Észak-Magyarország, 1995. május (51. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-06 / 106. szám
ÉM-történelem Május 6., Szombat Borsod vármegye közgyűlése foglalkozott először, mégpedig 1861-ben a díszpolgár cím alapítása kérdésével íme egy erre vonatkozó részlet a közgyűlés jegyzőkönyvéből: „ Városunk egyik polgárának azon szóbeli előterjesztése, hogy a közhaza érdekeiért idegen földekre száműzött honfitársaink közül néhány an városunk díszpolgáraiul neveztessenek ki, — közhelyben hagyással találkozván — ezen hazafiúi kötelesség megtétele a Képviseleti Bizottmánynak hagyatott fel ” ma Miskolc díszpolgárai II ÉM-hétvége Borsod-Abaüj-Zemplén Megyei Levéltárban őriznek egy bordó, bőrkötésű díszes albumot, amelynek borítóján az olvasható: Arany-könyv. Ez az album egykoron fontos kelléke volt Miskolc város ünnepi közgyűléseinek. Ebben regisztrálták Miskolc város képviselő-testülete közgyűlésének azon döntéseit, amelyek a Miskolc Város Díszpolgára kitüntető cím adományozásáról születtek. Az Arany-könyvbe az első bejegyzés 1886-ban került, mégpedig a következő szöveggel: „Olvastatott Kun-Félegyháza város Képviselő Testületének e f. évi Augusztus hó 8-án 151. sz. a kelt átirata, melyben indítványozza, hogy Kossuth Lajos hazánk nagyfia iránt érzett hálás kegyelet és ragaszkodás adóját rójjuk le azzal, hogy Őt azt ország minden rendezett tanácsú városa díszpolgárává válassza meg és ez által jelentse ki, hogy személye iránt hódoló tisztelettel és lángoló szeretettel viseltetik. Testületünk Kun-Félegyháza város Képviselő Testületének 151/886. számú megkeresésében foglaltakat magáévá teszi és a részéről is táplált kegyelet és ragaszkodás jeléül Kossuth Lajos hazánk nagy fiát és történetünk kimagasló alakját Miskolcz városa díszpolgárává egyhangúlag megválasztja és egyszersmind elhatározza, hogy tanácskozási terme számára a nagyférfiú életnagyságú képét megszerzendi. Ezen határozatunkról egy külön megkeresésben Kossuth Lajos, valamint a megkereső Kun- Félegyháza város Képviselő Testületé értesítendő.” Az Arany-könyv második bejegyzése 1890-ből származik. Miskolc város ez évben avatta a díszpolgárává Muschitzky Lucian császári és királyi százados urat, aki - az indoklás szerint - jótékonyan hatott Miskolc városa társadalmi életének fejlesztésére. Ő volt az, aki az „Erzsébet kertet jóízlésre és e részbeli kitűnő jártasságára való módon berendezte”, illetve „az Avas hegynek szép és kellemes sétahellyé való átalakítását és az ezzel járó nagy munkát véghez vitte”. A város következő díszpolgára 1893-ban a nagy magyar regényíró, Jókai Mór lett. „Dicsteljes írói munkásságának 50. évi jubileumát ez év folyamán fogja megülni: testületünk az e felett érzett hazafiúi örömének és az ünnepelt iránti nagy tiszteletének kifejezéséül” adományozta neki a címet. És még az is, hogy a „Fazekas utcát, ahol felesége Jókainé Laborfalvi Róza bölcsője ringott Jókai utca névre keresztelik át”. 1893-ban Habsburg József főherceg kapta meg a várostól a díszpolgárságot. Mégpedig „Őcsászári és királyi Fensége honvédfőparancsnokságának 25-ik évfordulója alkalmából”. Wekerle Sándor Miskolc következő, díszpolgári címmel kitüntetettje. Ő politikai pályafutása során háromszor volt kormányfő, emellett volt pénzügy-, kereskedelemügyi, honvédelmi, igazságügy-, földművelésügyi és belügyminiszter is. Őt megyeszékhelyünk képviselő-testülete „a nemzeti ügy, a kívánatos haladás és az ország fejlődése érdekében kifejtett nagy, országosan ismert érdemeiért” tüntette ki ezzel a megtiszteltető címmel. Gróf Andrássy Gyulát (az ifi abba t) belügy- minisztersége idején 1907-ben érte a megtiszteltetés. Ö ugyanezen év „november 15-én a képviselőházhoz törvényjavaslatot nyújtott be az iránt, hogy Miskolcz r.t. város törvényhatósági joggal ruháztassék fel... e körül szerzett érdemeiért” adományozta neki a város a magas elismerést. 1910-ben három, Miskolchoz szorosan kötődő személyiséget is kitüntettek díszpolgársággal. Horváth Lajos főrendiházi tag a városnak évtizedeken át volt országgyűlési képviselője. „Mint a magyar törvényhozásnak egyik elsőrendű tagja, közéleti működésében szerzett érdemei” alapján találtatott méltónak az elismerésre. Lévay Józsefet mint nyugdíjas alispánt, de elsősorban mint „élő költőink egyik legnagyobbikát - nagy irodalmi és kiváló költészeti munkásságára való tekintettel” tartották érdemesültnek e címre a városatyák. Kun Bertalant Vidáts János és még 42 törvényhatósági bizottsági tag javasolta a díszpolgárságra. Kun Bertalan református püspök 6 évtizedes, Miskolcon végzett lelkipásztorkodása ideje alatt sokat tett a közerkölcsök javításáért, a nemes érzelmek ápolásáért, s mint az indoklásból kiderül: a „patriarchal kort elért főpásztorát Miskolcz város polgárai felekezeti különbség nélkül büszkén vallják e város nagyrabecsült, közszeretettel övezett polgárának.” A következő díszpolgári cím kiadására 1921 májusában került sor. Szentpály István polgár- mester indítványára, születése 75., közéleti tevékenysége 50. évfordulója alkalmából gróf Appo- nyi Albertnek adományozta a város e magas kitüntetést. Apponvi gróf - mondja az indoklás - „örök időkre nagy érdemeket szerzett MagyarorJókai írói jubileumán részesült a kitüntetésben szág felvirágzása körül, mint a világ legnagyobb szónokainak egyike, világhírt és elismerést szerzett a magyar népnek, nemcsak Európában, hanem Amerikában is”. A két világháború közötti időszakban utoljára 1927-ben gróf Bethlen István magyar miniszterelnök kapott Miskolcon díszpolgári címet. Lichtenstein László és társai javasolták erre a címre, többek között az alábbi indokkal: „városunk közönsége gróf Bethlen István m.kir. miniszterelnök úr személyében azt a vezért látja, aki nagy államférfiúi képességeivel, immár 6 év óta kifejtett fáradhatatlan tevékenységével, lángoló hazaszeretetével nemcsak Hazánk határain belül szerzett nevének soha nem halványuló dicsőséget, hanem külföldi szerencsés kapcsolatok létrehozásával oly positiot teremt, amely az európai államok koncertjében biztosítja a történelmi rendeltetését betöltő Magyarország súlyának erősbíté- sét, tekintélyét és presztízsét.” Ezt követően hosszú évekre lekerült a napirendről a díszpolgárság kérdése. (Megjegyzem: az Arany-könyvbe utoljára József főherceget és Wekerle Sándort vezették be díszes írással, a többiek nevét most, 1995 áprilisában pótolták a megyei levéltárban.) A díszpolgári-ügy csak 1948-ban, méghozzá furcsa módon került ismét napirendre. Miskolc város Törvényhatósági Bizottsága ülésén napirend előtt Oberländer Sándor törvényhatósági bizottsági tag a következő indítvánnyal élt: „Indítványozom, hogy a törvényhatósági bizottság mondja ki és határozza el, hogy Habsburg Józsefi Andrássy Gyula és Bethlen István a város díszpolgárai sorából töröltessenek... Ma 1948-ban a dolgozók Nagymiskolcának nem lehetnek ilyen díszpolgárai. Biztos vagyok benne, hogy ma ezeket az urakat, neveket le kell törölnünk...” A törvényhatósági bizottság „az indítványt egyhangúlag magáévá teszi és ennek megfelelően Kossuth Lajos, az első díszpolgára a városnak Miskolciként az első kitüntetett: Horváth Lajos kimondja Habsburg József, Andrássy Gyula és Bethlen István díszpolgárságának a törlését.” (Megjegyzem: ez a törlés a mai napig érvényben van.) Miskolc város vezetése újra csak évtizedekkel később 1973-ban foglalkozik a díszpolgárság kérdésével. Határozat születik a „Miskolc Város Díszpolgára” címről, amely „a város lakossága nevében olyan magyar vagy külföldi állampolgárnak adományozható, aki Miskolc város politikai, gazdasági, szociális, egészségügyi, kulturális fejlesztésében, vagy mindezek érdekében végzett társadalmi munkában, a népek közötti barátság ápolásában különösen kimagasló érdemeket szerzett.” E határozat alapján Miskolc megyei Város Tanácsa 1973. szeptember 28-i ülésén a következőknek adományozott díszpolgári címet: Zselonykin Fjodor Pavlovics alezredesnek, a Miskolcot felszabadító 764-es lövészezred volt parancsnokának; Harmati Sándornak, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége tagjának, az Országos Béketanács elnökének; Sályi István professzornak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának, a Miskolci Nehézipari Egyetem volt rektorának; Frank Miklósnak, munkásmozgalmi veteránnak, a Kommunista Ifjúsági Mozgalom alapító tagjának; Molinári Kosztáné- nak, a munkásmozgalom veteránjának, az I. kerületi tanács egészségügyi állandó bizottsága szociális albizottsága tagjának; Homyák Imrének, a Lenin Kohászati Művek nyugdíjas üzemvezetőjének, alapszervi párttitkárnak; Valkó Mártonnak, az LKM hajdani vezérigazgatójának; Földe- si Józsefnek, nyugalmazott kórházigazgató-főorvosnak. Az indoklás valamennyiük esetében sommás volt: „a város szocialista fejlesztése érdekében végzett kimagasló munkájukért.” 1974-ben Miskolc város felszabadulása 30. évfordulója alkalmából a városi tanács - a végrehajtó bizottsággal egyetértve - a következőket tüntette ki a „Miskolc Város Díszpolgára” címmel: Iván Taraszovics Vecserszkij alezredest, a 987. számú légvédelmi tüzérség volt ezredparancsnokát, „aki a város felszabadításában és a szocialista újjáépítés megindításában elévülhetetlen érdemeket szerzett”; Rónai Rudolf nagykövetet, volt miskolci ifjúsági vezetőt, „aki az illegális ifjúsági mozgalomban Miskolcon tevékenykedett. Sokat tett az új rend erősítéséért, megszilárdításáért”; Varga Jenőt, a Digép szerelő-lakatosát, aki „a város fejlesztésében, valamint a fiatal szakmunkás-jelöltekkel való foglalkozás terén kiemelkedő eredményeket ért el”; Mráz Ferenc nyugdíjast, az SZMT elnökét, a munkásmozgalom veteránját; Barla Anna nyugdíjast, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosát, a MÓKÁN tagját, az MNDSZ alapító tagját. Az újabb díszpolgári címek adományozására három évvel később, 1977-ben került sor. Ekkor hatan kapták meg a kitüntetést, név szerint: Anatoly Szemjonovics Drigin, a testvérmegye Vologda pártbizottságának első titkára; Cseterki Lajos, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára; Berki Mihályné, nyugalmazott tanácselnök; Pápai István, a BÁÉV kőművese; Simon Sándor professzor, a Nehézipari Műszaki Egyetem tanára és Oravecz Antal, volt tanácstag. Öt év csend, majd 1983-ban ketten, Koval Pád nyugdíjas, a városi pártbizottság volt titkára és Velkey László főorvos a kitüntetett. A következő évben, 1984-ben Feledy Gyula grafikusművésznek, Nyíró Sándor nyugdíjasnak és Paulik Miklós olvasztárnak ítélik oda a címet. A tanácsrendszer utolsó díszpolgárságát 1988- ban Ditrói Sándornak, a Vasgyári Kórház és Rendelőintézet főorvosának adományozták „hosszan tartó, kiemelkedő közéleti munkásságáért, a város anyagi és szellemi értékeinek gyarapításáért”. Miskolc megyei város Tanácsának 4/1974. számú rendelete, Miskolc megyei város önkormányzatának 1/1990. számú rendelete nyomán érvényét vesztette. Ám ez az új rendelet csupán a város címeréről és zászlójáról intézkedik, a díszpolgárságról viszont nem. Erről csak az 5/1992. számú rendelet határoz végérvényesen. E szerint „a Közgyűlés a város közéletében, gazdasági, szervezői, tudományos, művészeti, közoktatási és köz- művelődési, testnevelési és sportmozgalmában, az egészségügyi és szociális ellátásában, valamint a környezetvédelemben szerzett kimagasló érdemek, vagy az egész életmű elismerésére Miskolc Város Díszpolgára kitüntető címet alapít. A cím adományozásával elhunyt személy emléke is megtisztelhető... Évente legfeljebb két díszpolgári cím adományozható... A kitüntető díjakat minden év október 23-a alkalmával, ünnepi közgyűlésen kell átadni.” Ez a rendelet 1992. május 1-jén lépett hatályba. Ennek szellemében a rendszerváltást követően az első díszpolgári címek 1993-ban kerültek kiadásra. Ekkor a közelmúltban elhunyt Kossuth-dí- jas grafikusművészt, Szalay Lajost és Miskolc első olimpiai bajnokát, Repka Attila birkózót tüntették ki ezzel a címmel. Tavaly, 1994-ben Reményi János karnagyot és Zambó János professzor, a _ Miskolci Egyetem tanárát illette meg ez a cím. (Érdekes, hogy - bár a rendeletben a díjátadás időpontjaként október 23-a szerepel, a díszpolgári címet, szinte már hagyományosan, a város napján, május 11-én adják át ünnepélyes külsőségek közepette.) így lesz ez idén is, amikor is az önkormányzat döntése alapján két kiemelkedő személyiség, egy egyetemi professzor és egy fiatalon elhunyt kiváló képzőművész munkássága előtt tiszteleg e cím adományozásával Miskolc városa. Hajdú Imre Jegyzőkönyvrészlet 1893-ból, Jókai Mór díszpolgárságáról Fotó, reprók: Fojtán László
