Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-11 / 161. szám
4 Ms Itt-Hon 1994. Július 12., Kedd Minden színész életében van egy... Miskolc (ÉM - B.I.) - ... de Kulcsár Imre Színházában tévedni nem szabad... fogalmazom át a régi, elcsépelt slágert. A nagysikerű operettestje után a minap bemutatott „vers-színháza” bizony nem aratott osztatlan sikert. Pedig szervezőként, előadóművészként mindent elkövetett, hogy hagyományt teremtsen a vers szeretetének. Olyan kiváló költőket szerzett meg az ügynek, mint Ágh István, aki a Somlóhegy nyugati tájáról érkezett, aki a „falu rossza” lett önbevallása szerint, aki ebben az országban nem érzi otthon magát, csak a saját kis költészetében (mellékesen említve Kossuth-díjas költő), Bella István a hatvanas évekre emlékezett, a Tiszta szívvel időszakára, az első kulturális folyóirat megjelenésére, amelyhez a KISZ Bizottság engedélye szükségeltetett - az utókornak nem megvetendő dokumentum! - Jött egy korosztály, egy generáció, aki felvállalt bennünket - mondta a költő - de mégis elkezdtünk bujdokol- ni metaforáink mögé. Buda Ferenc vallomása szerint 1956 katalizátorként hatott erre a nemzedékre. „Hegedűnek teremtettünk, amelynek akkor is szólni kell, ha illúzióvesztéssel kell számolnünk”. Az összekötőrészben Regős Zsolt zongorázott a tőle megszokott tehetséggel, intenzitással és magas színvonalon. Számomra az est fénypontját Kalász László, a Szalonnán élő költő jelentette. Harminchat évet tanított, szerette és szereti mind a mai napig a gyerekeket. Megfáradt, hangszálgyulladásos hangján élmény volt meghallgatni a sajnos köztünk már nem létező Raffai Sarolta és Ratkó József vallomásait, amelyeket a kedves feleség és hű társ, Antónia, leányával és fiával töltött boldog napok, órák emlékének szentelt. „A jó szándék talán kevés?” - tette fel a kérdést. - Nem. Igenis nagyon sokat jelent számunkra ebben a változó világban. És mi hiszünk a csodákban. „Az emberi délkörön” című estet Serfőző Simon költő, író, drámaíró gondolatával zárnám: ,A költészet egy bizonyos szolgálat. Ki kell írnom magamból mindent, és ez a legszebb dolog a világon, amit csinálhatok!” Kulcsár Imre alázatossággal a háttérben maradt, engedte kibontakozni a „Hetek” társaságából megjelent öt költőt úgy, hogy a tőle megszokott igényes és szakavatott verstolmácsolásokkal mégis ő lett az est embere! Jövőre Önökkel és remélhetően nagyobb közönséggel ugyanitt! Akár kínál, akár cserél, az ITT-HON-nal mindent elér! Az Avasi tehetséges gyerekei... A tanár és rajztagozatos tanítványai emlékeznek Lehetőséget kell adni a tehetség bizonyítására Miskolc (ÉM - B.I.) - A rajztagozatos osztály kiállítása már rég bezárt. A diákok évi rendes, megérdemelt szabadságukat töltik strandokon, külföldön, vagy a Balaton partján. Talán nem is emlékeznek vissza a velük készített interjúra. Én viszont igen. Három nagyon tehetséges gyereket ismertem meg. Nem rangsor, de elsőként Halmai László nyilatkozik: - Azért volt fontos nekünk az idei kiállítás, hogy tanáraink, diáktársaink megismeijék munkáinkat, az ide látogatók reális képet kapjanak iskolánk nem mindennapi munkájából. Osztálytársaink is láthatják, hogy a délutánonkénti szakköri foglalkozások nem hiábavalók. □ És ha történetesen fizikából, - kémiából vagy történelemből kétes jegyre - hármasra vagy négyesre - álltok, a kiállítást megnéző tanárok a jobb érdemjegyet adják? • Nem biztos. Nagyon szigorú és következetes tanáraink vannak és nagyon jól éreznek rá arra, melyik diákban van valami plusz. És ezt nagyszerűen kiaknázzák. Van bennük egy bizonyos „földöntúli erő”. Ez nekünk nagyon jó érzés. □ A képzőművészet melyik ága izgat téged? • Mostanában a festészet, de a szobrászat is közel áll hozzám. A saját gondolataimat, elképzeléseimet szeretném megjeleníteni. Az eszközök és a lehetőségek adottak, minden rajtam múlik. Sütő Róbert véleménye: - Ez a kiállítás valamiképp nyitás városunk felé. Lehetőség van bizonyítanunk állítólagos tehetségünket. Nekünk és tanárainknak egyfajta elismerés. Lehet, hogy nem mindannyiunkból lesz majd „zseni”, de az indíttatást megkaptuk. Merényi Dániel még csak másodéves diák, de máris országos hírnevet szerzett azzal, hogy a tévében közvetített miskolci ÁSZ-ban negyven-egyné- hány karikatúrát készített... Igen, bár úgy érzem elég volt a karikatúrákból, hiszen két Fotó: ÉM - archív nap alatt kényszerültem csinálni 4x4-es fényképekről. Eléggé gigászi feladat volt. Most már szeretnék foglalkozni festészettel, grafikával és sok mindennel... Gondolatokat nem lophat el egy ember másoktól. A rajz- készítésben különösen igaz ez. Lehetnek mestereink, hogy csak a végleteket említsem Marc Chagalltól Kondor Béláig, ha agyunkból kipattan egy ötlet, az ember mindig önmagát valósítja meg. Mindig önmagunkat adjuk egy-egy alkotásban. Ha tetszik a közönségnek, az nekünk külön öröm. Mindhárman vallják: ezt az utat magunk választottuk, otthon szabadidőnkben is ezzel foglalkozunk, míg társaink diszkóba járnak, videót néznek, vagy más egyébbel ütik el az időt. Nekünk ez egyfajta elkötelezettség és szeretnénk megfelelni az elvárásoknak. Beszélgetésünk közben kaláka- túrát - nevezzük rajznak - készített rólam. A feleségem és családom minden tagja rám ismert. Nem kis dolog! E heti miskolci könyv top 10 Ezen a héten Kolozsi Juditnál, a miskolci Ady Endre Művelődési Ház műsorszervezőjénél érdeklődtünk kedvenc olvasmányai felöl. Mint mondta munka után sok időt tölt egyedül, illetve könyvei társaságában, íme a tőle kapott lista: 1. Heinz Sobota: A kurva- pecér 2. Michale Turnier: A rémkirály 3. William Warthom: Madárka 4. Jerzy Kosinski : A festett madár 5. Silvia Plath: Az üvegbúra 6. Erik Lampert: Dicsőségre ítélve 7. Albert Camus: A közöny 8. Vladimir Nabokov: Lolita 9. William Styron: Sophie választ 10. Csörsz István: Sírig tartsd a pofád 1994. Július 12., Kedd Itt-Hon Ms 5 Mutassuk csak meg önmagunkat Felsőzsolca (ÉM) - Az expo zsolcai rendezvényeinek előkészítését segítő bizottság, a következőkben arról adja közre véleményét, miként járulhatnak hozzá a nemzetközi bemutatkozás sikeréhez a már kialakult testvértelepülési kapcsolatok. Ugyanis az 1996-os nyári rendezvények nagy csoportját alkotnák a testvértelepülések találkozói és az e köré Vonható kiegészítő események. Felsőzsolca évek óta baráti kapcsolatokat tart fenn a szlovákiai Királyhelmec, a kárpátaljai Visk, a romániai (Erdély) Malomfalva és a németországi Walluf településekkel, ahová kisebb nagyobb időközökben eljutnak a zsolcai kulturális, sport és társadalmi küldöttségek. Megvan a remény arra, hogy ezután még inkább gyakoribbá lesznek ezek a látogatások, azért, hogy szorosabbá váljanak azok a baráti kötelékek, melyek jól szolgálják a rokon kultúrák ápolása mellett a gazdasági, társadalmi kapcsolatok erősbödését is. Színvonalas műsorok Ezek a testvértelepülések elsősorban kultúrcsoportjaikkal képviseltetnék magukat, ahogy ezt az elmúlt években is tették. Az ide látogató énekkarok, felnőtt- és gyermek kórusok, néptánccsoportok, sportcsapatok községünk jeles ifjúsági és felnőtt énekkaraival, tánckarával közösen kitűnő folklór műsorokat, énekkari esteket adhatnának. Minden valószínűség szerint a bőség okozna zavart. Gondoljunk csak arra, hogy Királyhelmec magasszintű kulturális élete művészeti csoportjainak műsora estét betöltő programmal szerepelhetne. Megérné. A négy külországi helységből e kultúrcsoportok révén körülbelül 100-150 ember jövetelével számolhatunk. Ez többrendbeli eldöntendő kérdést vet fel. Lehet-e csak egy-két napra meghívni őket, hogy itt nálunk egymással is találkozhassanak, hogy láthassák egymás szokásait, művészetét a Kárpátalján, Erdélyben és Szlovákiában élő magyar csoportok? Felléphetnek-e egy napon közösen? Hol? Nincsen egyetlen olyan helyiségünk, termünk, épületünk, ahol ennyi embert mozgatni tudnánk. Csak szabadtéren lehetne ezt megszervezni. De mi történne rossz idő esetén? Maradna a művelődési ház, de oda csak a szereplők fémének be, néző, közönség nem. Ennyi ember egyszerre történő elszállásolása, ellátása is gondot okozna. Bár, ha arra gondolunk, hogy a múlt években az volt a gyakorlat, hogy a testvérhelységekből ide látogató küldöttségek, művészeti csoportok, gyermekek elszállásolását, ellátását azok az emberek és intézmények, iskolák, sportolók vállalták és látták el, akik maguk is voltak, vagy szándékoznak elmenni Németországba, Királyhelmecre, Malomfalvára, Viskre, akkor ez éppen nem megoldhatatlan. Meg egyáltalán, végül is van vendégszeretet is még a világon, jó előkészítés, szervezés esetén számíthatunk Felsőzsolca „civil” szerveződéseinek (sportkörök, egyházak) ilyen irányú támogatására, segítésére is. Ebben az időben kell elhelyezni a „Vállalkozók találkozója” ideiglenes címmel megnevezett rendezvényt is. Hiszen itt arra számíthatunk, hogy a testvérhelységekből a küldöttségekkel németországi, szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi iparosok, kereskedők és vállalkozók is eljönnek, hogy kapcsolatot teremtsenek, de még inkább azért, hogy bővítsék azokat a kapcsolatokat, amelyek a köz- ségünkbeli vállalkozókkal, cégekkel, üzletemberekkel már megvannak. Több, mint kétszáz üzletember, vállalkozó tevékenykedik községünkben, közöttük sok sikeres, széles nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező vállalkozás, mint a Sajó Hús, Siegel Hús, Sajómenti Tranzit, FETE Alpin, Traktor- Ker, Labex, Transker, Mezőgép, Serforrás, Duniversál, Fer- róipker, Singler Produkt, Val- kó és Társa, Zsolca-ker, Pokol és sokan mások, autójavítók, személyszállítók és más kisiparosok. A legjobbak mindenképpen tudják (ezért is a legsikeresebbek), a kapcsolataik bővítése, szélesítése biztosíték arra, hogy versenyben maradjanak, eredményeik, tevékenységük gazdagodjon. Ez azonban közvetlen érdeke a község lakóinak is, hiszen a vállalkozók által befizetett adó, az újabb munkaalkalmak segítenek gondjaink megoldásában. S ez sok mindent megérne. Hogy ez így van, igazolja a szomszéd község, Al- sózsolca javaslata. Amikor hírét vették, hogy mi az expo- okán milyen rendezvényeket kívánunk megszervezni, még aznap hivatalból megkeresték Felsőzsolca község vezetőit azzal az ajánlattal, hogy ők is bekapcsolódnak ebbe. Ha nem fogadjuk el ajánlatukat, megcsinálják ők maguk. De, ha nekik megéri, nekünk miért nem? El kell tehát azt is döntenünk, hogy mi legyen az alsózsolcai- ak ajánlatával. Ahhoz azonban, hogy lássanak, meg kell magunkat mutatni. De hogyan? Nem elegendő csak fehér asztal melletti barátko- zásra gondolnunk. Külföldi és helyi üzletemberekről, vállalkozókról van szó, akik csak tartalmas, üzleti eredményekkel is kecsegtető rendezvényeken, tanácskozásokon vesznek részt szívesen. Kellenek tehát szervezett „szakági megbeszélések”, üzemlátogatások, bemutatók. Meglátogatni az üzemeket? Két-három vállalkozó esetében ez megvalósítható, de ennél többet időhiány miatt sem lehet tervezni. S mi legyen a többiekkel? A községünkben működők közül, bizonyára 40-50 szívesen vállalkozna arra, hogy megmutassa magát, tevékenységét a többieknek s magának a község lakóinak is, hiszen a lakosság keveset tud róluk. Eredeti ötletekkel Kellene tehát egy közös hely, ahol egymásnak és a község lakosságának is bemutatkozhatnának termékeikkel, tevékenységük, működésük produktumaival. De hol? Nincs községünkben egyetlen olyan fedett helyiség, ahol sok embert megmozgató, nagyobb rendezvény megvalósítható lenne. Bizonyára ezek emléke, meg az, hogy Felsőzsolcán és környékén futnak össze a Miskolcra igyekvő nagy forgalmú országutak, adták az ötletet, amelyben azt javasolták, hogy hirdessük meg, pályáztassuk meg olyan könnyűszerkezetes, fedett, de oldalain nyitott, többcélú építmények elkészíttetését, melyek a találkozók után más célra is hasznosíthatók lennének. Talán éppen a vállalkozók által. Elhangzott: fedjék be a művelődési ház udvarát, amely ezután fedett kerthelyiségként, szabadtéri moziként, vagy heti piachelyként is hasznosítható lenne. Mások azt javallották: a művelődési ház végén feltöltött folyómedert kell parkosítani, közepén nagy fedett (de ablak nélküli) csarnokkal, amely szabadtéri színpadként működhetne, télen meg raktárként, gépszínként. Elgondolkodtató ötletek. — Morfondírozások — Városias {atu Nagy József Nagyközségek sokasága várta áhítozva a várossá nyilvánítást, hogy más kategóriába kerülve, nagyobb tempóban folytathassa a település fejlesztését. Éhhez persze már fel is kellett mutatni valamit, orvosi rendelőt, kórházat vezetékes ivóvizet. Milyen messzire kerültünk ettől, hiszen a néhai kényszer megoldások napjainkban a legtermészetesebb együtt járói, jellemzői a kis városoknak, a nagyra nőtt falvaknak. Egymással rivalizáló, földrajzilag azonos adottságú falvak vezetői, lakói nehezen viselték el ha tudomásul kellett venni, a másik előbb ért a célhoz és város lett. Nem is fukarkodtak a rosszmájú megjegyzésekei: falusi-város, városi-falu. Szó, ami szó majd mindegyik városunknak van több olyan utcája, amilyet már a jobb adottságú, gyorsan fejlődő falvakban nem is igen látni. De ettől, még város a város és megint más oka lehet annak, hogy a jól rendezett, szép utcákkal dicsekvő falu, nem érte el a városi szintet. Mondhatjuk, tele van a megye falusias városokkal és városias falvakkal. Akiknek megadatott, hogy legalább a hozzánk legközelebb eső nyugati országokban megfordulhatott, erre helyeslőig bólinthat. Jól van ez így, a falu a maga csatornázottságával, rendelőjével, mindenfajta boltjaival és szolgáltatásaival, amiért nem kell a szomszédba menni, kicsiben pontosan olyan, mint a város, lakói majd ugyanúgy érezhetik magukat szűkebb pátriájukban, mintha a közeli, vagy a távoli városban élnének. A különbség legfeljebb a köztük lévő kilométerekben mérhető leginkább, egyéb ellátottsági mérőszámaik majd azonosak. A falu ott is hasonlít a városhoz, és fordítva éppen a kiváló ellátottság, az élet öszkomfortossága okán. Nálunk a falusias város névvel azt a települést illetjük, ahol bizonyos telepeket még szinte meg sem érintett a városiasodás szele, ahol hiányosak a szolgáltatások, messzire kell utazni valamennyi fontos intéznivalónkkal. Aminek viszont örülnünk kell, de hiszen erre a kifejezésben megbúvó elismerés, udvariaskodás is benne van, az a városiasodó falu. Ha kis számban is, de épülnek a több generáció együttélésére alkalmas, tágas lakóházak, a megbízható utak, gáz- és csatorna hálózatok, a grundokat felváltó gondozott, ápolt terek. Kinek-kinek nyomban megjelenik lelki szemei előtt a falusias város és a városiasodé falu konkrét képe, és azt is tudja, hol szeretne élni. Ahhoz pedig nincs szükség legfelső szintű döntésre, sem avatóünnepségre.
