Észak-Magyarország, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-30 / 25. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1995« Tanuár 30,« Hétfő Ifjak „szűrése” Amíg vannak hadseregek, háborús veszély is van, amíg háborús veszély van, szükséges a hadsereg. Önmagába visszatérő görbevonal ez, amelyet talán a 3. évezred fog kiegyenesíteni. Magyarország sem létezhet hadsereg nélkül. A békejóslatok olyanok, mint a kártyajóslatok. (Most is ezerszám halnak meg háborúban). Az önvédelem jogos, de egy nemzet polgárának részéről nem szívesség, hanem kötelesség. A sorkatona pedig nem időtöltésre vonul be, hanem kiképzésre, s itt kezdődnek a bajok. A katona - ha letöltötte az idejét - akkor is leszerel, ha kiképzése eredménytelen volt. T. János honvéd az őrszolgálatból - gépkarabélyával - megszökött, egy vasúti töltésről kedvére lövöldözött. Mindezért hat hónap szabadságvesztésre ítélték, felfüggesztve (amit sohasem kellett letölteni). Nem a szolgálati idejét hosszabbították meg, hogy „hadd tanuljon az a gyerek”, hanem mumust játszottak vele. Egyáltalán ki alkalmas katonai szolgálatra? Bizonyos, hogy a szellemi fogyatékos nem, a ragyogó tehetség sem, ha testi fogyatékos. A kettő között van a polgárság zöme. Mindenki csinál valamit, amiből él. Ezt a valamit a se- • regben is - ha némileg módosítva is - lehet folytatni. Van aki repülőgépvezetésre, van aki romeltakarításra alkalmas. Most a statisztika kimutatja, hogy a sorköteles magyar fiatalok 20 százaléka alkalmatlan a hadiszolgálatra. Az oka egyszerű! A sorozó bizottságban (újabban) pszichológus is ül, aki kiszűri, hogy a sor alá került ifjú „mentálisan” alkalmas-e katonának. A szűrés három részből áll: Raven-teszttcl mérik az intelligenciát, Taylor-teszttel a szorongást, végül pedig egy adaptációs kérdőívet kell kitölteni. Konkrétabban: Hogy miket kell megoldani? Szétvágott képeket összerakni, olyan kérdésekre válaszolni, hogy izzad-e a tenyere, van-e alkoholista, bűnöző, idegbeteg a családban... (A tábornokoktól ezeket nem kérdezik, azok panamázhatnak.) Ha sok a rossz válasz, akkor a tesztelt ifjú alkalmatlan lesz. (És aki gondolkodik az tudja, mikor mondjon igent és mikor nemet...) A háború „veszélyes üzem”. Megengedhető- e, hogy csak a társadalom színe-java menjen a harcba? Míg a bűnözők, ügyeskedők, fegye- lemrontók „alkalmatlanok” és élik világukat. Az ostoba politika - korábban - két vesztes háborúba kezdett. Természetesen bízunk abban, hogy nem lesz több - de az ördög nem alszik. Akkor aztán mondhatjuk, hogy hazám, hazám... Csapó András Ügyekből bajok A Soltész Nagy Kálmán utca Miskolc egyik legforgalmasabb közútja. Különösen nagy a gyalogosforgalom a Bajcsy-Zs. utca kereszteződésében, mert a sok üzleten kívül ott van a kétirányú villamos és néhány autóbuszjárat megállója is. Emiatt különösen aggasztónak tűnik számomra, hogy a sarki papírszak- üzlet előtt éktelenkedik néhány - valószínűleg figyelmetlen gépkocsivezetők által agyonnyomorított — festett vascső, amely az arra járók testi épségét lenne hivatott védeni. Ám ettől jóval nagyobb veszélyforrásnak látom a Soltész Nagy Kálmán utca 8-as számú ház előtti és a kapujárathoz közeli járda- szakaszt, ahol közvetlenül a vízakna mellett az aszfalt beszakadt. A mintegy 5-6 centiméter átmérőjű lyukba ugyanis a cipő- és csizmasarkával bárki beleléphet - már, ha nem néz a lába elé - és könnyen kezét-lábát törheti. Igaz, eddig még nem hallottam itt történt balesetről, de ha havazni kezd, a hóréteg a lyukat elfed(het)i és ilyenkor már hiába az óvatosság. Sürgős intézkedést kérünk az illetékesektől, mielőtt bárkit is szerencsétlenség érne - írja Tarcsi Lajos miskolci olvasónk Korlát(lanul) Fotó: Fojtán László Nyugdíjbiztosítási szabályok Sajnos egyre többen egészségi állapotuk miatt, jóval az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt munka- képtelenné válnak, s mert a mindennapjaik részévé váló - gyakorta visszafordíthatatlan - betegség korábbi, sőt könnyebb munkakör betöltésére (amelyből valljuk be, napjainkban egyre kevesebb akad) sem teszi folyamatosan képessé őket, rokkantsági nyugdíjba kényszerülnek. A rokkantság fogalma A törvény szerint rokkant az, aki egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét legalább 67%- ban elvesztette és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható. Jogosultság E saját jogon szerzett ellátási formára az jogosult, aki rokkant (lásd fentebb), a szükséges szolgálati időt megszerezte és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.- A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő: 22 éves életkor betöltése előtt 2 év, 22-24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év; 25-29 éves életkorban 6 év, korkedvezménynél 4 év; 30-34 éves életkorban 8 év, korkedvezménynél 6 év; 35-44 éves életkorban 10 év, korkedvezménynél 8 év; 45-54 éves életkorban 15 év, korkedvezménynél 12 év; míg 55 éves életkor betöltésétől 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 16 év. Az, aki iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett és 22 éves kora előtt megrokkant, szolgálati idejének a tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.- A keresetet abban az esetben lehet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen kevesebbnek tekinteni, ha annak a magánszemélyek jövedelemadójával csökkentett összege legalább 20%-kal kevesebb a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnél. A nyugdíj mértéke A rokkantsági nyugdíj mértéke a megrokkanás időpontjában betöltött életkortól, a nyugdíj megállapításáig szerzett szolgálati idő tartamától és a rokkantság fokától függ. A rokkantság fokának megfelelően a III. csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen; a II. csoportba az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul; míg az I. rokkantsági csoportba az, aki teljesen munkaképtelen és mások gondozására szorul. A rokkantsági nyugdíj mértékét a kormány állapítja meg. Az ellátás összege azonban nem lehet kevesebb az előbb felsorolt rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset harminchárom, harmincnyolc, illetőleg negyvenhárom százalékánál. Állapotváltozás Ha a rokkantsági nyugdíjas állapot- változás miatt más csoportba kerül, nyugdíja mértékét módosítani kell. Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után azonban erre hivatkozással változtatásra már nincs lehetőség. A jogosultság teljes egészében meg is szűnhet, ha a nyugdíjas már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál az összegnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. Ugyanakkor a rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szolgálati idő tartamától függetlenül feléled, ha a jogosultság egyéb feltételei a nyugdíj megszűnése után öt éven belül újra bekövetkeznek. Új rendelkezések Ha a rokkantsági nyugdíjat 1994. december 31-ét követő, de 1996. január 1-jét megelőző időponttól állapítják meg, az ellátás legkisebb összege: III. rokkantsági csoportban 8400 Ft; II. csoportban 8820 Ft; I. csoportban havi 9100 Ft. Ezek az összegek a megállapítást követő naptári évtől, a nyugellátások emelésére vonatkozó külön jogszabály szerint emelkednek. (folytatjuk) Hogyan osztom be a türelmemet Osszuk be a türelmünket - javasolta nekünk a köztársasági elnök. - Jó vicc! - volt az első gondolatom. Aztán komolyra fordítva a dolgot rá kellett jönnöm: igaza van! A beosztani való pénzünk elfogytával a türelmünket is be kell osztani, sőt meg kellene spórolni. Mert ha (előbb-utóbb) az is elfogy, akkor jön a tragédia: lázadás vagy pánikbetegség! A probléma ott van, hogy a pénzünket se igazán tudjuk beosztani, mert annyira kevés. Hiába gyakoroltatják velünk évek óta. Elgondolkodtam, hogyan is osztom be a türelmemet: a fele kell az áremelésre, drágulásra, tíz százalékot elvisz a kormány, tízet a pártok és a közéleti szennyes, tízet a hivatalok és a szolgáltatók packázásai, tízet a munkahelyi főnök és a kollégák, tízet a forintleértékelés, adóemelés és az előre nem látható dolgok elviselése. Mindezek után több türelemre lenne szükségem a családhoz, a szomszédokhoz, az iskolához, a bolti eladókhoz, a közlekedéshez, az egészségügyhöz és az egész ügyhöz, amit ma az élet jelent. Bizony gyakran kényszerülök a türelem gyors átütemezésére, amely vémyomásemelkedéssel, remegéssel, káromkodással, titkolt vagy nyílt dühöngéssel párosul annak megfelelően, amekkora atrocitás éri a türelmemet. Néha rá se merek nézni a türelmemre, mert tudom, vészesen fogy. Kétségbeesve gondolok arra, mi lesz, ha végképp elfogy. Mert türelmet nem lehet kölcsönkérni, azt nekem kell előteremteni. Önmagam legyőzése által, idegeim felórlése mellett. Közben arra gondolok, ahogyan fogy a türelem, úgy nő a türelmetlenség, és ha ez a sok kis türelmetlenség összeadódik, akkor nem hallgat majd semmiféle tanácsra. Kerekhegyi Gábor A pityóka hetvenért csillapítja éhünkét Egyik napilapunkban olvastam hogy: „a megoldás a szakemberek szerint az import”. Nagy kő pottyant le a szívemről, hogy hányatott balsorsunk momentán jelenében, legalább szakembereknek nem vagyunk híján - van a megál- lapítós szakterületűből is -, s a szükséglet mind teljesebb kielégítésére elegendő. így lehet például az is közkincs, ami nincs, vagy ha van se elég, mint most a pityóka, ami hajdani 3 millió koldus honunkban- a paszullyal karöltve, illetve váltakozva - oltotta éhünket. Ma ezek- köztudottan - delikáteszek, luxuscikkek, a piaci értékítéletnek köszönhetően. Borsodban ugyan nincs burgonyában hiány, ezért „szerencsére” csak háromszorosa az ára az őszihez képest, de máshol, akár a csillagos égig is szökellne, ha a szakemberek - iziben - ki nem mondták volna a varázsszót. A hazai termelés vermelés-kvantumát mintegy 8 százaléknyi külhoni kolompárral kellene mindössze megfejelni, s lám, ez a mimóza lelkületű piac máris milyen felhajtással reagál. Sajnos, a baj nem jár egyedül. Mert az én esetemben nemcsak a pityóka, hanem egyfajta bigyóka is problémás. Ennek az aszálytűrő terméknek a neve asszonykórusunk bume-jéről jut eszembe. Bimetall- ként kell kérni, s nemes-metallum- ként kell fizetni érte. Jól felvitte az Isten a dolgát, valakik meg az árát. Nem átallanak érte 1600 forintot kérni, de meg nem mondom hol, mert sorstársaim megvernek amiatt, ha megtudják, hogy 50 m-rel idébb (az átellenben lakóknak odébb) 1100 forint lenne, ha volna. Pontosabban, van egy modernebb, formatervezett változata, olyan csomagolt élesztő formátumú, 1250- ért. Hogy ebbe a mikromicsodába miképp préseltek bele ilyen értéket, arra a villanybojler fittyet hány, merthogy ez neki dukál, de hogy az 500 forinttal több haszon a hasra- ütősnek miért, az meg az értéktörvény fityiszére gólja a fityfenét. Szóval nálunk, ahol egyik napról a másikra akarnak és gazdagodnak is meg egyesek, a páros évjáratúak fizetik a tandíjat. Számos példa közül említem a karácsony előtti egyiket: Egyféle szaloncukrot láttam 564 forintért, de mert egyik ismerősöm ugyanolyant vett 499-ért, addig koslattam, míg ráakadtam egy 429-es árfekvésűre. (Azóta szedi a szomszéd a vérnyomáscsökkentőt.) Igaz, hét múltán én is felírattam, idegcsillapítóval körítve, mert ugyanott ugyanazt ahol én vásároltam, már 368-ért vesztegették. Lehet akkor csodálkozni azon, hogy 3 találat a 45-ből „Köcsögkukucskán” 78 forinttal kevesebb, mint „Miss- moncon”, mert utóbbi már felnőtt a hoci neszéig? Önszabályozó piaci árainkról csak annyit: lakva ismerhető ki, ki-ki milyen bolthálózat közelében éli világát. Legtöbben idő és buszjegy hiányában nem is tudják mit, hol, mennyiért? Pedig a fillérekkel mérhető munkabérek és a kegydíjak szintjébe kapaszkodó nyugdíjak ár-tájanként nem differenciáltak, hanem egykutyák. Most már csak amiatt cidrizek, termelő- egységeink fel ne nőjenek a katonanyelven jobbra igazodj-ot gyakorló kereskedelmünkig. Bár meglehet, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad e körnek. Ezért maradok tisztelőjük: Antal Ferenc Sajóbábonyból Ez már „Missió” A Missió Tours Utazási Iroda „tévútjai” kapcsán már igen sokat hallattam szavam, s októberben hittem, hogy ezt legutoljára teszem. Akkor ugyanis közhírré kellett tennem a rossz után a jót is, miszerint: két éve húzódó kártérítési ügyünk - valószínűleg kitartásunknak, fáradhatatlanságunknak köszönhetően - happy cnddel zárult, és barátaimmal együtt visszakaptuk az általunk kiválasztott külföldi utazásra befizetett pénzünket. De most többek felkérésére még ezen sorok erejéig elodáztam az ad actát. írásomon felbátorodva ugyanis azóta ismerőseimmé lett ismeretlenek jelentkeztek a kft. ügyvédjénél, aki a kártérítéseket intézi. Csakhogy az irodában minősíthetetlen hangnemben közölték velük, hogy a visszafizetés névsor szerint történik, és különben is elfogyott a fedezet. De ha ismét lesz a büdzsében valami, a volt ügyvezetők újra kapnak hitelt és rendezik a rende- zendőt. Szóval itt tartunk, illetve tartanak. De hát a kisördög csak nem hagy nyugodni. Mert: hogyan írhat az utazási iroda ügyvédje olyat a bennünket (én és baráti köröm) értesítő levélben, hogy az ügyvezetők a kölcsön felvételével, ha megkésve is, de kárpótolni szeretnének valamennyiünket, már csak azért is, hogy más utazási irodák hitelük vesztése nélkül induljanak az új szezonban? No meg hogy ne legyen keserű a szájízünk. De hát akkor miért nem vettek fel annyit, hogy mindenkit kárpótoljanak? A névsor szerintiség egyébként is megdőlt, mert pénzéhez jutott már F. P., S. K., V. Sz.,... - hát ez nem éppen szoros ábécé. Elég már az idegeskedésből, a telefonálgatásokból, a felesleges pesti utakból. Legyen már vége ennek az egésznek — végre mindenki megelégedésére! Egy már nem Missió-s misszionárius (Név és cím a szerk.-ben) Gáz Most, hogy végeztek a nagy munka' latokkal, már csak a gáz hiányzik a szendrői rendszerből. Pedig hát úgy szerették volna a lakók, meg biztosan a szerelők is, hogy még a tél beállta előtt beinduljon ez a szolgáltatás. Különösen azok - és ők vannak többen -, akik a fűtésre szánt pénzüket e korszerű közmű kiépítésére költötték. Most aztán - legalábbis egyelőre - se pénz, se meleg. Vehetnek éppen úgy fát és szenet, amint azt eddig is tették. No persze, ha van még miből. A szendrőiek mindenképpen szeretnék tudni, hogy meddig tart ez az áldatlan állapot. Meg azt is, hogy kJ és mi akadályozza a rendszer rendeltetésszerű működtetését. (Hogy a hiányzó gáz - amit annyha várnak - ne gázosítsa tovább jogos sérelmüket.) Paranai János Plusz gépkocsi A Szerencsejáték Rt. új „injekciós" akciót talált ki. Hetente a 13 plusz 1 találatot elérők között egy személygépkocsit sorsol ki. Igen, hetente - egy féléven keresztül. Egetverő gondolat! Ha már ilyen szép gesztussal szolgál az rt. - igaz írva volt, hogy telik rá -, akkor a lottózóknak is kedvezhetne valamivel- És itt nem elsősorban a milliókat nyerőkre gondolok. Serkentő és biztató kezdeményezés lehetne például egy régimódi, miszerint tárgy' nyereményekben részesülhetnének a szerencse várományosai. De csak annyiban régi, hogy volt már ilyen, ám a módi illetve a módja most más lenne. E szerint csak a nulla és aZ egy találatosok között sorsolnának ki különféle tárgyakat vagy vásárlási utalványokat pár száz forintos értékben. Ez amolyan kárpótlási té- temény lenne, hiszen a több találatosok így is, úgy is nyernek valamennyit. Nem mást kérek én az illetékesektől, mint egy kis reménysugarat, hogy egyre többen találkozhassanak Éortunával. Nyíri Kálmán Jogsegélyszolgálat Ma, január 30-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II. emeletén, a 214-es számú irodában. Felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd.
