Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-24 / 251. szám
1994« Október 24., Hétfő Szólástér ÉSZAKMagyarország 15 Ami történt, és ahogyan történt - az „Iliescu-ügy A hazai sajtó szinte kivétel nélkül hírül adta, hogy 1994. október 7-én Brassóban megkezdte háromnapos munkáját a 2. román-magyar polgárfórum. Az első fórum tavaly volt Pécsett, ahol a Magyar-Román Baráti Társaság székhelye van. A hatéves múlttal rendelkező civil szervezet kétnyelvű folyóirata Miskolcra is eljut, mivelhogy a Társaságnak itt is van néhány tagja. A Barát- ság-Prietenie című lap 1994júniusi számában a társaság elnöke hiteles történetét közölte annak a1 találkozásnak, ami után Ion Iliescu államelnököt a társaság elnöksége 1992. december 8-i ülésén felvette a társaság tiszteletben tagjává. A sajtó híreiből kimaradt annak közlése, hogy Ion Iliescu elnök a brassói polgárfórumon nemcsak mint a vendéglátó ország államfője, hanem a vendég társaság tiszteletben tagja vett'részt. E merőben újnak számító civil kezdeményezésen felvetődött egy román- magyar és egy magyar-román polgári parlament létrehozásának gondolata is. Mintha Göncz Árpád magyar államfő tanácskozáshoz intézett üzenete fogalmazódott volna meg e szándékban: „a szélsőségesek által táplált gyűlölet a kölcsönös bizalommal hárítható el.” Az alábbiakban közöljük a Barátság című lapban megjelent, az Iüescu- ügyet tárgyaló írást. Közreadja: Iglói Gyula, a társaság miskolci tagja A közvéleményt és a sajtót, barátainkat és ellenfeleinket változatlanul foglalkoztatja a kérdés, miért és hogyan lett tagja egy magyarországi székhelyű társadalmi szervezetnek Ion Iliescu román államfő? A következőkben - mint az 1992 őszén Bukarestben járt társasági delegáció vezetője - igyekszem röviden összefoglalni a történések krónikáját, továbbá konkrét választ adni a két „alapkérdésre”: 1. Milyen körülmények között zajlott le az ominózus esemény? 2. Milyen haszna származott a társaságnak a román elnök tagsági viszonyából? Válasz az első kérdésre A Magyar-Román Baráti Társaság hattagú delegációja 1992. november 22. és 27. között tartózkodott BukarestHirdetÉs ben. Látogatásunk célja az volt, hogy találkozzunk a társaság iránt érdeklődő bukaresti polgárokkal, és tájékoztassuk a román sajtót a társaság tevékenységéről, továbbá hivatalosan tárgyaljunk az illetékes kormányszerv képviselőivel a Magyar-Román Baráti Társaság romániai működésének feltételeiről és lehetőségeiről. Ez utóbbira vonatkozó megbeszélés november 25- én történt a miniszterelnökségen. Azt követően adták át nekem Iliescu elnök meghívását másnapra a Cotroceni palotába. Küldöttségünk megvitatta a találkozó kérdését, és valamennyien a meghívás elfogadására szavaztunk. A találkozónak diplomáciai előzménye is volt, amely a társasági eseményt hozzákapcsolta a magyar-román „nagypolitikához”. A társasági delegáció bukaresti útjának előkészítésében - éppen azért, mert addig semmiféle kapcsolatunk nem volt a bukaresti állami és társadalmi szervezetékkel - részt vett a magyar és a román külügyminisztérium, valamint a budapesti magyar nagykövetség is. Ennek volt köszönhető a jól szervezett, többszintű és tartalmas programmik a román fővárosban. Amikor a magyar külügyminisztériumban tárgyaltunk az úti előkészületekről, a minisztérium egyik magasrangú tisztviselője ezzel a meglepő kijelentéssel fordult hozzám:- Elnök úr. ha Bukarestben lesznek, és fogadja önöket Iliescu úr... Közbevágtam: - A programunkban nem szerepel az Iliescu-fogadás.- Igen, igen, de mégis: ha fogadja önöket Iliescu úr, akkor tessék jól odafigyelni, mert a román államfő minden bizonynyal üzenni fog Magyarországnak.- Velem? - kérdeztem megrökönyödve. - Honnan fogom tudni, hogy az elhangzott szövegben mi az „üzenet’?- Ott lesznek önökkel a magyar nagy- követség diplomatái, ők pontosan fogják érteni, hogy az államfői megnyilatkozás mely része szól a. magyar vezetésnek - hangzott a megnyugtató válasz. A nemzetközi életben - tudjuk - bevett szokás, hogy az állam- és kormányfők a fővárosukban tartózkodó külföldi (kulturális, üzleti, társadalmi sport, stb.) delegációt meghívják a rezidenciájukra, s a fogadáson valamilyen fontos megnyilatkozást tesznek a vendégek előtt, akik ezáltal „nem hivatalos közvetítői” lesznek az üzenetnek hazájuk állami vezetői számára. így történt ez alkalommal is Bukarestben. A fogadás aktualitását az adta, hogy azon az őszön zajlottak le a választások Romá.- niában, új parlament és új kormány alakult. Ion Iliescut pedig másodszor is megválasztották elnöknek. S mivel a véletlent?) úgy hozta, hogy delegációnk ebben a politikai helyzetben érkezett Bukarestbe, az újra megválasztott román államfő a mi találkozásunkat használta fel a Budapestnek szánt nyilatkozat megtételére. A találkozó egy óra hosszat tartott a Cotroceni palotában. Miután megtörtént a Magyarországnak szóló elnöki nyilatkozat, amit mi is és a kíséretünkben levő magyar diplomaták is „vettek”, áttértünk a Magyar-Román Baráti Társaság ügyeire. Iliescu látható érdeklődéssel hallgatta a tájékoztatást a maga nemében egyedülálló civil kezdeményezésről, s kijelentette: rendkívül fontosnak tartja a magyar és a román polgárok közvetlen kapcsolatát, nem különben a társaságnak a két nép barátsága érdekében folytatott munkálkodását. Egy gondolat kapcsán idéztem a Magyar Köztársaság elnökének, Göncz Árpádnak a társaságunkhoz intézett levélnyilatkozatát, miszerint olyan fontosnak tartja a magyar-román barátság ügyét, hogy kész erkölcsileg minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni tevékenységünket. Mire a román államfő a követezőket mondta:- Egyetértek Göncz úr véleményével. Magam is kész vagyok erkölcsi támogatást nyújtani a munkájukhoz, s ezt a szándékomat azzal is ki akarom fejezni, hogy szívesen belépek a Magyar-Román Baráti Társaságba. Olyan váratlanul ért ez a bejelentés, hogy egy pillanatra elakadt a lélegzetem, s a tolmácsunkra néztem: jól értette-e az elnök szavait? Igen. Mire valami olyasfélét válaszoltam, hogy én magam nem döntetek a felvételéről, de pártolólag fogom előteijeszteni a társaság pécsi elnökségének. Egy külföldi államfő méltányolható és teljesíthető kívánságát sehol a világon nem szokták visszautasítani, kiváltképpen nem, ha egy szomszédos és fontos! - ország vezetőjéről van szó. Számunkra, a Magyar-Román Baráti Társaság számára igen jelentős volt a román elnök lépése, hiszen pontosan azért utaztunk Bukarestbe, hogy megnyerjük a „hivatalos Románia” jóindulatát és egyetértését az országon belüli tevékenységünkhöz. Visszatérve Pécsre, a soron követező elnökségi ülésen felvettük a társaságba Ion Iliescut. S mivel tisztában voltunk azzal, hogy a belépési szándék kinyilvánítása elsősorban gesztus volt: országunknak és társaságunknak tett gesztus, úgy döntöttünk, hogy viszonzásul - udvariasságból - nem „sima” tagnak vesszük fel a román államfőt, hanem tiszteletbeli tagnak. Válasz a második kérdésre Volt-e, van-e hasznunk Iliescu elnök társasági tagságából? Igen: volt, van és - reméljük - lesz. A legfőbb haszon az, hogy 1992. december 8. óta (ekkor lett társasági tagunk Iliescu) nem üldözik, nem zaklatják, nem bántják, nem hozzák hátrányos helyzetbe romániai barátainkat amiatt, mert egy magyarországi székhelyű szervezethet tartoznak. Szóba került ez a téma is a Cotroceni palotában. Elmondtam az elnöknek: számunkra elviselhetetlen állapot, hogy eljövünk ide, Romániába, hirdetjük a barátság eszméjét, ennek nyomán román és magyar polgárok lépnek be a társaságba, aztán vesszük a kalapunkat, és hazautazunk Magyarországra, romániai barátaink pedig szenvednek a Magyar-Román Baráti Társasághoz való tartozásuk miatt. Mindezt a nálam megszokott, ám a helyhez és az alkalomhoz nem illő indulattal adtam elő, de az elnök értette és megértette az aggályaimat, kiváltképpen amikor egy bizonyos erdélyi városra és annak vezetőjére utaltam.- Ne féljenek Romániában - mondotta. - Az emberek elfogadják a társaság céljait és törekvéseit, s a jó ügy mellé állnak. Dolgozzanak nyugodtan X városban is (mondta a város nevét) és másutt is, s bízzanak benne, hogy nem lesz bántódásuk a társaság tagjainak. Miből is eredtek tulajdonképpen az aggályaink? A megtörtént -s tudomásunkra jutott - anomáliák közül hadd említsek meg hármat. Egy pedagógus barátunkat az iskola igazgatója nyilvánosan és sorozatosan megszégyenítette a társasági tagsága (s főképpen a magyarországi „kapcsolati”) miatt, oly légkört teremtve körülötte, hogy már-már a távozás gondolatával foglalkozott. Ma: ugyanez az igazgató érdeklődéssel el-elbeszélget barátunkkal a társasági eseményekről, maga hívja fel a figyelmet a társaságunkról szóló újságcikkekre, sőt odáig ment, hogy engedélyezte a Barátság-Prietenie lapunk egy-egy közérdekű írásának kifüggesztését az iskola faliújságjára. Egy család azt kérte, hogy ne küldjük többé címükre a társaság kiadványait, mert a szomszédoknak szemet szúrtak a magyarországi levelek, kellemetlen megjegyzéseket tettek rájuk, két kislányukat kiközösítették a házbeli gyerekek, s így tovább. Azóta fordult a helyzet. Ismét nyíltan társasági tagoknak vallják magukat, újra fogadják a pécsi postaküldeményeket, sőt: a korábban kritikus szomszédok közül egy fiatal román házaspár belépett a társaságba. Egy városban annak idején több román személy kérte: töröljük őket a társaság tagjainak sorából. Ugyanolyan őszinte hívei a két nép barátságának - közölték -, mint korábban, de a családi és főleg a munkahelyi béke miatt jobbnak látják, ha szakítanak a Magyar -Román Baráti Társasággal. Fájdalmas ügy volt! 1992 decembere óta egyetlen romániai barátunk sem lépett ki a társaságból diszkrimináció miatt. Világos: ha bármelyik barátunkat bántani akarnák, joggal védekezhet azzal, hogy a hántást kezdjék az ország legmagasabb közjogi méltóságánál, mivelhogy ugyanannak a társaságnak a tagja, mint ő. Arról van tehát szó, hogy Ion Iliescu gesztusa egyfajta „elvi” sérthetetlenséget biztosított a Magyar-Román Baráti Társaság romániai tagjai számára, vagyis a legtöbbet adta, amit a társaságunknak egyáltalán adhatott: erkölcsi védelmet barátainknak romá- niában. Ez történt, és így történt 1992. november 26-án Bukarestben. Iglói Zoltán jsspsss A z c 50 ' éves H - SZAK-magyarország fél évszázada napról napra az olvasók elé tárja -a Világ és az ország 1 legfontosabb történései mellett - a megye életét. A friss híreket, az eredményeket, a kudarcokat, az érdekességeket. He Vajon te hogyan tatod ezt a Mit tartasz fontosnak elmondani róla) É l. Cikk, riport, interjú (maximátts terjedelem négy gépelt oldal, kettes sortávolsággal) 9 y § |r y tf ■ y f. Ja képek mérete minimum 9x12, maximum 13xÍ8centiméter; illllslll . 3. Képes riport (maximum 4gépelt oldalnyi szöveg, Valamint legfeljebb 4 a fenti kritériumoknak megfelelő fotó; a szövegnek és a képeknek egymást kiegészítve szerves egységet kelt alkotniuk). Ebben a kategóriában szerzőpárosok munkáit is Várjuk. A legjobb pályázatokat közöljük lapunkban. A fődtj nyertese (Ü •Ittttu tiakmai gyakorlaton tehet (ntk) riszt az Észak'Magwrorszáq szerkesztőségében, valamint lapunk budapesti szerkesztőségében! A pályázatokat folyamatosan, de legkésőbb november 20-ig kell eljuttatni szerkesztőségünk címére: 350! Miskolc, Pf.: 351. A borítékra írjátok rá a jeligét: Ahogy hN látom 31 pontos ingyenes téU átvizsgálás - az Ön Ford személygépkocsiia részére * A Ford elkötelezte magát arra, hogy mindent megtesz a Ford tulajdonosok tökéletes megelégedettsége érdekében, így hivatalos márkakereskedőivel együttműködve folyamatosan gondot fordít az Ön gépkocsijának állapotára. A Ford tulajdonosok, mint egy családban, bármikor számíthatnak segítségre, amikor szükségük van rá. Például most, a hideg téli napok előtt. Függetlenül attól, hogy hol vásárolta, ha az Ön Ford autója 10 éves, vagy annál fiatalabb, keresse fel az Ön hivatalos Ford márkakereskedőjét egy ingyenes téli átvizsgálásra. Az ingyenes szemrevételezéses vizsgálat során ellenőrizzük: • a gumikat • a lámpákat • a fékrendszert • az ablaktörlő lapátokat • a folyadék és olaj szivárgást • az ékszíjat, a hűtőcsöveket, • a kipufogó rendszert és a kormányelemeket. Az átvizsgálás eredményeiről egy jelentést nyújtunk át Önnek, melyben jelezzük, hogy mire kell különös figyelmet fordítania. Ha szeretné igénybe venni az ingyenes átvizsgálást, időpont egyeztetés céljából hívja a legközelebbi hivatalos Ford márkakereskedőt. Ne késlekedjen, ajánlatunk csak novemberben érvényes I Bennünket Ozi Vezet. * Ingyenes ajánlatunk csak az átvizsgálást tartalmazza, az esetleges hibák kijavítását nem. A jövőben bekövetkező meghibásodásokért nem vállalunk felelősséget. Autó Tester “M" Kft. 3527 Miskolc, József A. u. 45. Tel.. 46/349-259 Fax: 46/356-520 Auto Top Kft. 3531 Miskolc, Győri kapu u. 53. Tel.: 46/353-858, 46/355-040 Fax: 46/356-085 Auto-Penta Kft. 3600 Ózd, Csépányi u. 235. Tel.: 48/371-965 Fax: 48/371-965
