Észak-Magyarország, 1996. augusztus (52. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-06 / 183. szám
6 Ms Itt-Hon 1996. Augusztus 6., Kedd szerkesztőségének munkatársai várják Önt! Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefon/fax: 46/341-888 mellék nkatársaink bármilyen hirdetési és reklámmal apcsolatos ügyben tapasztalatokkal és tanácsokkal az Ön rendelkezésére állnak. Kérésére felkeresik Önt. Miskolci mellékletünk a térképen jelölt térség olvasóihoz jut el. Lapzárta csütörtök 1200-------TEHÁT MINDEN KEDDEN Itt-Hotl------/ a z ESZAK-magyárország ban Miskolc, Városház tér 5. Tel./Fax: 354-094 Megjelenik minden héten csütörtökön. Legújabb szolgáltatásunk: Telefonos találkahely! Csak egy telefon, és lehet, hogy megtalálja az igazit, egy életre, vagy csak néhány kellemes órára... A jó lapokat nem adják Ingyen.. Keresse az újságárusoknál \_____és a boltokban! J A hívás Ingyenéi I A Széchenyi utcai hirdetésfelvételi I irodánk folyamatosan áU 1 Tisztelt ügyfeleink f rendelkezésére. NYITVA TARTÁS: hétfőtől péntekig: 9-17 óráig, szombaton: 8-12 óráig. Tel.: 46/341-893. / ESZAK-magyarország árusítás is A mellékletben megjelenő hirdetéseket a megjelenést megelőző hét közepéig (legkésőbb szerdáig) kérjük eljuttatni szerkesztőségünk címére. Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. wémwátfffáéÁ ...... 1 996. Augusztus 6., Kedd Itt-Hon Ms 3 A Vereckei-hágó mellett sátoroztak Szirmabesenyői diákok a honfoglalók „nyomában" A Vereckei-hágö csodálatos környezete Szirmabesenyő (ÉM - BO) - Eredetileg 7 táborhelyet állítottak volna fel a „Hét vezér tábor” területén, pár kilométerre attól a hágótól, amelyen a honfoglaló magyarok 896-ban átkeltek. Aztán csak három lett a tervezettből, de akik elfogadták a budapesti Rege Társaság meghívását, és 8 napon át élték és felelevenítették eleink nomád hétköznapjait, életre szóló élménnyel gazdagodhattak. Megyénkből 28 szirmabesenyői általános iskolás lehetett részese a millecentenáriumi ihletésű sátorozásnak július 14-e és 21-e között. Történelemtanárukkal, Siska Józsefnéval, a különlegesség számba menő kiruccanás patronálójával és propagálójával idézzük fel a közelmúltbéli eseményeket. • A Budai várban székelő Rege Társulat még február végén eljuttatta prospektusait iskolánkba. Átböngészve kínálatukat, csodálatos lehetőségnek tartottam a vereckei táborozást, amit aztán meghirdettem a tanulók körében. Mivel azonban 18 ezer forintos részvételi díjjal kellett számolniuk a gyerekeknek, illetve a családoknak, végülis annyian jelentkeztek, hogy két csoporttal - 28 diák és 2 felnőtt - indulhattunk útnak. Az önkormányzat jóvoltából hat diákunk ajándékként kapta ezt a kirándulást, míg a többiek költségeit 13 ezerre sikerült lecsökkentem pályázati pénzekből és szponzori támogatásból. □ Miért lett a Hét vezér táborból a tervezettnél jóval kisebb, azaz csak három? • Mint azt már táborhelyünkön, Polenában a szervezők mesélték, a legtöbben azt jelezték nekik vissza, hogy bármennyire is vonzóak a programok és a helyszín, a közel 20 ezer forintot nem tudják vállalni. így aztán amikor kiderült, hogy mi ezt hogyan oldottuk meg, kifejtették: valahogy ők is így képzeltek el ötletük beharangozásakor a táborozás pat- ronálását. De szerencsére a Rege Társaság a vártnál alacsonyabb létszám ellenére is biztosította mindazt, amit eredetileg is nyújtani szándékozott. □ Honnan érkeztek a csoportoki • Sopronból, Hódmezővásárhelyről, no meg Abaújszántóról. Am ez utóbbi egyházi szervezésű volt és a gyermekeket az ország különböző megyéiből toborozták össze. Az egyik tábort aztán mi foglalhattuk el a szán- tóiakkal. □ Milyen miliőbe csöppentek Polenában? • Varázslatosba. Szinte valamennyien azonnal átlényegültünk amikor a jurtákat, és a korhű jelmezbe öltözött vendéglátóinkat megpillantottuk. Körülöttünk a Kárpátok hegyvonulatai, az éles, csodálatosan tiszta magaslati levegő, mellettünk friss vizű patak és nem messze tőlünk a hágó, ahol eleA táborban ink átkeltek. Teljesen nomád életkörülmények fogadtak minket, amit, bármennyire is furcsának tűnik, ennyire valósághűen megteremteni távol Magyarországtól, nem lehetett olcsó mulatság. Csupán egy nemez jurtának az előállítása 300 000 forintba került, és volt belőle a három táborhelyen jó néhány. Mi kettőt foglaltunk el és természetesen a puszta földön aludtunk. Aztán meg kellett alapítanunk a két családot és megválasztani a családfőket valamint a sámánokat. A két családfő járt a reggelenkénti eligazításra, s ők adták tudtunkra, hogy aznap mi vár ránk. □ Hogyan telt el egy nap? • Ébredés után a patakban megmosakodtunk, majd kürtjeire reggelizni indultunk. A svédasztalról (egyedül étkezi tetjésünk volt megszokott) ki-ki elvette a porcióját, majd a patak parton elfogyasztottuk az elemózsiát. Aztán felkerestük a nádból tákolt kunyhócskákat, amelyek előtt egy-egy mesterember ült. A nyolc nap alatt csodálatos dolgokat tanultak el tőlük a gyerekek. Legnagyobb sikere a nemezelésnek volt, amit úgy mutattak és végeztettek velünk, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. De élveztük valamennyien az ötvösséget, a kovácsolást, a fazekasságot, a bőrözést.... Az ott készített tárgyakat, köztük nemez szü- tyőket, ékszereket, kancsókat a gyerekek haza is hozhatták. Ebéd után parádés lovas-bemutatóknak örvendezhettünk és akik akartak, maguk is lóra pattanhattak, továbbá íjjal célba lőhettek. Minden este tábortüzet gyújtottunk, és vártuk a mesélőt, aki honfoglaláskori történetekkel szórakoztatott bennünket. Hatalmas sikere volt az ősi rítus szerinti menyegzőnek is, amely lányrablástól kezdve az ajándékok bemutatásáig minden korabeli szertartást felvonultatott. Egyik nap pedig meglátogattuk az épülőfélben lévő turulmadaras emlékművet a Vereckei-hágó 845 méter magas pontján. S bár szinte mindennap esett az eső, de akkor ott ez, szinte senkit sem izgatott. _Heh Jegyzet 1000 plusz 100 Brackó István Tény, hogy az expo elvetésével szegényedtek a millecentenáriumi rendezvények; szerte az országban és szőkébb hazánkban is. Ám a megálmodott megyei programok nem maradtak el. A tarcali borünnepen megválasztják a borkirálynőt, Felsőbereckiből Borsodon át Ópusztaszerre kocognak a honfoglalók előtt tisztelgő lovasok, sok vendéget vár a Diósgyőri vár, s a mezőkövesdi nemzetközi táncgála külföldi résztvevőket is fogadott. Oktalanság lenne párhuzamot vonni a millenniumi és a millecentenáriumi történések között. Pedig mi minden történt itt 100 esztendő alatt! Háborúk, forradalmak, ellenforradalmak, rendszerváltások, életforma-fordulások... Ami közös: a szándék, az országos ünnep. Akkor készültei a Feszty-körkép, most frissen restaurálva méltó helyet kapott. Érdekes, hogy a vidéki városok utánozni igyekeztek Budapestet. Ha ott elkészült a mille- niumi kéregvasút, akkor miért ne lehetne villamos Miskolcon. Fájdalom, hogy a borsodi megyeszékhelyen 1896-ban csak az „indóház" készült el, s az első csilingelő szerelvény csak 1897. június 10-én indult el a Tiszai pályaudvartól a Cömöri állomást és a Búza teret érintve a Szent Anna templomig. Az esztendő alkonyán, ahogy a korabeli sajtó írja, felavatták a Fürdő (ma Erzsébet) téren a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara épületét, amely most a MAB székhaza. Az év első napja így kezdődött: „...szilveszter éjjelén csak úgy hullámzott a nép városunk főutcáján, mintha fényes nappal lett volna. Az embert ünnepélyes érzés fogta el, midőn a tűzoltótorony órája az éjfélt ütötte. Az őrtorony erkélyén négy-négy fáklyát gyújtottak meg, s mire a 12 óra elkondult, fenn a magasban megcsendült a magyar Himnus." Az országos ezredéves kiállítást május 2- án nyitották meg Budapesten. A megyét Vay Elemér főispán, Tarnay Gyula alispán, Soltész Nagy Kálmán polgármester képviselte. A május 10-14 közötti miskolci program bőségesen gazdag volt. A pontokba szedett menetrend szerint zászlós felvonulást tartottak a Széchenyi utcán. A menet élén lovasbandérium haladt, ezután jött a két ünnepi díszkocsi felszalagozott hordóval a közepén... Rendeztek tornaversenyt, bajvívást, kop- ja vetést zsák futást, szamárversenyt, lepényevést. Sütöttek ökröt, s az estet tűzijáték zárta, tánccal egybekötve. A mű- sorszámok közötti időt azzal töltötték ki, hogy a csapra ütött hordókból mérték az italt, s a népi szónokok hazafias beszédeket tartottak. A megyei díszbandérium június 8-án vett részt a „budapesti hódolaton". Fájdalom, hogy a borsodi kompánia felvonulása nem került be a millenniumi emlékkönyvbe. Enyhe vigasz, hogy Ferencz józsef leiratban köszönte meg a részvételt „a nemzetek életében ritka korszakot alkotó nemzeti ünneplésért."
