Észak-Magyarország, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-16 / 165. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Helyi hírek _____ 1996. Túlius 16., Kedd _ Notesz Rend a telke... Szabó Nóra Nemrégiben mér borzolódtak a kedélyek <1 kazincbarcikai Aranyalma Kertszövetkezet körül, amikor az önkormányzat az évtizedek óta bérelhető hétvégi telkeket a város belterületébe vonta, és ennek megfelelően alakította ki mindjárt a bérleti díjakat is. Akik fél életükben egy négyszáz négyszögöles kiskertet kapálgattak, művelgettek lelkesen - főként nyugdíjasokról van szó azoknak bizony nagy érvágást jelentett a döntés. Azóta kedvezőbbre fordult a helyzet, s gyakorlatilag elült a vihar. Feltámadhat viszont megint, amikor augusztus végén meghatározzák a kertszövetkezet telkeinek értékesítési feltételeit. A város gazdái a jelek szerint igencsak előregondolkodnak: amennyiben egyszer majd összejön a kívánatos közművesítés, annak rendje-módja szerint építési telkek lesznek a magánkézbe kerülő hétvégi házas kezecskékből. Ehhez nem két nap kell, addig is alakítják a műszaki kondíciókat, elkészült egy részletes rendezési terv. /\ műszaki hatóság itt lakóépületekre építési engedélyt egyelőre nem ad ki, viszont a rendelet már lakóterületre vonatkozik, és zöld utat biztosít a 4,5 méter magas, földszint plusz tető- tér-beépítéses homlokzatú, utcára merőleges gerincű nyeregtetős épületek kialakítására. A városatyáknak még arra is volt gondjuk, hogy „az Eger (Tardona) felől érkezőket ne disznóröfögés fogadja", ezért kötelező díszfákkal elő(utó?)kertet, vagy inkább ligetet telepíteni a majdani tulajdonosoknak az alsó és felső határutak mentén. (Igaz, hogy egy faiskolától, de akár a felnövekedett fák törzsétől még vígan láthatók az ilyen-olyan melléképületek, az esetleges hanghatások meg aztán végképp nem védhetők ki több tucat fával sem.) Az nem ezen a rendeletén múlik, hogy az érkező már korábban, még a herbolyai szakaszon bizony van mitől felszisszenjen, s ugyancsak ezen a környéken van mire rácsodálkozni is. Az Aranyalma közvetlen szomszédságában például mindegy, hogy merre áll a nyeregtető; nem annyira rend, mint inkább pénztárca kérdése. A jogar és az Aranyalma viszont az ön- kormányzat kezében van, s lakossági ellenérzések, kritikus felhangok ide vagy oda, egy jóindulatú rendeletet nem árt betartani. Az önkormányzatok határozhatnak homlokzatról, magasságról, tetőgerincről, akár a házak hupikékre festéséről is, s hogy ez jó vagy rossz irányban befolyásolja egy település arculatát...!' Nos, ezügyben nincs szükség kardcsör- tére, csak körül kell nézni - tőlünk nyugatra - néhány hangulatos, tiszta, valóban rendezett településen. Jókai lett a neve Kazincbarcika (ÉM - SZN) - A kazincbarcikai Egészségügyi és Óvónői Szakközép- iskola számára az idén kifutott utolsó évfolyammal ma már csak szép emlékeket, a szakmai sikerek garmadáját jelenti az óvónőképzés. Alkalmazkodniuk kellett a megváltozott helyzethez, azaz a rendelethez, amely szerint csak felsőfokú intézményben képzett óvónők végezhetik az óvodai pedagógiai munkát. A „kegyvesztett” szak helyett általános pedagógiai középfokú képzést indítottak,így esélyeik talán nagyobbak lehetnek a tanár-, tanító-, illetve óvónőképző főiskolákon. Az idén 20 éves intézmény az egészségügyi képzést kibővítette ötödik éves szakápolói évfolyam indításával, a harmadik szak pedig a közművelődési. Ezek után már csak az intézmény elnevezéséről kellett dönteni. Bár a hagyományokra, az eddigi ismertségi-e való tekintettel választhattak volna neves egészségügyi szakembert is névadóul, a másik két fontos képzés szempontjából ez nem lett volna szerencsés. A tantestület megvitatta a kérdést, s úgy döntöttek, hogy olyan személyt választanak, akinek az életpályája a városhoz köthető, így merült fel az itt született Egressy Béni, illetve a közelben bujdosott,és Tardonán élt Jókai Mór neve. A többség rokonszenvét végül a „nagy mesemondó” nyerte el, az iskola hivatalos neve Jókai Mór Középiskolára változott. Az intézményvezetés reméli, hogy megfelelő propagandával 20 év után is sikerül megtartani. ,-k Támogatást remélnek a kápolna születésnapjára A kápolna két év múlva lesz hatvanéves Nekézseny (ÉM - GSL) - Neké- zseny maroknyi katolikus közössége szeretné, ha templomuk, kápolnájuk kellőképpen megszépülve, kicsinosítva ünnepelhetné két év múlva esedékes hatvanadik születésnapját. Gyűjtést szerveztek, s még az egri érsekhez is elmentek, hogy megvalósíthassák álmukat.- A katolikus templom két év múlva lesz hatvan éves, június 27-én, Szent László napján. 0 a templomunk védőszentje, szeretném, ha az épületet megszépítve örülhetnénk az évfordulónak - meséli Éliás Györgyné, aki, mint kiderült, hamisítatlan falusi lokálpatrióta. A felújítás érdekében már jó előre közadakozást kezdeményezett, minek eredményeképpen 120 ezer forint gyűlt össze, 20 ezret a falu református lakosai adtak, a többit az alig nyolcvan lelket számláló katolikus gyülekezet fizette be. Az önkormányzattól nem sok támogatást remélhetnek, hiszen az ezer lakosú településnek csupán 100 ezer forint állt rendelkezésére egyházi célokra. Amikor ezt szétosztották, 5 ezer jutott a katolikusoknak.- A befolyt összeg nagyon kicsi a feladathoz - fűzi tovább a történetet Éliásné -, ezért elmentem az egri érsekúrhoz, hogy segítségét kérjem, ám az egyházmegye évi építési kertét már nagyrészt felhasználták. De azt mondta, készíttessek költségvetést, és vigyem el, majd meglátjuk. A számítások elkészültek, 1,5 millió lett a végeredmény. Ezt én is sokallom egy kicsit, hát csináltatok egy másikat, de addig is támogatókat keresek a munkához. Hogy miért vállalja ezt a feladatot?- Nincs semmi különösebb „közöm” a kápolnához, a templomhoz, én csupán egy katolikus hívó vagyok, aki szívén viseli az épület és a gyülekezet sorsát. A templom valóban elhanyagolt, nincs igazi gazdája - rajta kívül. Istentiszteletet minden hónap első szombatján tartanak, ekkor jön a „körzeti” plébános. Vasárnaponként a nagyobb gyülekezetekhez megy Éliásné a férjével fogott a telek rendbetételéhez, amihez azután a polgármester is segítséget adott két közhasznú munkás biztosításával.- El kell kezdeni valakinek, ha mindig csak másra várunk, nem jutunk sehová. Mondtam a falusiaknak, nemsokára itt a búcsú, söpörjük ki az utcákat, de ők úgy tartják: ott vannak a munkanélküliek, legalább lesz dolguk. Sajnos mái- kevés az összetartás az emberekben, tisztelet a kivételek, mindenki csak a saját érdekeivel törődik. Szerencsés az a közösség - esetünkben ez a katolikus -, amelynek olyan talpraesett „ügyvivője” akad, mint Éliás Györgyné. Sok helyi probléma megoldásában segítene egy sikerült civil kezdeményezés, az emberekben még meglévő polgári törekvések megszervezése Neké- zsenyben is. Ötletpályázat az eni lékhelyes döntésre Kazincbarcika (ÉM - SZN) - A kazincbarcikai városatyák döntése alapján a városban központi emlékhelyet létesítenek, amelynek végső formájáról ötletpályázat kiírása és értékelése után szavaznak majd. Kazincbarcikán a különböző ünnepekhez különböző emlékhelyeket csatol a köztudat, ám némi megfontolás után kiderül: nemzeti ünnepeink mindegyikének közös megemlékezése kapcsolódik valamilyen módon az Egressy Béni Művelődési Központhoz, vagy a Fő térnek a Városháza és a központ által határolt piarcához. Március 15-én az'itteni Egressy-szobornál, valamivel odébb, a Jókai-szobornál, valamint a félső-barcikai református templom emlékművénél hajt fejet a város. Az augusztus 20-i Szent István-napi ünnepségek helyszíne egyértelműen a Városháza előtti tér. Október 23. tiszteletére egy - lassan, de biztosan romló állapotú - kopjafát állított az önkormányzat a művelődési központ mögött, ám ennek környezete sokak szerint nem felel meg az ünnep hangulatának. Önálló képviselői indítvány alapján előterjesztés készült a lehetséges megoldásokról, szempontként véve figyelembe, hogy önálló ’56-os emlékhelyet, vagy központi emlékhelyet alakítsanak-e ki. Az milyen alkalomból rendezett és milyen típusú megemlékezések számára létesüljön, mit fejezzen ki, milyen számú közönség befogadására legyen alkalmas, de még a mobil berendezések elhelyezésére, a hangulat-meghatározó térfalakra, és az egyéb funkciókra is tekintettel kellett lenni. A számos alternatíva közül a gazdasági bizottság a Fő téri központi emlékhelyre voksolt. Mint kiderült, ennél takarékosabban gondolkodott a művelődési-, oktaiási- és sportbizottság: legyen külön ’56- os emléktábla, és maradjon minden a régiben. A harmadikként érintett pénzügyi és városfejlesztési bizottság pedig tulajdonképpen eldöntötte a kérdést azzal, hogy csatlakozott a gazdaságiak álláspontjához. A szavazás eredménye szinte egyhangú volt. Az önálló emléktábla 100 ezer forintot húzott volna ki a nagy, közös bukszából, így csak az ötletpályázat kiírása és díjazása kerül 150 ezerbe. A döntéssel a testület deklarálta, hogy a városban tulajdonképpen minden valamire való esemény egy helyen zajlik majd. Ami valójában eddig is így volt... Pilledő csibészek Miskolc (ÉM) — Akárha az alvilágot is elpillesztette volna a hétvégén ismét „frontálisan támadó” kánikula: meglepően kevés bűncselekmény történt a Miskolci Rendőr- kapitányság illetékességi területén. Igaz, ugyanakkor „kedvezően” hatott a hőség a sörissza autósokra: jónéhány ittas vezetővel szemben kellett intézkedniük a zsaruknak. A vasárnap bűneseteiről szóló jelentésben mindössze két alvilági gaztett szerepel. Az egyiknek a Vologda utcán leparkolt Suzuki zenei felszereltsége „itta a levét”: ismeretlen tettes betörte a járgány ablakát, és ellopta a cirka 75 ezer forintra taksált rádiósmagnót. A Lyukóvölgyben hétvégi házat tört fel valaki. Az ide tisztázatlan körülmények között behatoló jópia- dár egy televíziót valamint 4 ezer forint készpénzt orozott el. Az össz- kár 40 ezer forint. Kicsit unalmas az idei vakáció is A nyári szünidőben tévézéssel telnek a „boldog, szép napok" Miskolc (EM - SzA) - A vakáció már javában tart, s az utcán járkáló ember fülét gyakran megütik az innen-onnan felharsanó gyerekhangok. A játszótereken tizenévesek töltik nyári szünidejüket - a kulcsos gyerekek. A miskolci belváros egyik legforgalmasabb környékén kis gyereksereg vette birtokába a játszóteret. A hintában ülve beszélgetnek, nevetgélnek. Még kevesen vannak a téren, egy-két hatalmas ásításból arra lehet következtetni: unatkoznak.- Én ma reggel nyolc órakor keltem fel - mondja az ötödikes Anett -, aztán megettem amit anya kikészített. Az ablakunk pont a játszótérre néz. Láttam, hogy lenn vannak a többiek, és én is lejöttem hozzájuk. Anettől megtudjuk, hogy a szünidőben egy egyhetes pácini táborba fizették be. A család a hétvégéket tölti együtt a kistokaji hétvégi telkükön. Az összegyűlt kis csapatban a legbeszédesebb egy aprócska lány, Gina. Általában ő találja ki a társaságnak, hogy mikor mivel üssék el szabad óráikat. Ezt a többiek is megerősítik.- Amíg az iskola tartott, népitáncra jártam, s amiket ott megtanultam, azt a többieknek is megmutatom - mondja a csöpp lányka. Ézenkívül még énekeket tanít- gat társainak, akik - mint mondják - hamar megjegyzik a dalok szövegét. Hogy Gina nem unatkozik még egyedül sem, az bizonyítja a legjobban, hogy ha barátai még, vagy már nincsenek a parkban, akkor ő a maga szórakozására fára mászik, ha talál erre alkalmas Játszóeszközt. Imádja ezt az elfoglaltságot. S ha már mindent végigcsinált, s a kerékpárjával is már sokadszor végigkerekezte a játszóteret - azért csak azt, mert szülők nem engedik ki sem őt, sem barátait a forgalmas utcára -, akkor elmegy a nagy- nénjéhez, aki nem messze lakik a házuktól. Amikor elválunk, még bölcsen megjegyzi: amikor tartott az iskola a szünidőért áhítozott, most, amikor itt van, azt várja, mikor kell végre újra hátára venni az iskolatáskát. Mert akárhogy is van, kicsit unalmas a vakáció. Szintén egy belvárosi, bérházak övezte játszótéren találkoztunk Zsófival, aki egyedül kerékpározott az üres téren.- Mi nemrégen költöztünk ide az Avasról, és itt még nincsenek barátaim. így ha anya elenged, inkább felülök a buszra, és felmegyek a régi pajtásokhoz egy-két órára játszani. Zsófi egyébként a házimunkát is elvégzi. Éőleg a porszívózásban és a portörlésben segít, de mint említi: nem nagyon van ínyére a feladat. Amikor rossz az idő, és nem lehet a téren játszani - a szabadban szeret jobban lenni, mint a lakásban -, akkor behúzódik a szobába, és rajzol vágj' nézi a tévét, amely főleg délelőtt köti le, mert akkor adják a sorozatokat, amiket nagyon szeret. A játszótéren egymást szórakoztatják a nap mint nap összegyűlő csapat tagjai Fotók: Farkas Maya Zsófi a nyári szünetben a házimunkába is besegít- Egy nap körülbelül 4-5 órát ülök a televízió előtt, s ebben még nincs benne az az idő, amikor vi- deójátékozom! - vallja be őszintén. Zsófi mamája egyébként fodrász, aki gyakran felhívja telefonon kislányát, hogy ha van kedve, menjen be hozzá az üzletbe, ahoí Zsófi gyakran segít, például a sep- regetésben.- A nagy álmom, hogy még a nyáron eljussak szüleimmel valahová külföldre, ahol van tenger. Ha ez mégsem valósulna meg, akkor is megpróbálom jól eltölteni a szünidőt.
