Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-07 / 132. szám

= 1994. Június 7., Kedd 6 Z Itt-Hon —__ HIRDESSEN AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. SÁTORALJAÚJHELY, DÓZSA GYÖRGY V. 12. SZ ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 2/2 oldal 1/1 oldal 1/2 oldal 1/4 oldal 1/S oldal 71.300.-Ft + AFA 35.650.-Ft + ÁFA 34.500.-Ft + ÁFA 17.250.-Ft + ÁFA 8.800.-Ft + ÁFA 4.400.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak-Magyarországban megjelentetni kívánt és közületi hirdetéseiket is! TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. 1994. Június 7., Kedd Itt-Hon Z 3 A nemzeti alapítványok a bázisok Beszélgetés a Kárpátok Eurorégió főtitkárával Mészáros István Nagymihály (ÉM) - A Kárpá­tok Eurorégió másfél évvel eze­lőtt alakult, s a közelmúltban a szlovákiai Nagymihályban tartotta soron következő ülését. Öt ország (Lengyelország, Ro­mánia, Szlovákia, Ukrajna és hazánk) határmenti megyéi rö­vid idő alatt hozták létre ezt a regionális szervezetet, melynek főtitkára dr. Virágh Pál tájé­koztatta lapunkat az együtt­működésről, a mostani, immá­ron nyolcadik tanácskozásuk eredményeiről. O Főtitkár úr, a Kárpátok Eu­rorégió megalakulása óta nem sok idő telt el. Mégis, arra ké­rem, röviden foglalja össze,'mi­lyen eredményeket értek el ez idő alatt? 0 Önmagában az a tény, hogy létezik a Kárpátok Eurorégió, már eredménynek minősíthető. A múlt évben befejeződött a szervezeti építkezés, így idén - a februári, debreceni ülést is beleértve - már az érdemi munkát kezdtük el. Lassú, ap­ró lépésekkel haladunk előre. Elsődleges eredménynek tekin­tem, hogy minden döntés a résztvevő országok delegátusa­inak a közös konszenzusán ala­pul. Az eredmények sorában a következő, hogy a határmenti megyék lakói, intézményei, vál­lalkozói között elkezdődött a két- és többoldalú kapcsolatte­remtés, mely természetesen majd évek múltán fogja igazán mutatni hatását. Új határátkelők nyitását szorgalmazzák □ A mostani tanácskozásukon az egyik legfontosabb témakör a határok kérdése volt. • Az előbbiekhez kapcsolódik, hogy a határok kellőképpen át­járhatók legyenek. Most egy olyan, három évre szóló prog­ramot fogadtunk el, melyben kezdeményezi a Kárpátok Eu­rorégió tanácsa új határátkelő- helyek megnyitását, a régiek korszerűsítését. Mindezt azért, hogy még szélesebb körű le­gyen a határok mentén élő em­berek kapcsolatrendszere. A határátkelők megnyitása érde­kében a Kárpátok Eurorégió is pályázni fog, hogy ezzel is erő­sítsük a kormányok Európa Tanácshoz benyújtott projekt­jeit. □ A nagymihályi ülésen még egy - a Kárpátok Eurorégió mű­ködését, jövőjét nagyban befo­lyásoló - kérdésről is tárgyal­tak. Ez pedig a nemzeti alapít­ványok ügye. 0 Minden résztvevő nemzet lét­re kívánja hozni azokat a nem­zeti alapítványokat, melyek anyagi alapot teremtenek majd működésünkhöz. Ezen a ta­nácskozásunkon már arról szá­moltak be a delegátusok, hogy saját országukban hogyan áll­nak ezek szervezésével, meddig jutottak el. Van olyan ország, ahol már a bejegyzési procedu­ra is megkezdődött, s van, ahol még a kezdetlegesebb stádium­nál tartanak. Szeretnénk elér­ni azt, hogy a nemzeti alapít­ványok létrejötte után az orszá­gok kormányai is támogassák mindazon folyamatot, melyeket az együttműködésünk során szeretnénk megvalósítani. Számítanak a kormányokra □ A Kárpátok Eurorégióban érintett megyék nagyrészben ne­hézségekkel küszködnek: hiá­nyos az infrastruktúra, nagy a munkanélküliség, hogy csupán kettőt emeljek ki. Figyelembe ve­szik mindezt, mikor meghatá­rozzák, hogy mik legyenek a fő célkitűzések? •Ha egy kertészeti hasonlat­tal élhetek, azt mondom, hogy ezeket az országrészeket öntöz­ni kell, fényt kell adni nekik, hogy fejlődhessenek. Természe­tesen a mi tevékenységünkhöz is elengedhetetlenül szükséges a kormányok támogatása. Ed­dig ez többnyire erkölcsi volt, kivéve a magyar kormányt, melytől nagyobb rendezvénye­inkhez anyagi segítséget is kaptunk. Mint már említettem, a nemzeti alapítványok létre­jöttével lehetőségük lesz az adott országok kormányainak is megfelelő anyagi juttatást biztosítani. □ Hogyan alakulnak más, ha­sonló nemzetközi szervezetekkel kapcsolataik? • A bázeli régióval már felvet­tük a kapcsolatot. Azt tudni kell, hogy ennek a szervezetnek igen szép múltja van. Náluk ta­pasztaltuk azt a követendő pél­dát, mely az egyetemek együtt­működésére vonatkozik. Mostani ülésünkön - kívülről jött kezdeményezésre - elhatá­roztuk, hogy megkeressük az Alpok-Adria munkaközösséget kapcsolatfelvétel ügyében. Az Európa Parlamentbe való fel­vétel is napirenden van, itt je­lenleg most tájékozódunk. Gyorsabb eredmények □ Milyennek ítéli meg a Kárpá­tok Eurorégió eddigi tevékeny­ségét? m A résztvevő országok - s ezt nem bántó szándékkal mon­dom, hanem mint tényt állapí­tom meg - a demokrácia fejlett­ségének különböző szintjén vannak. Éppen ezért időigényes a mun­kánk. Különben a tagországok delegátusainak munkáját szín­vonalasnak ítélem. A munka- bizottságok tevékenységében azonban meglátásom szerint nagyobb aktivitásra lenne szükség. □ Főtitkár úr, mit hoz a jövő? 0 Abszolút bizakodó vagyok a jövőt illetően. Jóllehet a külön­böző országokban az elkövetke­zendő helyhatósági választások után előfordulhat, hogy más emberek tevékenykednek majd a szervezetben, ám az meggyő­ződésem, hogy az elkezdett munkánkat folytatni fogják, folytatni kell. Bízom abban is, hogy az elkövetkező években gyorsabb, látványosabb ered­ményeket tudunk majd elérni a Kárpátok Eurorégió keretén belül. A kulcsok szeretik a búi ócskát (ÉM)- Nemcsak a lakás- meg a kocsikulcs hajlamos az elbú- jásra, de a barkács fúrógépek tokmányának oldásához szük­séges tokmánykulcs, és a kü­lönféle rászerelhető tartozékok szereléséhez, állításához ugyancsak nélkülözhetetlen imbuszkules is, amellyel a bel­só-kulcsnyüású csavarok-anyák oldhatók-rögzíthetók. Nem ket­tőt, hanem csak egyet kell ke­resni, ha a tokmánykulcs ke­resztszárát kiütjük, és helyébe- esetleg a szár furatának meg­felelő méretűre felfúrása után- a géphez való imbuszkulcsot szorítjuk, és Ms fémekkel rög­zítjük. Egyiket sem kell keres­gélni, ha a fúrógép kábelére egy kb. 2x10 cm-es, 1 mm vastag gumi- vagy bőrdarabkát helye­zünk félbehajtva. A páros, túl­nyúló szárat a kábel mellett szegeccsel rábilincseljük a ká­belre, és az így képződött fülek­be egymást fedő lyukat vágunk. |------HETI JEGYZET — P iacról élnek Priska Tibor Jól elhagyva a piaci tumultust, idő­sebb nénike rángatja meg ingem ujját és mondja, ugyan nézzem már meg a kis táskámat, megvan-e a pénztárcám. Az ember az ilyen biztatásra először is megijed és vagy kiszalad a vér az ar­cából, elsápad, vagy éppen belilul úgyannyira, hogy a közelben állók fe­dezéket keresnek, számítva a robbanás­ra. A jelenleg szóba került pénztárca most éppen - megvan! Erik az embert még sikerélmények! A második reagá­lás pedig egy kis faggatózás. De hát kedves nénikém, honnan tetszik tudni, hogy így, meg úgy, hiszen éppen ma­gánál vásároltam két perce. Éppen ez az! Mondja. Éppen onnan tudom. Lát­tam, hogy amíg velem alkudozott, egy kék inges egyén, meg nehány társa hu­zigálta a cipzárt. De hát akkor miért nem szólt?! így a nagy ámuló kérdés. Szólni? Még hogy szóltam volna én, meg a szomszéd asszonyok, akik min­dezt látták? így a még nagyobb ámu­ló visszakérdezés, majd a folytatás ek­ként: Hát akkor én most itt sem len­nék, mert már rég levertek volna! Aki odaszól valakinek, hogy vigyázzon, mert lopják, kotornak a táskájában, hát az utána megnézheti magát! Pró­báltunk mi jelezni, de maga nem vet­te észre. De jobb, ha innen is megyek, nehogy valamely gazember így lásson bennünket... Hát itt tartunk. Idáig jutottunk. Any- nyit azért mégis leírok, hogy ez a mis­kolci Búza téri piacon történt, de meg­történhet persze az ózdi, az újhelyi, a szerencsi, az edelényi, a csáti, vagy bár­mely más piacon is. Az ilyen történe­teket, meg másféléket is tekintve való­színűleg a Búza téri a legocsmányabb. Évekkel ezelőtt a pirosozók átvették a területet és minden további nélkül le­telepednek ládáikkal a legforgalma­sabb helyekre, valójában a piac egyet­len „utcájára” is. Éz a piac amúgy is rendkívül, zsúfolt, méltatlan ehhez a városhoz, közlekedni csak lökdösődve, lépésenként nyomakodni lehet, de ép­pen ez a kiváló terep a zsebeseknek. Azoknak, akik elvegyülnek a tömegben, vagy ücsörögnek a sütödék , kiméré­sek környékén és várják a balhét, vagy ha nincs, hát maguk csinálják. Igen, ezek a piacról élnek. A balekokból, akik elhiszik, hogy a pirosozó beépített - pe­dig mily naiv! - embere tényleg csupán játékos, aki nyert, meg a jóhiszeműek- ből, akik nem készülnek lépten-nyomon zsebmetszőkre, akik elhiszik, hogy fé­nyes nappal nem éri őket semmi baj. De most már, miként a példa is mu­tatja, a rendes emberek szólni sem mer­nek. Megfélemlítették őket. Marad hát a remény, miszerint mégsem ez a vég­leges.Csak nehogy eszünkbe jusson a vers, miszerint kedv, remények, Lillák Isten véletek. __________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom