Észak-Magyarország, 1995. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-15 / 90. szám

Április 15., Szombat ÉM-riport ÉM-hétvége III Hófellegek borítják az eget, deresek a vetések, a gyepek, erős böjti szél tépi-szaggatja a fák csupasz koronáit. Néptelenek az utcák, zárva a bolt, a kocsma, száraz a patakmeder, fáznak a rügyek á fákon, a bokrokon, pattanni kész a jácint, a nárcisz bimbója, egy> perc fényre, kis melegre vár a tulipán is. Ebesek a méhek., bolyba gömbölyödtek, pedig itt a peterakás ideje. Lévay Györgyi- Összezavarodtak. Szólítaná őket a termé­szet, de mostoha az időjárás. A virágok nem nyílnak, etetni kell őket. Az erdők talaja száraz, félek, úgy lesz, mint tavaly: két-há- rom napig pompáznak csak az akácok. A szomjas fa nem képes hetekig frissen tarta­ni a virágokat, elhervadnak, elenyésznek időnap előtt - panaszolja Illés László, a lit- kai méhész. Veszik, viszik a mézet üléséket a méhek vezényelték a Cserehát csücskében lévő pici faluba. Az olvasztár munkahelye alatt, rengett a föld, a méhkaptá- rak talpalatnyi „albérletéért” pedig 50 ezer fo­rintot kért a kapzsi újgazda a Mexikó-völgyben. — Ide menekültünk a városból. A felesé­gem szülőfalujába. Egykori hobbim, a mé­hészkedés a család fő jövedelemforrásává lépett elő. A nyolcvan méhcsalád keresi a kenyerünket. Első osztályú az akác, a nap­raforgó és a vegyes virágméz, helybejönnek érte a kereskedők. A család többi vállalkozása vagy kudarc­ba fulladt, vagy ki sem tudott bontakozni. — Kocsmárosnak mentem Csenyétére, Abaújlakra. Totális csőd. Kenyérre sincs, hogyan lenne pálinkára pénzük az embe­reknek? Tavaly betakarítottunk 200 mázsa lucernaszénát, úgy gondoltuk, veszünk te­heneket, hiszen hely az van bőven a portán­kon, időm meg tengernyi. De hogyan kap­hatna kölcsönt egy ilyen ágrólszakadt csa­lád? A házat, amiben lakunk, nem fogadja el biztosítékul a bank, ezt valahogyan még uieg tudom érteni. De nem fogadja el a mé­hészetemet sem! A szénát a nyulak eszegetik. Katóka, a feleség a helyi bolt és italbolt bérlője.- Hetente háromszor nyitok lei, akkor ér­kezik a kenyér. Most, húsvét előtt, elfogy még 15 pohár tejföl, 20 margarin. Egyéb­ként ennyi sem. No, megvettek még 15 cso­kinyuszit és 30 pici csokoládétojást. Az ün­nepre való tekintettel két láda borsodi vilá­gost rendeltem. Inkább Encsre járnak vásá­rolni az emberek a falugondnoki kocsival. A kocsmát már ki sem nyitom, tavaly nyár óta senki sem kért még egy kupica pálinkát sem.- Mert milyen kocsmáros az olyan, aki haragszik az ittas emberre? - ékelődik a 'híjé. - Mindenkit leszoktatott az ivásról. A meleg konyhában, ahol beszélgetünk há­romhetes kiscsibék szorongnak a ketrecben, hég az udvaron volna a helyük. Egyszer ki­engedték őket, de összebújtak a hidegtől. A kis keltetőgépben kacsa- és tyúktojások. Ta­lán rájuk már jobb idő jön. ~ Baromfi, és kert nélkül nem lehet meg egy falusi család. Sok mindent elvetemé- nyeztünk, a mák már sorjázik... De mi lesz a napokban elültetett krumplival ebben a nagy hidegben? Illésék nagyfia pályakezdő munkanélkü- h. Kereskedő a szakmája, de elhelyezkedni nem tud. Még ha kapna is munkát Encsen, olyan ritka a buszjárat, hogy nem érne be munkakezdésre. Kislányuk, Melinda VIII- os. Szeptembertől encsi gimnazista. Tehet­séges kislány, majd’ minden tantárgyból ta­nulmányi versenyeket nyer. , - Mivel telik a tavaszi szünet? , ~ Nagytakarítottam. Két napom ment ia. Most meg elkezdjük a sütést anyával. Szünidő a nagyinál Fotók: Farkas Maya Legalább nyolcféle süteményt sütünk hús­vétim. Megígérték az osztálytársaim, hogy eljönnek locsolkodni. A hét fiú közül csak bekopog valaki. Elma radt meszelés- Meszelni akartam, húsvét előtt úgy szo­kás, de most az egyszer elmarad. Kinek van kedve ebben a vad időben? - méltatlankodik Ruszkai Benjaminné. Akárcsak télen, a jó meleg szobában tölti a délelőttöt a család. Itt van a 81 éves nagy­mama és a IV. osztályos unoka is.- Régen egyszerre szokott lenni a szünet minden iskolában. A pesti unokák a múlt héten voltak itthon, Orsika pedig, aki En­csen lakik, ezen a héten szabad. így aztán nem tudtak találkozni az unokatestvérek. Ez a kislány is unatkozik, ki sem igen en­gedjük, nehogy megfázzon. Sütöttünk együtt egy kis süteményt, addig legalább el­foglaltsága volt.- Már húsvétim készült a sütemény?- Nem, azzal ráérünk szombaton törődni.- Mi lesz az ünnepi étel?- Töltött káposzta. No és sonka. A ház előtt Toyota mikrobusz parkol.- A Barkast már elnyúztuk. Négy év alatt 100 ezer kilométert jártam vele - mondja Ruszkai Benjamin falugondnok. Hét óra után hat óvodás és iskolás gye­rekkel indul a kocsi Szalaszendre. Fajban egy, Szebenyepusztán hat gyereket vesz fel. Szalaszendről Fulókércsre viszi a köijegy- zőségi alkalmazottakat. A járat délután for­dítva teszi meg ezt az utat. Hetente egyszer bevásárlójárat indul Encsre, ez a gyógyszer­kiváltás napja is. Ha baj van, ha megbeteg­szik valaki, a falugondnok különjáratot szervez. Petró Józsefné, a 81 esztendős Erzsiké néni különös izgalommal készül a húsvétim:- Lelkésznek tanul az unokám, Petró Emő­ke. Húsvétkor legációba jön haza. Volt már lelkész a családban, de ennek a kislánynak nagyon örülök. Okos unokáim vannak, le­gyen hála érte az Istennek. A falu másik végében is az unokákról be­szél egy nagymama.- Nagyon szegények vagyunk, az idei húsvétkor sódar se jut az asztalunkra. Nem baj, megleszünk anélkül. Négy unokánk kö­zül három tanul. A legtöbb pénzbe Melinda kerül, ő jogásznak tanul. A szülei nem bír­A falucska templomai Sonka, húsvétra tartogatva nák a taníttatást, ha mi nem segítenénk. Odaadogatjuk a megspórolt pénzecskénket. Csak az bánt, hogy bíró akar lenni az a lány. Féltem őt. Hátha bántják majd a gonosz emberek, akiket elítél - töröl ki egy könny­cseppet a szeme sarkából Magyar Lászlóné. Itt apacsirta Frissen betonozott járdán járva nézelődünk Litkán. Történelmi pillanatnak is nevezhet­jük, amit látunk. A Matáv műszaki embe­rei, Dévényi József és Orosz Attila életet le­helnek a falucska első crossbar telefonké­szülékébe. Nemsokára a házakban is csörög a telefon. Sokan dicsérik a polgármestert, P. Kardos Józsefet. A vízvezetékért fizetni sem kellett a lakosságnak, csak az aknát kellett elkészítenie mindenkinek a portáján. Most majd a gáz következik. Pizsik Endréné gondolatai a húsvét kö­rül forognak.- Együtt lesz a család. Anyósom már megérkezett Miskolcról, jön Mónika lányom a férjével, itthon lesz Robi fiunk is, aki a nő­vérétől fodrászatot tanul Abaújdevecser- ben. Gazdag ünnepi ebédet tervezek, hogy mindenki a kedvencét ellesse. Erzsikém majd segít nekem mindenben, ügyes kislány.- O a harmadik gyerek?- Igen. Nem a vér szerinti anyja vagyok, de ugyanúgy szeretjük egymást. Meghaltak a szülei és magamhoz vettem. Szellemi fo­gyatékos, de nagyon kedves. Olyan, mint egy doromboló kiscica. Pizsik úr a határból érkezik. Kemény, de lélekemelő munkát végzett.- Megvettem vagy 25 hektár elvadult te­rületet. Egykor szőlőtáblák voltak itt, de ré­gen meghaltak, vagy elköltöztek a tulajdo­nosok. Elhatároztam, kiirtom a buja nö­vényzetet, és erdőt telepítek a helyére. Aká­cost. Évente úgy öthektárnyit tudok meg­tisztítani, rendbe tenni.- Találkozott a tavasszal?- Már a kertek alatt jár, pár nap múlva ideér. Itt van már a pacsirta is. Pizsikék nemrégiben két házat vásárol­tak meg a faluban. Az egyik a család ősi fészke volt.- Bebútorozzuk, és kiadjuk nyaralók­nak. Olyan sokat hallani a falusi turizmus­ról, hát belevágunk. Aki a nyugodt, jó leve­gőjű helyet szereti, biztosan jól érzi majd itt magát. Az első vendégeinket már a nyáron szeretnénk fogadni. Fiatal postai kézbesítő halad az utcaso­ron. Mint jó postásnak, neki is van minden­kihez egy-egy kedves szava.- Nem igazi postás vagyok, csak helyet­tesítek, mert az igazi postás katona. Az én szakmám autófényező, de a rossz közleke­dés miatt nem tudok eljárni dolgozni. Nem tudom, mit hoz a jövő. A legjobb barátom is hamarosan megnősül, magamra maradok - panaszolja a 30 éves Kardos Béla.- Hány húsvéti üdvözlőlapot kézbesített a faluban?- Meglesz a száz. Litkáról pedig vagy százötvenet küldtek. Mindenfelé az ország­ba, még külföldre is. Húsvét Hajdú Imre .A. szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kimé- ne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És imé nagy földindulás lön; mert az Úrnak angyala le- szállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrzők pedig tőle va­ló féltőkben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt.” (Má­té 28. 1-6.) Országszerte fellelhető archaikus néphagyomány húsvét nap­jára virradóra Jézus keresése. Székelyudvarhelyen régebben a céhek indultak Jézus keresésére. A zászlókat maguk a céhmes­terek vitték. Előzetesen hajnalban Krisztus szobrát elrejtették a határban egy búzatáblában. Ezt kellett megtalálniuk a kere­sőknek. A büszke, boldog megtaláló jogot nyert arra, hogy lo­vasok (Jézus katonái jelenlétében) visszahozza a városba a szobrot. Hercegszántó sokácai Jézus keresésére húsvét hajna­lán kimennek a temetőbe. Sem odafelé, sem visszafelé nem sza­bad beszélniük, csak imádságot mormolha tnak, illetve énekel­hetnek. A temetőben mindenki a maga hozzátartozójának sír­ján gyertyát gyújt. Húsvét napját - mint azt Bálint Sándor írja - a székelység, az északi csöng óság és az őrségi magyarság húsvét, a szlavóniai Kórógy református népe húzsvéit, a moldvai csángóság húszit, a göcsejiek hüsit, husiét alakváltozatban említik. Hollókő és más palóc falvak népe is nagyvasárnapnak nevezi húsvétot, s például a karancsaljai lányok, menyecskék ilyenkor tiszta fe­hérbe öltöznek. A húsvéti ételszentelés, ételáldás jeles szokása volt e napnak. A megszentelt húsvéti eledel megvédte a híveket a hosszú böjt, megtartóztatás után a mértéktelenség kísértéseitől. Göcsejben a szentelt ételek közül elsőként a tormából esznek, bizonyára azért, hogy erős íze, könny facsaró illata a gonosz lelkeket elűzze. Hangonyban, Szentsimonban a húsvéti szentelt kalácsot mór- ványnak nevezték. Hangonyban külön cipókat sütöttek a sze­gények, cigányok számára is, a család halottaiért való imád­ság fejében. Szidalmon a megszentelendő ételek közé gyolcszacskóban kukorica- és árpaszemeket is tettek. És ezt később a jószág ün­nepi takarmánya közé szórták. Sőt a húsvéti abroszból vetette a gazda a búzát a nagyobb termékenység érdekében. A húsvéti eledelek közül az egyik legrégebbi a tojás. A tojásnak számos szimbolikus értelmezése is volt. Mezőkövesden például a jó termés érdekében tojást ástak el a föld végében. Az abaúji Büttösön első szántáskor az eke elé néhány tojást tettek. Ha in­duláskor nem tört szét, akkor az első barázdában elfóldelték. A háztetőn átdobott szentelt, piros tojást ott ásták el, ahol le­esett. így ugyanis elkerüli a házat a villámcsapás. Feltámadás Fotó: Fojtán László Christine Busta (osztrák) Cirenei Simon Haladt az úton. Vállán a más keresztjét nem. önszántából vitte először; de látva a földre rogyott idegent, fel sem ötlött többé, hogy ledobja a terhét. A poroszlók, kik gaztettükhöz eszközként használták, éppoly kevésbé tudták, mint ő, hogy maguk is eszközök: egy küldetésé, melyet teljesítve, Krisztus első követői lesznek. Cseh Károly fordítása FI ú svét Korkos Jenő rajza Nagyhét Litkán

Next

/
Oldalképek
Tartalom