Észak-Magyarország, 1995. június (51. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-10 / 135. szám
II ÉM-hétvége * m ÉM-interjú Június 10., Szombat Legjobb befektetés ma az adócsalás (?) Horpácsi Sándor K ezdhetném Berzsenyi-idézettel: minden ország talpköve az erkölcs. Másképpen fogalmazva az állampolgári fegyelem, amely nem csupán a jogokat ismeri, de a kötelességeket is. Fejlett polgári demokráciákban az adózás nem vitakérdés, az adócsalást súlyosan (akár börtönnel is) büntetik. Nálunk? Jártamban-keltemben arról hallok történeteket, tippeket, hogyan lehet kijátszani az APEH-et. Először meghökkentem, felháborodtam, mint ahogyan a feketegazdaság hírein is. Ki hiszi el, hogy egy jól menő vendéglős, kisiparos, vállalkozó csak a létminimumot keresi? Kiderült, hogy mindezt azért nem értem, mert buta bölcsész vagyok, s ha akarnék se tudok adót csalni. Az a kevéske honorárium, amit például ezért a cikkért kapok, eleve levonással érkezik, s az APEH számítógépe minden filléremen rajta tartja a szemét. Sőt, most újabb veszély fenyeget, mert Bokros Lajos még a tb-járulékkal is meg akaija terhelni. Apropó, tb-járulék. Okosak mondják, hogy a jelenlegi munkanélküliség egyik oka éppen ez (az enyém is). Ez a pluszköltség annyira megnyomorítja a vállalkozót, hogy inkább nem vesz fel senkit, vagy ha igen, svarcban, azaz számlát kér a munkavállalótól, amit költségként számolhat el. Ez maga a létbizonytalanság, mert a munkavállalót nem védi semmi. Hogyan alakult ki ez a helyzet? Tíz éve azt mondtam volna, hogy elvtársak, szívós munkával értük el ezt a csődöt. A korábbi rendszer állama fosztogató-osztogató volt. Nem fizette ki a munkaerő árát, alkuhelyzet se volt, a legnagyobb rabló maga az állam volt (lásd például államosítások, amit a kártalanítás se tud kompenzálni), de volt érte - úgymond - „ingyen” ilyen-olyan szolgáltatás: iskola, egészségügy stb. Ma? Az állam semmit se garantál, semmit se ad, csak elvon. Óvodákat, iskolákat, kórházakat zárnak be, a szolgáltatások megdrágultak, színvonaluk zuhanásszerűen esett. Ma már életveszély megbetegedni, s ha a szülőnek nincs pénze különtanárt fogadni, az iskolai bizonyítvány papírrongy, semmit sem ér. Mindezt látja, megéli az állampolgár, s amikor arról olvas-hall, hogy ilyen-olyan urak (elvtársak?) milliós fizetéseket és végkielégítéseket vehetnek fel csődbe vitt vállalatoktól, cégektől (csak utalok itt a bankbotrányokra), a különben sem szilárd fegyelem tovább lazul. Ezért értékelődik fel a múlt, mert az ember hajlamos arra, hogy a mai rosszabban a tegnapi rosszat jónak lássa. Jogászok világosítottak fel, hogy minden csalás alapja maga a törvény, amely tele van lukakkal, joghézagokkal. Ezt sem érti az állampolgár, aki a tévében az üres parlamentet látja. A honatyák még szavazni se mennek be a büféből. Eleget viccelődött a sajtó Szabad György tanár úr, ma Maczó Ágnes vagy Gál Zoltán becsalogató felszólításain, dörgedelmein. Az állampolgár tehát azt látja, hogy a választott honatyák is fegyelmezetlenek, a törvények azt tanúsítják, hogy felületesen dolgoznak, a kormány pedig rögtönöz, de soha nem az állampolgár javára (lásd fekete március 12., vasárnap). A megrendült bizalom további fegyelmezetlenségekre inspirál. M indenki el van foglalva a maga bajával, lazulnak az emberi szolidaritás eresztékei, a kaparj kurta, neked is jut szemlélet tehetetlenül nézi és elszenvedi a gazdasági és politikai maffiák garázdálkodásait. Mert bármit is mond Kuncze Gábor, több ezer tonna olajat, benzint nem lehet átsétáltatni a határon a vámosok tudta nélkül, s akkor még nem szóltam az olajszőkítésről, amiből többen milliomosok lettek. Ha vezérkari tisztek milliókat lophatnak, ha részeg rendőrök lövöldözhetnek az utcán, ha pénzt, illetékbélyeget hamisíthatnak - az állampolgár fél, és fatalista lesz. Senkit és semmit nem vesz komolyan, úgy ügyeskedik, ahogy tud. Például adót csal. Hogy mindez hova vezet? Hát nem Európába... Nosztalgiázni lehet, de nem érdemes Németh Miklós, az EBRD alelnöke a gazdaságról, pénzről, politikáról Szarvas Dezső Szerencs (EM) - A gazdaságpolitika művészete és talánya, hogy a pénz értékállóságát, illetve az infláció megfékezését, a foglalkoztatottságot, az egyensúlyt és a gazdasági növekedést hogyan is helyezi prioritásrendszerbe - mondotta Németh Miklós, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) alelnöke, akivel a napokban Szerencsen, a gazdanapok megnyitóján beszélgettünk a gazdaságról, pénzről, stabilizációról, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk esélyeiről. És az oly nagy politikai vitát kiváltó Bokros-csomagról, amellyel kapcsolatosan az alel- nök kijelentette: ismereteim szerint olyan gazdaságpolitika nem létezik, amelyben egyidejűleg lenne jelen az egyensúly, a foglalkoztatottság fenntartása, a pénz értékmegőrzése és a növekedés. □ A kormány március 12-én hozta nyilvánosságra az úgynevezett Bokros-csomagot, amelynek mind a parlamentben, mind a társadalomban meglehetősen vegyes a fogadtatása, s egyáltalán nem mondható el róla, hogy népszerű lenne. A londoni bankból nézve, milyennek látszik a gazdaság illetve a csomag? • Nem szeretném dátumokhoz illetve nevekhez kötni ezt a csomagot, hiszen a nemzetközi pénzvilág az országot figyeli, az ország teljesítményét értékeli. Am a politikában van egy megszívlelendő tanulságot hordozó, ősrégi alapszabály, miszerint: igen nagy árat kell fizetni akkor, ha valamit nem időben végeznek el, halogatják a döntéseket, nem élnek a kínálkozó lehetőségekkel. Mindezt nemcsak Magyarországra értem, általános érvényű szabály ez a többi, az EBRD által menedzselt ország döntéshozói számára is. A magyar átalakulás 1990-ben nagyon jó starthelyzettel indult, a többiek mélyebbről, kevésbé gazdag reform-múlttal indultak el az átalakulás útján, ebből adódóan sokkal látványosabban, gyorsabban haladtak előre. A külső szemlélő számára relatíve úgy tűnhet, hogy Magyarország lemaradt. Igaz, az egy főre jutó államadósságot tekintve a legeladósodottabb ország a térségben, sajnos nem mindig azok a változtatási törekvések, akcióprogramok fogalmazódtak meg, amelyek például az adósságállomány kezelését legalább megfelelő módon segítették volna. Mára a kitüntetett szerep eltűnt, nosztalgiázni lehet, de nem érdemes, arra nem lehet semmilyen gazdaságpolitikát építeni. Egy vagyunk a huszonöt keleti, közép-európai ország között kis piacunkkal; és a kritériumrendszer a nemzetközi pénzvilágban, kereskedelemben, gazdaságban nemhogy évről évre, de hónapról hónapra változik. A követelményeknek megfelelni, a kihívásokra válaszolni csak komoly akció- programokkal, „csomaggal” lehet. □ A londoni bankból nézve, milyennek tetszik a magyar bankvilág? Németh Miklós Fotó: Laczó József • A kezdet kezdetén jár a többi huszonöttel együtt. Nem mondható el egyikről sem, hogy magán viselné a fejlett piacgazdaság bankrendszerének jegyeit, bírná menedzsmentjét, technikáját, módszereit. A bank- rendszer átalakítása nem lesz „sétagalopp”, hosszú lesz az út, s az átalakításban döntő, hogy milyen befektetők jöhetnek szóba. Nagyon veszélyes az olyan út, amelyen csak financiális befektetőket vesznek észre, hiszen ebben az esetben a technikát, az ismeret- anyagot, a fegyelmet, a beépített ellenőrzési rendszereket és sorolhatnám még a nemzetközi fejlett bankvilág különböző „trükkjeit”, nekünk még el kell sajátítani. Ezért jómagam a stratégiai szakmai befektetőket elengedhetetlennek tartom a bankrendszer átalakításában, illetve privatizálásában. □ A politika, a politikusok különböző dátumokat emlegetnek, híreszteléseket röppen- getnek a légbe: ekkortól vagy akkortól már jobb lesz, vagyis már látszik az alagút vége... • Jósolni megint csak lehet, de semmi haszna. Mint mondottam, nem szeretem a dátumokat. Ebben az esetben, mármint az alagút végét tekintve sem. Annyit mégis: önelégültségre semmi ok, bármilyen jónak, használhatónak is tűnik egy-egy döntés vagy program; az átalakulásnak egy nagyon gyötrelmes, nehéz szakasza előtt állunk a térség többi országaival együtt. S hogy ez meddig tart, az azon is múlik, milyen tetterő és támogatottság mutatkozik meg .a program vagy programok végrehajtásában. □ Az immár kormányprogrammá minősült pénzügyminiszteri csomagot idehaza „megszorító intézkedésként” emlegetik. Ön szerint helyénvaló ez a jelzősszerkezet, vagy inkább helyesebb lenne a „szükségszerűt” használni? • Jómagam most Londonban élek, nem tudhatom, hogy részleteiben hogyan is néz ki egy-egy intézkedéscsomag, ezért, hogy milyen jelzőket aggatnak rá, nem tudom minősíteni. Az viszont bizonyos: mindenféle gazdaságpolitikának a művészete, talánya, hogy a pénz értékállóságát, vagyis az inflációt, a foglalkoztatottságot, az egyensúlyt - amely nagyon sok összetevőből áll - és a gazdasági növekedést hogyan is helyezi prioritásrendszerbe, melyiknek, mikor, milyen hangsúlyt ad. Ettől függően alakítható ki az akcióprogram, s ettől függően tesz nagyobb hangsúlyt egy-egy elemre, vagy égy másik területről hoz segítségül, hív életre eszközöket. Van olyan helyzet, amikor restrikciót kell alkalmazni, van, amikor a másik oldalra kell a hangsúlyt helyezni; de olyan gazdaságpolitika, amelyben egyidejűleg, azonos hangsúllyal van jelen az egyensúly, a foglalkoztatottság fenntartása, a pénz értékmegőrzése és a növekedés, ismereteim szerint, nem létezik. Igaz, az említett négyes követelményrendszernek egyberende- zése, a prioritás meghatározása, most nem is az én tisztem. □ Hegyalja az ön szűkebb hazája. A Tokaj' hegyaljai Szövetség elnökeként hivatalból is megtapasztalhatja, errefelé is sűrűsödnek a gondok, szintúgy mint az ország más tájain... • Londonból jövet, első utam rendszerint ide, Hegyaljára vezet. Most, a gazdanapok előtt is így történt. Sok emberrel beszéltem, barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal, és világossá vált, hogy a gondok súlyosabbak mint négy-öt évvel ezelőtt. Az emberek el- esettséget, magárahagyatottságot éreznek, ami azt kell mondjam, természetes velejárója a jelenlegi folyamatoknak. Ami nem természetes velejárója ennek a hosszú és gyötrelmes útnak az az, hogy túl sok igazságtalanságot is éreznek, ha azt tapasztalják, hogy egyes akciók, intézkedések nemhogy enyhítenék, de nehezítik életüket, munkájukat. És mert mindnyájan tudjuk, mennyi tettrekészség, életerő, munkaszeretet van az itt élő emberekben, az ország népében, senkinek, semmiféle politikának nincs joga rá, hogy gyógypedagógiai alanyként kezeljen társadalmat, népet. Programra van szükség, olyan programra, amit nem a sajtó, nem a tudósok minősítenek, hanem a társadalom; és ha mögé áll, akkor el is fogadja a programot. Tudni kell, hogy a világon mindenütt verejtékkel, gyötrelemmel, nem egy esetben vérrel ment, és megy végbe az átalakulás. Abban a huszonöt országban, ahol a mi bankunk jelen van, fel- és lemenő szakaszokkal, hullámhegyekkel tarkított a váltás, a változás. Most, négy-öt évvel a szabad választások, a szabadság eljövetele után, a politikai rendszerekben létezik, kitapintható egy olyan fordulópont, veszély, amikor a demokráciából nagyon könnyen a „demokraturába” csúszhat át a társadalom, az ország: amikor a demokrácia jelszava, zászlaja alatt ténylegesen felülről, a társadalommal való párbeszédet mellőzve születnek döntések. Ne higgyünk benne, ez nem a mi utunk. Nem pusztán pénzkérdés a problémák megoldása Tabajdi Csaba államtitkár az Erdélyben szerzett tapasztalatairól Baracs Dénes Bukarest (MTI) - Három „szórványmegyében” tett két nap alatt látogatást Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, aki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség meghívására küldöttség élén járta Erdélyt a közelmúlt napokban. Mit tapasztalt Hunyad, Fehér és' Brassó megyékben, ahol a magyarság „szórványban”, helyileg is kisebbségben él? - kérdezte Brassóban a politikust az MTI tudósítója.- Három fontos tanulságot vonhattam le. Először is láthattam, hogy a szórványterületen élők is nagyon sokat tehetnek kisebbségi önszerveződéssel oktatási és kulturális igényeik kielégítéséért. Nem vártak a helyi hatalomra, központi hatalomra, külföldi segítségre: ők maguk megszerveztek kollégiumot, iskolabuszt, biztosítandó az ott élők oktatását. További tapasztalat volt, hogy az egyháznak kulcsszerepe van a kisebbségben élők nemzeti önazonosságának megőrzésében, különösen ezen a vidéken. A harmadik tanulság az, hogy éppen ezért meghatározó a romániai magyarság szempontjából az Európa Tanács Románia felvételekor tett ajánlásainak teljesítése, hiszen ezek tartalmazták azt is, hogy szolgáltassák vissza az egyházaknak a 2. világháború után tőlük elkobzott javakat. Konkrét megbeszéléseiről szólva Tabajdi Csaba elmondta: Takács Csaba ügyvezető elnök az RMDSZ kongresszusa utáni helyzetről tájékoztatta. Csávossy Györggyel, az RMDSZ Szövetségi Egyeztető Tanácsának elnökével elsősorban a gazdasági kapcsolat- építésről tárgyalt, a vállalkozásokról és az egzisztenciateremtésről, annak szükségességéről, hogy az RMDSZ megszervezze a maga gazdálkodó tevékenységét. Megvitatták, mit segíthet ebben Magyarország és mi az, amit önerőből magának az RMDSZ-nek kell megtennie. Konkrét igények, tervek, projektek is megfogalmazódtak. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel főleg a romániai kisebbségi felekezeti iskolák helyzetéről, az egyház lehetséges szerepvállalásáról esett szó. Tabajdi Csaba megerősítette, hogy a magyar-román alapszerződésben változatlanul nagy fontosságot tulajdonít a magyar fél az egyházi javak visszaszolgáltatásának. Alexandra Popa, Brassó megyei prefektus tájékoztatta az államtitkárt a megye kisebbségeinek helyzetéről. Itt 10 százalékot képvisel a magyarság. Elgondolkodtató, hogy ebben a megyében 1 százalék alá esett a német kisebbség aránya, holott korábban Brassó a romániai németajkú kisebbség egyik fő központja volt. Az államtitkár elmondta: Fehér megyétől és más szórványmegyéktől eltérően viszonylag megnyugtató a kisebbség helyzete, a prefektus és különösen Adrian Morazi brassói polgármester részéről együttműködési készséget tapasztalt a kisebbségi gondok megoldásában. A két helyi vezetővel folytatott megbeszéléseken Tabajdi Csaba szorgalmazta, hogy megfelelő körülmények között működhessék újra a városban az Áp- rily Lajos líceum és kollégium. A prefektussal lezajlott találkozón szó esett a két ország privatizációs tapasztalatairól, a külföldi tőke bevonásáról, és a jelenlévő Petra Tanase kormánypárti képviselő, az illetékes parlamenti bizottság elnöke a kisebbségi törvénytervezetek parlamenti beterjesztésének előkészületeiről adott tájékoztatást. Tabajdi Csaba üdvözölte, hogy hosszabb szünet után a román törvényhozásban sor kerülhet a benyújtott tervezetek megvitatására, tekintettel arra, hogy az Európa Tanács is kérte Romániát ilyen törvény elfogadására. A román fél felvetette, hogy pontosítani kell az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetében, dokumentumaiban szereplő autonómiafogalmakat. Tabajdi Csaba válaszában rámutatott: a fogalmi tisztázás ugyan szükséges, de nem elégséges föltétel, nemcsak ezen múlik a megoldás, hanem azon is, hogy van-e Romániában megfelelő akarat a kisebbségi jogok megfelelő garantálására. Adrian Morazi brassói polgármester átfogó elemzést adott a romániai átmenet nehézségeiről, rámutatott, hogy a kommunista korszakban nem voltak reformtörekvések. Kifejtette: a helyi autonómia, a helyi önkormányzatok megfelelő anyagi eszközökkel és jogosítványokkal való felruházása ma a közép-európai demokratizálás legfőbb kérdése. Tabajdi Csaba elmondta: a magyar-román kapcsolatok normalizálásának előmozdítását illetően is egyet értett a két fél abban, hogy meg kell szüntetni „az ellenségkép újratermelését” - hiszen ez nemcsak a romániai demokratizálást akadályozza, hanem a kétoldalú kapcsolatok rendezését is. A történelmi vitákat el kell távolítani a politikai színtérről, a történelemmel a tudománynak kell foglalkoznia - hangoztatták a találkozón. Végezetül Tabajdi Csaba külön felhívta a figyelmet a szórványvidékeken megvalósuló önszerveződés néhány szép példájára. Ilyen a csemakereszt- úri tájház, a dévai Szent Ferenc alapítvány, amely iskolabuszt működtet, hogy behordja a szórványból a gyerekeket, és kollégiumot létesített az ott élő tanulók számára. Ez is megerősíti, hogy nem pusztán pénzkérdés a problémák megoldása, hanem a helyi kezdeményezésen, cselekvésen is múlik. A harmadik pozitív példa a nagyenyedi katolikus plébánosé, aki a templom mellett szállodai szálláslehetőséget biztosít, kulturális centrumot szervez, ami elengedhetetlen a kisebbségi igények kielégítéséhez.
