Észak-Magyarország, 1995. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-25 / 173. szám

10 A SZELLEM VILÁGA ~ Kitithráiis Kitekintő 1995. Július 25.. Kedd TÉKA Mozgó Világ /95/7. Horpácsi Sándor Zavarba ejtő, de jól olvasható a Mozgó Világ legújabb száma. Gyanítom, ez a zavar (és za­varkeltés) csak fokozódik, ahogy közeledünk a honfoglalás 1100. évfordulójához. Mindig eltű­nődöm, hogy miért szeretjük az öttel, tízzel, százzal stb. végződő számokat, s miért csak azokat ünnepeljük. Az ok nyilván nem csupán a számrendszerünk, a tízes. A számítógépek már más logikát követnek, szeretteink szüle­tésnapjai közül kedves a 3. vagy a 82. is. Nos, a liberális sajtó feszeng, idegenkedik a kanonizált, hivatalos ünnepélyességtől, a bombasztikus látványtól és szövegtől. Ne higy- gyük ám, hogy ez új jelenség - tudjuk meg Molnár Gál Péter: A Barangok, vagy a paeoni- ar vojvoda című tanulmányából, amely Jókai Mór hasonló című drámájáról és fogadtatásá­ról szól. Ebből az derül ki - ugye meghökken­tő? -, hogy a nagy mesemondó, aki tevékenyen részt vett a millenniumi ünnepségek tervezé­sében és szervezésében - feszengett. írt egy drámát, a Víg Színház megnyitójára, amely­ben maró iróniával kifigurázza a görögtüzes, kacagányos dali magyarkodást. A darab meg is bukott. Mert korán íródott - véli Molnár Gál Péter, áld 1981-ben Békéscsabán színre vitte a drámát. Gyanítom, hogy itt és most is meg­bukna. Meg, mert noha ünnepelni valóban so­ha nem tudtunk (ellenpéldaként lásd a franci­ákat, amerikaiakat, akik esznek, isznak, tán­colnak, jól akarják érezni magukat a nemzeti ünnepükön), mert a dögunalomtól előre fárad­tak vagyunk, de a kritikát, az iróniát is nehe­zen tűrjük. Röhögni csak a kabarén, Hofin sza­bad, a központi, kincstári humoron. Holott Jó­kai mintegy megelőlegezte Ady későbbi átkait, dühét a senkik ellen, akik mindig seregestől jöttek. Márpedig ünnepelni, emlékezni kell, s ezt nem csupán a patrióta mondatja velem, de Hanák Péter is, akivel Bossányi Katalin készí­tett interjút „Ki tudná megmondani, valóban hányán jöttek Vereckén át” címmel. Hisz az el­múlt század története éppen azt tanúsítja, hogy krónikus identitászavarban szenvedünk, hogy tragédiáinkat (Trianon, 1945,1956 stb.) mindig rosszul, vagy sehogy sem dolgozzuk fel, s emiatt védtelenné válunk a jelen kihívá­saival szemben. Jó példa erre az a mód, aho­gyan pl. a Feszty-körkép létrejött (Jókai sugal­latára), nagy pompával kiállíttatott, majd a lomtárba került, hogy újra és újra felfedezzék, vitassák, s most nagy pénzzel restaurálják, új­rafessék és újra kiállítsák Ópusztaszeren. Amelyről ezerszer leírták már, hogy semmi köze a körképen is ábrázolt vérszerződéshez, mint ahogyan azt is, hogy a Feszty-körkép egyetlen négyzetcentiméterét se igazolja sem a régészet, sem a néprajz, sem a történelem. Ezzel szemben, ennek ellenére - tudjuk meg Kovács Ákos dokumentumokkal feldúsított írásából - Opusztaszeren immár nemzetközi tőke bevonásával egyfajta historikus Disney­land épül az évfordulóra. Az ember olvassa, és zavarban van. Akkor most ne ünnepeljünk? Hogyan ünnepeljünk? A liberálisok mit java­solnak? Gárdonyi-panoptikum Az egri vár földbástyájában nyílt meg tegnap az a panoptikum, amelyben az Egri csillagok szereplőire ismerhet rá a látogató. De jól sike­rült a szerző, Gárdonyi Géza viaszfigurája is. Fotó: Kozma István Avar kori temető Izsákfa-Bokodpuszta (MTI) - Avar kori te­mető feltárását fejezték be Celldömölk mellett a Vas megyei Savaria Múzeum régészei és a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola régésztechnikus szakának hallgatói. A VII-VTII. századi avar temető nyomaira ta­valy lakossági bejelentés nyomán bukkantak a régészek a Sághegy melletti Izsákfa-Bokod­puszta határában, egy homokbányában. A te­metőhöz tartozó település lakói az időszámítás után 700-800 évvel éltek a Kodó patak környé­kén, s a rómaiak által már korábban megmű­velt földeken gazdálkodtak. A feltárás szerint a településszerkezet jellegzetes és szabályos avar kori vonásokat mutat, amibe szorosan il­leszkedik a dombon lévő temető. A sírokból bronzból készült férfi és női fülbevalók, éksze­rek kerültek elő. Panorámakép a magyarok bejöveteléről Augusztustól ismét látogatható Ópusztaszeren a Feszty-körkép A Feszty-körkép egyik jelenete Fotó: Nagy Gábor (ISB) Dombrovszky Ádám Ópusztaszer (ISB) - Nemrégiben tartották Ópusztaszeren a Nem­zeti Történelmi Emlékparkban a Feszty-körkép restaurálás utáni szakmai átadását. A múlt században oly divatos „panorá­maképekből” ma Európában alig tucatnyit láthatnak az ér­deklődők. Most már négyéves restaurálás után ezek közé tar­tozik a Csongrád megye északi csücskében lévő Ópusztaszeren felállított Feszty-körkép is. Kuncze Gábor belügyminiszter mondott itt ünnepi beszédet, mely­ben utalt arra, hogy a Feszty-kör­kép históriája valamikor a XIX. szá­zad elején is elkezdődhetett, amikor a német származású Feszty család a Csallóközben letelepedett. De kez­dődhetne 1891-ben, amikor a 35 esztendős Feszty Árpád elmegy Pá­rizsba, és megnéz egy olyan körké­pet, amely Napóleon egyik csatáját ábrázolja. Sőt, a történet elkezdhető ott is, amikor Feszty apósa, Jókai Mór leül vejével beszélgetni, s azt mondja neki: ne a Vízözön bibliai lá­tomását fesse meg, hanem a magya­rok bejövetelét, mert a közelgő mil­lenniumi megemlékezések megszü­lik a maguk mecénásait. Azután a főváros elhatározása is lehet a kiin­dulás, mely telket ad a képet befo­gadó épületnek, s elindul az alig több mint két év alatt befejeződő munka. A kép története A legkézenfekvőbb kezdet azonban a körkép megnyitásának időpontja: 1894. május 13. A mai Szépművé­szeti Múzeum helyén állott épületet azonban hamarosan lebontották. Később a Városligetben láthatták az érdeklődők a képet egészen 1944-ig, amikor is bombatalálat ér­te az épületet. Kiindulhatnánk a közelmúltból is, abból, hogy évtize­des erőfeszítés után kitűnő lengyel restaurátorok keze nyomán újból életre kelt a Feszty-körkép, s a het­venes években történt elhatározás nyomán azt a Nemzeti Történelmi Emlékparkban állították fel. A nemzetközi zsűri által is elfogadott restaurált mű hossza 120 méter (te­hát egy 120 méter kerületű kört kell elképzelni), magassága 14,5 méter, s a teremben télen-nyáron egyfor­ma klímát kell biztosítani: 18 fokot és 40 százalék páratartalmat. Ezért is szükséges először egy próbaüze­melést tartani, mert nem tudják, hogy nagy látogatottság esetén ho­gyan alakulnak a klímaviszonyok. Várhatóan augusztusban azonban már a nagyközönség is megtekint­heti a Feszty-körképet. A kép történetei A monumentális kép leírására vál­lalkozni nem könnyű feladat. A fes­tők elképzelése szerint honfoglaló eleink a Vereckei hágó lejtőin eresz­kedtek lefelé, s keresték a táborve- résre alkalmas helyeket. Feszty Ár­pád nem egyedül dolgozott, több más magyar festő működött közre e hatalmas munka elkészítésében. A felvázolt események a honfoglalást jellemezték, de nyilván, ami a ké­pen látszik, nem mind egyszerre történt... Ahogy a látogató feljön a sötét alagútból, Árpáddal és vezér­társaival találja magát szemben. Ha szemben állunk a képpel, akkor Árpádéktól jobbra látható a fejede­lemasszony és kísérete. Tovább jobbra a híres asszonyrablási jele­net. Az eredeti kép ezen része teljes egészében elveszett. Ami most elké­szült, azt a lengyel restaurátorok festették. Szerencsére egy budapes­ti fotográfus 1928-ban 10xl0-es üveglapokra fekete-fehér diasoroza­tot készített az eredeti képről, és azt a Feszty családnak adományozta. A hiányzó kompozíciós jelenetek fel­vázolásánál ezen diáknak pótolha­tatlan jelentősége volt. Ugyancsak pótolni kellett a vászon fölső részén az égbolt kétharmadát, mert 1944 telén egy gyújtóbomba megrongál­ta, a kép fölülről lefelé kezdett el ég­ni. Szemben állva az Árpádtól balra eső hatalmas mező a Vágó Pál által festett híres lovasrohamot ábrázol­ja. Patak felett ugratnak át a lova­sok. Ez a patak valódi patakként is csörgedezik a kép és a középen lévő nézőtér között. Tovább balra halad­va látszik a híres áldozási jelenet. A sámán kiteijesztett karral áll a füs­tölgő oltár előtt, a háta mögött veze­tik a fehér lovat, amelyet le fognak majd döfni. A füstölgő oltár körül fi­atal lányok táncolnak. Ettől a jele­nettől balra - szinte az egész mű egyharmadán egy táborverési jele­net látszik. Apró csoportokban ér­keznek a törzsek, maguk előtt terel­ve az állataikat keresik a táborozás­ra alkalmas helyet. Képes illúzió A vászon a feszítés következtében egy negatív hordó formát vett fel. A távlatos hatás érdekében tehát nem függőlegesen áll. A szakemberek eh­hez Japánból hozatott üvegszálas anyagot vasaltak a vászonra, s ez hordozza a súlyt all tonna festékkel. A tájnak őszies hangulata van. A restaurátorok egy októberi napon elutaztak Ukrajnába, csak azért, hogy ezt a völgyet megtekintsék. Filmeket, fényképeket készítettek, s az ezeken tapasztaltakat próbál­ták visszatükrözni a restaurálás so­rán. A kép különböző jeleneteinél hangeffektusok hallatszanak, ame­lyet a Magyar Televízió hangmér­nök szakemberei készítettek. A ké­pen ábrázolt eseménynek megfelelő hangokat, zörejeket, sípszót, dobot, lónyerítést lehet hallani, így egy ki­csit meg is elevenedik számunkra a látvány. Az „ottlét” illúzióját tovább fokozza az a mesteri megoldás, ahogy a falikép és a középen elhe­lyezkedő nézőtér közti tíz-tizenkét méteres teret a rendezők kitöltöt­ték. Ugyanis a festmény a térben „folytatódik”. Esetenként még a vá­szon és a tér közti elválási pontokat sem könnyű észrevenni. E térben csörgedezik a már említett a fest­ményről induló patak, itt vannak pajzsok, korabeli ruhadarabok eldo­bálva, itt „virít” a hajdan volt nö­vényzet, s az elégetett faszekerek „illata” még a szaglóérzékünket is bevonja az illúzióba. Akárki szerepelt a salzburgi fesztiválon A 75., jubileumi seregszemlén 165 előadást mutatnak be Bécs (MTI) - A hét végétől teljes a nagyüzem Salzburgban: a ha­gyományoknak megfelelően a nyitó darab Hugo von Hoff- manstahl misztériumjátéka, az Akárki volt. A péntek esti bemutató a Salzburgi Ünnepi játékok 75. évfordulójához méltóan új - Max Reinhardétól elté­rő - koncepciót és parádés szerep- osztást nyújtott. A szombati hiva­talos megnyitó után az első csúcs­pont az új betanulású Figaró há­zassága volt, Luc Bondy rendezésé­ben, Nikolaus Harnoncourt ve­zényletével. Ä jubileumi 75. fesztivál műso­rán 165 előadás szerepel: 34 opera­est, 37 prózai előadás - és megannyi koncert, előadóest. Színre kerül Bartók Kékszakállúja, mégpedig egy Schönberg egyfelvonásossal egy előadásban. Az operákat olyan mesterek ve­zénylik, mint Ricardo Muti, Lórin Maazel, de a koncerttermekben sem kisebb nagyságok dirigálnak: a bécsi filharmonikusokat Sir Georg Solti, John Eliot Gardiner, Daniel Barenboim irányítja, a berliniekkel Claudio Abbado vendégszerepei, az Mozart szülőháza Salzburgban Izraeli Filharmonikusokkal pedig Zubin Mehta. Az idén is tartanak Mozart-matinékat Végh Sándorral. A salzburgi fesztiválra a szokások­nak megfelelően most is számos kül- és belföldi nevezetesség, ismert Fotó: Dobos Klára közéleti személyiség látogat el, so­kan közülük Thomas Klestil állam­fő meghívására. A megnyitó ünnep­ségen - ahol Klestil tartott beszédet -jelen volt szinte az egész bécsi kor­mány. Római padlófűtés Komárom (MTI) - Bemutatót ren­deztek az elmúlt héten Komárom­ban, a szőnyi Vásártéren azzal a nem titkolt szándékkal, hogy újabb támogatókat nyerjenek meg az otta­ni ásatások folytatásához. Három évtizeddel ezelőtt kezdődtek meg a római kori Brigetio város és katonai tábor egykori területén az ásatások, amikor a véletlennek köszönhetően építkezés közben egy freskóval dí­szített ház nyomaira bukkantak. Pénz hiánya miatt azonban rövide­sen leállították a feltárást. Négy év­vel ezelőtt folytatták az ásatást a ko­máromi és a megyei önkormányzat, valamint több társaság és magán- vállalkozó anyagi támogatásával. A bemutatón elhangzottak szerint eddig meglepően sok restaurálható lelet került elő a kutatóárkokból. Megtalálták egy jómódú család há­za több helyiségének maradványa­it. Az épületnek már annak idején padlófűtése volt. A sok vörösmázas kerámia - amelyek minősége vetek­szik a mai herendi porcelánéval - azt bizonyítja, hogy jómódú embe­rek éltek a II—III. században Brige- tióban. Bronzpénzek és más bronz­veretek, kulcsok, ládakeretek, dísz­tárgyak is előkerültek a föld mélyé­ből. A feltárás szenzációs lelete az az 5x5 méter nagyságú freskó, ame­lyen egy ágaskodó ló kantálját fogó lány látható. A feltáráson a nyári hónapokban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsésztudomány Kara Ókori Ré­gészeti Tanszékének hallgatói dol­goznak Borhy László és Számadó Emese régészek irányításával. A tárgyak restaurálásában a Képző- művészeti Főiskola hallgatói mű­ködnek közre. Hamza-múzeum Jászberény (MTI) - Hamza Dezső Ákos festőművész és filmrendező munkásságát bemutató emlékmú­zeum nyílt Jászberényben az e célra létrehozott alapítvány szervezésé­ben. A múzeum abban a lakóház­ban kapott helyet, ahol az 1993-ban elhunyt alkotó utolsó éveit töltötte. Az 1903-ban született Hamza D. Ákos honi képzőművészeti tanul­mányai befejeztével állami ösztön­díjjal Párizsba utazott, és ott több csoportos tárlaton szerepelt művei­vel. Ezzel egy időben a francia fővá­rosban az ismert filmes, René Claire mellett asszisztensként tevé­kenykedett. Hazatérve tovább fes­tett, de a filmművészethez való von­zódása is megmaradt. Filmrendező­ként tizenkét játékfilm - többek kö­zött a Gyurkovics fiúk, a Külvárosi őrszoba és A láp virága - valamint hat dokumentumfilm fűződik ne­véhez. Átfogó szobrászat Budapest (ISB) - Tizenhét év után rendezett a Műcsarnok átfogó, a szakmát megmozgató reprezentatív szobrászati kiállítást. 1978-ban 171-en, az idén mintegy 250-en állí­tanak ki az újjávarázsolt intéz­ményben. Az idei „Mai magyar szobrászat” kiállítói többségükben szakítottak, illetve eltávolodtak a klasszikus szobrászati eszmények­től, megváltoztatták a térben a mű­vek dimenzióit. A nyár végéig nyit­va tartó kiállítás anyagáról Wehner Tibor megállapítja: a magyar szob­rászatban hatalmas energiák sza­badultak fel a közelmúlt években. Operátlanul? München (MTI) - Gerard Mortier, a Salzburgi Ünnepi Játékok vezető­je „rossz operaénekesnek” tartja Lu­ciano Pavarottit, a világhírű olasz tenoristát, akinek a hangja - sze­rinte - már annyira „meggyengült, hogy operaszínpadokon nem is ér­vényesül”. Mortier szerint, amikor Pavarotti az „O sole mio” kezdetű népszerű olasz dalt énekli, „nagy művészként adja el magát, és ez nem tisztességes dolog”. Ami őt ma­gát illeti, szívesebben menne el Ti­na Turner, mint Pavarotti hangver­senyére - mondotta az 51 éves Mor­tier néhány nappal a Salzburgi Ün­nepi Játékok hivatalos megnyitója előtt. Egyébként Mortier, aki 1991 óta áll az ünnepi játékok élén, nem hisz az opera jövőjében. Szerinte mint alko­tó művészeti forma el fog tűnni, és törvényszerű, hogy egy kulturális műfaj még egyszer kivirágozzék, mielőtt elhalna. j-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom