Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-17 / 245. szám
4 Z Zemplén Televízió műsora OKTÓBER 18. (SZERDA) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV-műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13. ZTV-magazin - Gazdasági szeminárium Tokaj - Jelzálog az almán? - Ötszemközt: Stúdióbeszélgetés 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 Üzlet az üzlet - vállalkozói sorozat 20.10 HTV-30 film - Gábor Diák (színes magyar operett) 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor ism. OKTÓBER 19. (CSÜTÖRTÖK) 9.00 ZTV szerdai adás ismétlése 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 Regionális magazin Debrecen 18.45 ZTV szórakoztató összeállítás OKTÓBER 20. (PÉNTEK) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 ZTV magazin - Ikonfestők - Országos zenetud. konferencia Sátoraljaújhely - Fafaragó - Vadászati magazin - Mesterségem címere: fodrász 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15. Mese 19.30 HTV-30 film - Cabiria éjszakái 22.00 Hír7 - aktuális hírműsor ism. OKTÓBER 21. (SZOMBAT) 9.00 ZTV pénteki adásának ism. 13.00 Képújság 18.00 Szórakoztató összeállítás OKTÓBER 23. (HÉTFŐ) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 ZTV-magazin - Megemlékezés október 23-áról - Etnikai műsor - Autodidakta művész: Motsilnik 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 HTV-30 filmek - Dunahercegnő - Javíthatatlan (fr. vígjáték) 21.50 Hír7 - aktuális hírműsor ism. OKTÓBER 24. (KEDD) 9.00 ZTV hétfői adás ismétlés 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 Regionális magazin Debrecen 18.45 ZTV szórakoztató összeállítás Itt-Hon 1995. Október 17., Kedd Felsőoktatás - takaréklángon Beszélgetés Komáromy Sándor főigazgatóval Vukovich László Sárospatak (ÉM) - Az 1995- ös esztendő szeptembere az ország számos felsőoktatási intézményében nem a tanulásra, tanításra való odafigyeléssel telt el, hanem a tandíjjal kapcsolatos sztrájkokkal. Pedig az ország minden egyes tanítóképző főiskoláján - így Sárospatakon is - ettől a tanévtől a korábbi hároméves képzés négyévesre módosult. S ez nemcsak egy egyszerű évnyújtás, hanem az elképzelések szerint minőségi előrelépés is. De vajon jelenthet előrelépést a pénzügyi megszorítások idején? Hogyan látja a sárospataki Co- menius Tanítóképző Főiskola jövőjét Komáromy Sándor főigazgató?- Több, núnt harminc évet dolgoztunk a hároméves tan- terv alapján, és az elmúlt esztendők társadalmi változásai, az oktatás területén bekövetkezett reformfolyamat tette szükségessé, hogy a kor követelményeihez igazodva a tanítóképzés ideje négy esztendőre növekedjen. Rögtön hozzátenném, hogy nem arról van szó, amire talán sokan gondolnak, tudniillik a korábbi hároméves képzés anyagát húzzuk szét négy évre, hanem a Nemzeti Alaptantervhez igazodva alakítjuk ki a tanítóképzés négyéves tervét. A hallgatók, akik a képzés végén - várhatóan 1999-ben - diplomát vehetnek át, az már az 1-6. osztályban való tanításra jogosítja fel őket. Ez konkrétan azt jelenti, hogy az alapiskola 1-4. osztályában taníthatnak olyan tantárgyblokkokat, melyek a NAT-ban megjelennek, a kötelezően választott műveltségi területből pedig az 5-6. osztályba kapnak tanítási képesítést.- A Nemzeti Alaptanterv az elmúlt esztendők során sokszor borzolta már a gyakorló pedagógusok idegeit. Mennyire befolyásolja ez a bizonytalan helyzet a tanítóképzés napi feladatait?- Nem könnyű erre választ adni, de úgy hiszem azért nem olyan mértékű ez a probléma, mélyet ne tudnánk megoldani. A főiskolán a tantervi koncepció a NAT elképzeléseit, terveit, próbálja a képzésben követni, de nem feltétlenül kell teljes szinkronban lennie azzal. Sőt a képzésnek néhány lépéssel mindig is előbbre kell tartania, hiszen csak így lehet együtt haladni a modern kor diktálta követelményekkel.- Magasabb követelmények, kevesebb pénz és ennek okán létszámleépítés. Nem lesz ez később a minőségi képzés kerékkötője?- Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hiszen már ebben az esztendőben is többletteher a képzés idejének növelése, igaz még nem olyan mértékben, mint 1997-98-ban. A gyengébb kondíciók miatt 36 közalkalmazott felmentése van folyamatban. Ez hat fő oktatót is érint a már említett létszámon belül. Mindezzel együtt is: a sárospataki tanítóképzőnek minden körülmények között fenn kell maradnia, és el nem tudom képzelni, hogy ez a nagyhírű, több száz éves intézmény ne képezne hallgatókat nemcsak az anyaország, hanem a határon túli magyarság oktatási intézményei számára.- Az elmúlt évek során többször hallhatunk olyan megállapításokat, hogy7 a felsőoktatási intézményekbe jelentkező hallgatók felkészültsége hiányos. Énnek okán bizonyos kontra- szelekció is létrejött. Olyan fiatalok kerültek a pályára, akik nem öregbítették a szakma hírnevét. Nem gondolkoznak egy olyan szűrőrendszeren, mellyel még idejekorán elejét lehet venni az alkalmatlanok pályára kerülésének?- Azt hiszem valóban foglalkozni kell ezzel a témával. Ugyanakkor az a véleményem, hogy aki tanulni akar azt engedni kell. Hogy milyen formában történjék ez, talán ezt érdemes megvizsgálni. A Come- nius Tanítóképző Főiskolán az utóbbi években a hallgatói érdeklődés nem csökkent, folyamatos érdeklődés tapasztalható. Véleményem szerint minél szélesebbre kell tárni a felsőoktatási intézmények kapuit, hiszen a tudás, az ismeret az, amelyek birtokában az egyén, a társadalomban a számára kedvező pozíciókat megszerezheti, s jobb pozícióból indulhat az akinek valamilyen képzettsége van. A szelekciót én úgy gondolnám, hogy a már felvett hallgatókat a képzés során - első vagy második félévi vizsgák alkalmával - kellene kiszűrni azokat, akik nem alkalmasak a pályára. (folytatjuk) Az elfoglalt üzletember esküvője Az anyakönyvvezető úr azt kérdezi, igent mondasz-e?! 1995. Október 17., Kedd Itt-Hon Z 5 Kézzel írott dokumentumok a padláson Horváth Kálmán büszkén vallja magát zempléninek Horváth Dezső (ÉM) - Bár életének nagyobb részét nem Zemplénben töltötte, meggyőződéssel és büszkén vallja magát zempléninek, mert érzelmileg, ehhez a tájegységhez kötődik, amit úgy hívunk: Tokaj-Hegyalja. Az országnak erről a nevezetes tájegységéről el kellett költöznie, így került Miskolcra, majd több évig élt Budapesten, ahonnan ismét visszatért, és jelenleg is Miskolcon él feleségével együtt. Ez a patrióta: Horváth Kálmán nyugdíjas, volt postatisztviselő, postahivatal vezető, és - mint a megalakult - Postások Szakszervezete függetlenített munkatársa, valamint a miskolci postaigazgatósági terület (Borsod és Heves megye) TSZB, azaz Területi Szakszervezeti Bizottságának megválasztott, függetlenített titkára, mandátuma lejártáig. Akkor - a Postások Szakszervezete központi vezetőségének tagjaként - a Postás Szakszervezet köz- gazdasági osztályának vezetésével bízták meg, amely munkakörben évekig dolgozott, és feleségével együtt Budapestre költözött. A szíve azonban mindig Zemplén felé vonzotta, és ha nem is a Hegyaljára, de annak közelében lévő Miskolcra kívánkozott vissza. A Postás Szakszervezet miskolci Területi Szakszervezeti Bizottság titkáraként ment nyugdíjba 1980- ban, de mint tiszteletdíjas munkatárs továbbra is dolgozott a TSZB apparátusában, mint üdültetési ügyintéző, egészen addig míg a szakszervezeti üdültetés egész rendszerét meg nem változtatták. Minden érzelmi és rokoni kapcsolata szülőfalujához Er- dőbényéhez köti, hiszen ott született, ott járt elemi iskolába, onnan mint bejáró diák végezte el Sárospatakon, a híres gimnáziumban a középiskolát. Erdőbényei őslakos a felesége is. így bár Horváth Kálmán - népies kifejezéssel élve - minden „retye-mtyája” erdőbényei, mégsem mondható lokálpatriótának, mert nagyon a szívéhez nőtt az egész Hegyalja. Postai tevékenysége során pedig - mielőtt Miskolcra került - éveken át Tokajban teljesített szolgálatot. így, mint a tájegység szerelmese, mikor édesanyja özv. Horváth Istvánná, született Marton Anna elhunyta után birtokába jutott a padláson éveken át porosodó, a Hegyalja szinte minden helységére vonatkozó kézzel írott - történelmi dokumentum értékű verses és prózai írás, valamint a „Baskói veszedelem” című irománycsomag, és egy régi nyelvezetű dramatizált írás a „Magita történeteinek iratcsomagja, ez utóbbi kivételével a Hegyaljára vonatkozó kézzel írt iratcsomagot, valamint a „Baskói veszedelem” című írásokat átadta a tokaji múzeumnak, és a kiadvány az 1987-ben megjelent, az akkor 75 éves Papp Miklós nyugalmazott múzeumigazgató tiszteletére. A kiadvány Szappanos Erzsébet közreműködésével Szabadfalvi József és Veres László szerkesztésében, Hőgye István és Németh György lektorálásával jelent meg, melyen Szabadfalvi József és Környei Lászlóné szerepel felelős kiadóként. A kiadvány közli a Horváth Kálmán által a múzeum részére átadott verses - mondhatnám Hegyaljai - kézzel írt krónikát. A szerkesztő a kiadvány negyedik oldalán köszönetét mond Horváth Kálmán miskolci postatisztviselőnek, aki 1979- ben felajánlotta a kéziratot a tokaji múzeumnak, mely - szerkesztőt idézve - azóta a múzeumnak féltett kincse. A kiadvány címe: „Debreceni Ember András és Marton János leírások Tokaj-Hegyalja és Zemplén településeiről”. A szerkesztő ügybuzgalmát jellemzi, hogy a kiadvány hatodik oldalán - megpróbálván kideríteni az anyakönyvekből a kézirat szerzőjét, illetőleg esetleg a Debreceni Émber András által leírt vagy inkább elmondott verses krónikák leíróját - mivel több Marton János gazdálkodó lakott Erdőbényén buzgó kutatásai során hamis vágányra tévedt, és egy azonos nevű, de teljesen más Marton Jánost és leszármazottait tüntetni fel a kiadványban szerzőként. A vita ezen Horváth Kálmán és a szerkesztő között jelenleg is folyik. Horváth Kálmán - mint már előzőekben leírtam - anyakönyvi okirattal tudja bizonyítani, hogy a kézirat szerzője (esetleg leírója) az anyai ágon özv. Horváth Istvánná, született Marton Anna egyenesági felmenőjének, Marton Jánosnak a műve. Ézt igazolja a későbbiekben kiadott „Zemplén Vármegyének Kincstartó Tárháza” feíiratú, Zemplén vármegye címerével díszített címlapon alul ez szerepel: „Két hegyaljai verses história a XVI- II-XIX. századból”. Ez a kiadvány két verses krónikát tartalmaz. Az egyik címe: „Ember András hegyaljai verses leírása, a másik: „Erdő- bénye históriája. A kiadvány 111. oldalán szintén bizonyítja, hogy a kéziratanyagot az erdőbényei Horváth Kálmán miskolci postatisztviselő ajánlotta fel 1979- ben a Tokaji Helytörténeti Múzeum akkori vezetőjének, Papp Miklósnak, aki könyvében dá- tumilag is igazolja, hogy a szerző csak a Horváth Kálmán egyenesági felmenője, Marton János. Ezért kell úgy neveznem Horváth Kálmánt, hogy hegyaljai, illetőleg zempléni patrióta. Az Itt-Hon konyhája Ezúttal olyan ételek receptjeit adjuk közre, amelyek kivétel nélkül borjúhúsból készíthetők. Sajnos az elmúlt értizedekben a hazai fogyasztás átalakult, jobbára a sertéshúsra épült. Pedig azalatt Nyugat-Európában éppen a borjúhús volt a legkelendőbb hús alapanyag, mint ahogy sokfelé ma is az. Nos próbáljuk megismerni, megszerettetni nálunk is. Zöldborsós borjúszelet Hozzávalók: 60 dkg borjúhús, 6 dkg liszt, 0,5 dl olaj, 5 dkg vaj, 30 dkg fejtett zöldborsó, 3 dkg cukor, kis csokor petrezselyem, 1 dl tejszín, törött bors, só. A kiveregetett boíjúszeleteket megsózzuk, lisztbe mártjuk, és kevés olajban elősütjük. Vajon megpároljuk a zöldborsót, erre rakjuk rá a hússzeleteket. A hús sütéséből visszamaradt olajban a lisztet világosra pirítjuk és kb. 3 dl vízzel felengedjük. Felforraljuk, a szeletekre szűrjük és a húst a zöldborsóval együtt, fedő alatt puhára pároljuk. Törött borssal, cukorral, vágott petrezselyemmel, sóval ízesítjük. Hozzáöntjük a tejszínt és felforraljuk. Vajas, vagy petrezselymes burgonyával tálaljuk. Borjúhús rizottóHozzávalók: 50 dkg borjúhús, 1 dl olaj, 5 dkg vöröshagyma, 10 dkg gomba, 10 dkg zöldborsó, fél csokor petrezselyem, 25 dkg rizs, 12 dkg sajt, törött bors, só. A borjúhúst kis kockákra vágjuk. Olajban finomra vágott vöröshagymát pirítunk, beletesszük a boíjúhúst, megszórjuk borssal és sóval. Éedővel letakarva, mindig csak egy kevés vizet aláöntve pároljuk. Amikor a hús félig puha, hozzáadjuk a szeletelt gombát, a vágott petrezselymet és a zöldborsót. Amikor készre párolódott, összekeverjük az elkészített párolt rizzsel és a fele mennyiségű reszelt sajttal. A sajt másik felét a kész étel tetejére szóljuk. Paradicsommártás kínálhatunk mellé. Borjúszelet karfiollal Hozzávalók: 50 dkg borjúcomb, 50 dkg karfiolrózsa, 0,5 dl olaj, 5 dkg vaj, 2 dl tej, 1 tojássárgája, 5 dkg liszt, 10 dkg reszelt sajt, törött bors, só. A boíjú- combból négy szeletet vágunk, kiveregetjük és megsózzuk. Lisztbe mártva, kevés forró olajban megsütjük. A karfiolrózsákat enyhén sós vízben puhára főzzük és leszűijük. A hússzeleteket olajozott sütőtepsibe tesszük, tetejükre rakjuk a főtt karfiolt. Egy edényben vajat hevítünk, beletesszük a lisztet, habzásig forrósítjuk, majd felengedjük a forró tejjel és simára keveijük. Őrölt fehér borssal és sóval ízesítjük. A tűzről levéve hozzákeveijük a tojássárgáját és a reszelt sajt felét. Ezzel a mártással bevonjuk a karfiolt, megszóljuk a megmaradt sajttal és sütőben pirosra sütjük.
