Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-18 / 246. szám

8 ÉSZAK ^Magyarország Kultúra 1994 TELEVÍZIÓ Ezredvégi beszélgetés Horpácsi Sándor Tudom, sokan nem szeretik Hankiss Elemért. A tévé-elnökösködése miatt. Én sem értettem, hogy egy tudós ember miért vállalta el a felhő- kakukkvár irányítását, hisz - éppen, mert tu­dós - tudhatta volna, hogy sokkal könnyebb egy zsák bolhára vigyázni, mint a túlfizetett, önmaguk sztárolásától megszédült, megitta- sult, a pártok ingadozásait mindenkor szilár­dan követő tévéseket irányítani. De amikor az uralmon lévő kormány és párt önsorsrontóan elkezdett ízléstelenkedni vele, mint értelmisé­gi rettenetesen szégyelltem magam. Felméré­sem szerint, akik akkor dühödten szidták semmit sem olvastak Hankiss Elemértől, aki már akkor megírta diagnózisait a társadalmi csapdákról, a rendszer élve rothadásáról, ami­kor a párthatározatok és a vezércikkek csupa diadalról harsogtak. Ha valaki elmondhatja magáról, hogy ide­jében szólt, akkor az éppen Hankiss Elemér. Nem hallgattak rá, nem vették komolyan, s csúfolták, mert „raccsol’’, mert olyan „értelmiségi feje van”. De milyen legyen egy tudósnak? Végtelenül szomorú, hogy ebben az országban rendszerváltás előtt és után sem az elvtársak, sem a „nemzetes uraimék” mennyire nem szeretik az okos embert. Mint ahogyan nem szerették Adyt sem, amikor fel- jajdult, hogy nekünk mindig Mohács kell, mert csak a köldöknézésben, önsajnálatban, siránkozásban érezzük jól magunkat. Hol­ott a legtöbbször mi magunk idézzük elő a bajt butaságunkkal, a jóra való restségünk­kel, vagy mert nem vagyunk hajlandók, képe­sek szembenézni a valósággal: „e szűzi földön valami rág”. Vasárnap este - fél órára - újra megszólalt Hankiss. Megint nem mondott semmi szenzá­ciósat, falrengetőt. Válság van az országban is, a világban is. Európa beteg. A Szovjetuniónak, ennek a beteg, elgennyesedett, elrohadt záp- fognak a kihullása zavart, egyfajta hiányérze­tet kelt Nyugaton. Nincs többé ellenség, mu­mus (majd lesz), akivel riogathatják magukat, aki arra ösztönözte őket, hogy demokráciát, jó­létet teremtsenek. Ez a posztmodem csapdája és nihilje. Nincs új eszme, ideál a piacon. A múlt megkérdőjeleződik, a jövő bizonytalan, mert többesélyes. Semmi sem érvényes, még az ellenkezője sem igaz. A tudós sem tudja a választ, mert még az érvényes kérdéseket is keresi. De ezt becsületesen be is vallja, s nem ígér semmit, mint a pártok, a politikusok. A tudós se nem optimista, se nem pesszimista. Nem madáijós, nem sámán. Ül egy könyvtár- szobában és gondolkodik. Teszi a dolgát, s ezt ajánlja nekünk is. Szlovákok magyarokról, magyarok szlovákokról Miskolc (ÉM - H.S.) - Ezer éve együtt él a magyar és a szlovák nép a Kárpát medencé­ben. Közös történelmünk küzdelmes, viharos volt, de Trianonig nem volt köztünk súlyo­sabb, kibékíthetetlenebb konfliktus. Száza­dunk történelmét azonban komoly, noha nem feloldhatatlan ellentétek terhelik. Mindkét népnek közös, jól felfogott érdeke, hogy ezeket feloldja, törekedjen egymás jobb megismerésé­re, az egymásról alkotott torz képzetek, szte­reotípiák átvilágítására, feloldására. A tudo­mány (szociológiák, történelem, politológia) kezdeményezőként kíván fellépni, közvetíteni. A budapesti Közép-Európa Intézet, a Szlo­vák Kulturális Központ, a Miskolci Égyetem Művészettörténeti és Muzeológia Tanszéke, a MAB Társadalomtudományi Szakbizottsága, valamint a Dimenziók (Felső-Magyarországi Szemle) szervezésében kétnapos tanácskozás lesz Miskolcon és Budapesten. Mintegy húsz­harminc magyar és szlovák kutatót várnak október 20-án, csütörtökön a Miskolci Akadémiai Bizottság székházban (Miskolc, Erzsébet tér 3.) A téma: magyarok a szlová­kokról - szlovákok a magyarokról. A délelőtt 10 órakor kezdődő tanácskozáson két-két elő­adás és referátum, majd délután fél háromtól öt referátum hangzik el. Ezt vita. követi, majd este 6 órától (nyilvános) kerekasztal-beszélge- tés lesz a szlovák és magyar résztvevőkkel. Másnap, október 21-én, pénteken délelőtt fél tíztől öt referátum (és vita) hangzik el, ma­jd a résztvevők vonatra ülnek és este hattól a budapesti Szlovák Kulturális Intézetben tar­tanak kerekasztal-beszélgetést a konferencia eredményeiről. A tanácskozás anyagát a Közép-Európa Intézet, az esti vitáét pedig a Dimenziók folyóirat jelenteti meg. Ünnep a kastélyban — verses, zenés műsor Girincs (ÉM) - Október 20-án, csütörtökön ünnepelik meg az 1956-os forradalom évfordu­lóját a girinesi Nevelőotthonban. A közepesen súlyos értelmi fogyatékos gyerekek zenés-ver­ses műsorát Vrazaláné Czövek Ilona állította össze. Ó az a tanítónő, aki minden jeles ünnep­kor rockoperával, zenés-táncos darabokkal, bábjátékokkal, egyházi tárgyú jelenetekkel ör­vendezteti meg girincs lakosságát. Conny Janssen és a testbeszéd Conny Janssen, aki 1982-ben megalapította a Conny Janssen Danst Miskolc (EM - FG) - Dél-HoUan- dia Tartomány és a Borsod-Aba- íjj-Zemplén Megyei Önkor­mányzat együttműködésének köszönhetően október 18-tól 23- ig Miskolcon vendégszerepei a rotterdami Conny Janssen Danst. A táncegyüttes az elmúlt héten pénteken a budapesti Pe­tőfi Csarnokban már bemutatta - nagy sikerrel - a Miskolci Nemzeti Színházban október 21-én és 22-én látható műsorát. A tegnap délelőtti sajtótájékoztatón a Miskolci Nemzeti Színház nevé­ben Kovács Kristóf rendező-drama­turg köszöntötte a táncosokat. Mint mondta, a színház számára is na­gyon fontos, hogy ilyen nagyszerű művészeket láthatnak vendégül, hi­szen a művészi élményen túl a szín­ház táncosai is segítséget kaphat­nak további munkájukhoz. Ma dél­után 3 órakor kezdődik a Miskolci Nemzeti Színházban az a háromna­pos szeminárium, melyen az ország különböző részeiből érkező táncmű­vészeken kívül részt vesznek a mis­kolci társulat táncosai is. A Csar­nokban rendezendő „workshop” első részében Conny Janssen bemelegí­tő tréninget tart, majd a koreogra­fálás folyamatát elemzi, és mindezt az előadásból kiragadott részletek­kel szemlélteti. A szeminárium résztvevőin kívül a délután 3 órakor kezdődő foglalkozásokon szívesen látják az érdeklődő nézőket is. Conny Janssen az együttes rövid bemutatása után beszélt a pénte­ken és szombaton este 8 órakor kez­dődő gálaműsor programjáról is. Az első részben az Eloi, Eloi című előa­dásukat láthatja a közönség. Ebben a 25 perces balettben mindazt az ér­zést, gondolatot kívánta elmondani a koreográfus, mely az AIDS kap­csán jutott eszébe. Ugyancsak lírai tartalmat közöl a második, A meg­válaszolhatatlan kérdés című ba­lett. Az 1993-ban született, a zene és az élet kérdéseivel foglalkozó elő­adásuk mind ez idáig a legsikere­sebbnek mondható. A szünet után látható Mozgó célpont című előadás már jóval absztraktabb, elsősorban a zene irányította a koreográfiát. Az igénytelenség igényessége Húszéves a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár Zenemű- és Hangtára Miskolc (ÉM - DK) - AII. Rakó- czi Ferenc Megyei Könyvtár Ze­nemű- és Hangtára 1974 októbe­rében, éppen húsz évvel ezelőtt nyűt meg. Ebből az alkalomból ünnepi szakmai összejövetelt tartottak a könyvtárban. Több mint száz eredeti Haydn-kéz- irat jelentős Liszt-kéziratanyag, a 16. századból a bártfai Szent Égyed- templom karzatáról előkerült nyom­tatott vagy kéziratos énekesköny­vek, Berlioz Rákóczi indulójának kéziratos partitúrája, az Erkel-ha- gyaték... Nem, ez még nem Miskolc. De bizonyára nem is gondolja azt senki, hogy ezek az értékes doku­mentumok a miskolci zeneműtár­ban találhatóak. A. tanácskozáson először Kelemen Éva, az Országos Széchényi Könyvtár zeneműtárá­nak vezetője beszélt munkájukról. Skaliczki Judit, a KMK osztály­vezetőjének előadásában elmondta, hogy a könyvtárak jövője azon mú­lik, tudnak-e alkalmazkodni a vál­tozásokhoz, az igényekhez. Ha nem, akkor eltűnnek. A könyvtárak jövő­jét a használók fogják eldönteni. A pénz nagyobb része a privát szférá­ban van, nem bízhatnak abban, hogy az állam mindig gondoskodni fog ezekről az intézményekről. Ezért fontos a pontos igényfelmé­rés. Annak idején úgy indult a „készlet”, hogy mintegy nyolcvan százaléka komolyzene, a többi iro­dalmi, népzenei, könnyűzenei anyag. A könnyűzenei kérdést úgy rendezték el, hogy ha igény van rá, hát legyen, de nem ez a fő profil. Most viszont egyre inkább a közép- szerűség önt el mindent, az igényte­len, értéktelen dokumentumok felé megy el a világ. Ha így van, ehhez a közművelődési könyvtáraknak is alkalmazkodni kell. Felmérni az igényeket, mit használnak a könyv­tárlátogatók, s mit használnának, akik még nem jönnek. S ha az igény úgy kívánja, meg kell változtatni a komolyzene és a könnyűzene ará­nyát. De azért van határa annak, mi kerülhet be a könyvtárba. Kömyey Lászlóné, a megyei könyvtár igazgatója is azt erősítet­te, hogy a húszéves miskolci zene­műtár létével, működésével, min­dennapjaival már bizonyította fon­tosságát: segítséget nyújt a zenét tanuló fiataloknak, az őket tanító tanároknak, illetve a zeneszerető közönségnek. Megalakulása óta fo­lyamatosan gyarapodik. Jelenleg 6000 lemez, közel 1000 CD lemez, nagyszámú hangszalag és kazetta alkotja a hangzóállományt. Az írott zenei anyag 64 féle magyar és kül­földi zenei szakfolyóiratból, gazdag szakkönyv és kézikönyv állomány­ból, kottatárból áll. Bemutatjuk a bukaresti Mihai Horeát Gyöngyösi Gábor Miskolc (ÉM) - Minden olyan kérdésre, amely művészi pályá­jának alakulására vonatkozik, Mihai Horea előszeretettel hi­vatkozik Mattis Teutsch János­ra, aki valóban nagy befolyást gyakorolt művésszé válására. S ebben a pillanatban a magyar- országi közönségnek már két embert kellene bemutatni, hi­szen az erdélyi magyar avant­gárd jeles képviselője éppen olyan ismeretlen a műélvezői köztudatban, mint az a tanítvá­nya, aki most képeivel Miskol­con mutatkozik be. Az ismeretlen, de megjegyzésre ér­demes nevű brassói székely-magyar származású, viszont szász iparos ál­tal nevelt művészről, Mattis János­ról elegendő annyit megjegyezni, hogy az egyik legetikusabb, legtör­hetetlenebb gerincű erdélyi mű­vésznek számított, aki élete folya­mán az erdélyi magyar képzőművé­szet jelentős bástyájává alakította Brassót, s amint a Mihai Horea pél­dája bizonyítja, nem kizáró, hanem befogadó jelleggel, amelyben a ma­gyar környezetben a román, szász és más nációkhoz tartozó fiatal al­kotók is jól érezték magukat. Mihai Horea, aki a Marosvásár­hely melletti Mezópetelén született 1926-ban 1952-53-ban került Mat­tis környezetébe, amikor a bukares­ti főiskola elhagyása után mint he­gyivadász szolgált, s kereste a vele hasonló módon gondolkodó képző­Mihai Horea Fotó: Fojtán László művészek társaságát. Mihai Horea mögött akkor már négy évnyi aka­démiai felkészülés állt, amelyet azért szakított félbe, mert a szocia­lista realizmust erőltető akkori aka­démiai felfogással konfliktusba ke­rült. Választani tulajdonképpen az önkéntes eltávozás, vagy az erősza­kos eltávolítás között lehetett. Mi­hai Horea tehát az első lehetőséget választotta. (Sovány vigasz volt szá­mára, hogy később az a tanára is ki­került az akadémiáról, aki miatt ő távozni kényszerült.) Brassóban tíz évet élt Mihai Ho­rea. Ezalatt, ahogy most felidézi azokat az éveket, családot alapított, két gyermeket nevelt, s ellopta gye­rekei szájától az ennivalót, hogy magának vásznat, festéket vásárol­hasson. Közben Mattis ajánlásával felvették a Román Képzőművészek Szövetségébe, majd miután megjár­ta Konstancát, ahol a szövetség ot- tani fiókjának elnöke lett, 1965-ban Ion Jalea hívására Bukarestbe köl­tözött, ahol ma is él. Miskolci, első magyarországi ki­állítása kapcsán Mihai Horea pá­lyaívéből ízelítőnek elég is lenne ennyi, ha a hatvannyolcadik élet­évében járó művész nem nevezne meg még egy nagy mestert a reá ha­tást gyakorló piktorok közül. Az pe­dig Alecsandru Ciucurencu, a ro­mán avantgárd évtizedekig teljesen elhallgatott mestere. Ezt pedig azért kell szóba hozni, mert a két mester, Mattis Teutsch és Ciucurencu egyformán az úgyne­vezett nonfiguratív festői kifejezés- mód megszállottjai voltak, akiknek a nyomdokain Mihai Horea mind etikailag, mind művészi önkifejezé­sét tekintve egyenes úton jutott el odáig, hogy teljes mértékben a szí­nek emocionális, lélekbefolyásoló hatására bízza művészi mon­danivalóját. Mihai Horea festészete e tekin­tetben leírhatatlan, mint ahogy megfogalmazhatatlanok a képeken kifejezésre szánt gondolatok. Az a szemlélő viszont, aki elfogadja Leo­nardo véleményét, aki szerint a mű­vészet elsősorban mentális tevé­kenység, s aki elfogadja a színek el­sődlegességéből származó dominan­ciáját a formák és a tér fölött, az bi­zonyára örömét találja majd Mihai Horea az absztraktól is elvonatkoz- tatottabb képeiben, amelyek a Mis­sion-Art Galéria jóvoltából kerültek a miskolci Mini Galéria kiállító­termeibe. Október 18, Kedd Irodalmi délután Miskolc (ÉM) - Czigány Lóránt Londonban élő irodalomtörténész tart előadást október 19-én, szerdán délután 3 órától a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetében (B/2 épület, 3. emelet 108. terem). Az irodalom államosítása 1949-től 1951-ig című előadássorozat első ré­szének címe: ÍRÓK: „Hát népét a Hadúr is szétszórja...” Delfti dallamok Miskolc (ÉM) - A Zenepalota Ifjú Zenészeiért Alapítvány szervezésé­ben október 19-én, szerdán délután 5 órától énekkari hangverseny lesz a Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola Bartók-termében. A koncerten fellép a Hollandiából ér­kezett Delfti Ifjúsági Énekkar (ve­zényel Thijs Sikking), és a házigaz­da Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Leánykara (vezé­nyel: Sándomé Papp Edit). A belé­pés díjtalan, de az alapítvány javá­ra felajánlott adományokat köszö­nettel fogadják. Tankönyvbemutató Keszthely (MTI) - Egységes, átfo­gó képet adni a felhasználóknak a hazai tankönyvpiacról, mintegy iga­zolván azt is, hogy végképp meg­szűnt a tanintézeteknek, egyéni ta­nulóknak szánt oktatási művek kia­dásának monopóliuma - ezzel a cél­lal nyitották meg az egy hónapig tartó több száz művet felvonultató tankönyvbemutatót és vásárt hét­főn Keszthelyen, a Festetics-kas- télyban. Húsz kiadóvállalat - közöt­tük három külföldi - vonultatja fel legfrissebb és többnyire igen jó szín­vonalú munkáit, amelyeket már az első napon több mint 150 pedagógus forgatott vagy jegyeztetett elő. Kü­lönösen bő a választék a német és angol nyelvtanulást, a történelem- tanítást megalapozó, valamint a korszerű matematikai és számítás- technikai tankönyvekből. A bemu­tató — amelyhez további kiadók csatlakoznak november közepéig - egyben jól illusztrálja, hogy az el­múlt három év alatt valamennyi ál­talános iskolai tárgy oktatásához széles tankönyvválaszték jött létre. Nyitott kapuk Győr (ÉM) - A Széchenyi István Közlekedési, Hírközlési és Közleke­désépítési Főiskola (9026 Győr, Hé- dervári u. 3.) Nyitott kapuk címmel nyílt napot rendez. Céljuk, hogy az érettségi előtt álló fiatalok minél több előzetes információ birtokában jelentkezzenek a felsőoktatási in­tézményekbe, így a győri főiskolára is. Az október 21-én, pénteken 10 órakor kezdődő rendezvényen az ér­deklődők betekinthetnek a főiskola életébe, tájékozódhatnak a felvételi követelményekről, a választható szakokról, amelyek száma az utóbbi időben bővült. Annak, aki a nyűt napon nem tud részt venni, felvéte­livel kapcsolatos információkat tele­fonon keresztül is ad a főiskola ta­nulmányi osztálya (96/426-320). Férfinap Miskolc (ÉM) - Tizedik alkalom­mal rendeznek férfinapot Miskol­con, a nagy érdeklődésre való tekin­tettel az idén a Városi Sportcsar­nokban. Az október 21-én, pénteken este 7 órától hajnali 2-ig tartó ren­dezvényen neves művészek működ­nek közre, de a látványos, szórakoz­tató show-műsorból nem hiányoz­nak majd a szép lányok sem. Jegyek a Sportcsarnok pénztárában, a szín­ház jegyirodájában, illetve a Gar- mond-X Bt. irodájában (Miskolc, To­ronyalja u. 17., I. emelet) kaphatók. Várady Júlia díja Berlin (MTI) - „A berlini kamara­énekes” kitüntető címet adomá­nyozták a hét végén a magyar szár­mazású Julia Varadynak (Várady Júlia), René Kollónak, Karan Armst- rongnak és Ivan Sardinak, a berlini Deutsche Oper kiváló művészeinek. Az oklevelek átadásakor Ulrich Ro- loff-Momin kulturális szenátor elis­merő szavakkal méltatta a négy ki­tüntetett hűségét Berlin városa iránt. Rámutatott, jelentős mérték­ben hozzájárultak ahhoz, hogy a ber­lini opera a vüág operaházainak első sn^áVio lwí7dntte fel magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom