Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-23 / 69. szám
10 ÉLETMÓD Nyugdíjas 1994- Március 23., Szerda Egészséges nyugtalanság Felsőzsolca (ÉM - GyK) - Már gyermekkorában azt mondták rá a környezetében: olyan izgő-mozgó, úgy viselkedik, mint akit besóztak... Nemcsak az édesanyja szoknyája körül mászkált már pici korában, hanem minden érdekelte, amit látott, elért, és ami létezett, mozgott körülötte. Amint aztán felcseperedett, igyekezett megszívlelni a szülei és a tanítómesterei tanácsát: nemcsak az iskolában tanult, hanem készült az életre. Mindig nyitott szemmel járt, kelt a világban, hiszen szinte éhezett mindenre, ami szép volt, igaz és aminek - ifjúkori megítélése szerint - egyszer majd hasznát láthatja. A Gesztely közelében levő, Sóstófalváról származó Szőke Barna - a korábbi, rokonok révén kialakult ismeretség és az udvarlás után - Felsőzsolcán alapított családot. Huszonhat esztendeje van már annak, hogy az őshonos zsolcai Győrfi család Magdolna leányával egy életre szövetséget kötöttek.- A házat a Dózsa György utcai portán három évig építettük. Volt itt hely bőven, hiszen több, mint 280 négyszögölnyi ez a terület. Van három szobánk, tágas a konyha, az étkező, s igazán komfortos lett az évek múltával itt minden. Mióta a gyerekek félig kirepültek a családi fészekből - mindketten Debrecenben járnak egyetemre -, mondjuk is az asszonnyal, hogy akár kergetőzhetnénk is az otthonunkban. Hogy ezt mennyire tréfának szánta a házigazda, rögtön hozzá is teszi, hogy helyük még csak volna, ám az idejükből erre aligha futná Az asszony Miskolcon dolgozik, jó munkahelye van, szépen keres. Hál’ istennek. Kell a pénz, hiszen az ötvenhe- tedik évét taposó Barna immár másfél esztendeje nyugdíjas. Korkedvezményes. Harmincöt évig ült a volánnál, ebből harmincat a Mentőszolgálatnál töltött. Amíg bírta erővel, idegzettel, rohamkocsival járt. Ez az időszak is kitett huszonegy kerek esztendőt.- Sohasem hittem volna, hogy ennyire fog hiányozni az a munka, a megszokott környezet, az örökös stressz, az orvosok, a munkatársak. Mondtam is a búcsúztatómon a társaknak, hogy akárhogyan alakulna a sorsom, akkor is ezt a pályát választanám, ha újra kezdhetném. Versenyt futottunk az idővel a betegekért. A volán mellől ha kiszálltam, akadt további munka - de hát ezt láthatják mostanában a Szomszédok című tévésorozatban is. Emeltük a hordágyat, ha kellett, az elsősegélynyújtásnak is érteni kellett a módját. Nehéz volt, de szép volt - no, de hagyjuk... Egy pillanatra elhallgat, lassan kavargatja a cukrot a már jócskán kihűlt kávéban. Kivárom, amíg átjut a nehéz pillanatokon, aztán csak megkérdezem, milyenek is azok a nyugdíjasévek. És persze azt is, mi a fizetség azért a harmincöt, kemény munkával átdolgozott esztendőért, ami - hajói megnézzük - kiteszi manapság az emberi élet nagyobbik felét. Szőke Barna, a mindmáig nyughatatlan, örökmozgó ember palástolni akaija azt a rövid kis intermezzót, amíg „elgyengült”, érzelmes szavakkal beszélt a rideg valóságról. Mármint arról a tényről, hogy az első évben kapott 11 ezer 600 forint után napjainkban „már” 13 ezer 651 forintot számlálgat le havonta számára a postás. Meditálunk még a létminimumról, a hivatásra készülő gyerekekről, a megélhetés lehetőségeiről - ám a házigazda azt javasolja, fordítsuk inkább vidámabb témákra a szót.- Mióta az eszemet tudom, belém ivódott a föld szeretete. Amíg dolgoztam, akkor is igyekeztem kihasználni a szabadnapokat arra, hogy időben a földbe kerüljön a mag, hogy a palánták egészségesen növekedjenek, hogy a gyümölcsfák meghozhassák termésüket. Vagy húsz esztendeje foglalatoskodom a fóliázással - tegnap is ott töltöttem szinte az egész napomat. Most egy új növénnyel kísérletezem, azt mondják, igénytelen. És persze, minden évben alig várom már a tavaszelőt, azokat a fényes napokat, amelyeken hozzáláthatok a szőlő metszéséhez. Végigjárjuk a portát. Előkerül a gép is, megmustrálja a gazda, hogy jó-e minden porciká- ja, hogy azután végezhesse vele a talaj fellazítását. A tyúkok - az utóbbi időben csak néhányat tartanak a háznál - hangosan kárálnak. Addig van jussuk a táplálékra, míg adnak tojást. Aztán már a fazékban a helyük. A nyula- kat is megcsodáljuk - különösen a párheteseket.- Hajnaltól sötétedésig van munkám, estére már időnként a híradó végén is elszunnyadok. Jó ez az egészséges nyugtalanság, hiszen az embernek kedvet ad az élethez. Hadd mondjam el azt is: az utóbbi időben politizálgatok is- igaz, inkább csak lokálpatriótaként. Tagja lettem négy éve a felsőzsolcai képviselő-testületnek. Foglalkoztatnak a helyi problémák, a véleményemet sohasem rejtem a véka alá. Valaki mondta is: - Barna, te időnként „zsol- caibb” vagy, mint akik itt születtek... Azok közé tartozik, olyan embernek vallja magát, aki mindig szeretne valamivel többet és jobbat tenni azért, hogy megvalósíthassa ifjúkori álmait. A munkás évtizedek a szép emlékei közé tartoznak, még ha próbára is tették időnként erejét. Búcsúzáskor azt mondja: még sokáig akar nyughatatlan maradni. Csak az gyötör, ami kimondhatatlan Élnek kettecskén, gyönyörűen, a tóparti házban Brackó István Az ember bármeddig is él, van valami, amit nem akart, vagy nem tudott elmondani. Bennem is gyűlnek a megí- ratlan, megírhatatlan történetek. Sok meddő próbálkozás után adom őket közre. Egyiknek sincs eleje és vége, a klasszikus szabályok szerint nem hordoznak eszmei mondanivalót. Tudom, hiába mondom el. A tüske bennem marad. A kimondhatatlanság kínja gyötör, s ezt az érzést szeretném megosztani azzal az olvasóval, aki már megette kenyere javát, s azzal is, aki még csak ezután tesz szert olyan élményekre, amelyek szavakba nem foglalhatók. Szép lányok púpja Váci Mihálynak van egy szép, de kevéssé ismert verse. A szemrevaló cigánylányról szól, aki „szipogva táncolt a törekben”. Az utolsó sorok így szólnak: „Az egész nem igaz. Alom. / Fekszem és kitalálom, csakhogy valami fájjon...” Egyszer elhatároztam, hogy írok egy riportot a szép lányokról. Azokról, akiket a jó sors előnyös külsővel áldott meg, akik után megfordulnak az utcán, akiket a barátnők irigyelnek, akiknek minden férfi ajánlatot tesz... Nem volt könnyű az anyaggyűjtés. A mércém szerinti szép lányok roppant gyanakvóak voltak, s bizonyos fenntartással fogadták szigorúan tudományos érdeklődésemet. Igazolványt kértek, megkérdezték, hogy nős vagyok-e, s nincsenek-e hátsó szándékaim... Aki végül is szóba állt velem - s az arány a felét sem tette ki a kiszemelt alanyoknak - szűkszavú volt, s nem mondott semmit. Hiába bizonygattam, hogy lehetne manöken, televíziós bemondó, reprezentatív titkárnő, magamutogató egy kukkoldában. A lányok keserűek voltak, s a kicsattanó szépség valami szomorú gátlásosságot takart. Az más kérdés, hogy a külcsín nem párosult értékes belbeccsel... A nő legyen szép, vagy okos. A kettő nem jön össze. De ezek a lányok „csak” vénusiak voltak, s szép mellük, kerek fenekük, formás lábuk éppúgy zavarta, hátrányba hozta őket a szent átlaggal, mint azt, akit púppal, vagy csípőficammal vert meg a sors. Csak hosszas vajúdás után jöttem rá arra, hogy reménytelen vállalkozásba kezdtem. A természet Az elmondhatatlan dolgokat megéli az ember, de, mint tüske a bőr alatt, nem hagyja nyugodni... Rajz: Szőke Eszter legértelmesebb teremtménye nem attól érdekes, nem attól megírni való, hogy szép. Mona Lisa csak egy van. Az utcán ezerszám szaladgálnak a szemrevaló fruskák. De érdekes és érdemes, csak az, aki nekem tetszik, aki csak az enyém, s nem egy utcai reklámplakát. Szerettem volna írni a boldog, egyedülálló, független nőkről is. Ma már mindegyikük a klimaxos korban van, s a nyugdíj felé kacsingat. Anyagi gondja egyiknek sincs. Szép a lakás, kocsi a garázsban, tele a ruhásszekrény, szerető mindig kerül. Illetve került. De mostanában valahogy megritkult körülöttük a levegő. A régi barátnők férjhez mentek, gyereket szültek. A gáláns lovagok már nem adják egymásnak a kilincset. Egyedül maradtak, büszkén és függetlenül, s kicsit keserűen. Nincs mit mondanom róluk. Nem hiszik el A férj postás, az asszony nem dolgozik, háztartásbeli... A fenét nem dolgozik. Hét gyereket nevel, tisztességgel. Gondozza a kertet, hajtja a varrógépet, s ő kezeli a családi bukszát. Nem panaszkodik. Kellemes órákat beszélgettünk végig, s nagyokat nevettünk. Kicsi az asztal, mert nem fér el rajta kilenc teríték. Az apróságok a „macskaasztalnál” esznek. A kinőtt ruhát egymásnak adják, s a nagyobbak szó nélkül veszik tudomásul, hogy ők az emeletes ágy felső szintjén alszanak. Nem dúskálnak a földi javakban, de semmiben sem szenvednek hiányt. Szavamat vették, de inkább kérték, hogy ne írjak róluk. Senki sem hinné el, hogy ők egy boldog csapat. Nem vallási okok miatt, nem a szexuális ismeretek hiánya okán vannak ilyen sokan. Az ember is, az asszony is olyan családból származott, ahol szapora volt a gyermekáldás. Ők nem tervezték, de nem is tettek ellene semmit, hogy hét gyerek szólítsa apának, anyának őket. Senki sem hinné el - bizonygatták újólag -, hogy ez a família jól érzi magát ebben a világban, s mindegyikük jól érzi magát a bőrében. Nincs videó, nincs mikrobusz, de az együttélés és az együttjátszás öröme megszínesíti a napokat. Csodálom és irigylem őket. Egy másik, jóval idősebb házaspár is büszke a családra. A fiú húsz évvel ezelőtt disszidált, most Svédországban él. A lány egy hollandhoz ment férjhez, s most tulipánországban él. Az évente, kétévente látott unokák képei díszítik a falat. Mindkét gyerek családja jó anyagi körülmények között él. Gyakran küldenek csomagot: különleges sajtot, speciális virágmagot és persze szerszámot, mert nagyapa barkácsol. Van hozzá kedve, érzéke és ideje. Senki sem zavarja a műhelyben. Kapcsolat a halakkal Hetvenen túl az ember már mindennek örül. Rendben a vérnyomás, bár a térd néha hasogat. A jogosítványt gyakrabban kell újítani, de az öreg Daciára is ráférne egy kis repa- ráció. Bérházi lakásukon túladva a házaspár vett egy vízparti házat. A férfi színész volt, aztán fényképész lett, az asszony még a mozi halála előtt a szakmából ment nyugdíjba. Élnek kettecskén, gyönyörűen. A tóra könyöklő lakban telefon csöng, a tetőn tányérantenna, most vezetik be a gázt. A közeli várost a heti bevásárlás jelenti. A hajdani művész már csak az unokáját fotózza. Az asszony csak az égi televíziós csatornán tartja a kapcsolatot a filmmel. A régi barátságok megszakadtak, de egy horgászzsinór segítségével a némaságukban is beszédes halakkal kontaktust lehet teremteni... Mindig van munka a ház körül (is)! Tállya (ÉM - FL) - Felvételünk Tállyán készült, de készülhetett volna a megye bármely településén. Minden olyan portán, ahol a gazda - ha koros is (vagy éppen azért) - mindig, az évnek bármely szakában megtalálja a maga napi tennivalóját. Az udvaron, az istállóban, a kertben... Mindig azt, amit az időjárás megenged vagy megkövetel. Megtalálja, mert a vérében van! így látta nagyszüleitől, ezt tanulta szüleitől. Emlékszik még a guzsalyra, amelyiken annak idején a kender- kócbol télen fonal lett, az eszvátára, amelyiken nagyanyja a szőnyeget meg a zsáknakvalót szőtte, emlékszik a búboskemencében sült ke- nyérlángos és kenyér ízére. És emlékszik arra, hogy disznóöléskor már ő, az alig tizenéves kisfiú hordta ki a trágyát, aljazott be a lovak és a tehenek alá, mert az idősebbeknek fontosabb dolguk volt. Azóta persze sok víz lefolyt a folyón. A nagyszülők, a szülők elhaltak, de az örökség, a munka szeretete megmaradt. Nem is érzi az ember sohasem jól magát a négy fal között. Még télen sem. El kell hányni a havat, gondoskodni kell az aprójószágokról, gyújtóst kell vágni, szenet behordani, kukoricát morzsolni, darálni a hízónak... Aztán, ha olvadni kezd a hó, ha közelít a tavasz, előkerül a metszőolló. Alaposan, akkurátusán meg kell vizsgálni a szőlőtőkéket, kiválogatni a megfagyott vesszők közül a terméssel kecsegtetőket, a további esztendőkre kevesebb szemre vágandó csapokat. Aztán következnek a gyümölcsfák. Az alma, a körte, a szilva metszése, majd a lemosó permetezés. Meg a kerítés, hiszen a kutyák a kora tavaszi ingerkedésben azt is megbontották. Következik a tető, mert néhány cserepet a viharok is lesodortak. Ha meg kiment a föld fagya, előkerül a gereblye, hogy az ősszel A portán mindig akad tennivaló felásott földben kívánatos magágyat készítsenek a petrezselyemnek, a sárgarépának, a borsónak, a salátának... Ilyenkor már néha leveheti az ember a kabátját. Jól esik a tavaszi szél simogatása, a néha még felhők mögé bujkáló nap melege. Es - különösen az első napok estéjén - jól esik bemenni, leülni, megpihentetni a télen azért kicsit eltunyult izmokat, ízületeket. De reggel, óracsörFotó: Laczó József gés nélkül folytatódik a munka. Mert „a kakas kukorékol hajnalba”, a malacok éhesen sivalkodnak... és hát megvan minden napra a tennivaló. Mit szólnának a szomszédok, ha csak lustálkodnánk. Meg hát ebből a szőlőből, a körtéből, az almából, zöldségből, borsóból majd jut a gyerekeknek is. Milyen öröm lesz a korai szőlő első érett fürtjével megkínálni az unokákat?! Ezt írta az újság... (Tallózó a Miskolcon megjelenő Felvidéki Népszava 1946. számából. Ára 40 fillér, felelős szerkesztő Révész Jenő.) Teljesen indokolatlan az inflációs pszihózis. Termelésünk napról-nap- ra emelkedik és az év végére eléri a békebeli színvonal 80 százalékát... Iparunk fejlődését tehát indokolt derűlátással várhatjuk, és ez a legfontosabb tényezője lesz népünk életszínvonala felemelkedésének. Már most gondoskodjon naptárszükségletéről. Előjegyzési, fali, konyhai és zsebnaptárakat készítőnél vásároljon. Steiner Testvérek Kultúra Könyvnyomdája, Hunyadi u. 2. A Szociáldemokrata Párt a Széchenyi utca 16. szám alatti pártházban pártnapot és vitaestet rendez. Az előadás tárgya: Kereskedők és a fogyasztók sérelmei. Felszólalnak a kereskedők és a vásárlók. Vitarendező Márkus Lajos. Többi pártszervezeteinkben Pártfegyelem címen a következő elvtársak tartanak előadást. Perecesen: Balogh István. Diósgyőrben: Szőke Andor. Hejőcsa- bán: Juhász István. Martintelepen: Molnár Imre. * Tanuljon táncolni Guttmannál, Debreceni utca 25. Minden csütörtökön, vasárnap este 7-11-ig össztánc. * Javul Miskolc közbiztonsága. A miskolci rendőrkapitányság beszámolt a rendőrség nagy ügyfélforgalmáról. A bűncselekmények száma csökkent... A közbiztonság Miskolcon megnyugtatóan javul, de a javulást nem szabad kockáztatni azzal, hogy a rendőregység problémáit megoldatlanul hagyjuk... Az őrszemélyzet helyzete igen nehéz. A bekövetkezett hideg és esős időjárásban fokozottabban súlyos a bakancs és takaróhiány. Az őrszobákban nem futenek. Nem nyert megoldást a legénység családtagjainak élelemmel való ellátása. Szükséges az illetmények megnyugtató és végleges rendezése. * Fövényszeren betemetendő bombatölcsérre vállalkozót keresek. Megegyezés szerint élelemért, vagy pénzért. Atanaszod Péter, Gárdonyi utca 3. Árverés az idős betegekért Budapest (MTI) - Híres művészek, sportolók személyes tárgyai kerülnek kalapács alá március 26- án délután a Petőfi Csarnokban. Az árverés bevételéből a Szent István Szeretet és Egészségügyi Alapítvány az idős emberek házigondozását segítő képzési programot indít. Az alapítvány által szervezett árverésen kalapács alá kerül többek között Hamari Júliának az a nercbundája, amelyben a New York-i Metropolitan Operában lépett fel, Pitti Katalinnak Gounod Faust című operájában, Margit szerepében viselt jelmeze; Marton Éva alu-port- réja, Verdi Aida című operájából Radames jelmeze, amelyet Gulyás Dénes viselt; Farkas Bertalan űrhajós sztratoszféra repüléshez használt ruhája; Kútvölgyi Erzsébet . színművésznő 1868-ból való bőrkötésű imádságos könyve; Benkő László és Illés Lajos Pepita Aranylemezei, valamint neves színművészek, sportolók ruhái, cipői, képzőművészek alkotásai. Az alapítvány azzal a céllal alakult 1992-ben, hogy programot dolgozzon ki az egészséges életmód védelmében. Az elmúlt évek alatt bővült az alapítvány tevékenysége. Ma már feladatuknak tekintik az idős, magányos emberek segítését, olyan családok támogatást, akik saját erejükből nem képesek megoldani gondjaikat. Úgy vélik, hogy az idős és magányos emberek lelki és egészségügyi gondozásához szükség van a házigondozást vállaló szociális munkások képzésre is. A március 26-ai árverés bevételéből az öregek házigondozását oktató program elindítást tervezik. Összeállította: Gyárfás Katalin 1
