Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-15 / 244. szám

IB ÉM-Síétvége msmmzmmmmmmmm®. ÉM’ha^yomány aamm385«®®? Október 15., Sx®mbd A háziurak alkonya KOPÁTSt SÁNDOR Ausztráliában tapasztaltam, hogy az újságok közel felét a, la­káshirdetések teszik ki. Tele van az újság bungalók, családi házak fényképekkel illusztrált hirdetéseivel és a telekajánla­tokkal. Először furcsának találtam ezt, de ahogy utána néz­tem, kiderült, hogy nekik van igazuk. Minden fejlett tőkés or­szágban a családi tulajdonú lakóházak értéke nő a szellemi tő­ke után a leggyorsabban. Nem csak a lakásvagyon gyarapodik hamarabb, mint a tőke, hanem azon belül is teret hódít a csa­ládi tulajdonban lévők aránya. Az élet azt bizonyítja, hogy a legjobb befektetés az olyan la­kóház, amiben maga a tulajdonos lakik. A bérlakások száma a fejlett tőkés országokban ennek megfelelően csökken, ma már nem éri el a század elején kialakult szint harmadát sem. A múlt századi irodalomból is ismert tőkés figura a bérháztulaj­donos volt. Mára mások léptek a helyébe. Mi ennek az okai Mindenek előtt az, hogy az emberek lakás­igénye gyorsabban nő, mint az életszínvonaluk. Minél gazda­gabb valaki, annál inkább jó helyen és jó lakásban akar lakni. Márpedig a jó hely nagyon drága. Ha kíváncsi valaki egy ide­gen ország életszínvonalára, elég, ha megkérdezi, hogy mennyiszer többe kerül egy ilyen lakás az átlagoshoz képest. Minél gazdagabb egy ország, annál nagyobb ez az arány. A jö­vedelemnél jobban nő a lakás nagysága és különösen nő a fel­szereltsége is. Minél felszereltebb egy lakás, annál kevésbé érdemes bérbe venni, mert ez a saját lakásnál aránytalanul drágább. A lak­bérek nagyságát elsősorban ugyanis az idegen lakó által oko­zott elhasználódás és a lakbérek után fizetett jövedelemadó nagysága határozza meg. A századforduló bérkaszárnyáiban nem volt mit elrontania a. lakásra kevésbé vigyázó lakóknak, hiszen azokban nemcsak lift és fürdőszoba, de még víz is legfeljebb a folyosó végén volt. A nagyon igényes házakra a tulajdonosnak nagyon kell vi­gyáznia! Ez olyan fontos, hogy azokat nem is érdemes bérbe adni, illetve bérleti díjuk olyan magas, hogy már nincs is arányban a lakhatási értékkel. Köztudott az is, hogy amíg a múltban olcsó kisiparosok vé­gezték a javítási munkákat, ma ez drága, mert egyrészt alig nőtt a javítási m unka termelékenysége, másrészt megnöveked­tek a kisiparosok adói. A bérleti díjakat emeli az is, hogy min­denütt adóköteles a bérbeadó jövedelme. Az igényes bérlakások többségében ma már csak olyanok laknak, akiknek a lakbérét részben vagy egészben a kiküldő, kirendelő, áthelyező vállalat fizeti. Ezzel szemben a saját lakásban nincs a lakhatás mint jövedelem számbavéve. Minél nagyobb tehát valakinek a lakás­igénye, annál inkább érdemes azt megvenni, illetve felépíteni. E század második felében a tulajdonos által lakott lakás volt a legjobb befektetés. Az ilyen lakások ára Nyugat-Eurapá­ban évente 3-6 százalékkal gyorsabban nőtt, mint az infláció. Japánban és Angliában ennél is jobban. Ha ehhez mint jöve­delmet hozzászámítjuk a megtakarított lakbért, akkor a reáljö­vedelem meghaladta a 8-10 százalékot. Ilyen átlagos hozama nemcsak a betéteknek, de a részvényeknek sem volt. Nem talál­tam arra vonatkozó adatokat, hogy mennyi karbantartási megtakarítást jelent az, hogy a tulajdonos lakik a házak nagy többségében. Egyedi információim szerint a lakó után legalább még egyszer akkora a karbantartási költség, mint a tulajdonos után. Ha ez igaz, akkor a tulajdonosok csak azzal, hogy vigyáz­nak a lakásukra, többet takarítanak meg, mint amennyi a de­mokratikus országok oktatási kiadása! Ehhez még azt tegyük hozzá, hogy a karbantartás legalább felét a tulajdonos maga, a szakiparosnál sokkal olcsóbban végzi el, tehát ez számára még plusz megtakarítás. A szocialista lakáspolitika nagy hibája volt az állami, illet­ve tanácsi házak erőltetése. Az az ideológia, amely a tőkés ma­gántulajdont akarta felszámolni, így eltüntette, illetve bénítot­ta azt a családi tulajdont is, amely a leghatékonyabbnak bizo­nyult. Ezt a hibát Nyugat-Európában is elkövették, de ott a szociáldemokrata kormányok újabban igyekeznek jóvá tenni, és olcsón eladják a drágán felépített lakásokat. Ez az anyagi veszteség ugyanis eltörpül a bérkaszárnyák okozta társadalmi károk mögött. Ezek a bűnözés, az alkoholiz­mus, a munkanélküliség fészkeivé váltak. Ez pedig a lakások­nál sokkal többe kerül. A fentiek fényében tartom a korábbi kormányzat egyik leg­nagyobb társadalmi és gazdasági hibájának a lakáshitelek új­rarendezését és a lakástámogatások megkurtítását. Ezzel a sa­játerős lakásépítkezések és az ilyen célú megtakarítások volu­menét a korábbinak tört részére csökkentették. Korábban nemcsak évente 60 ezer ilyen lakás épült, hanem mai áron mintegy 200 milliárd forintnyi új nemzeti vagyon jött létre ennek fele költségén. Az ilyen házak ugyanis családi összefogással épültek! legfeljebb felébe kerültek, mintáz idegen kivitelezés. De ez a közös munka egyúttal az utóbbi évtizedek legjobb társadalmi szerveződése is volt. Minden propagandá­nál és prédikációnál jobban összekovácsolta a családokat, a ro­konságot, ösztönözte a takarékosságot, csökkentette az alkoho­lizmust. Nem utolsó sorban lényegesen emelte a lakáskultúrát. Az igényes lakás a jövő szellemi tőkéjének, vagyis a jövő gazda­sági eredményeinek is a bölcsője. Ma már tudom, hogy tanulnunk kellene az ausztrál újsá­goktól. Sok távoli külpolitikai eseménynél, sok belpolitikai pletykánál és sok bűnügyi riportnál nagyobb volna a társadal­mi haszna a lakáspiaci információknak. Talán üzletnek sem volna rossz. Dessewfíyre emlékeztek Szlovákiában Margonya (ÉM) - 1988 óta emlékezik meg Kelet-Szlovákia magyarsága Dessewffy Arisztidről, az aradi tizenhárom egyi­kéről, aki a Bártfához közeli Margonyán nyugszik. Amint már évek óta, az évfordulóhoz közeli szombaton tartják az ünnepséget, így idén október 8-án került sor a ke­gyeletteljes megemlékezésre Havasi Béla, a budapesti Kül­ügyminisztérium főosztályvezetője, Boros Jenő, Magyaror­szág szlovákiai nagykövete, a Dessewffy-család képviselői, a Páneurópai Unió B.-A.-Z. megyei küldöttsége, a Csemadok, a Kassai Magyarok Baráti Társasága, jelenlétében. Két nyelven mondott beszédet Balassa Zoltán, majd Boros Jenő nagykövet, s végül Orbán Endre, a Páneurópai Unió szervezete nevében. Mint minden évben, ezután a résztvevők szalonnasütést rendeztek a domboldalon, és baráti beszélgetéssel ért véget a gyönyörű időben zajló megemlékezés. A hiteles népművészet tárgyai Dombrovszky Adám Pénteken nyílt Budapesten a Néprajzi Mú­zeumban az Elő népművészet 1994 kiállí­tás. A sokéves gyűjtőmunka után az auten­tikus tárgyalkotó népművészet tárgyait fel­dolgozó, továbbéltető tevékenység során 1973-ra halmozódott fel olyan mennyiségű és minőségű anyag, amelyet már országos kiállításra alkalmasnak találtak. Altkor - s még utána nyolc alkalommal - Nyíregyhá­za adott otthont ennek a kiállításnak. Bu­dapesten most másodszor mutatják be az országos népművészeti kiállítás teljes anya­gát, a tárgyformáló, kézműves mozgalom eredményeit, szándékait. Több mint tízezer pályázati mű készült el, s az országos kiállítás zsűribizottsága elé 3605 pályamű került. Ebből 2365 érte el azt a szintet, hogy bemutatásra kerülhetett. évek során így ismerkedhettem meg a kü­lönféle anyagokkal, manuális dolgokkal: szövéssel, hímzéssel, csipketechnikával... Rengeteg tehetséges emberrel találkoztam, akik azóta barátaim is lettek, így már érzel­mi szálak is kötnek ehhez a munkához. So­kat tanultam emberségből, hagyománytisz­teletből, tartalmas, szép életviteleket látva sok olyan dologhoz kerülhettem közel, ami egy muzeológus munkájában nem adódik. □ Létezik ma élő népművészet? * Arra a kézműves tevékenységre, népmű­vészeti mozgalomra, ami itt folyik, igazán találó kifejezést nehéz lenne találni. Népi iparművészet, kézművesség - ezek vannak használatban, s egy ideje van szó az élő nép­művészetről. Igazában egyik kifejezés sem jó, s ez mutatja is, hogy ez a kézművesség annyira nem tudta szervesen megtalálni a helyét ebben a kultúrában és társadalomban, mint például a skandináv kéz­művesség vagy design. □ S miért nem találjál 9 Azért rögtön hozzátenném, hogy ez egy olyan mozgalom, ami mögött ma már százezrek is vannak. De sajnos látni kell, hogy ugyanakkor az a lélekte­len, külsődleges, látványos, te­hát idegenforgalmi, kereskedel­Az északkelet-magyarországi térséget érintő díjazottak Bútor Arany plakett díj: Császi Ferenc (Hajdúszo­boszló). Történeti hímzések Gránátalma: Déri Lászlóné (Miskolc) - ter­vezésért. Arany: Radácsi Piroska (Hajdúszoboszló). Vászonhímzés Gránátalma: Gubcsóné Papp Katalin (Deb­recen) - tervezésért. Kölcsey Ferenc Művelődési Központ Dí­szítő-művészeti szakköre (Budai Józsefné, Csegezi Béláné, Gubcsóné Papp Katalin, Nagy Imréné, lelesz Pálné, Pásztor László­né) - kivitelezésért. Vászonszőttes Gránátalma: Oláh Mihályné (Pocsaj). Arany: Papp Lászlóné (Debrecen). Iparművészet jellegű textilek Gránátalma: Galánfiné Schmidt Teréz (Haj­dúszoboszló). Ifjúsági szőttes Gránátalma: Szőnyegszövő szaktanfolyam (Nyíregyháza). Szaktanár: Papp Lászlóné. Tervező-kivitelező: Fábián Judit, Márton Anikó, Ilkovics Katalin, Szabó Csilla. Arany: Népi Kismesterségek Szakiskolá­ja. Tervező-szaktanár: Galánfiné Schmidt Teréz (Nádudvar). Kivitelező: Balogh Ildi­kó, Deák Csilla, Kujbus Anikó, Szűcs Lajos. Fazekasság Bronz: Terdik Angéla (Debrecen). Ifjúsági fazekasság Bronz: Népművészeti Speciális Szakiskola (Nyíregyháza). Szaktanár-tervező: Dorogi Józsefné. Kivitelező: Beleznai Rita, Csatióz Tímea, Gerliczki Józsefné. Bőrművesség Ezüst: Balogh Ágota (Hajdúszoboszló). Vessző, szalma, gyékény, csuhé Arany: Máté Sándorné (Bihamagybajom). Egyéb Bronz: Kovács Béláné (Nyíregyháza) - grillás. E kiállítás megnyitása alkalmából jelentet­ték be, hogy a szerencsi Szepesváry László­nknak, a Népművészet mesterének közel négy évtizedes hímző-munkájáért Király Zsiga-díjat adományoztak. Egy bensőségesebb, kultúra Fügedi Márta 1973-ban a debreceni egyete­men magyar-német-néprajz szakon vég­zett, s ma a miskolci Herman Ottó Múze­umban dolgozik. A népművészet illetve a nemzeti kultúra és a nemzeti tudat kapcso­lata a tudományos szakterülete. Húsz éve ő rendezi az Elő népművészet kiállításokat. □ Hogyan csöppent ebbe a munkába - kér­deztük tőle először. • Hogy annak idején miért éppen engem kértek fel a rendezésre, már nem tudom. Tény, hogy néprajzosként is sokat foglalkoz­tam a népművészettel. Szakmai érdeklődé­semet is kiegészítette ez a tevékenység. Az a népi kultúra szemlélete és az erre épülő ér­zékelési képességünk egyre több tevékeny al­kotóember részvételével, a mai környeze­tünkben éljen tovább. Halász Péter, a Magyar Művelődési In­tézet igazgatója:- A népművészet évszázadok alatt csiszoló­dott. Az a közösségi erő, mely éltette, napja­inkra mindinkább háttérbe szorult. A mi kötelességünk, hogy átvegyük a szakmai csiszolás feladatát. Minden amatőr tevé­kenység fölött ott lebeg a dilettantizmus ve­szélye. Ettől kell megóvnunk ezt a mozgal­mat. Hálásak lehetünk Nyíregyházának azért, hogy 1973-ban, s azt követően majd húsz éven át lehetőséget teremtett az e moz­galom keretében született legjobb alkotások bemutatására. Budapesti ősz Események a Néprajzi Múzeumban. Október 21-én Az építész és a néprajzkutató Vargha László címmel nyílik kiállítás a Kossuth tér 12. alatt lévő épületben. Már most érdemes feljegyezni, hogy december 10-én olyan kará­csonyi vásárra kerül sor a Néprajzi Múzeum­ban, ahol a népi iparművészet leghitelesebb alkotásait árulják. Addig is az Élő népművé­szet kiállításhoz kapcsolódva táncház, kéz­műves és mesterségbemutatók lesznek több alkalommal. A zenés vasárnap délelőttök so­rozatban október 16-án a hajdúszováti Ko­dály Énekkar, november 27-én pedig a Nyú- acsádi Általános Iskola kórusa lép fel. mi célból jól eladható souvenir népművészet mennyivel inkább az előtérbe tolakszik, s talán erő­sebb is maradt. Sajnos a nagyvi­lágban a magyarság-képünket jó­szerivel mindig ezzel azonosítják. Tavaly az Egyesült Államokban jártam, s az ENSZ-székházban, ahol a különböző nemzetek souve­nir-boltjait is megnéztem, nagyon fájt a szívem, mert „orrvérzésig” azokkal a vérszegény és lélektelen tárgyakkal találkoztam. □ E -e a szó klasszikus értelmében a magyar népművészet? • Kalotaszegen, erdélyi magyar népcsopor­toknál végül is él a népművészet. Ennek megvannak a politikai, identitástudat-tör­téneti okai, hiszen ez náluk egy önvédelem. Ezzel erősítik magukat. □ A kalotaszegi asszonyok a budapesti Váci utcában mégsem azt árulják. • Nem. Annak a hígított változatát. Aminek piaca van. □ Mitől értékes a, hiteles népművészet? ® Nem esztétikai szempontból közelítenék. Az az értékesebb, amit saját szükségletre készítettek, s a hagyományos igényeket szolgálja ki. U A Néprajzi Múzeumban most kiállított tárgyaknak mi az értékel Mit lát Ön ezekben a tárgyakban? • Az egyént, az alkotó embert látom. Miköz­ben arról szól az életünk, hogy eldobható tárgyaink vannak, mindig változik a divat. Az ember és tárgy közötti kapcsolat egyre lazábbá, esetlegesebbé válik. Egy ilyen fajta kultúra egy bensőségesebb, emberszabá­súbb világot rejt magában. Másrészt kom­pozíciók, motívumok, formák mélyebb meg­ismerésével hitelesebb adatokat, érveket kap valahol az ember arra vonatkozóan, hogy a magyar kultúra mennyire európai. A művelődéstörténeti szálak Európához ve­zetnek. Ez a kicsi nép keresi a helyét Euró­pában. Keresi magát: mi az, hogy magyar. Ennek a helyretételében is igen sok fo­gódzót ad a népművészetünk. Népművészet és modernség Hofer Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója:- A szó szoros értelmében élő, tehát kia­lakított és művelt népművészet ma Magyar- országon legfeljebb elszigetelt területeken létezik. A hagyományos paraszti világ el­süllyedése miatt tudatosan - akár magas képzettséggel - kell megőriznünk a techni­kát, a formakincset, a színvilágot. S meg kell tanulnunk a hagyományok szellemében sa­ját örömünkre, környezetünk gazdagodásá­ra alkotni. Bánszky Pál, a Népművészeti Egyesü­let elnöke:- Hagyomány és korszerűség, népművészet és modem művészet nem feltétlenül ellen­tétpár, feltételezheti és jól kiegészítheti egy­mást. Meg kell találnunk a módot, hogy elfe­lejtett ősi, vagy a már nagyon kevesek által ismert technikai és mesterségbeli tudásunk, Az élő népművészet Fotók: Nagy Gábor (ISB) A Mátyás-templomban a Mátyás-templom­ért. A júliusi robbantást követően megron­gálódott templom helyrehozatalához járul­hatnak hozzá, akik október 15-ére jegyet váltanak a Mátyás-templomban sorra kerü­lő koncertre. A gazdag orgonahangverseny- választékból emeljük még ki a Mátyás­templom október 21-i eseményét, amikor Karasszon Dezső lép fel Zádori Mária (ének) közreműködésével. Gavazzoni, Palestrina, Grandi, Frescobaldi, Bach és Mendelssohn művek szerepelnek a programban. Mozi és opera. Október 14-én indul és no­vember 4-én zárul a Francia Intézet nyolc estén át tartó sorozata. A Duna-parti épü­letben a Őszi fesztiválhoz kapcsolódva a filmvásznon láthatók olyan mozidarabok, amelyeket az utóbbi húsz év legkiemelke­dőbb operafilmjeiként tartanak számon. Lo- sey: Don Giovanni, Zeffirelli: Traviata, Bergman: Varázsfuvola, Rosi: Carmen sze­repel például a programban, de levetítik Szabó István Találkozás Vénusszal című - szintén az operához kapcsolódó filmjét is. Rajzok a Praun-gyűjteményből. Október 21- től december 31-ig a Szépművészeti Múze­umban látható az a kiállítás, amelyet a XVI. századi nürnbergi kereskedő, Paulus Praun gyűjteményéből válogattak. A Szépművé­szeti Múzeum tulajdonában lévő rajzanyag többszáz lapból áll. A rajzok jórészt XVI. századi német, olasz mesterek művei. A kol­lekció értéke, hogy nem szóródott szét, s így olyan alkotók művei láthatók együtt, mint Dürer, Grien, Altdorfer, Huber, Cranach, Burgkmair, Hirschvogel, Lautensack, Breu, Leu vagy Stimmer. Ünnepi hangverseny. Nemzeti ünnepünk előestéjén s egyben Liszt Ferenc születésé­nek 183. évfordulóján Cziffra György emlé­kére tart koncertet a Magyar Állami Hang­versenyzenekar. Október 22-én a Zeneaka­démián Liszt művek mellett előadják Brahms-Cziffra 5. magyar táncát. A Nem­zeti Filharmónia másik programjára októ­ber 26-án ugyancsak a Zeneakadémián ke­rül sor. A Miskolci Szimfonikus Zenekar a koreai Park Young Ja közreműködésével ad koncertet. A műsoron két Beethoven mű is szerepel: a G-dúr zongoraverseny és az Eroica szimfónia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom