Észak-Magyarország, 1995. október (51. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-03 / 233. szám

4 Z Itt-Hon 1995. Október 3., Kedd Október 3. (kedd) 9.00 ZTV hétfői adásának ismétlése 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 Regionális magazin Debrecen 18.45 ZTV szórakoztató összeállítás Október 4. (szerda) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 ZTV magazin - Kisegítő Isko­la: Kapuzárás előtt? - Nedec vára - Stúdióbeszélgetés: Micció úr láto­gatása 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 Üzlet az üzlet 20.10 HTV 30 filmek - Küldetés (if. magyar dók. film) 21.50 Hír7 - aktuális hírműsor is­métlés Október 5. (csütörtök) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 Regionális magazin Debrecen 18.45 ZTV szórakoztató összeállítás Október 6. (péntek) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 ZTV magazin - Megemlékezés október 6-ról - Királyhelmec Egyetemi évnyitó - Művész sarok - Zeneközei­ben: A reneszánsz muzsika 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19*15 Mese 19.30 HTV 30 filmek - Szerelmi kál­vária (francia dráma) 21.05 Hir7 - aktuális hírműsor is­métlés Október 7. (szombat) 9.00 ZTV pénteki adásának ismétlése 13.00 Képújság 18.00 Szórakoztató összeállítás Október 9. (hétfő) 9.00 Szórakoztató összeállítás 13.00 Képújság 17.55 ZTV műsorismertetés 18.00 Regionális híradó Debrecen 18.13 ZTV magazin - Ruszin nemze­tiségi műsor - Stúdióbeszélgetés: A rendőrségről - Kárpátaljai figyelő - Cserkészek fölkészülése Füzéren 19.00 Hír7 - aktuális hírműsor 19.15 Mese 19.30 HTV 30 filmek - Dunahercegnő - Jövőre ha minden jól megy 21.45 Hír7 - ismétlés Jelképesen csokorba kötött virágok Hegyi Ágnes Négy hete vasárnap ment el édesapám csendesen, itt hagy­ta féltett virágait a kertjében, Sárospatakon. Szerette a virá­gokat. Emlékszem, ahányszor trópusi országba utaztam, min­dig kérte, hogy a virágokról is újak. Most édesapám emlékére jelképesen csokorba kötök há­rom szál bengál virágot, így gondolok vissza a pataki kert­jében lévő magyar párjukra az oleanderre, a jázminra és a ró­zsákra. A jázmin bengál neve „beli”. Ugyanúgy illatozik Banglades- ben, mint itthon, füzéreit, mé­lákon, vagyis ünnepi össze­jöveteleken egymás nyakába akasztják a bengálok a szere­tet jeléül. A piros oleandert, bengálul „rakto karabi”-t a he­lyi botanikusok Nerium Odo- rum-ként tartják nyilván. Egyik magyar változata édes­apám szülőfalujából, Felsődob- száról került a pataki kertjébe. Nemrég mondta, hogy ez a há­rom cserép oleander az ő dob- szai öröksége. A rózsákról van a legfájóbb emlékem. Amikor 12 évvel ez­előtt ugyanígy, augusztus vé­gén édesanyám meghalt, édes­apám egy szál piros rózsát adott a kezembe a kertjéből, hogy azzal búcsúzzak édes­anyámtól. Édesapámtól is így búcsúztam a végakarata sze­rinti csöndes temetésen. Bangladesben egy hibisz- kuszfélét „sthal pádma”-nak hívnak, magyarul változó ró­zsának. (Hibiscus Mutabilis). Virágai reggel hófehérek, délre rózsaszínűvé változnak, estére, pedig bíborvörössé. De nem­csak ez csodálatos benne, ha­nem az is, hogy októberben vi­rágzik, amikor kietlen, komor és szétázott a bengál föld mon­szun után és csak a pusztulás nyomai látszanak mindenütt. Akkor csillan fel a sötét, szét­rothadt pálmacsonkok között az egyetlen színfolt, a bengál rózsa, mint az első napsugár, mint a természet biztatása az újjáéledésre a nagy, örök kör­forgásban. Azt sugallja, hogy a reményt nem szabad felad­ni, ahogy édesapám mondaná: nill désperandum. (Az írás szerzője az elhunyt Hegyi József lánya) Táncosok a hegyaljai faluban Szeptember vége felé, egy szép, napsütéses napon ren­dezték meg Rátkán a második nemzetiségi fesztivált, melyen tíz falu táncosai, énekesei, zenészei' mutatták: be tudásukat. A szlovák, német és ruszin nemzetiségi«, ck ±o jjcsüa as itat II .)! hogyán)ieijef áskel í egy nem­zetiség hagyományait fm/ni, ■- tovább adn . m.; élő ifjaknak. Fotóink ízelítőt nyújtanak a íesztiváíi hangu­latból. Fotók: Mészáros István . __________0• r. ü ........... i ntsi 1995. Október 3., Kedd Itt-Hon Z 5 Tudósítások - hazai tájakról A felújított kékedi kastély Fotó: PT Priska Tibor Mesefilmeken szokás ilyen csú­csos hegyeket rajzolni, mint itt, a Hegyközben. Mert a vulká­nok építgették, formálták, ké­sőbb az eső, a szél csiszolgatta ilyenre. És az itt lévő, tiszta le­vegőre szokás mondani: harap­ni lehet. Mert a hegyeket sű­rűn fedő erdők, fenyők, bükkö­sök, tölgyek, cserfák sokadal­ma szűri meg a szennytől, ad­ja hozzá dúsításként a maga termelte oxigént. És a nyugta­tó; gyógyító csendet is szokás említeni az ilyen helyeken, mert nincsenek gyárkémények, zuhogó, dörömbölő gépek, ellen­ben rengeteg a madár, a gyü­mölcsfa és a kékes, párás völ­gyekben ősrégi falvak lapulnak, a hegyoldalakban házak ka­paszkodnak. Természetes, hogy most, így az őszi, nagy kirándulások ide­jén eszébe jut az embernek a fa­lusi turizmus is. Minő jó is len­ne, ha az ország más részeiből, netán külországokból - minél többen látogatnának ide, meg­nézni hogy s mint. Éppen itt, hol jelenleg bámészkodunk, a nagy­hírű Hollóházán megnézhetnék a porcelángyár múzeumát, a kü­lönleges formájú, modem temp­lomot, sétálgathatnának, néze­lődhetnének erre-arra. Eszükbe juthatna az is - az ilyen sétafi- káló, messziről érkezettek között mindig akad nehány, kinek na­gyon is eszébe jutna hogya- szongya, ha már itt vagyunk a szépséges Zemplénben, az ősz is kedvez, barátságos, süssünk va­lahol szalonnát a szabad termé­szetben, mely után egy pohár bor is leszalad. Legyen! Mond­ják ilyenkor többen is és meg­szavazva. Itt a korszerű ABC-áraház. Tágas, szép, melyben minden kapható. Azaz... Szalonna most éppen nem kapható. Még ma is legolcsóbb ennivaló a maga 32-35 forintjával, a nyárs ingyen lenne az erdőből, tűz is keletkez­ne, sajna itt szalonna nincs. Bor? Az sincs. Semmilyen? Sem­milyen! Hm! Fura ugyan, de ha nincs, hát nincs! Álcád még er­re sok, más falu, ha nem is oly rangos, mint Hollóháza. Például Kéked! Hát Kéked meg kifejezetten üdülőfalu! Nemrég fejezték be sok évtize­des munka végén a kastély helyreállítását, látogatható, csupán körbejárni is mutatós látvány, meg itt található egy rangos-híres fürdő, nem mesz- sze eme kastélytól, fiol mindig is üdültek népek. Az innen ké­szült prospektusok, reklámfo­tók bejárták hazánkat, a legtá­volabbi országrészben is érdek­lődést keltenek, útrakelésre biztatnak. A falunak mindjárt a szélén is hívogat egy gusztu­sos faházikó, amolyan vendég­látóipari egység magánkézben, melyben kedves lány fogad, és mondja is rögtön, hogy se bor, se szalonna. Őszhöz képest igen melegen süt a Nap, ha már ennyit szaladgálunk és üveges bor nincs, hát legalább egy fröccsöt már megérdemel­nénk. Csakhogy eme faházikó­ban csakis egy bizonyos fehér „bort” kínálnak, melynek fo­gyasztásától a hozzáértők óva intenek. Pár napja a Falurádió­ban éppen erről az izéről be­szélt boros egyén, elmondta, hogy esszenciával, vagy bizo­nyos fűszerek segédletével ál­lítják elő, aki akarja, megihat- ja, egészségre nem ártalmas, de tudnia kell, hogy ez nem bor. Sebaj, itt a falu közepén a má­sik egység. A bolt éppen zár­va. Dél még nincs ugyan, de két lakat is tiltja a bemenetelt, a nyitva tartást meg a vendég nem tudhatja. Mellette italbolt, üresen, ugyanazzal az egyfaj­tavalamivel, amit itt „borként” kínálnak. Semmi vész! Itt van máris Telkibánya! Az aranygombos! Különben is itt volt az első cse­répüzem, ha igaz, még a nagy­ságos fejedelem idejében! Itt van az Ézüstfenyő turistaház, évtizedekkel korábban a,ván­dorok csupán eme ház látvá­nyáért, konyhájáért is erre ala­kították útjukat, a ház télen- nyáron munkálkodott, fogadta a csoportokat, egyénieket. Ud­varán a vendégek még a régi aranybánya némely kellékét is megcsodálhatták. Sajnos, most ez a turistaház sem működik... Azért szalonna - mert az em­ber mái- ilyenkor megmakacsol­ja magát - csak akad valahol! Hát már mégiscsak...! A bolt éppen nyitva, de szalonna saj­nos... Hogy az a... A mellette lé­vő, tömött korcsmában fröccs- nekvalóként ugyanaz a... Odább egy magánvendéglő szintén tömött helyiségében sem igen más a helyzet. Ez hát nem jött össze. Egyébként pedig a sült sza­lonna egészségtelen, megüli az ember gyomrát, a rizling meg savanyú, mint a rosseb. A hegyek, a falvak viszont na­gyon szépek, a levegő harap­nivaló. Égy, mind ez ideig nyilván szundikáló egyén megemlíti, minő jó lenne a fa­lusi turizmust feltalálni, fő­ként az ilyen szép helyekre irányítani! Nem válaszol ne­ki egyikünk sem. Az Itt-Hon konyhája Luby sült Ismét Zilahy Ágnes, erdélyi író. több mint száz évvel ezelőtt írt szakácsköny­véből idézünk, most a művelődéstör­téneti különlegességnek is számító Luby sültet, melyet az erdélyi családok jeles ünnepeken, tisztes vendégek ér- keztekor kínálták. A Szatmár megyei Luby családnál többször vendégeske­dett Petőfi Sándor is, lehetséges, hogy Zilahy Ágnessel olyasvalaki ismertet­te eme receptet, aki egy asztalnál ebé­delt a költővel. Sajnos, eme étel elké­szítésének ideje ma leginkább a fize­téskörüli időszak lehet. „Vegyünk egy fél kiló tiszta sovány felsár pecsenyét és veijük ki fa bun­kóval, a lehető legvékonyabbra. Azu­tán megint vegyünk fél kiló disznóhust a mely egy kissé köyéres legyen, leg­alkalmasabb e czélra a tarjából vágat­ni. Ezt is meg kell laposra verni gon­dosan, hogy széjjel ne rangyoljuk, vég­re egy fél kiló boijufelsár pecsenyét is egy darabba hagyva, laposra kell ver­ni. Sózzuk meg és tegyük deszkára, legalul a marhahús szeletet, tegyük rá a disznóhus szeletet, végre a bornyu- pecsenyét. Mindéit göngyiiljök szoro­san össze, henger alakúra, majd jó szo­rosan csavargassuk körül tiszta lapos zsineggel. A sima részét meg kell két sorosan vékony szalonna szeletekkel tűzdelni, mint a nyulat szokás. Egy lábasba tegyünk tojásnyi zsírt, ha felolvadt tegyük bele a pecsenyét, mikor a lábasba tettük a húst, tegyünk reá hat fej laskára vágott versehagy- mát és egy pohárnyi gyönge eczetef. Fedjük be a lábast és tegyük egyenlő, de erős tűzre. Ha leve elapad a hús­nak, de még nem pirul, vegyük le a tűzről és a hagymás levet át kell szi­tán törni, ha áttörtük tegyük vissza a lábasba egy koczka czukorral együtt és a húst is tegyük megint hozzá, fedjük be újra és csak addig süssük gyors tűz­nél, míg a pecsenye kezd kissé megpi­rulni. Ezután vegyük ki a lábasból, a fonalat szedjük le róla, vágjuk kerek szeletekbe, rakjuk hosszú tálba, körit- sük egészbe megpirított apró burgo­nyával.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom