Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-31 / 126. szám

4 B ItT'Hon 1994. Május 31, Kedd — Moziműsorok---­J únius 1-7-ig Kazincbarcika 2- án: Szökésben. Színes amerikai kri­mi. (Kezdés: 18 és 20 óra) 3- án: Szökésben. Színes amerikai kri­mi. (Kezdés: 18 óra) 4- 5-én: Apám nevében. Színes ameri­kai film. (Kezdés; 18 óra) 6-7-én: Csúcsfejek. Színes szinkroni­zált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 18 és 20 óra) Mezőkövesd 3- án: Valahol Európában. Fekete-fe­hér magyar filmdráma. 4- én: Jég veled. Színes amerikai játék­film. 5- én: Szabadítsátok ki Willy-t! Színes szinkronizált amerikai film. (Kezdés: 19 óra) Ernőd Reszkessetek, betörők! Színes szinkro­nizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 18 óra) Nyékládháza 3- án: Veszélyes érintés. Színes szink­ronizált amerikai erotikus thriller. (Kezdés: 17 óra) Ózd 2-án: Gsúcsfejek. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. 4- én: Csúcsfejek. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. 6- 7-én: Végzet. Színes amerikai film. (Kezdés: 17 és 19 óra) Tiszaújváros 2-3-án: Foglalkozása: bérgyilkos. Szí­nes amerikai film. 5- 6-án: Tabuk nélkül - egy férfi és két nő. Színes« amerikai film. (Kezdés: 19.30 óra) Mindenki kedvére Kazincbarcika (ÉM) - Az idei szüni­dő számos érdekes elfoglaltságot, vi­dám időtöltést kínál az érdeklődőknek. Az Egressy Béni Művelődési Központ nyári programjai között egyaránt vá­laszthat diák és felnőtt. Június 10. és 12. között a művelődési központ lesz az otthona a Bányász Amatőr Művészeti Együttesek Orszá­gos Találkozójának. Június 14-19-ig tartó Közművelődési Tábor színhelye Mezőkövesd lesz. Ezúttal az Egészségügyi- és Óvónőkép­ző Szakközépiskola II. és III. éves köz- művelődés szakos diákjai találkoznak, ami egyben a nyári szakmai gyakor­latot is magába foglalja. Ennek kere­tében a táborozok megismerkedhetnek vezetési ismeretekkel, a gyerekekkel való játékos foglalkozások módszerta­nával, a kézművesség alapjaival, tá­borszervezéssel. A nyilvános záróprogram július 19-én 10 órakor kezdődik a mezőkövesdi mű­velődési központ előtti téren kirakodó- vásárral és játszóházzal tarkítva. Mégis terem rózsa tövis nélkül Matyóföldi költők a Kazinczy Társaság vendégeként Sátoraljaújhely (ÉM - Cs.K.) - A koszorúban mindig ott zöl- dell a kegyelet és az örökkéva­lóság igézete. Sírra helyezni an­nyi: mint adózni az ember és nagysága előtt. S a szalagok őr­zik az oda zarándokoló(k) ne­vét és az időpontot is. A kegye­let koszorúját helyezte el né­hány napja Kazinczy Ferenc síiján a Széphalomra (is) ellá­togató Matyófóldi írócsoport, mintegy jelezvén ezzel a gesz­tussal: a nyelvújító, költő és iro­dalmár szellemiségét megbe­csülik, elveit, eszméit „tovább virrasztják”. A hely szellemétől és a nyária- san forró májusi délutántól át- hevülten visszatérve Sátoralja­újhelyre, a Kazinczy Múzeum impozáns épületébe, az alkotó gárda bemutatkozott a Ka­zinczy Társaság tagjainak. Vendégként jöttek - és otthon­ra találtak (itt is). Másfél évti­zed szellemi zarándokolása ­érződött rajtuk - közösséggé kovácsolta őket, s olyanokká, akik adnak a megjelenésre és a színvonalra egyaránt. Más­képp nem lenne érdemes. Pap János köszöntője után matyó dalok csendültek fel Kovács Gabriella „pacsirtás” előadásá­ban, majd az alkotók mutatkoz­tak be verssel, vallomással, megzenésített költeményekkel. Kiss Gyula, Juhász József, Pap János, Pető János, Laboda Kál­mán, Dudás Sándor, Pázmán- di László (akinek Rodostó című verse nagy tapsot kapott) és Cseh Károly alkotásai, a szer­zők és Farkasné Gábor Erzsé­bet előadásában meghitté va­rázsolták a légkört. S még ott­honosabbá tette a hangulatot Hegyi Imre helyhez kötődő be­széde (tréfásan, egymás közt, a „nagy hegyi beszéd rövidített változatának” nevezik ezt), amelyben felvázolta a Matyó- fóld-estek történetét. Záróak­kordként és a kötetlen beszél­getés nyitányaként újra dalok hangzottak fel, s a minél több érzékszerv bekapcsolása végett a baráti, poharak is összecsen­dültek. így olvadt harmóniába „íz, szín, csín, tűz”, szó és bor aranylásában. Ritka eset napjainkban az ef­fajta egymásra találás. Tövises időket élünk, a virágok védte- lenségével és kiszolgáltatottsá­gával, hogy Kazinczy parafrá­zisával éljek. A szál a Kazinczyéval, aki foly­tatta, de fel is borította a ha­gyományt. „Rendbontó” volt most ez az író­csoport is, a tekintetben, hogy a beidegződés - a „nincsen ró­zsa tövis nélkül” - ellenében csak a rózsát mutatta fel, a sokszínű matyó rózsa lírai faj­táját. Másfél órára így adatott meg a „rózsa-idő” és a nagyfé­nyű május lélekben - és túl az ablakon is. Egy tündéri szertartás kellékei Romlatlan tisztaság a gyermekek alkotásaiban Mezőkövesd (ÉM - Cs.K) - Virágok közt suhanó tündér, mesebeli fáról aranyalmát sze­dő lány, egekbe nap-piros lab­dát röptető gyerekek, keleti szentkép aranylásából vibráló arc és hó-áhítatú karácsonyi je­lenetek bűvöletében kapott szárnyra az ének, s keringett a Városi Galéria átfülledt termé­ben, néhány napja, egy kiállí­tás megnyitóján. S miként ikonalakjait körbe ra­gyogja az aranylás, úgy fény­iette kőiül az áhítat az elhang­zott szavakat. Mert a máskor és másutt talán tényszerűnek, tudományosnak ható mondatok - amelyeket Kovács József is­kolaigazgató frappáns köszön­tője után Rézművesné Nagy Il­dikó művésztanár, megyei ve­zető szaktanácsadó mondott - átlényegültek. Kegyelemközve­títővé váltak. Németh László gondolatát hallván: „Az ember­nek, mint a fának, megvan a növésterve...”, a fát láttuk ma­gunk előtt, mintegy növekedés közben. Testet öltött a fogalom. Aki már járt pravoszláv temp­lomokban, tapasztalhatta, mi­lyen különbség van a múzeumi és a templomi kép között. A lé­lekemelő többletet a szertartás adja. „Profán szertartás” vdt a mezőkövesdi Mező Ferenc Ál­talános Iskola rajztagozatos ta­nulóinak munkáiból rendezett kiállítás megnyitója, amelyen Seres János nemzetközileg elis­mert neves festőművész is részt vett. Mint ahogy ott voltak az iskola áldozatos munkájú rajz­tanárai - Jacsó Andrásné, Lu- kácsné Pólik Mária, Murányi- né Klucsik Judit, Kovács Jó­zsef, Murányi József - a mű­vészpalánták, alkotásaik előtt álldogálva-várva, és nagy számmal a szülők, érdeklődők. Szemlélgetve e tündéri szertar­tás kellékeit, rajzokban, fest­ményekben, szitanyomatokban, tűzzománc alkotásokban lát­hattuk mindannyian a tetté vált képzeletet. Szorongásokkal ránk fonódó köznapjainkban felszabadítóan hatott ez a romlatlan tisztaság, ami a gyerekmunkákból sugár­zott. A toll- és ecsetvonások, foj­togató indák helyett kibomló, végtelen suhogó szalagokká váltak, hogy ráírhassuk, fo­gyatkozó álmainkat. Legalább röptetik őket. Ránk fér. Föld­höz tapadt időket élünk. Egy- egy ilyen „szertartáson” térnek vissza csak a tündérek, hogy pár lelkes percre magukhoz emeljenek. Áhogy egyik átszel­lemült képen a virágok közt su­hanó tündér, a gyermekien tiszta magasba emel. Szentmise Garamkövesden Nagy sikert aratott Beliczay F-dúr zenei műve Tiszaújváros (ÉM - K.F.) ­A tiszaújvárosi Énekszó Bará­ti Kör „Felvidéki Dalostalálko- zón” vett részt május 20-22. kö­zött a szlovákiai Zselizen, ame­lyen hat kórus szerepelt. Ma­gyarországot Debrecen és Ti­1994. Május 31., Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások hazai tájakról Priska Tibor Nincs igazi mozgás a bükki Ló- főtisztáson. Legalábbis, ha a mozgást emberekben mérics­kéljük. A bükkszentkereszti üdülőtelepen áthaladva tapasz­talható volt ugyan valamicske élénkülés a hétvégi házak, — vagy némelyikükre inkább illik a hétvégi palotácska - ablakai itt-ott nyitva, az udvaron vöd­rök, a falnak támasztva partvi­sok, seprűk, de ezeknél a há­zaknál télen is füstöl némely kémény, anorákos srácok csap­ják be maguk mögött a kaput és indulnak neki sítalpakkal a hegyoldalaknak, most a tava­szi tisztogatási le ne újam már így választásokhoz közel a „nagytakarítás” mélyértelmű kifejezést) jelei látszanak.Ide, a Lófőre most nem sétálgatnak ki az üdülőkben tanyázók, csend van, az a bizonyos hall­ható csend.Az őrháznál sem kérdik meddig megyünk, mikor jövünk, nem nyikordul a so­rompó sem, hiszen már régóta nincs is az őrházban senki, csak maga a házikó unatkozik az út mentén, várva, hátha er­re jön valaki. De minek jönne? Még nincs itt az igazi gombaszezon, hőség sincs, mely elől a fák hűvösé­be kívánkozhatnék, ráadásul a megszokott tűzrakóknál a fá­kon ott a tábla, mely tiltja a tűzrakást a kijelölt helyeken is.Ámbár, most már az aljnö­vényzet nekilódult, elborította, elrejtette a száraz avart, eső is hullott szépen, nedves a fű. Élednek, mozdulnak az ósszel- télen csodaszépen pirosló ga­lagonyák, csipkék, a kökény­bokrok még fehérben virítanak, de inkább már el is virágoztak. Itt fenn minden később ébred valamicskével, a falu kertjeiben májusban még ott sárgult tün­döklőén az aranyeső, amikor a lenti részeken már el is feled­ték, milyen is ez a csodás virág- zás.A süppedős, zöld gyep fel­díszítve a kék ibolyák sokadal­mával, a hatalmas tölgy is szé­leset nyújtózik, bíztatja a rü­gyeket, leveleket és azok nem is restek.Fenn,magasan a tisz­ta, friss levegőjű kékségben vércsék köröznek, lenn a fák ágai között a bokroknál pedig cinkék, sokszínű stiglíncek, pintyek röppennek, csirreg- nek.Bozótoktól rejtve itt a ha­talmas fhrönk is. Ősszel ezt a rönköt elborította a taplógom­ba, vajon mennyit nőttek a már Fagyönggyel rakotton a Ló­fő tisztáson akkor is igen mutatós gombák? Hát...Amelyik megvan még, az nőtt. A rönk igyekszik is tehet­sége szerint adni nekik az erőt, a szükséges nedvet, de bizony a bozót mégsem takar eléggé, nem ad megfelelő rejteket. Va­lakik csak fölfedezték a rönköt, rajta a rengeteg taplót és a leg­javát leszedték. Vajon mit csi­nálnak belőle? Virágtartót? Díszt?Vagy semmit, csak úgy nézegetik? Szépek bizony ezek a taplógombák, igazából mégis ott lennének szépek, ahol vol­tak. Meg ahol a jelenlegiek vannakA fagyöngyös fát is lá­togathatják a népek bőségesen. Azaz fákat, mert több is talál­ható itt belőlük. Alattuk pedig bőséggel a letördelt fagyöngyös ágakból. Rendben, réndben, nem hasznos a fagyöngy, amo­lyan élősködő, parazita valami, de azért a fákon mégis igen jól mutat. Meg persze otthon, a vá­zában is, különösen télen a ma­ga sárga bogyójával, vagy még fehérrel, sokan árulnak ezek­ből a miskolci piacokon is. Vár­ható, hogy karácsonytájt előbb- utóbb elfoglalja majd helyét a házakban a csillárokon is, mert a fagyöngy alatt váltott eljegy­zési csók az igazi, a valóban ér­vényes. így tartják Nyugaton, leginkább Angliában márpe­dig, ha Nyugaton így van, ak­kor az így lesz nálunk is, átmá­soljuk majd ezt a szokást is, akárcsak a Valentin napot, a hotdogot, a hamburgert, meg mindent, amit a bűvös Nyugat kínál. Igaz, ők is átvesznek, azaz, megvesznek tőlünk egyet s mást. A Lófőt elhagyva, jóval mögöttünk hagyva már az al­földi részeken bóklászva a Ti­sza pariján lévő Ároktőn látni nehány szépen rendbe hozott, a hagyományok szerint bená- dazott régi házat is. Mondják, már nyugatra szakad hazánk­fia is vásárolt itt nádfedeles, öreg házat, honnan gólyát is látni, meg fecskemadarat, azonkívül meg susog a nád és lengedez az árvalányhaj. (Igaz, ez utóbbit itt nem látni, mert nem terem). Szép ez bi- zony!Meg itt a Tisza a moto­ros komppal. Már megkezdte az ide-oda járást a regula sze­rint napkeltétől napnyugtáig Tiszacsegére. Az áradás nyoma még látszik a parton, bizony a víz nemrég még sehogyan sem fért bele a medrébe, felnyoma- kodott az eléggé magas partra is. Most már lecsendesiüt, bé­kén halad a maga igazi utján, indulhatott hát a komp is. Itt állunk meg nézelődni, mert szép látvány, megfogja, ma­rasztalja az embert. Matyó gazdanapok (ÉM) - Mezőkövesd a nyári hónapok­ban számos bemutatóval, kiállítással is vonzza az érdeklődőket. A tapaszta­latok azt igazolják, hogy már régóta nemcsak a híres Zsóri, nemcsak a ran­gos, sajátos népművészet kedvéért jön­nek ide tömegek, hanem más bemuta­tókra is. Az idei Matyó gazdanapokon várhatóan szintén sok ember fordul majd meg itt, főként azok, akik most kezdik, vagy újrakezdik a magángaz­dálkodást, hogy körülnézzenek a gé­pek, korszerű munkaeszközök között. Az idei gazdanapokat június 10 és 11- én rendezi meg a helybéli Matyó Me­zőgazdasági Szövetkezet. Gépkiállítás, vásár váija a látogatókat, és bemutat­kozik több gyártó, valamint forgalma­zó cég is. Dankó Pista barátai ­Kazincbarcika (ÉM) - Már megint elrepült egy színházi év - konstatál­tam magamban, amikor kézhez vet­tem a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ kis levélkéjét, amelyben értesített arról, hogy május 31-én a Miskolci Nemzeti Színház mű­vészeiből álló Premier Színház Dan­kó Pista című előadásával véget ér az idei színházi évadjuk. Egy évvel eze­lőtt a kassai Thália (magyar) társula­ta zárta az évet az Egressyben, most pedig miskolciak adják elő a híres-ne­ves cigányprímás történetét megeleve­nítő daljátékot, amely minden bizon­nyal kellemes emlékeket hagy majd a nézőkben. Akik között ott lesznek a város vezetői, a kulturális élet irányí­tói, a művészeti csoportok vezetői, a közönségszervezők és a sajtó képvise­lői is. Nemes gesztusként meghívásra kerülnek azok a vállalkozók is, akik anyagilag segítették az intézményt mi­nél több kulturális rendezvény megva­lósításában. Mintegy nagy családot al­kot a társaság, akiket egyszerűen „csak” Egressy barátoknak szoktak ne­vezni. Falusi talány szaújváros képviselte. Garam- kövesden a vasárnapi pünkös­di nagymisén Beliczay: F-dúr miséjét adta elő a Tisza-parti kórus, amelyet már nagy siker­rel bemutattak idehaza is. A ta­lálkozó végeztével egy újabb meghívást kaptak őszre Szlo­vákiába, egy nagyszabású kon­certre. A rendező szervek a teljes bér vételt felajánlották az Észter- gom-Párkány közúti híd építé­sére. . .................. J ön a komp utasokkal, autókkal Csege felől Fotók: Farkas Maya Honnan jön Jóska, a kocsmából vagy a taggyüllésről ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom