Észak-Magyarország, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
Április 6., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III A bölcs finnek és a húsvéti sonka Bujdos Attila Langaléta, szemüveges fiú áralja a nyulát a piacon. A pakun- dekliben riadtan lapul a négyhetes, selymes szőrű, fekete ug- rifiiles. Nyakában egykori vi- j rágcsokorról való rózsaszüi masni. Kétszázért elvihetném a j jószágot, de mit kezdhetnék vele húsvét után egy bérházban?- Egy nagyobb kartonban sokáig megtarthatná, akár az erkélyen is - mondja a fiú, nem túl nagy meggyőződéssel. Hangjában a bizonytalanság arról árulkodik, hogy nem szeretné igazából tudni: mi lesz az állattal.- Nem sajnálja? - kérdezem, s persze tudom a választ: lerí róla, mit felel majd. Nem okoz csalódást.- Sajnálom. De kell a pénz... - harapja el a szót. A hatalmas, fekete farmeros férfinak lennének tippjei a nyu- lak felhasználására. Árustól árusig hurcolja kisfiát. Szilveszterke felmászik a kofák asztalára,, s belekotor az alkalmi nyúl- fészkekbe.- Ne babráld, nincs benne tojás - biztosítja az apja. Majd megnyugtatja a komor arcú eladókat is: szívesen megenné a nyúlhúst, de alig hinné, hogy a felesége leölné az apróságokat. Froclizza a sarkában kullogó asszonyt. Megpucolnád-e a kedvemért ezt itt? - bök egy nagyobb pél- , dányra. A nő fintorán hatalmasat kacag, s újabb, nem kevésbé sikertelen ötlettel rukkol elő.- Akkor megkérhetném anyukádat... A piaci közönség nem tolakszik az ajándéknak való apróságokért. Talán sokallják a 150- 250 forintot ezekért. Talán az érdeklődők is tanácstalanok: hová tegyék húsvét után néhány nappal az addigra megunt egyedeket? A hosszabb időre befogadott állatokkal is nehéz mit kezdeni. Mint az egyik ismerős szintén húsvétra kapott Tapsijával. Alighanem az állat rendkívül alacsony IQ-ja okolható azért, hogy a szerencsétlen agyában nem tudatosodott az a hihetetlen szeretet, amellyel gazdája elhalmozta: tömte primőr salátával, répával, káposztával. A jószág meg valóságos depresszióba esett, csak a padlószőnyeget legelte, s a műanyag mikroszkópot rágcsálta. A viselkedészavaros Tapsi hamarosan egy másik ismerős baromfiudvarában kötött ki. Itt előbb haj- kurászta a tyúkokat, amik az addig sosem látott szörnytől halálra váltan rohangáltak körbe- körbe. Később kiismerték ellenfelüket, s hatalmasakat koppintottak a fejére. A nyúl tűrte a terrort, amíg tűrhette, de aztán bánatában világgá ment. Meglepő egyébként, hogy az idei húsvétra készülők mennyire kifogytak az adomákból. Kedvetlen ábrázattal mondják az ismerősök körében végzett nem éppen reprezentatív közvéleménykutatásban résztvevők: elegük van az ünnepből. Ha készülnek is rá, nem a jeles nap lényegét próbálják megragadni. Csupán a harmincas Andrea említi, hogy számára az ünnep kitüntetett pillanat. Alkalom arra, hogy lelkileg feltöltődjék, hogy a szürkeséget árasztó hétköznapok után magasztos dolgokról - felelősségről, áldozatról - elmélkedjen, megpróbálja újra és újra megfogalmazni az élete lényegét. A többieket - zömmel szintén a harmincévesek generációjából - inkább az ünnep megtestesülése, fizikai valója foglalkoztatja. Ha az ember és a húsvét viszonyát vizsgálva megpróbálunk típusokat alkotni, a következőre jutunk. Az ünnepre készülő lányok elhanyagolható csoportja ab ovo minden ünneptől viszolyog. Valamivel népesebb az a tábor, amelynek tagjaiban a konvenciók keltenek ellenérzéseket. Az a bajuk, hogy szerintük ilyentájt a fiúk elvi meggyőződés hiányában is lo- csolkodnak, mert az így szokás. A lányok pedig fogadják a lo- csolkodókat, jóllehet, a hideg leli őket a fülükbe, szemükbe, nyakukba folyó kölnivíztől, amitől napokig bűzlik a fejük, a ruhájuk, a lakásuk, az ágyneműjük, s ami miatt kínzó fejgörccsel ébrednek reggelente. A következő körbe azok sorolhatók, akiknek jólesik, hogy megemlékeznek róluk, csak a trak- tát, a pityókás emberek fárasztó locsogását tűrik nehezen, illetve azt, hogy az övéik egész nap más lányos házak környékén csatangolnak. Olyan is akadt, aki szeretné, ha megöntöznék, de ehhez már nem tartja magát kellően fiatalnak. A komák egyébként igen jelentős szerepe van a locsolkodás szempontjából. Szinte kivétel nélkül mindenki a gyermekkoráig nyúlik vissza, amikor kedves húsvéti emlékeiről kérdezem. Eszter például imádta, amikor a szüleivel húsvétkor a kertet járhatta. Nyúlfészkeket csinált a papája, apróságokat rejtett el ezekben, főleg csokit (a ruhaajándékot inkább karácsonyra tartogatták) - meséli ragyogó arccal. A felnőttek is úgy tettek, mintha tényleg fogalmuk se lenne arról, mit hozott a nyuszi, és hová tojta azt a valamit. Az ilyen boldog, felhőtlen együttlét a gyermekkor elvesztése után igen figyelemre méltó helyre kerül az emlékezetben. Az ajándékozás persze nem mindenhol volt és van divatban. Még a játékbolti eladó is meg- hökken, amikor noszogatom: mutasson valami húsvéti meglepetésnek valót.- Hát, most kaptunk Poca- hontas-családot - ajánlja bizonytalanul a népszerű Walt Disney-rajzfilm műanyag figuráit. Aztán lassan felülkerekedik benne a kereskedő, s a plüss- állatkákat kezdi dicsérni. Kétszáz és kilencezer forint közötti áron juthatnék ezekhez. Mint kiderül: inkább az olcsóbbat keresi, aki keresi egyáltalán az ilyesmit. * Ha az ajándék nem is fix kelléke az ünnepnek, a kölni annál inkább az. (Kivételek persze akadnak: Judit kellemes borzongással emlékszik vissza azokra az alkalmakra, amikor lánykorában apukája egy csupor hideg vizet löttyintett a még alvó gyerekek ágyába. Kati a fiait locsolgatja csapi vízzel, Eszterek falujában a gyerekek szappanos lével öntözgetik a szoknyás népet, hogy csak úgy habzik a fejük a nagy megemlékezéstől.) Régmúlt locsolkodások emlékét idézők gyakran emlegetik a Krasznaja Moszkvát - mint a pacsulik legelrettentőbbikét. Csaba a mai napig tartogat otthon egy üvegcsével ebből az irdatlan illatú termékből. A rendszerváltáskor is ezzel járt az ismerőseinél, s a locsolóverse - formailag legalábbis - szintén a félmúltat idézte: Zúg a traktor, szánt az eke, elvtársnő, locsolhatok-e. Mondom neki:- Csaba, te aztán igazi politikai bátorságról tettél tanúbizonyságot, hogy az MDF-kor- mány idején ilyesmit mertél tenni... A sületlen poénon heheré- szünk egy kicsit, aztán Csaba - mint egy nagyra nőtt gyerek - széles gesztusokkal folytatja:- A Krasznaja Moszkvát a mai napig magamnál tartom húsvétkor, de már nem locsolom, csak riogatom vele a lányokat. A Krasznaja Moszkva muzeális emlék lett. A mai szagosvíz- választék kiszorította a keleti piac olcsó vacakjait. A nagyáruházban külön polcon mustrálható a kor elvárásainak megfelelő készlet. A boltoslány a közel négyszáz forintos, sárga kupakos, hálószobák buja illatát idéző, erotikus képzeteket keltő nevű Emanuellát ajánlja, ilyet vett az öccsének is.- Szeretné, ha ilyennel locsolnák magát is? - firtatom hódítónak szánt mosollyal. Fülig pirul és kamaszos vihogással válaszol. Két fiú inkább az olcsóbb Cecília, Széna és Levendula fantázianevű, illetve a nemes egyszerűséggel Locsoló kölninek nevezett magyar terméket gusztálja. Imrének mór van kölnivize. Nem múlhat el húsvét, hogy ne locsolkodna, pedig túl van a negyvenen. Gyermekkorában a barátaival járta a falujabeli házakat. Jól jött a pénz, ha kaptak, de hát inkább tojásokkal honorálták a legények fáradozását.- Szegények voltak, vagy fösvények - kommentálja nevetve a férfi, aki elárulja: a piros tojások egy részét haragjukban a pártház falához csapkodták.- Tojásaink nekünk is voltak otthon... A tojás ma is fontos kelléke a húsvéti asztalnak - állítják az ismerősök, akik némi szóváltásba keverednek arról: mennyiből lehet megúszni idén az ünnepet? Tamás szerint már háromezerből is. Többen vitába szállnak vele, mondván: a becslés nem túl gyakorlatias emberre vall. Merthogy inkább tízezer az a háromezer. Egy kisebb család ete- tése-itatása is elvisz ennyit - ebben többen is egyetértenek. Márpedig ha a magyar emberek összejönnek, számukra az ünnep egyenlő az evéssel-ivás- sal. S a kulináris élvezetek olykor az orvos kezére játszók a könnyelműeket. Pásztor György dietetikus orvos állítja: más népek is örömüket lelik a táplálkozásban, de a mértéktelenség leginkább a közép-európai régió lakóit jellemzi. Az ünnephez többszázéves szokások tapadnak, s nehéz ezek megváltoztatása.- Pedig ez elkerülhetetlen volna - magyarázza a szakember. - Jelentős helyen állunk a szív- és érrendszeri betegségek tekintetében. Épp’ úgy, mint évtizedekkel ezelőtt a finnek. Ókét meg lehetett győzni a káros szokásaik pusztító voltáról, s lett is eredménye - teszi hozzá. Elmerengünk kicsit azon, hogy milyen rossz is, amikor a sok gyomorbeteg magyar húsvét után nem győzi magát az orvos kezeire bízni, s hogy milyen jó is a bölcs finneknek. Nálunk viszont labdába se rúghatnának. Belegondolni is borzasztó, hogyan fogadnak a locsolkodók, ha a zsíros sonka, a főtt kolbász és tojás, a vajkrémes torták, testes borok helyett szójacsírával és gyümölcsteával kedveskednének a háziak... Nincs az az épeszű magyar, aki ilyen szomorú látványt kívánna a finneknek. Húsvét ajándéka: az öröm Szathmáry Sándor H úsvét üzenetét több oldalról meg lehet közelíteni. Válasszunk most egy olyan aspektust, melynek korunkban különösen nagy jelentősége van. Ez pedig az öröm. jézus egész életművét az öröm jellemzi. Sokféle ajándéka közül ez nem egy, hanem az az egyetlen, mely mindent átfog és egybeölel. Munkájának kezdetén erre utal a kánai menyegző eseménye, jézus ezen az ünnepen nagy jelet mutatott, melyben dicsőségét, vagyis egész Istenben elrejtett lényét feltárta. Hat kőveder állt ott, melyek a kultikus megtisztulás célját szolgálták. Egyenként 80-100 liter víz fért el ezekben, jézus e kőkorsókban lévő vizet borrá változtatta. E 600 liter bor azonban önmagán tűi mutatott, jézus egész művének a jelévé lett. jézus Isten örömét hozta a földre, mely az embert az égi világ füzével járja át, és átalakítja, megtisztítja. Nem a vallás jelenti a tisztaságot, hanem jézus, nem a víz, mely a vallási megtisztulás jele, hanem a bor, mely a jézus ajándékának a jele: vére és lelke. Ez az öröm érkezett el különös mértékben és erőben hozzán húsvétkor Athanasius, a IV. század kiváló keresztyén gondolkozó azt mondta: „A feltámadott jézus az emberi életet vég nélküli ünneppé teszi". Húsvét Isten örömének a kiáradása a földre, sőt az ember szívébe. Kiderült, hogy Istennek öröme a bűnös ember, akiért eljött jézusban, és akiért áldozatot, szenvedést vett magára, de akivel együtt akar örülni és ünnepelni. Ez veszi kezdetét húsvétkor. A feltámadott jézus a tanítványokat lakomával várta, mikor azok egész éjszakai halászásuk során semmit nem fogtak. Üres volt a háló, és reménytelen a szív. jézus szembeszáll a Semmivel, az emberi élet ürességével, céltalanságával, hiábavalóságával. Semmi sincs az életben olyan leverő, mint azt érezni: nincs az életben olyan, ami maradandó értéket hordozna, ami reménységként megragadna. Sokan harcolnak egész életükben ezzel a Semmivel. Bertolt Brecht a modern ember prófétája ezt írja: „Én bevallom már, nem remélek, vakok megoldásról beszélnek, én látok, a tévedéseim elkoptak, leülök majd nagy űtitársunk, a Semmi előtt." Hányán telepedtek le az úton a Semmi előtt azóta már. A Feltámadott Jézus ezzel a Semmivel, vagyis az életünket fenyegető egyetlen Hatalommal ütközik meg, és győz felette, jézus az életet nem toldozza-fol- dozza, hanem az életet saját életének végtelen bőségével, lehetőségeivel ajándékozza meg. Isten az embernek adja a maga életét, mert az emberi élet önmagában elégtelen. így azonban az életünk növekedő, táguló, gazdagodó élet lehet, amely nem fogyóban, hanem kibontakozóban van. Erre az életre lehet azt mondani, hogy boldog. Goethe azt mondta: „Ha az embert annak veszed, ami, a legrosszabbat teszed vele, mert jelen állapotába zárod be. De ha annak veszed ami, lehet, akkor a jövőt nyitod meg előtte." Az ember tehát nem az, ami most látszik belőle, hanem az, ami lehet. A feltámadott jézus éppen ezt a jövőt, ezt a lehetőséget hozta be az emberi életbe, így tehát az emberrel a legnagyobb jót tette, lézus ajándéka a Semmivel szemben a Minden. Amit ő ad, azt ez a bibliai ige fogalmazza meg: „Mert amiket szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve soha meg nem sejtett, azokat készítette Isten az őt szeretőknek." (1 Kor 2,9). Öröm ott támad, ahol az ember életvágya, életreménysége úgy telik be, hogy felülhaladja elképzelését. Ez általában fordítva van: az ember többet vár az élettől és kevesebbet kap. Az életvonala egy lefelé hajló görbe. De a feltámadott jézus az embernek többet ad annál, mint amit vár: az eget nyitotta meg előttünk, isteni lehetőségek körébe vont. Életvonalunk egy felfelé mutató egyenes. Húsvét ezért nem is vallásos ünnep csupán, hanem az Elet ünnepe, mert a feltámadott jézus az Élet Fejedelme. Létünk, korlátozott szűk világát szétfeszíti a Feltámadott jelenléte és ajándéka. Novalis osztrák filozófus szerint: „Az ember egy életen át kunyhóban él, melynek falán ajtó van, és ez a katedrálisba vezet. De az ember sokszor egész életén át nem találja meg ezt az ajtót." jézus azt mondja magáról: Én vagyok az ajtó! M iért mondható mainak a húsvét ilyen megközelítése? Ma az élet olyan sok kilátástalansággal és reménytelenséggel küzd, hogy az ember - erőteljesebben, mint régen - az öröm után nyújtja ki a kezét. Nem tud lemondani róla, pedig az öröm álútjai az embert kudarccal, csőddel, sőt halállal várják. Gondoljunk az alkoholizmus, a kábítószer és a szex tévelygéseire, mely utóbbi az AIDS-hez vezethet. Az ember óriási árat fizethet - éspedig személyiségében - ezekért a tiltott gyümölcsökért, de mindenek előtt, meg nem elégedett, kiégett élete hirdeti a kurdarcot. jézus, a Feltámadott keresi az embert, hogy életének jogos öröm-vágyát betöltse, éspedig maradéktalanul. De a kegyesektől is számonkéri a húsvét azt, hogy vajon igazán megértették-e ennek üzenetét. Zinzendorf, a XVIII. század nagy keresztyén egyénisége ezt írja: „A keresztyénség lényege nem abban áll, hogy az ember kegyes, hanem abban áll, hogy boldog, kegyesek a pogányok is lehetnek, a boldogság azonban a kegyelem ajándéka: részvétel Isten örömében." (A szerző theológiai professzor)
