Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-05 / 209. szám
4 Z Itt-Hon 1994. Szeptember 6., Kedd Az iskolától a Szilvásfürdőig Mád (EM) - A nyál- Mádon is csak a diákoknak jelentett szünetet, a felnőtteknek nagy munkát és előkészületeket, hogy szeptemberben jó feltételek között indulhasson a tanítás. A mádi GAMESZ dolgozói és a közmunkások a nyár folyamán elvégezték az óvoda külső és belső felújítását. Ez az év különösen fontos számukra, hiszen ősszel megrendezik az óvoda centenáriumi ünnepségét. Ugyanígy a nehéz anyagi körülmények ellenére felújították a polgármesteri hivatal helyiségeit. A festési, villanyszerelési és parkettá- zási munkálatokat saját erőforrásból és saját szakembergárdájukkal oldották meg. Az iskola karbantartása is megtörtént, így szép, tiszta környezetben kezdődhetett a tanítás. Kubus János, Mád polgármestere tájékoztatott arról, hogy a képviselő-testület legutóbbi ülésén döntött a Szilvásfürdő felújításáról. Ez a tó gyógyvizű és valamikor a környék kedvelt helye volt. Szeretnék visszaállítani a régi értékeket és ismét kedvelt kiránduló- és fürdőhellyé tenni ezt a részt, sétányaival együtt. Augusztusban megkezdődtek a munkálatok. Kalász köszöni Fotó: Priska Tibor Kalász László költő, Abaúj egyik híressége köszöni az érdeklődést, amúgy jól megvan. Szalonnán van meg, ahol tanított, valójában még most is tanít, ámbár nem középiskolás fokon, meg nem is általánoson. Csak úgy. Mostanában, ha vendéget vár, ilyen elegánsan öltözik. Tehát mindig. És elviszi őket kedvelt helyére, a szalonnái Árpád-kori templom megtekintésére. Most is itt „kaptuk le” őt. Igaz, most éppen minket vitt oda, az elmúlt évtizedek alatt ki tudja hányadszor... Tehát Abaúj, de egy költőt nem lehet bezárni sehová, még egy nagyon szeretett tájba sem. Hiszen ma még verseket mindenütt olvasnak. Zene „Zemplénország”-ban Vukovich László Sátoraljaújhely - Harmadik évadjához érkezett el az idén a zempléni művészeti napok rendezvénysorozata. A gazdag szellemi hagyománnyal bíró vidék legújabbkori gyöngyszeme ez a művészeti fesztivál. Az 1994-es nyitókoncertnek - mint korábban is mindig - a sárospataki Rákóczi-vár reneszánsz műemlékegyüttese által körülvett várudvar adott otthont. A Liszt Ferenc Kamara- zenekar vendégeként Balogh József klarinétmúvész Weber: B-dúr klarinét quintettjét játszotta, óriási sikerrel. A zenei programokon kívül a társmúvészetek is jelen vannak a fesztiválon. Halmy Miklós festőművész gyűjteményes kiállítása különleges csemege a képzőművészet kedvelői számára. A kiállítás anyaga két helyszínen tekinthető meg, a Képtárban és a Rákóczi-vár emeleti kiállítóhelyiségében. Balassi Bálint halálának 400. évfordulója alkalmából a fesztivál egy emlékesttel adózott a középkor kiemelkedő magyar költőjének. A helyreállított Lovagterem méltó keretet adott a magas színvonalú eseménynek, melyen többek között közreműködött Pertis Zsuzsa (csembaló), Czidra László (blockflőte), Kállay Gábor, Mukk József (ének) és a Magyar Kamarakórus, valamint Papp János színművész. Sajátos színfoltként jelent meg e fesztiválon immár másodszor a nemzetközi zemplén gyer- mektáncfesztivál bemutatója a sárospataki Várkertben. A hét külföldi (görög, grúz, lengyel, cseh, baszk, litván, francia) és a vendéglátó magyar csoport látványos bemutatójával számtalan hívet szerzett a népművészet eme ágának. Természetesen nemcsak Sárospatakon zajlottak az események, hiszen Szerencs, Karcsa, Sátoraljaújhely, Hollóháza, Fü- zérradvány és Tokaj is részese lehetett a zenei napok eseményeinek. A fesztivál eseményeire a jövőben még többször visszatér a helyi sajtón kívül az országos média is, hiszen mind a Magyar Rádió, mind a Televízió is rögzített számos eseipényt. így a közeljövőben láthatják azt a koncertrészletet is, melynek szólista vendége Starker János világhírű gordonkaművész volt. A zsúfolásig megtelt várudvaron Haydn: D-dúr gordonkaversenyét adta elő elementáris sikerrel. A hálás közönséget - ráadásként - Bach: Szólószonáta lassú tételével jutalmazta. A zempléni művészeti napok eseményei, az itt megjelenő magas színvonalú művészi produkciók bizonyították e fesztivál életképességét. Hogy mindez megvalósulhatott, nem kis szerepe volt az indulásnál éppen úgy, mint most a folytatásnál az Antenna Hungária Rt.-nek, mint fő támogatónak, hiszen ez a tőkeszegény vidék bizony nem tudta volna előteremteni a fesztivál anyagi fedezetét. Lassan elcsendesednek azok a helyszínek, ahol a fesztivál eseményei zajlottak, s a hangszerek is tokba kerülnek, de röpke egy esztendő múlva ismét találkozhatunk régi ismerőseinkkel és barátainkkal a negyedik zempléni művészeti napok alkalmából, s egy héten át a művészetek otthona lesz „Zemplénország”. Magyar ősvallás — régi hitéletünk (ÉM) - A vallásos kultusz legfontosabb rítusára a finnugor eredetű áldozat szó utal. Áldozatot istenségeknek, ősöknek, halottaknak mutattak be, engesztelő vagy hálaadó céllal. Ami az ősmagyarságot illeti, a fehérló-áldozatot - melyre több török néptől vannak párhuzamaink - még középkori krónikáink is említik. A fehér lovat eredetileg feltehetően egy - fehér színnel kapcsolatba hozható - égi istenségnek áldozták. Az áldozatra utaló ősvallási emlékek legtöbbje a halottkultusszal kapcsolatban maradt fenn. A temetőben tartott halotti tort- amely a finnugor és török népeknél egyaránt gyakori halotti áldozati forma (a szó török)- honfoglalás kori sírok tanúsága szerint a magyarok is gyakorolták; erre vallanak a sírok mellett és bennük megőrződött tűznyomok. Az áldozati állat feltehetően a honfoglalás kori lovas-temetkezésekből ismert ló volt, amelyet a halott jelenlétében (mintegy vele közösen) toroztak fel. A férfilakosság bizonyos rétegeire jellemző lovastemetkezés (amelynek párhuzamait mind a sztyepp török népeinek, mind ugor nyelvrokonaink köréből ismerjük) egyik formája a hátaslóként a halottal adott egész ló eltemetése volt, a másik pedig az, amikor csak az üres bőrben benne hagyott koponyát és a lábszárcsontokat helyezték a halott mellé: a húst még a sír betakarása előtt feltorozták. Honfoglalás kori temetőkből az ősmagyar halottkultusz egyszerűbb, egyetemesebb megnyilvánulási formáira is következtethetünk: ilyen a halott ellátása a földi tevékenységének túlvi- lági folytatásához szükséges tárgyakkal, valóságosan vagy jelképesen. A ruha és étel-ital mellett a sírba tették a vadászszerszámokat és fegyvereket (tegez, íj, nyíl, szablya), valamint a sarlót mint a földművelés eszközét. Sajátos halotti melléklet az arcot letakaró szemfedő vagy arcmaszk, amely a halottat az élőktől szimbolikusan elválasztó eszköz. A magyar ősvallás kutatói - elsősorban Diószegi Vilmos - a honfoglalás kori vallás gerincének a sámánizmust tartották. A sámánizmus a törzsi társadalmak alapvető rituális rendszere volt, a neolitikus vadászkultúrákban gyökerezett. A sámán tevékenységének lényege az érintkezés a szellemekkel'. mediátor - közvetítő - e világ és túlvilág között. A feltételezett ősmagyar sámán honfoglalás kori utódjának a táltost tartották (maga a táltos szó valószínűleg ugor kori). A táltos alakja hiedelmekben, mondákban a legújabb korig fennmaradt. A fent említett sámánizmus-motívumok egy részére vissza lehetett következtetni a táltos-hiedelmekből. Legismertebb motívumok: a táltos kiválasztása „fölösleges csonttal”, „foggal születéssel”, valamint a viaskodás (eredetileg a túlvilág szellemeivel) bika vagy ló alakban, a közösség jó időjárásáért, terméséért. Más fontos mozzanatok - mint pl. a sámánbetegség, elhívó-, segítőszellem, a szita mint „sámándob”, illetve a világfával kapcsolatos képzetek és a táltos, ill. sámán agancsos vagy szarvas fejviselete - már bizonytalanabb következtetések tárgyai, csak esetlegesen kapcsolhatók a sámánutódnak tartott táltos alakjához. Hasonlóképpen bizonytalanok a táltos eksztázisára vonatkozó adatok, e téren azonban bizonyítékul szolgálnak az ősvallási sámán eksztázisához „révül”, „rejtezik” finnugor eredetű szavaink. 1994. Szeptember 6m Kedd Itt-Hon Z 5 Tudósítások hazai tájakról Mészár Mihály az esőt váró szőlőben Priska Tibor Nemrég még az alföldi részeken bóklásztunk, de nem leltük örömünket az ott látottakban. Repedezett föld, kiszáradt legelő és akkora hőség, mintha jól befűtött kemence tetején császkálnánk. De nem sokkal jobb itt sem, a vizek közelében, pedig, ha így nyáridőben érdemes valahol megállni, nézelődni, erőt gyűjteni, hát az akkor éppen a vizek partja, a Bodrogé, a Tiszáé, mert, ha már ezek sem tudnak enyhet adni, jót ígérni, akkor ne is menjünk tovább. Mindenekelőtt itt, a Bodrog egyik szépséges kanyarulatának közelében, ahol is rendszeres pihenőt tartanak a kajakosok, kenusok és mindenféle, vi- zetjáró népek, de ugyancsak itt gyűjtenek erőt a további pedálozáshoz a bringások is. Azonkívül itt bóklásznak, valamiért éppen itt állnak meg fényképezni, videózni a külországbéliek, mert nagyon is vonzó, megörökítésre való a táj. Mészár Mihály bátyánk telkének szélén most is megvan - meg is lesz, míg világ a világ, mondta - a feszület, pedig ez a feszület már látott egyet s mást. Hiszen 1841-ben építtette Kassai János uram (a KJ ezt jelzi), amikor is a búcsúra haladva itt kapta el őket egy nagy zivatar, mely elől az itt terebélyesedő, már akkor is öreg diófa alá menekítették magukat, de a ménkű is minő? Éppen ide, éppen ebbe a diófába tudott belecsapni. Elképzelhető rémületére azittkuporgóknak. Később viszont fellélegezve tapasztalták, hogy ámbár a tüzes istennyila éppen az ő menedéküket szemelte ki abból a nagy magasságból, és íme, ennek ellenére nem esett baja egyiküknek sem, úgyannyira nem, hogy hajuk szála sem görbült! Akkor tett fogadalmat, majd fogadalmát tettre is váltotta Kassai uram a kőkereszt felállításával, a búcsúsok megmenekülésének emlékére és persze hálaadásul. Mészár Mihály bátyánk pedig, kinek szőleje éppen a kereszt fölötti dombon díszlik, gondozza, ha kell kimeszeli a keresztúri kőből faragott, immár több mint százéves feszületet. A szőlő, amúgy ott fenn, a partoldalban jól megvan ma is, ámbár ami sok, az már sok! Mármint a forróság. Kapálni ugyan a gazda nem szokta - nem bizony! - csupán a füvet kaszálja le a kordonos, teraszosan kialakított szőlők között, de most, ha akarná sem bírná megkapálni. Ezt a betont? Hol van az a kapa? Hol van az a kéz? Az erő? Ha valaki nagyon akarná, éppen locsolhatná is az alul csillámló Bodrogból felhordva vedérrel a vizet... Ha lenne erre kapható akárki. Ha lenne, aki bírná, vállalná úgy a harmincöt fokos hőségben a meredélyt az ezer négyszögölnél valamivel nagyobb területre, de ugye az ember ne akarjon rosszat senkinek. Az öntözésről másnak lenne illő gondoskodni. Nevezetesen Medárd úrnak, aki túlzottan szigorúan vette a regulát! Névnapján egy szem sem esett, Fotó: Farkas Maya márpedig köztudott, hogy akkor negyven napig nem is esik. Hát tényleg nem esett. De most már a negyven nap túlteljesítve, mégsincs semmi! Medárd úr vagy elszunyókált valahol, vagy jobban tetszik neki a semmittevés. De hát mi lesz így a furulyázó, vagy már csak kiszáradt kukoricával, mit talál a gazda, ha kivágja a krumplifészket, mire használja majd a szőlőszemeket szüretkor? Ha így marad, hát legföljebb srét- nek használhatja a flintába a nyulak, vaddisznók ellenében. Mert prés legyen az, amely kisajtol valami lét belőle! Kiteijesztett, széles szárnyakkal gólyák körznek fenn a magasban. Ott próbálják már erejüket a kölyökgólyák is - e sorok olvastakor már messze járnak - bizonyára nagyon tetszik nekik a világ onnan, a felhők közeléből, mert más, mint a kéményről, vagy a villanypóznáról nézve. Készülődnek, erőt gyűjtenek a piros csőrűek, nem téveszti meg őket a meleg napok sokadalma. Tudják: közeleg az indulás ideje. Talán ott fenn már megkapták az első, apró üzenetet. Talán ott fenn nincs olyan nagy hőség, mint itt, és azt is tudják: a lenti szőlőre, vizekre hamarosan kékes pára, köd ereszkedik majd a hajnalokon. Most viszont még remeg a levegő a rét fölött, a zsugorodó lombú fák között néha bátorítóan megszólal a kakukk, a csalitosban pedig a vadgalamb jelzi ittlétét. De leginkább csend van, forróság a szelíd nyárvéghez kissé illetlen hőség. Az Itt-Hon konyhája Paprikasaláta pulykafelvágottal Hozzávalók (négy személynek): 8 szelet pulykamellfelvágott, 6 db nagy zöldpaprika, egy nagy fej hagyma, egy gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, vagy margarin, másfél deciliter zöldséglé (kockából), 2 evőkanál borecet, fél kávéskanál szárított kakukkfű, só, fehér bors, késhegynyi cukor, majonéz. A paprikákat hosszában félbevágjuk, kivesszük a magházát, és vékony csíkokra vágjuk. A hagymát és a fokhagymát apróra vágjuk. A felhevített zsiradékban a hagymát és a fokhagymát üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk a paprikacsíkokat is, és rövid ideig együtt dinszteljük. Hozzáadjuk a zöldséglét és az ecetet, s lefedve körülbelül nyolc percig gyenge tűzön pároljuk. A párolás utolsó két percében beleszórjuk a kakukkfüvet is. Sóval, borssal és cukorral ízesítjük. Hagyjuk kihűlni. A pulykamellfelvágottat és a paprikasalátát nagy tálra tesszük. Majonézt adunk mellé, és fehér kenyérrel vagy zsemlével fogyasztjuk. Kenyérhús ananásszal Hozzávalók (négy személynek): 4 szelet kenyérhús, háromnegyed kiló burgonya, egy doboz ananászbefőtt, 4 db hagyma, 3 evőkanál olaj, törött bors, fél csokor petrezselyem, másfél deciliter tej, egy evőkanál vaj vagy margarin, őrölt szerecsendió. A burgonyát kockákra vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Közben az ananászbefőttről lecsöpögtetjük a levét. A hagymákat karikákra vágjuk. A fölhevített olajban a kenyérhús mindkét oldalát közepes lángon körülbelül 3-3 percig sütjük. Kivesszük az olajból és meleg helyre tesszük. Az ananász és a hagymakarikákat a forró olajban állandó keverés közben lepirítjuk. Kevés sóval és borssal fűszerezzük. A tejet meglangyítjuk. A burgonyát leszűijük. a főzővízről, és a krumplinyomóval szétnyomjuk. Hozzákeverjük a tejet és a margarint. A burgonyapürét szex-e- csendióval ízesítjük. A húskenyeret, az ananászszeleteket és a hagymakarikákat, valamint a krumplipürét tányérokra elosztjuk. A krumplipürét megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel, és petrezselyemlevelekkel díszítve tálaljuk. Mi otthonában is ITTHON vagyunk
