Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)

1995-11-10 / 265. szám

SZABADIDŐ Az ÉszaK'Magyarország PÉNTEKI MELLÉKLETE 1995. Novtmber 10. ÉM - Konyha Konyhai trükkök _ Az alufólia A konyhai munka modern, higiéni­kus és egyszerű segítőeszköze az alufólia. Felhasználási lehetősége számtalan, ezért érdemes gondos­kodnunk arról, hogy mindig legyen kéznél. Csak sértetlent, szakadás nélkülit szabad felhasználni, mert csak így zár légmentesen.- Különböző húsok, hurkák sütésé­nél béleljük ki alufóliával a sütőt, mert felfogja a sütés közben kispric­celő zsiradékot. Ha az étel elké­szült, egy mozdulattal eltávolítható, és a sütő tiszta marad. — Az alufóliába csomagolva sütött húsok nagyon ízletesek, egészsége­sek. Vékonyan olajozzuk, vagy va- jazzuk be, s nem ragad rá a hús. — A megvágott kolbász, téliszalámi nem szárad ki, ha a felületét bebo­rítjuk vele. — Sütemények készítésénél ugyan­csak béleljük ki a tepsit fóliával, va- jazzuk vagy zsírozzuk meg, s erre tegyük a tésztát. így a széle nem ég meg, és a mosogatás is egyszerűbb.- A sajtfélék nem száradnak ki, és hosszabb ideig megtartják ízkarak­terüket, ha mindegyik fajtát külön- külön alufóliába csavarjuk.- A hűtőszekrényben, mélyhűtőben tárolásra kerülő élelmiszereket is csomagolhatjuk bele. Hústalan napokon Zellerrel töltött burgonya: A há­mozott burgonyát tepsiben megsüt­jük. A közepét kikaparjuk, és meg­töltjük a következő töltelékkel: 4 ki­sebb zellert meghámozunk, és sós vízben megfőzünk, szitán áttörjük. Citrommal ízesítjük. Egy tojás sár­gáját, egy dl tejfölt és két kanál re­szelt sajtot keverünk hozzá. A meg­töltött burgonyákat tűzálló edénybe rakva vajjal és tejföllel meglocsolva átsütjük. Igen ízletes étel. Főzelékfeltét túróból: Negyvenöt dkg túrót szitán áttörünk, belekeve­rünk két tojás sárgáját, kevés sót, a két tojás habját, és annyi lisztet, hogy jól összeálljon. Apró gombóco­kat formálunk belőle, melyet aztán laposra nyomunk, lisztbe, tojásba és végül morzsába forgatva forró olajban kisütjük. Melegen tálaljuk. Szegény lovagok: A zsemlét szele­teljük fel. Készítsünk tésztát egy po­hár borból, három tojásból, 2 kanál cukorból, 4 kanál lisztből. Sűrűbb le­gyen, mint a palacsintatészta. A zsemleszeleteket mártsuk e tésztá­ba, és forró olajban süssük ki. Fahé­jas cukorral meghintve tálaljuk. ___FŰSZERTÖRTÉNET ____ A petrezselyem Senki sem tudja pontosan, hogy a petrezselyem tulajdonképpen hon­nan is származik. Az ókorban a gö­rögök tisztelték, mert azt hitték, hogy mitológiai hősük, Archemorus véréből keletkezett, akit kígyók nyeltek el, amikor gondviselője nem ügyelt rá. Az a mondás, hogy „sürgősen petrezselyemre van szük­sége”, azt jelentette, hogy valaki ha­láléi beteg. A rómaiak győzteseiket petrezselyemkoszorúval koronáz­ták. Ebben az időben a férfiak pet­rezselymet hordtak a hajukban, hogy le ne részegedjenek. Régen nagypénteken petrezselymet ültet­tek, hogy jó termés legyen. A petre­zselyemnek sok időre van szüksége, hogy kikeljen, mert a legenda sze­rint hétszer kell az ördöghöz futnia és vissza. * Petrezselyemszósz - egy régi re­ceptkönyvből: „1 hagyma, 3 evőka­nál vaj vagy margarin, 3 evőkanál liszt, 1 1/2 liter húslé, 4 evőkanál apróra vágott petrezselyem, 1 cit­rom leve, bors, só. Süsd az apróra vágott hagymát, vi­lágosbarnára a zsiradékban. Ke­verd el benne a lisztet és öntsd hoz­zá a húslét részletekben, és állandó keverés közben forrald fel. Keverd cl a petrezselymet a szósszal és íze­sítsd citromlével, borssal, sóval. Tá­lald a szószt főtt halhoz, sárgarépá­hoz, karalábéhoz.” Volt egyszer egy panzió Tapolcán A finom étkek alapanyagait többnyire a mintakert adta Bodnár Ildikó Miskolctapolca (ÉM) - A régi ta­polcaiak talán még emlékeznek a Blanár házaspárra, akik a ’60- as években panziót vezettek Miskolc üdülőövezetében. Per­sze működött akkortájt (és azóta is) számos fogadó Tapolcán, ám Kádas Józsefné (Katika) életé­ben nagyszülei nyaraltatásra be­rendezett háza, ahová a szíveslá­tás és a jó koszt miatt visszajár­tak a honi és külföldi (német, lengyel, szlovák) vendégek, min­dig meghatározó marad. • A konyhával való ismerkedésem gyökerei kisiskolás koromba nyúl­nak vissza, amikor is minden nya­rat nagymamáméknál töltöttem. Akkor még hatalmas kert tartozott az épülethez, s egy nyári konyha, ahol a finom étkek márványlapos hosszú asztalon, no meg a sparhel- ten készültek. Mivel nagymamám az alapanyagokra mindig adott, akármiből nem főzött. Ebben nagy segítségére volt nyugdíjas nagypa­pám, aki mintakertet tartott fenn, mellette tyúkokat, nyulakat nevelt. Nem túlzók, ha azt állítom: kertje csodájára jártak, amelyben még a babkarók is katonás rendben sora­koztak. Különösen értett a gyümöl­csökhöz és azok tárolásához, de minden kerti „teremtményével” ér­zékkel bánt, amihez szaktudás — hajdanán szőlészeti-borászati diplo­mát szerzett - is társult. A kőbánya oldalában volt a pincéjük, amit ho­mokkőből vájtak ki. Még ma is a számban érzem azoknak a zamatos körtéknek az ízét, amelyek tél dere­kán kerültek elő e tárolóból. De nem akárhogyan rakták a vendégek elé a friss gyümölcsöket sem. Nagypa­pám nem volt rest például a fonott kosárkát harmatos falevelekkel ki­bélelni, és azon ízlésesen felhalmoz­ni az őszibarackot, az almát... Nagy­mamám amellett, hogy igen jól fő­zött, a külsőségekre is sokat adott. Mint például a ropogós fehér ab­roszra, amelyet kékkőben is megáz­tatott, akárcsak a slingelt ágyne­Kádas Józsefné: Fotók: Laczó József műt, a fényezett alpakka evőeszkö­zökre, az aranyszegélyű, fehér por­celán tányérokra, az asztal szemet gyönyörködtető kerti virágdíszeire és az étkek mutatós szervírozására. □ Ennyi, kísértésnek ugyan ki tudna ellenállni? • Pedig még egyedi tálalásáról nem is szóltam. Például amikor a frissen vágott csirkét kirántotta, a szelete­ket egy tálba helyezte, közéjük fris­sen szedett, száras petrezselymet rakott, majd az egészet lefedte. Ugyanezt tette a rántott hallal is, csak azt kaporral „körítetté.” Még ma is összefut a számban a nyál, ha e finomságokra gondolok. A fedő le­vételekor olyan étvágygerjesztő illa­tok csapták meg az üdülővendégek orrát, hogy nem volt gondja nagy­mamámnak a maradékra. □ Ma irodavezető a JPT Centrál építőipari, kereskedelmi és szolgál­tató kft.-nél, ahol férje az ügyvezető igazgató és az egyik tulajdonos. Ho­gyan tudja háziasszonyi feladatait az egész napos munkakörrel össze­hangolni? • Nehezen, de mivel tudom, hogy je­lenleg e helyen nagyobb szükség van rám, az időmből itteni teendő­imre - amelyek között egy másfajta háziasszonykodás is van, hiszen üz­letkötések, tárgyalások sorozatát bonyolítom le - a kft. ’91-es megala­kulása óta többet fordítok. Az igazi háziasszonj'kodásból 7 évig, míg két kislányommal - akik ma már gim­nazisták — gyesen voltam, kivettem a részem: naponta több fogást készí­tettem, desszerteket kreáltam, be­fűztem, fagyasztottam - s mindezt örömmel, szívesen. Ma azonban a gyors, praktikus megoldások híve vagyok, bár a közös reggelikhez to­vábbra is ragaszkodom: megterített asztallal várom ébredező családtag­jaimat, s uzsonnával indítom útnak őket. Mindezt azért is nagyon fon­tosnak tartom, mert a vacsora vala­mennyiünk másféle időbeni elfog­laltsága miatt kiszámíthatatlan. Ám hétvégeken mindig szívesen ütöm fel a konyhát. Előtte a bevá­sárlásokra is nagy hangsúlyt helye­zek. Elmegyek a világvégére is egy szép tyűikért és egy sárga tojásért. Mert az alapanyag, núként azt nagymamámnál láttam, nálam is a legfontosabb. □ Mint említette szoros időbeosztás­ban él. Bizonyára vannak olyan re­ceptötletei, amelyek alapján viszony­lag gyorsan az asztalra varázsolhat finomságokat. • Halas előétel (jó vendégváró): Egy dobozos olajos halat bontok fel hoz­zá, kiszedem a gerinceket, majd a haldarabokat főtt tojással összeke­verem. Az üvegkelyheket kibélelem salátalevéllel, a masszát ráterítem, s bármilyen boltban kapható dresszinggel bevonom, a pohár tete­jét pedig paradicsommal, tojáskari­kával díszítem. A frizsiderben pár óra alatt az ízek összeérnek. Szél­hajtó küsz vagy keszeg roston (melyhez a féljem - aki szenvedé­lyes horgász - szolgáltatja az alap­anyagot): A megtisztított apró hala­kat sűrűn (!) beirdalom, megsózom. Egy nejlon zacskóba paprikás lisz­tet öntök, s legalább 10 apró küszt vagy keszeget beledobok. A zacskót összezárom, majd a „bundázott” ha­lakat forró olajban alaposan átsü­töm. Könnyen fogyasztható, hiszen „szőröstül-bőröstül” megehető. Az almafogyasztás jótékony hatásairól A régi görögök a gyümölcsök királyának tartották Az alma nemesítése a XVII. század Franciaországában indult meg. A régi görögök a „mézédes” almát a gyümölcsök királyának tartották, és úgy vélték, hogy meggyógyít szinte minden betegséget. Elsősor­ban mindenfajta hasmenés, bél­gyulladás, szédülés és étvágytalan­ság ellen ajánlották. Később megál­lapították, hogy a savanyú és az édes alma szervezetre gyakorolt ha­tása némileg különböző, mégis szá­mos betegség gyógyítására, ill. pa­nasza enyhítésére alkalmas: a szel­lemi fáradtság leküzdésére, érelme­szesedés, szívbaj és köszvény ellen, menstruációs zavarokban, aranyér­betegségben, stb. Régóta ismeretes az alma szárított héjából készített tea receptje is, amelyet mézzel éde­sítve különböző hurutok, bél- és gyomorbajok ellenszereként hasz­nálnak. Az almából készített ecetnek is nagy jelentőséget tulajdonít a nép­gyógyászat. Krónikus „torok- és hörgőgyulladásban” például azt ajánlja, hogy a beteg gargalizáljon almaecetes vízzel, mégpedig 1 kis- kanálnyi ecetet adva 1 pohár víz­hez. Ezzel a keverékkel kb. 1-1,5 óránként, öblögessen, majd pedig nyelje le. így jut el a torok legrejtet­tebb helyeire is az almaecet, mely­nek baktériumölő hatása gyorsabb gyógyulást eredményez. Széles kö­rű kutatásokat, vizsgálatokat az al­maecettel Jarvis vermonti népgyó- gyász végzett, aki krónikus veseme- dence-gyulladás gyógyításában használta fel. Mint hajdan Sámson a hajszála­iban, addig az alma a héjában hor­dozza igazi erejét, mondja a néphit. Leginkább a pektintartalma kimel- kedő és ez a gyümölcs héjában talál­ható. Állatokon és embereken vég­zett kísérletek bizonyítják jótékony hatását. Egészséges embereken na­pi két alma elfogyasztásakor - tar­tósan - a vérkoleszterin-szint csök­kenését figyelték meg. A táplálékok pektintartalma mérsékli a vércukorszint hirtelen bekövetkező gyors változását, vala­mint akadályozza az erőteljes inga­dozást, ezáltal kevesebb inzulinra lehet szükség. E gyümölcs jótékony hatása mindkétfajta cukorbeteg­ségben érvényesülhet, ezért ajánla­tos beilleszteni a napi étrendbe. Az ételekben lévő pektin lassítja a gyo­mor kiürülési idejét, ezzel a „telt- ségérzetet” fokozza. Ez és a vércu­korszint stabilizálása sokat segíthet az alacsony energiatartalmú diéta összeállításában. Az almának emlí­tésre méltó még a C-vitamin-tartal- ma is. 100 g energiatartama: 126 kJ Naponta két nyers alma, egy. tíz­óraira és egy uzsonnára, persze le­het több is, akár 5-6. Ne feledjük: az almát héjával együtt fogyasszuk! Amennyiben a recept szerint meg kell hámozni, úgy a héját keveijtik összevágva salátába, vagy főzzünk belőle teát. (Forrás: Hargitai György - Az étel a legjobb orvosság című könyvéből) Gasztro-fitozőfia Brackó István A minap érdekes előadást hallottam egy ritka foglalatosságot űző szakembertől. Ét­kezési szokásainkról és hagyományaink­ról szólt a magát gasztro-tilozófusnak ne­vező férfiú. Megállt a kezemben a kés és a villa, mert a távoli keletet is megjárt, s az ősmagyarok főzéstechnikáját kutató tu­dós azt javallottá, hogy ebből a hambur­geres, zacskós-leveses világból térjünk vissza bölcs eleink receptjeihez, fűszerei­hez, fortélyaihoz. Véleménye szerint a ré­gi konyha rafináltabb, ízletesebb és egész­ségesebb volt. A háziasszony ízharmóni­ára törekedett, arányosan elegyítve az éde­set a sóssal, a savanyút a csípőssel és a ke­serűvel. Zsírt és olajat alig, vagy keveset használtak, a húst darabolva párolták és sütötték, s a közhiedelemmel ellentétben igen sok zöldséget fogyasztottak. Nincs okom és jogom kételkedni a fehér asztal professzorának megállapításaiban. Ma rohanva élünk, s rohanva eszünk, s csak ritkán áldozunk a kulináris örömök szent oltárán. Az áhítathoz átszellemült- ség és idő kell. És persze jó szakácsnő. A receptúrákat ontják a könyvek, a divatos női magazinok. Csábít a nem érdek nél­küli reklám is, de az múló divat, hogy mi­lyen márkájú teflonban milyen felségjelű margarint olvasztunk. A hagyományok felemlegetése és az évül- hetetlen értékek átmentése nem mond el­lent a modern konyhának. Sőt! Csak gaz­dagíthat az az újbóli felismerés, hogy a són, a borson, a paprikán kívül más fűszer is van. És miért kell hetente egyszer rán­tott húst enni, amikor ezer lehetőség kí­nálkozik a variációkra?! Ez az összeállí­tássegíteni akar. Nem kívánunk bekukucs­kálni minden fazékba, de közreadunk né­hány érdekes tippet, abban a reményben, hogy jobb ízű lesz a falat, s minden csa­ládban megszavazzák a háziasszonynak a Gundel-díjat. A téli tárolásról Budapest (MTI) - Érdemes otthon tárol­nunk nagyobb mennyiségben télire bur­gonyát, vöröshagymát, almát, körtét, hüvelyes szemterméseket, ha van meg­felelő helyünk. Ősszel viszonylag ol­csóbb a beszerzésük, és ami otthon van, az a biztos. Tárolni csak egészséges, sérülésmentes ter­méseket érdemes: tehát át kell válogatni. „Raktárunkat” előbb gondosan takarítsuk ki, és ha szükséges, kénpor elégetésével (egy légköbméterre 4-8 grammot számítva) fer­tőtlenítsük. Almát, körtét tiszta, előzőleg kimosott, megszárított lapos rekeszekbe rakjuk, a ko- csányával fölfelé egysorosán. Ne törölgessük fényesre ilyenkor, mert a rajtuk lévő viaszré­teg védi meg a túlzott párologtatástól. Időn­ként ellenőrizni kell a gyümölcsöt, a romlotta­kat emeljük ki, hogy ne fertőzhessék meg az egészségeseket. A burgonyát (télálló fajtát vásároljunk) mé­lyebb rekeszben, ládában is tárolhatjuk öm­lesztve, sót a necczsákba is visszarakhatjuk kiválogatás és esetleges szárítás után. Fagy­mentes. de 3-7 Celsius-fokosnál tartósan nem melegebb helységben (pincében, éléstárban, garázsban) jól eltartható. Kiválogatáskor a nagyra nőtt gumókat rakjuk külön, és azt fo­gyasszuk el előbb, mert a közepes nagyságúak jobban elállnak, jobban tárolhatók. A tél vége felé kicsírázik a burgonya; a csírákat kíméle­tes átrakás közben távolítsuk el - ha szüksé­ges, többször is. A fénytől fokozottabban véd­jük, mert erősebben csírázik, és meg is zöldül­het. Az ilyen zöld gumó egészségtelen solanin tartalma miatt. A hagymát a burgonyához hasonló feltéte­lek között tárolhatjuk, itt is a közepes és ki­sebb méretűek a jobban elállók. A leváló héja­kat a betároláskor s a felhasználáskor folya­matosan távolítsuk el a rekeszekből, mert ezekbe befülledhetnek a gumók. Abban a helyiségben, ahol hosszabb időre szánt nagy mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt tárolunk, mindenképpen helyezzünk el hőmé­rőt. Ha a hőmérséklet a 0 Celsius-fok felé kö­zelít, takarással védjük élelmeinket a fagytól. Ha melegszik az idő, s a hőmérséklet megha­ladja a 7-8 C-fokot, gyakori szellőztetéssel hút- sük a tárolót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom