzott bennünket a bajból, miként a szarvasmarha- és sertéstenyésztés.) Egyre többet lehet manapság hallani, hogy ketyeg a nyugdíjasok és a fiatalok bombája, csak azt nem tudják, mikor fog robbanni. A nyugdíjas betegtársak egyértelműen állítják, hogy választáskor meggondolják kire szavazzanak, és azt is megindokolják, hogy miért:- Újabb áldozatvállalásokat kérnek, ám ezt csak a bérből és fizetésből élőktől és a nyugdíjasoktól váiják.- Olcsóbb közigazgatást ígérnek, de ez napról-napra írja: az Olvasó drágább. A képviselők (önkormányzati és országgyűlési egyaránt) csak azért mennek valamilyen bizottságba tagnak vagy vezetőnek, hogy tiszteletdíjat kapjanak, és újabb és újabb hivatalokat állítsanak fel.- Választáskor ígérték a közrend és közbiztonság megszilárdítását. Sajnos ebből sem lett más, mint ígéret. A legtöbb betörés az idősebb nyugdíjas családokat éri, vagy az egyedülállókat.- A nyugdíjasok által megtermelt anyagi javakat, állami vagyont privatizálják és a befolyt összeget - személyi döntés alapján - a bankoknak adják, hogy legyen újból miből osztogatni, és így toyább romlik a társadalmi béke. Mert van egyes számú: a budapesti, és kettes számú: a vidéki állampolgár. Míg régebben, pl. az áram került a fővárosiaknak kevesebbe, ma a fűtésüket „fizetjük”. Vidéken az infrastruktúra kialakítása lakossági hozzájárulással történik -, a fővárosiak ezt nem is ismerik. Az Alkotmánybíróság vagy az állampolgári ombudsman miért nem emel kifogást ilyen esetekben? Mi ez, ha nem az állampolgárok közötti megkülönböztetés? Véleményem szerint az a párt számíthat az állampolgárok támogatására, amelyik:- felismeri, hogy érett ez a társadalom arra, hogy maga válassza meg köztársasági elnökét, alkotmányát, és dönt arról, hogy milyen katonai és gazdasági társulásokhoz kíván csatlakozni;- amelyiknek sikerül egy- egy réteg (nyugdíjas, kisvállalkozó, alkalmazott, stb) igényét megfogalmaznia és programját kimunkálnia;- képes a mezőgazdasági termelőszövetkezeti, a KTSZ és földművesszövetkezeti vagyon részjegyének megnyugtató megoldására, a felvidékről kitelepített magyarok kártérítésére és kárpótlására, az elértéktelenedett nyugdíjak megnyugtató rendezésére;- vállalja, hogy a választáskor a jelölteket vagyonnyilatkozatra kötelezi és mandátumuk lejárta után el is számoltatja őket -, távol tartva ezzel a hatalomtól a kétes erkölcsűeket és erősítve a parlamenti képviselők megbízhatóságát. Kisvárdai László nyugdíjas tanár, Miskolc Körültekintő békességben élhetünk a sugarakkal A jövő az elektronikáé, az informatikai hálózat térhódításáé. A médiatörvény hatására megduplázódik a rádió- és tévécsatornák száma, a mobiltelefonhálózat kiépítése gyors ütemben folyik. Az Internet bekapcsolódásával még több számítógép kerül az intézményekbe, a családok otthonaiba. Nyilván többszöröse lesz a háztartási gépek száma is. (Például a mikrohullámú sütők stb.) A Stockholmi Királyi Kutatóintézet már tíz éve foglalkoJogsegélyszolgálat Ma, október 7-ón, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügy-' véd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. * Szerkesztőségi fogadóórák Tájékoztatjuk tiszteik olvasóinkat, hogy lapunk levelezési rovatában hétfőn, szerdán és pénteken 10-13 óráig, kedden és csütörtökön 14-16 óráig tartunk fogadó órát. /-k zik az elektromágneses sugarak mérésével. Hasonlóan az amerikai kutatókhoz, arra a megállapításra jutottak, hogy ezek a sugarak hosszabb távon károsak a szervezetre. Nyilván egy erős, egészséges emberre kevésbé, a legyengül- tekre, a betegeskedőkre, és a fejlődésben lévő gyerekekre annál jobban hatnak. És a kutatók megállapításait komolyan kell venni! Természetesen nem jelenti, jelentheti azt, hogy most már le kell mondanunk ezekről az áldásos technikai vívmányokról. Szó sem lehet róla. Csak még nagyobb elővigyázatosságra van szükség. Eddig még nem hallottam arról, hogy az említett sugarak valaha is okoztak volna elváltozást valakinek is a szervezetében. Meggyőződésem, továbbra sem történhet nagyobb baj, ha az életünket megkönnyítő, megszépítő berendezéseket körültekintően, az előírásoknak megfelelően használjuk. Mi az otthonainkban, a használati utasításokat betartva, a Matáv pedig a maga területén, amikor az előírásoknak megfelelően telepíti a rádiótelefon adótornyait. Nem úgy, ahogy tette ezt Hemádnémeti- ben és Kazincbarcikán, ahol az óvoda udvarára, illetve a kórház tetejére helyezte. Oda, ahol a legérzékenyebbek, az óvodások és a betegek tartózkodnak huzamosabb ideig. Hadd rontsa tovább egészségüket. Pásztor György Mindennapos füstölgés gyufaügyben Nem vagyok különösebben magyarkodó, de büszkeség tölt el hazánk korábbi vagy későbbi nagyjai nevének hallatán vagy ha éppen feltalálói tevékenységük tárgyával való találkozásra kerül a sor. Szent-Györgyi Albert, Neuman János, Puskás Tivadar és nem utolsó sorban Irinyi olyan világraszóló alkotók, akiknek adománya nélkül szegényebb lenne a világ. Ilyen szinte nélkülözhetetlen találmány: a gyufa. Csodálatom Irinyi iránt semmit nem változott, de azt hiszem, szegény megfordulna a sírjában, ha tudná és látná, mivé tették honfitársai találmányának tárgyát. A mai gyufának már semmi köze Irinyihez, mert az övé egyszeri húzással meggyűlt és égett. Pontosan annyi került a pálcika végére, amennyitől az meggyulladt és addig égett, ameddig kellett. Nem tudom, mára hogyan sikerült valakiknek olyan gyufát gyártani, amely az Istennek sem gyullad meg és nem ég addig, amíg használati értékét bebizonyíthatná. Húzhatom kétszer, ötször, s végül mérgesen eldobom. Veszem a másikat, harmadikat... Azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a problémával. No de mondhatnánk, kit érdekel? Ettől még bejuthatunk Európába. Vagy már ott is vagyunk. Jaj nekünk, akkor ebben sem lesz változás? Jó lenne, ha akadna egy újabb Irinyi (vagy hívhatnák másként is), aki feltalálná a gyufagyártás olyan technológiáját, amelynek végterméke a meggyulladó gyufa. Biztatom, tegye meg, s legalább olyan sikere lesz, mint szépemlékű elődjének. Márkaneveket direkt nem írok a jelenlegiekről, mert az üzletrontás lenne, s még beperelnének. Az újnak sem javaslok semmit. De mégis. Csak annyi legyen rajta: GYUFA. De az az legyen. Küblik Ferenc Történelemből elégtelen Az egyik országos napilap írja Jó hírek Közép-Európából cím alatt: „Magyarország és Románia rivalizálása több mint ezeréves múltra tekint vissza. A folyamat a Közép-Azsiából érkezett magyarok (jó, hogy nem „magyar barbárok” - D.Zs.) betelepülésével kezdődött... és ... a második világháború végén ezen évszázadban immáron második alkalommal foglalták el román csapatok Budapestet”. Szegény szovjet „felszabadítók” ezalatt ugyan mit csináltak? így már értem egyébként Funar ötletét is az Országházon megörökítendő kétszeres román dicsőségről, amely kivételes jóindulatból magyarul is olvasható lenne a Duna partján. Mindebben - felelősséggel állítom - az újság teljesen ártatlan, hisz az csak egy dokumentumot közölt, amely azzal a jó hírrel végződik, hogy „a NATO és az Európai Unió.... átölelik azon közép-európai országokat, amelyek készek hozzájárulni az egész földrész stabilitásához és gazdasági virágzásához”. A dokumentum fogalmazói? A budapesti és bukaresti amerikai nagykövet, ami után csak végtelen megértéssel tekinthetek azokra a szovjet közkatonákra, akik 1956. novemberében a Szuezi csatornát - jobb híján - a Dunával azonosították. Szomorú egyébként, hogy az amerikai nagykövetek (utólagos) oktatásában a román pedagógia sokkal eredményesebb volt. Az „átölelés” (jó értelemben) ettől függetlenül ránk férne. Mi mór - nem először - tettünk érte. D. Zs. Miskolc Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szóláster rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. r m v i s Lehet a tolvaj is becsületes Politizálás a kórházban
