Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-13 / 294. szám

1994. December 13., Kedd 8 A Itt-Hon „ABAÚTI PORTRÉ Az „életművész” Encs (ÉM - B.Gy.) - Szinte hihetetlen, hogy Dimény János már hatvanéves. Pedig fiatalos alka­ta és természete el­lenére 1934. decem­ber 23-án született Encsen. József Atti­la sorából a mosónő „Mama”, a munka-, a költészet- és a történelem szeretete, a végtelen igaz­ságérzet és a nők imádata maradt ha­gyatékul. Édesapja Maksai Dimény Lajos a háború előtti művésznemzedék - Nyit- rai Dániel, Döbröczöni Kálmán, Imreh Zsigmond - tehetséges festőművésze, bejárta az országot. Az előkelők, sőt a kormányzó arcképfestője! Dimény Já­nos káderlapján a terhes múlt szere­pelt, s elzárt minden lehetséges ka­put (operaéneklés, jogi tanulmányok) előle. A kényszerűség Dimény Jánost nem engedte el eleinte a szülőföldről. Ennek emlékei a gibárti és szemerei tehénlegeltetések. Apja 1942-ben be­következett halála után a Mama, a né­metajkú Stromp Jolánra rászakadt az égbolt. János gyerekkorában segéd­munkákkal segített az „ídesen”, aki­nek az unszolására jelentkezett a Kos­suth Lajos Tüzértiszti Iskolára, de a forradalom alatt otthagyta. 1957-től az LKM értékesítési főosztályán kapott munkalehetőséget, mint a DVTK NB I-es kézilabdacsapatának gólkirálya. Honvéd-válogatott, majd ifjúsági vá­logatott lett A háború alatt bombázá­sok, belövések, majd a romeltakarítás, a rengeteg éhezés a gimnáziumi évek idején, az éjszakai rohammunkák. A Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat­nál emberfeletti munkabírásúvá for­málták. A tétlenséget ma sem bírja. Negyvenéves munkaviszonya alapján (a DIMAG-ban egy helyen!) a hűség példaképe lehetne a mostani csapongó ifjúságnak. Sohasem volt párttag. Nem alázta meg apja szellemi örökségét. A Földes gimnáziumban osztályfő­nöke, Sárközi Andor a humánum min- denekfelettiségével oltotta be tanítvá­nyait, s János ezt máig sem feledte el, akárcsak szigoráról és emberségéről hí­res igazgatóját, Tok Miklóst. így tud­ta csak elviselni azt: talentuma elle­nére négy évtized úgy szeleit el, hogy csak ritkán hűsölhetett a babérok ár­nyékában. Szállítási csoportvezetőként a Diósgyőri Nemesacél Művekből vég- kielégítéssel mehetett nyugdíjba. Fi­atalokkal lábteniszezik, kártyázgat, Igazi életművészként így kísérli meg kellemessé tenni azt, ami még hátra­van. Az utána következő nemzedékek humora, életkedve óvja meg Janit a megöregedéstől. 0 pedig emberségre, a munka fontosságára inspirálja őket. A zenében a harmóniára buzdítja a fi­atalokat, nem az őrjítő, lüktető téboly­ra, amely megrontja a szívet, a lelket és az amúgy is pusztító világot. = Emanuelle vezette a slágerlistákat Gergely Róbert és tánckara, valamint Szörényi Örs Szikszó (ÉM - T.J.) - Ez a név talán egyeseket megbotránkoz­tat, míg másokat dalra fakaszt, s így helyes. A ’70-es évek ele­jén Magyarországon az eroti­kus filmek még nem kerülhet­tek levetítésre, így legtöbbünk nem is tudhatta, hogy az Ema­nuelle c. film dalbetétje, mely bejárta az egész világot és ve­zette a slágerlistákat, egy ero­tikus szexfilmből való. Azóta tudjuk, hogy a film és a dalbetét két különálló dolog, s ezt legfőképpen Gergely Ró- bertnek köszönhetjük, aki no­vember közepi szikszói koncert­je után szívesen vallott e dal ál­tala országos sikerre vitt törté­netéről. • Pásztor László a Magneoton művészeti vezetője, jó barátom, egy kéréssel állt elő két évvel ezelőtt. Szeretnének megjelen­tetni egy lemezt Filmslágerek magyarul címmel, ahol rám is szívesen testálna egy dalt. A felkérésnek eleget téve, kivá­lasztottam az Emanuelle dalt. Szerencsém volt, mivel a lemez piacra „dobásakor” a Magyar Televízióban levetítésre került ez a film, óm előtte nekem is jutott egy kis szerep. Felkértek, hogy az erotikus film vetítése, kezdése előtt adjam elő a dalt. Vesztenivalóm nem volt. Elvál­laltam. Nagyon sok ember lát- hatta-hallhatta ezt az előadást, mivel ez éjszakától kezdve for­gószélként változott meg körü­löttem a világ. Kezdtek rám fel­figyelni, hogy van egy fiú, Ger­gely Róbert, aki az Emanuelle dalt énekli. □ És előtte hol volt? • A népszerűség előtt, ha ne­vezhetem így, a pécsi Nemzeti Színházban színészeskedtem, majd felkerültem a fővárosba. Itt szabadúszó színészként él­tem a hétköznapi életet. Az éneklés mindig közel állt hoz­zám, ezenkívül volt ritmusér­zékem, melyet valószínűleg a szüleimtől örököltem. □ Az egykori kedvencet hamar elfelejti a közönség, mivel min­dig jön helyettük más. Ön ezt hogyan tudta áthidalni, hisz még ma is sokak érdeklődésére tarthat számot? • Az Emanuelle dal sikerre vi­tele után számot kellett vetnem eddigi életemmel, s rá kellett jönnöm, hogy színészként nem, de énekesként van jövőm. Ha­mar segítő társakra leltem. En­nek és a közönségnek köszön­hetően megjelent a negyedik le­mezem is, Arckép címmel, Ma­lek Miklós producerem segítsé­gével. Ő fogta össze, felügyelte és rendezte eggyé ezt a 11 dalt. Ezek a dalok az eddig megszo­kottnál kicsit mélyebbek, mon­danivalójuk tartalmasabb, szív­hez szólóak, de legfőképpen fér­fi gondokkal telitűzdeltek. □ A lemezen lévő dalok címei között kutatva hiába kerestem az Arcképet. Mit takar ez ? • A kiadványon all dal egy kerek egész. Az Arckép egy összefoglaló cím, mely tükrözi énemet, mostani lelkivilágom. □ Koncertelőadását látva, az egész színpadot betöltik. A tánc, a koreográfia elengedhetetlen az ön számára? • Színészmesterségem lévén, a színpadon szeretek játszani még akkor is, ha csak éneklek. Dalaimhoz mindig segítségül hívom a táncot, mivel ezek kel­lékek. Számomra egy koncert: színházi előadás. A tánckar ál­landó kísérőm, melynek fele­ségem is tagja. □ Úgy tudom, van egy kétéves kisfiúk. Rá ki vigyáz ilyenkor? • Simon fiúnk koncertkörút - jainkon a nagyszülők legna­gyobb örömére náluk lel ott­honra. Gyerekek honi rajzasztala Karácsonyra készülve Horváth Edina hatéves és Barnóczki Iván hétéves, kázsmárki gyerekek rajzai Isten teremtménye, avagy bűntudat a gyermeki szívekben A keresztények az advent, a várakozás időszakát élik meg, ami­kor a bűnbánat és megbocsátás hozzátartozik a szeretet megé­léséhez, valaki lelki terror alá veti a gyermekzsivajt? Halmaj (ÉM) - Miskolcon élő kisunokámról több napig egye­dül gondoskodtam szülei távol­létében. Mindig öröm nekem, mert újra átélem a gyermeki titkokat, apró örömöket. Feltöl­tődöm az újabb találkozásig. Nem így történt az elmúlt héten. Este fáradtan hazaért, lá­tom gondterhelt. Kérdezem: ké­ri-e a vacsorát, de egy letört „nem” volt a válasz. Megijed­tem. Talán beteg? Kérdezem..., kitérő válaszok. Végre nem bír­ja tovább. Bűnbánóan gyón... Megijedtem. Lehetséges ez a gyötrelem egy gyermeki szív­ben? Most, amikor a pápa őszentsége ezt az évet a család évének nyilvánította, amikor a keresztények az advent, a vá­rakozás időszakát élik meg, amikor a bűnbánat és megbo­csátás hozzátartozik a szere­tet megéléséhez, valaki lelki terror alá veti a gyermekzsi­vajt? Mi történt az emberi szívvel? Történt ugyanis, hogy az is­kolából ebédelni át kell men­niük egy távolabbi ebédlőbe, mert ott nincs saját étkezési le­hetőség. Bár nagy iskola ez ké­rem, nem holmi falusi mérete­zésű. Szerencsére sok a gyerek is. Csak úgy árad, hömpölyög a gyereksereg tanítás után, hogy öröm nézni. Hát ezen a bizo­nyos napon valami baj volt. Ál­lítja a kisunokám, „Nagyikám hidd el, nem voltunk rosszab­bak mint máskor, vagy mint máshol a gyerekek, de egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a felnőtt kísérőnket egy bácsi csúnyán lekiabálta, és mindenféle állatnak nevezett bennünket és őt is. Tudod, ti felnőttek úgy mondjátok, nem művelt emberhez méltóan vi­selkedett. A mellettem ülő ba­rátom - aki korához képest fej­lett - azt hitte részeg és meg­jegyezte: csak nehogy szükség legyen a segítségünkre. A kísé­rőnk odajött az asztalunkhoz és elmondta, hogy nagy baj van, mert a hangoskodás miatt ez a „főnök” bácsi - akit én még sosem láttam az iskolánkban - panaszt tesz az iskola igazga­tójának. Mi gyerekek nem hittük, hogy megteszi, és bíztattuk, holnapra elfelejti. Nem így tör­tént. Még aznap átüzent az igazgató néninek. Akkor már suttogtunk az iskolában, érez­tük, akaratiemui vétettünk va­lamiben és miattunk bajba ke­rültek azok, akiket tisztelünk. Másnap féltünk, talán nem is jöhet velünk a megszokott kí­sérőnk, de az igazgató néni azt mondta, hogy továbbra is ő ebé­deltet. Nagyikám! Hidd el, olyan nehéz volt, de igen jók voltunk. Ebéd után megkérdez­tük a kísérőnktől: ugye nem en­gednek el az iskolából miat­tunk? Mi szeretünk téged. Lá­tod jók voltunk. 0 szomorúan azt mondta: tudjátok, nekem az fáj, hogy miattam Panni nénit vonják felelősségre, még az is lehet, hogy fegyelmit kap és sok ellenőrzést. Tudod Nagyikám, ezt én még nem értettem, de én Pan­ni nénit is szeretem. Tudod ő is olyan szép. Mikor ünnepségek vannak az iskolában úgy örü­lök, mert kedvesen mosolyog. Tudjuk, hogy ő szereti a gye­rekeket meg a tanárokat is. Egymás közt megszoktuk be­szélni ezeket. És beszélt... be­szélt a gyerek mindarról, ami a 11 éves kis szívét nyomta. Nyugtatom, beszélek hozzá, de közben lelki szemeim előtt látom, hogy a felnőtt világban hogyan hömpölyög majd oda- vissza a levél vagy a telefon gyűlölete, hogyan hadakozik egyedül az igazgató néni az is­koláért, a gyerekekért, a tan­testületért vagyis az EMBE­RÉRT, akikért felelősséggel tartozik. Én már kinőttem az iskolá­ból, de hol vannak a szülők, akik gyermekei értelmüket ott bontogatják, hol van az Isko­laszék? Miért nem magyaráz­zák már meg a régi vágású fel­nőtteknek, hogy a gyermek nem játékszer, hanem érző EMBER, még akkor is ha bu­tácska, ha eleven, ha zseni, ha fogyatékos. Mi úgy tanultuk ré­gen: Isten teremtménye. Egy aggódó nagymama Abaúji gázvezeték Rövidesen elkezdődik - többéves előkészítő munka után (2. oldal) „A TARTALOMBÓL Intézményfelújítások Hernádszentandráson Leromlott intézmények maradtak örökségül az Inánccsal való közös ta­nácsi „korszakból” - mondja Gombár László hemádszentandrási polgármes­ter. Ezért az elmúlt négy esztendőben az intézményeik felújítását tartották a legkiemelkedőbb feladatnak. (2. oldal) A Thália új bemutatói A kassai Thália Színház idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az ün­nepségsorozat egyik jelentős állomása volt a Márai Sándor Stúdió megnyitá­sa, mely kamarajellegű darabokat kí­ván bemutatni. A stúdió a színház ad­minisztratív épületében nyűt meg; alig­ha méltóbban, mint a névadó kassai születésű író két egyfelvonásosával. (4. oldal) Véradók kitüntetése A véradók napja alkalmából kitünte­téseket adtak át Göncön a Szövetke­zeti Takarékpénztár tanácstermében. Négy település: Gönc, Hidasnémeti, Hemádszurdok és Tornyosnémeti 68 önkéntes véradóját köszöntötték. (5. oldal) Az „életművész” Szinte hihetetlen, hogy Dimény János már hatvanéves. Pedig fiatalos alkata és természete ellenére 1934. december 23-án született Encsen. József Attila sorsából a mosónő „Mama”, a munka, a költészet és a történelem szeretete, a végtelen igazságérzet és a nők imá­data maradt hagyatékul. (8. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom