Észak-Magyarország, 1995. december (51. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-30 / 306. szám

BOSZNIAI GYERMEKEK Hosszú éveken át Jugoszlávia sem volt különlegesebb ország, mint a többi. Nagyvárosok, kis­városok - amiket gazdag embe­rek és szegények, katolikusok, pro­®Lnia ;* ^ Bosznia* Hercegovina ‘Mattat ­testán- sok és mu­zulmánok lak­tak. Az ország gyönyörű. Sok heggyel és közel a Mediterrán tengerhez. A fővá­ros, Szarajevó, 1984-ben téli olimpiát rendezett. 1991-ben a „jugoszláv emberek" három csoportja - a szerbek, a muzulmánok és a horvátok - harcolni kezdett. Mindegyikük saját földet akart saját önkor­mányzattal. A legnagyobb terü­letet Bosznia-Hercegovinának nevezik. A kisebb területeket Szerbiának és Horvátországnak. Bosznia egyáltalán nem hasonlít az egykori Jugoszláviára. A kü­lönböző csoportok négyéves szörnyű harcot vívtak egymás­sal. A harc legalább 200 ezer ál­dozatot követelt, több várost le­rombolt, otthonaik elhagyására, kivándorlásra kényszerített száz­ezreket, csak mert más etnikum­hoz tartoztak. November 21-én Bosznia, Szer­bia és Horvátország vezetői ta­lálkoztak az USA Ohio államá­ban lévő Daytonban. Megegyez­tek a harcok beszüntetéséről és arról, hogy az emberek többsé­gének elképzelése szerint szer- vezeik át államaikat. Ezt hívták béketervnek, és az a többezer ember, aki eddig harcolt, most beszüntette a tüzelést és ünne­pelni kezdett. Az emberek Boszniában segít­séggel szervezik újjá az életü­ket. Húszezer amerikai katona állomásozik ott - legalább egy évig. Sok amerikai gyerek anyu­kája vagy apukája, fivére vagy nővére most Boszniában kato­náskodik. Többségükben, a gyerekekben és katonákban is, felmerül a kérdés: Miért mennek oda? De sok boszniai gyermeknek is vannak kérdései. Az AP hírügy­nökség riporterei a tuzlai Jala Is­kola hetedikeseivel beszélgettek.- ,_.x családjával együtt az SSSffiö « szörnyű nap Az éjszaka folyamán a katonaidafeiÄff í kat^ A nők és gyefsH®^ Uek, hogy-megolnek bei I nában fog úszni. ^Másnap^reggeli rjjuzlábajdtt^ Boszniai i r'*.fÍQ 12 évesnél idősebb fe sími kezdtek. Megfenyeget. ..„VPt és holttestünk.un-. első buszok írkeztek az et Bratunac.pt elhagyva, /áthunk. Többórás ke- , területre érke/umh. italt adtak, azután lontra szállítottak „árt és elvitt minltet ámat és engem-a kórházba. nappal később meghalt. Na S ósak egy kívánságom^ Tnidiam szólítani, .Apukám ásételtes légitámaszi ménem már A katonak.egy.kev busszaU^dubravei bennünket. A nag) __a mamámat,ab; 'Sebesük édesapám gyón szomorú volt rfim hosv ismétúí 15Q$fW me a stvlw Egy kéznyújtás Miközben a békemissziót teljesítő amerikai katonák megérkeznek Boszniába, hetedikes iskolások arról vallanak, miként osztotta meg országukat a háború Dunja Aksentijevic, 13 éves lány a háború alatt házi feladatát egy gyertya pislákoló fényénél írta, és csak keveset evett, mert nem volt ételük. Dunja el­mondja, hogy látja ő most a békét. J / gy gondolom, ez a háború a leghülyébb dolog a Föl­dön, mert az emberek együtt, egymás mellett éltek évekig, és aztán egy éjszaka gyilkolni kezdtek. Fiaial va­gyok ahhoz, hogy politikus legyek, de jól tudom, mi történik ebben az országban, és nem vagyok biztos a békében. Sok a gyűlölet az emberek szívében, és ha lesz egy aprócska ok. akkor ismét gyilkolni fogják egymást. Egy dolog nem világos a számomra. Kinek volt szüksége a békéig vezető évekre, amikor azt egy „nagy ember" néhány nap alatt megteremtette? Egy másik dolog viszont világos: Amennyire a tüzet és a vizet nem lehet összeegyeztetni, úgy nem tűri egymást a béke és a harc. Van-e béke és szabadság olyan országban, amelyre külföldi­ek vigyáznak? Miért nem a háború kezdetén, vagy előtte jöt­tek?... Akkor senki nem halt volna meg, és senki családtagja nem élne megcsonkítva. De akármelyik háborúnál van rosz- szabb: politika és gyűlölet. Azt hiszem, ezek azonosak. A háborúban a politikusok a gyűlöletet akarják beleültem] az emberek szívébe. Például azt akarják, hogy gyűlöljem a nagymamámat és a nagybátyámat, mert ők Bclgrádban él­nek. Ez érthetetlen, mert ők a saját életüket élik, és ők is a háború áldozatai. Gyűlölöm azt az embert, aki lőtte a váro­sunkat, és milliószor megrémített. És nem gyűlölöm magamat...” Amra Bajric (13 éves) nemzetiségi büszkeségét megőrizte a félelem hónapjaiban A világítás nélküli menedékhelyerői csak a tüzér­ség hangjait hallottuk. A házunkban nagy volt az éhség és a kétségbeesés. Nem volt világítás, sem víz vagy tűzifa. Nehéz volt az életünk. Nem is gondoltam játékra. Isko­lába jártunk, míg körülöttünk bombák csapódtak a föld­be. Apáink a frontvonalon harcoltak. Megpróbáltam jó tanuló lenni. Ez alatt a szörnyű és nehéz háború alatt a boszniai had­sereg hatalmassá és erőssé vált. Csak egy üzenetem van az egész világ számára: Bosznia-Hercegovina és a boszniai emberek túl fogják élni ezt a harcot, mert erős és nagy hadsereggel rendelkezünk!" Alexandra Popovic (13 éves). Ő tűnik a legoptimis­tábbnak osztálytársához, Dunjához képest, de ké­tely benne is él. A mi kedves városunk, Tuzla, gyilkosságok színhelyé­vé vált. Körülbelül 100 ezer embert megöltek, több­ezret kitelepítettek otthonából. Nagy szomorúságunk elle­nére megmaradtuk hazaszerető embereknek, az otthonunk iránt nagy szeretet bennünk él. Nem vesztettük el az em­berségünket, és a bitünket egy szebb holnapban, amelyet magunknak kell felépítenünk. Én gyeinek vagyok, és sze­retnék hinni a világ igazságosságában. De most kétségeim támadtak efelől." Alma Topcagic (13 éves) 1995 májusára emlékezve egy tuzlai kávézó ostromáról ír, ami 71 ember halálát okozta. T évében néztük. Szörnyű volt. Emberek karok. lábak nélkül. Nem tudtam éjszaka aludni, és úgy gondolom, senki sem tudott váhab-Azamiiszakiln a tuzlai fiatalok szíve megszakadt." HHIHnBHHHHsHhbHuhnmhH&SÍBmH AZ ÉVSZÁZAD SZÁMOKBAN A z az ország, ami ma Bosznia, az ókortól kezdve konfliktusok színhe­lye volt. Évszázadokon át elvesz­tette, majd visszafoglalta Törökország, Ausztria, Magyarország. Ez idő alatt nem volt egy nagy, egységes ország, gyakran kis köztársaságok alakultak a területén, és különböző embercsoportok lakták, akik mind függetlenséget követel­tek. E századi története a következő. 1914 Ausztria trón­örökösét meg­gyilkolta egy terrorista Szer­bia nevében. Ez a gyilkos­ság robbantot­ta ki az első vi­lágháborút. 1918 Megalapították Szerbia, Hor­vátország és Szlovénia ki­rályságát. 1991. június Megkezdődött Jugoszlávia széthullása az­zal, hogy Szlo­vénia és Hor­vátország beje­lentette függet­lenségét. 1992. február A bosznia szer- bek bejelentet­ték, hogy saját, önálló államot akarnak. 1992. április Boszniai szer- bek megtá madják a fővá­rost, Szarajevót. 1993. április, május Az ENSZ hat vá­rosban megtiltotta a harcokat. Ezek: Szarajevó, Tuzla, Bihac, Srebrenica, Zepa és Gorazde. A városokat vé­dett övezetnek nevezték el. 1995. május 24. Az ENSZ felszólí­totta a szerbeket, hogy vonják ki ne­hézfegyverzetüket Szarajevóból. A szerbek ezt eluta­sították, mire az NATO bombázni feavverraktáraikat. 1995. augusztus 30. A NATO újraindította a szerbek?elleni légicsapá­sokat. Néhány hét múlva a szerbek visszavonul­tak, a boszniai, horvátor­szági és jugoszláviai ál­lamfők pedig megegyez­tek a tárgyalások meg­kezdéséről. 1995. november 21. Az államfők elfo­gadták a béke­tervet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom