Észak-Magyarország, 1995. november (51. évfolyam, 257-282. szám)
1995-11-18 / 272. szám
November 18., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Csak egy amolyan apró •• Október 28., vidám szombat reggel. Itt a hétvége, két nap áll előttem, végre megírhatom azt a cikket, amelyre már hónapok óta készülök. A feleségemtől tudom meg fél tíz tájban — az anyja ismerősökkel találkozott a piacon —, valamilyen üzemi baleset történt a Vasgyárban. Hívom az üzemet, senki sem veszi föl a kagylót. Kollégáimat tárcsázom és az ismerősöket. Fél óra múlva több forrásból is megerősítik: péntekről szombatra virradó éjjel robbanás történt. Azután kitisztul a kép - a baleset már pénteken reggel bekövetkezett. Tárcsázom Nagyidát is, de ott már senkit sem találok. Később értesülök róla, a Kelet-szlovákiai Vasmű tövében fekvő települést még az éjjel kiürítették... Balassa Zoltán üzemzavar... A kassai robbanás kronologikus története Szombaton délután tartja a válságstáb az első sajtótájékoztatót, vagy száz újságíró tolong a helyiségben. A miniszterek, az üzem elnök-vezérigazgatója nem néz az újságírók szemébe. Nincs helyszínrajz, semmilyen műszaki ismertetés, semmilyen konkrét adat a levegőszennyeződés kronologikus változásairól, az elillant gáz mennyiségéről. Zömmel általánosságokkal etetnek bennünket: a helyzet túljutott a kritikus ponton, ellenőrzésük alatt tartják az eseményeket. Némi vita alakul ki az áldozatok számát illetően. Van, aki tizenhárom, más tizenegy halálesetről tud. Az utóbbi adat bizonyul később hitelesnek. Tuchyna vezérezredes mosolyog. Elnézést kér a sajtón keresztül, hogy az éppen aznap felesküdött kiska- tonák nem találkozhatnak családtagjaikkal, mert az alakulatoknál készültséget rendeltek el. Akkor tehát mégsem annyira megnyugtató a helyzet? Miféle katasztrófa? A Kelet-szlovákiai Vasmű, amely 15 kilométerre délnyugati irányban fekszik Kassa városközpontjától, 25 ezer embernek nyújt megélhetést. A környék lakossága is zömmel itt dolgozik. A gyár közvetlen közelében fekszik a sac- cai lakótelep, és déli kerítésénél kezdődik Nagyida. A falu cigánytelepe közvetlenül határos az üzemmel. Kassa másik része, Bárca, polgár- mesterét, akinek lakhelye hat kilométerre fekszik az üzemtől, egyáltalán nem értesítették. Süli Jánost, az óváros polgármesterét, aki október elején az összvárosi képviselői ülésen javasolta, hogy a polgári védelem szempontjából káros, ha a napirenden lévő törvény önállóvá teszi az egyes városrészeket, hivatalosan szintén nem értesítették. Akkor érvelését képviselőtársai nem vették komolyan. Az eredeti javaslatot fogadták el, hangot adva meggyőződésüknek: ugyan miféle katasztrófa fenyegethetné Kassát? A magyar határ csak 7 kilométerre fekszik az üzemtől. Óriási szerencse, hogy pénteken szélcsend honolt Kassa környékén. A munkabiztonság csúcsán De lássuk most már az egymásra torlódó eseményeket! Pénteken, október 27-én, 9 óra 10 perckor üzemi baleset következik be az Acélmű és a Kerámiaüzem területén. Felrobban a földgázt szállító cső. Szokványos üzemi baleset - mondják később is hivatalos és magánforrások egyaránt. A sérült vezetékben csökkentik a gáz nyomását, és a munkások heggesztik a hibás részt. Rejtély, hogy ekkor még senki sem figyel fel a robbanás következtében megsérült másik vezetékre, az ezer, vagy ezernégyszáz milliméter átmérőjű csőre, mely a ko- hósítás folyamán keletkező gázokat szállítja - ventilátor segítségével - egy gáztartályba. Ennek jelentős részét szén-monoxid alkotja, egy erősen toxikus gáz. Az egy méter átmérőjű lyukon keresztül eleinte sípolva távozik a torokgáz. Egy épp arra hajtó Tatra-gépkocsi szélvédőjét széttöri a légnyomás. A sofőr az első áldozat. A környéken mindenütt munkások dolgoznak, de senki sem értesíti őket a veszélyről. Újabb munkások érkeznek a gázömlés megszüntetésére, ám nem járnak sikerrel. A Kerámiaüzem vezető beosztottai ünnepelnek. A gyáregység alapításának harmincadik évfordulóját. Ugyan kinek Van kedve ilyen alkalommal valamilyen aPró balesettel foglalkozni? Kinek van kedve elrontani az ünnepséget? 11.05-kor a saccai kórházban, mely a Vasmű számára épült, fogadják az első áldozatot. 11.30: a diszpécserek tanácskozásán már három sérültről esik szó. 14.00 óra után kerékpáros közeledik Nagyidához a gyár felől. Nemrég fejezte be a műszakot. Rendőr állítja meg: - Hová, hová? - Haza. Nagyidára. - En a maga helyében nem mennék! Kisvártatva a nagyidaiak látják, gépkocsi hajt át a falun. Utasai légzőkészülékkel az arcukon ülnek a kocsiban... 14.30 után a szerkesztőségek faxai az üzemből friss hírt kapnak. No nem a balesetről. E pénteki napon NATO-kül- döttség érkezik a részvénytársaság által irányított, üzembe. Ladislav Drábiknak, az egyik főrészvényesnek és alelnöknek a nyilatkozatát kopogják, melyet a magas rangú vendégek előtt mondott: ,A Kelet-szlovákiai Vasmű már a néhai Csehszlovákiában is a munkabiztonság területének abszolút csúcsát jelentette.” Drábik ezután 15 órakor Ján Smereket, a Vasgyár elnök-vezérigazgatóját keresi fel lakásán, aki éppen betegeskedik, hogy beszámoljon neki a látogatásról. Még ő sem tud a katasztrófáról. 15.20: az üzem értesíti Kassa járási hivatalának polgári védelmi ügyosztályát az eseményekről. Közben a reggeli, illetve délelőtti műszakról indulnak hazafelé az emberek. Semmiről sincs tudomásuk. A délutáni és esti váltás - az egyik 14, a másik 18 órakor lép munkába - megérkezik munkahelyére. Semmilyen tájékoztatásban, figyelmeztetésben nem részesülnek. Csak a 22 órakor érkező váltás néhány csoportját szólítják föl, lehetőleg kettesben mozogjanak az üzem területén. Szellő sem rezdül 17.45-kor indulnak a kassai mentőautók. Ladislav Tóth autójával száz méterre közelíti meg a szerencsétlenség színhelyét. Elveszíti eszméletét, minek következtében karambolozik. Utolsó szavait a diszpécserszolgálat fogja föl: Rosszul vagyok, nagyon nehéz itt a levegő. Nehezen fékezek. Rosszul vagyok...” Egy másik mentőautó szállítja kórházba. Nemsokára túl van az életveszélyen. A gyár területén még mindig szellő sem rezdül. Az éjszakai órákban inverzió alakul ki. Ez a sajátos légköri jelenség azzal jár, hogy a megszokottól eltérően, a melegebb, tehát ritkább levegő a földhöz közeli rétegekben, a sűrűbb és hűvösebb fölötte helyezkedik el. A szén- monoxid ugyan könnyebb a levegőnél, de az említettek miatt közvetlenül a föld felszíne fölött hömpölyög szeszélyes, láthatatlan tömbökben. Ez az erősen mérgező gáz szagtalan. Mennyi szivárgott el? Nem tudni. 800-tól több tízezer köbméterig teijednek a becslések. A délutáni műszakon dolgozó munkások egyikének műszere, aki a baleset környékén dolgozott, egyes helyeken több mint harmincszorosát mutatja a megengedett értéknek. Rosszul lesz, de csak a műszak után, szombaton tudja meg, mi okozta a fejfájást és a gyomor- bántalmat. Az egyik munkahelyre 22 óra után érkező munkások négyszeresét mérik a megengedett értéknek. Nem hagyhatják el posztjukat, hiszen a berendezéseket folyamatosan működtetni kell, még nagyobb baj lenne, ha őrizetlenül maradnának. De mivel a váltás nem érkezik meg, étlen-szomjan 16 órás szolgálat után tudják csak kierőszakolni, váltsa már le ókét valaki. Rosszullét környékezi őket, és még a rendelőben is édeskés ízt éreznek a szájukban. 20.00 és 21.00 óra között veszi a hírt Karol Másik, a városi hivatal elöljárója, aki egyben Kassa polgári védelmének parancsnoka. A járási tisztiorvos is ekkor szerez tudomást az első halottról. 22.00 óra után megkezdi ülését a város Védelmi Tanácsa. 22.30: a színhelyre indulnak a riasztott kassai tűzoltók. Légzőkészülékekkel felszerelve ők az elsők, akik kihozzák a sérülteket és halottakat a veszélyeztetett területről. Reggel kettő tájban lelnek rá négy emberre a vasúti vágányok mentén, akiken már nem lehet segíteni. Szombaton újabb erősítést kapnak. Permeteznek, mérnek és keresik az áldozatokat. Az utolsó tűzoltók majd 27 órás szolgálat után hagyják el a helyszínt. Keserű szájízzel veszik tudomásul, senki sem köszöni meg nekik a fáradozásukat. Kitelepítés 23.00: az Energetikaüzem brigádvezetője dozimétert visz magával, melyet saját szakállára kért el. A szabvány által megengedett érték majd ötszörösét méri. A munkások pánikszerűen hagyják el munkahelyüket. Egy óra műlva a kohó kezelői is követik példájukat, amikor a műszer hatszorosát mutatja a megengedett értéknek. 23.50-kor rendőr riasztja Snyír Ferencet, Nagyida polgármesterét. Első dolga hazaküldeni a diszkózó fiatalokat, akik fegyelmezetten távoznak. A reggeli robbanás színhelye Nagyida határától 350 méterre fekszik. Éjfél után, már szombaton értesítik Jan Swereket a történtekről. Valamikor ez idő tájt, vagy már korábban, két nagyidai fiatalember átmászik a gyár betonkerítésén. Állítólag a büfébe mentek bevásárolni - mások szerint lopni akartak -, de már nem tudjuk meg illetéktelen behatolásuk okát. Az ikrek a kerítés másik oldalán pusztulnak el. A nagyidaiak, akiknek 90 százaléka az üzemben dolgozik nem is sejtették, hogy a betonkerítés és a vasúti töltés volt gátja annak, hogy a falut nem özön- lötte el már korábban a mérgező gáz. 0.15: a hármas számú kohó üzemeltetését „takarékra” állítják. 0.30: a nagyidaiak tárcsázzák az üzem ügyeletét, de nem jutnak egyértelmű adatokhoz. 1.30-kor riasztják Zachariás Istvánt, Szepsi polgármesterét, készüljön föl a nagyidaiak egy részének fogadására. A többieket Perényben, Szesztán, Jászón és Csécsen helyezik majd el. Sokan saját gépkocsin, vagy kerékpáron távoznak. 2.45 után kezdődik meg a lakosság kitelepítése. Később a közeli Gombost is kiürítik. 2500 ember távozik fegyelmezetten lakhelyéről. Néhány idős ember nem hajlandó elmenni. Ok szinte a csodával határos módon életben maradnak. A falu 4.15-kor kiürül, a rendőrség lezárja az utakat. Reggel az állami gazdaságban megfejik a teheneket. A nap folyamán az egyik gazda hazaszökik megetetni az állatokat, de összeesik. Kórházba szállítják. Valamilyen csoda folytán a faluban csak néhány baromfi pusztul el. Macskák és kutyák is szép számban. Egy borjú gyengélkedett. A környék vadállománya azonban tömegesen hullik el. Főleg sok elpusztult nyulat lehet látni. Pánik a gyárkapuban 4.00: a Városi Védelmi Tanács elnöke, Karol Másik elrendeli, a reggeli műszakba csak a folyamatosan működő üzemrészlegek munkásai léphetnek az üzem területere. De az intézkedés későn születik, már nem tudják értesíteni az érintetteket. 4.30: a kassai TOP Rádió elsőként röppenti világgá az eseményt. 5.00: a KIKS Rádió is sugározza a balesetről szóló hírt. Riadóztatják a ho- monnai vegyvédelmi ezredet, melynek alakulatai végzik a helyszínen a szükséges méréseket, miután leküzdötték a száz kilométeres távolságot. Ekkortájt indulnak az első villamosok és buszok az üzem felé. A tanácstalan munkásokat rendőrök utasítják a megállókban, ne induljanak el. De közben senki sem gondol arra, ki váltja le az éjszaka folyamán a Vasgyárban dolgozó 280 embert. Az üzem bejáratánál pánik tör ki. 7.00: az állami rádióállomás végre bejelenti a balesetet. Kassán az emberek zöme a délelőtti órákban szerez tudomást a történtekről. A teljes hírzárlat majd húsz órán át tartott. 7.49-kor adja ki végre a Szlovák Köztársaság Hírügynöksége (TASR) az első hivatalos hírt a katasztrófáról. 9.00: az egyes kohót „takarékra” állítják, az elszívó csővezetékbe nitrogént áramoltatnak. Ekkor sikerül a gázömlést leállítani. 10.00: a szlovák fél csak ekkor értesíti a Magyar Köztársaság polgárvédelmi országos parancsnokságát. (A délutáni sajtótájékoztatón Hudek belügyminiszter majd azt állítja, hogy a magyar szerveket még pénteken este értesítették.) 10.00: a kiürített Nagyidán ülésezik a járási védelmi tanács. Az útlezárást irányító Jakab Imre rendőröm agy összeesik. Kórházba szállítják. Miután Karol Másik nehezményezi, hogy miért volt szükséges a falut kilakoltatni, mire jó a pánikkeltés, kisvártatva közlik a járási védelmi tanáccsal, sürgősen hagyja el Nagyidát. A tanács Perénybe, a magyar határra teszi át székhelyét. Úgy is mondhatjuk, az utolsó pillanatban. Úgy tűnik, Saccát is ki kell lakoltatni. Húsz városi busz érkezik a lakótelep határába, Jozef Gruca, a saccai börtön igazgatója is felkészül az ötszáz rab elszállítására, de végül erre nincs szükség. Érkeznek a miniszterek Az időjárás megváltozik. Állandóan fuj a szél. Ä szén-monoxidfelhő a gyár fölött lebeg, észak felé a kassai hegyek záiják el előtte az utat. Déltájban a gyár fölött köröző varjak és más madarak élettelenül hullanak a földre. Az életben maradtak furcsa köröket úrnak le a levegőben. A délelőtt folyamán Kassára érkezik öt miniszter, a vezérkar főnöke és a kormányfő is. Közös ülést tart az államvédelmi és a városi védelmi tanács. 12.00: Nagyida polgármestere igyekszik kideríteni, ki engedte be a faluba a menetrend szerinti buszjáratot. Senki sem tudja, nem szállt-e ki valaki. 14.00: Vladimir Meciar miniszterelnök a Vasgyárba érkezik. 15.00: a légi megfigyelőszolgálat mérései szerint, az állandóan változó irányú szél szétfujta a halálosztó felhőt, mindenütt alacsony, sőt nulla értéket mérnek. A veszély elhárult. A képernyőn megjelenik Meciar kormányfő. Ha szükséges, akkor fel vannak készülve minden eshetőségre. A kassaiak között sokan szorongva várják, nem kell-e a negyedmilliós várost kilakoltatni. Ezt még a szakemberek sem tudják elképzelni. De - Meciar szerint - pánikra semmi ok. 16.00: a válságstáb sajtóértekezletet tart a magisztrátus üléstermében. A helyi Lúc napilap főszerkesztő asszonyát az izgatja, vajon a nagyidai cigányokat együtt szállították-e el a fehérekkel, és hogy mi köze van a NATO- látogatásnak a balesethez. Kérdéseit figyelmen kívül hagyják. Megtudjuk, 142 rendőr, 110 nyomozó, számtalan városi rendőr, belügyi szakértő, a polgári védelem és a hadsereg egységei dolgoznak a terepen. 19.00: a válságstáb végre meghívja Nagyida polgármesterét. Snyír Ferenc kéri Másikot, a tévéhíradóban közöljék azon kívül, hogy Nagyida lakossága hazatérhet azt is, hogy mindenki alaposan szellőztesse ki lakását és ne menjen a pincébe. Csak azután, hogy a szakemberek elvégezték a méréseket. Másik megfeledkezve ígéretéről, közli, mindenki hazatérhet. A hazatérők így tájékozatlanul indulnak útnak. 21.00: a válságstáb feloldja a rendkívüli intézkedéseket. Az élet visszatérhet a megszokott mederbe. Tizenegy> gyertya... Vasárnap, 5.00: Szentpétervárról hazaérkezik Rudolf Schuster főpolgármester, aki pénteken utazott el anélkül, hogy értesítették volna a vészjósló eseményekről. Szombaton, a két város közötti együttműködési szerződés aláírásakor érte el a hü. Nagyidán a délelőtt folyamán kenyeret osztanak, amit a perényi pékségben sütöttek az éjjel. Kedden és csütörtökön temetik Enyickén, Mecenzéfen, Saccán, Maran- con és Szomolnokon, valamint Kassán a Vasmű dolgozóit, akiknek nem kellett volna elpusztulniuk. A legfiatalabb közülük mindössze huszonkét éves volt, a két legidősebb 53. A kilenc alkalmazott közül hét vasutas volt és egy munkahelyen dolgoztak. A Kerámiaüzem műszaki, az Acélmű gyártási igazgatóját visszahívták hivatalából. További hat vezető beosztású alkalmazottat váltottak le. A hozzátartozók nem százezer, hanem egymillió korona kártérítésben részesülnek. De ki tudja pótolni a féijet, családapát és fiút? Az idei Halottak napján tizenegy gyertyával több égett...
