Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-28 / 73. szám

, 4 ÉS ZAK-MAGYARORSZÁG Levelezés 1994. Március 28», Hétfő Ezt mondja a jogszabály Mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményei Ez év január 1-jén hatályba lépett az a kor­mányrendelet, amely újraszabályozta a moz­gáskorlátozott személyeknek járó közlekedési támogatásokat. A 179/1993. (XII. 29.) Korm. rendelet új alapokra helyezi a mozgáskorláto­zottság megállapításainak szempontjait. A korábbi szabályozás - többek között - .beteg­ségcsoportokhoz kötötte a jogosultság megál­lapítását. A jelenlegi kormányrendelet szakít ezzel a megoldással és abból az elvből indul ki, hogy a mozgáskorlátozottság meglétének nem kizárólag bizonyos betegségek, tünetegyütte­sek fennállása a feltétele, hanem az is, hogy ezen betegségek, állapotok következtében a mozgáskorlátozott oly mértékben korlátozott a közlekedésben, hogy tömegközlekedési esz­közt nem tud igénybe venni (súlyos mozgás- korlátozott személy), vagy csak nagy nehézsé­gek árán képes tömegközlekedési eszközön utazni, illetve nem képes jelentősebb távol­ságra gyalogolni (mozgáskorlátozott személy). A súlyos mozgáskorlátozottság, illetve a mozgáskorlátozottság megállapítása A korábbi jogi szabályozás a társadalombizto­sítás megyei igazgatóságai keretében működő bizottságok - másodfokon az Országos Or­vosszakértői Intézet (ŐSZI) - hatáskörébe utalta a mozgáskorlátozottság tényének vagy hiányának megállapítását. Az új szabályozás e feladatot a háziorvosra bízta. Tekintve, hogy a fent említettek következtében új szempon­tok szerint történik a mozgáskorlátozottság megállapítása, nem fogadhatók el a megyei bi-. zottságok, illetve az ŐSZI által 1994. január 1- je előtt kiállított szakvélemények, még akkor sem, ha a szakvélemény a kérelmező állapotát véglegesnek minősítette. Amennyiben a szak- véleményben foglaltakkal a kérelmező nem ért egyet, a másodfokú szakvéleményt az ŐSZI területileg illetékes bizottságai állítják ki. (Ez megegyezik a korábbi elsőfokú bizott­ságokkal). Lehetőség van arra, hogy a másod­fokú bizottság iratok alapján adjon ki szákvé­leményt, megkímélve a beteg, mozgásukban korlátozott vagy arra egyáltalán nem képes embereket az utazás nehézségeitől. A mozgáskorlátozott személyeket megillető kedvezmények 1. A súlyos mozgáskorlátozott személy jogo­sult- személygépkocsi-szerzési támogatásra,- személygépkocsi-átalakítási támogatásra,- gépjárműfenntartási támogatásra,- közlekedési támogatásra és- parkolási engedélyre. 2. A mozgáskorlátozott személy kizárólag par­kolási engedélyre lehet jogosult. A szerzési, az átalakítási támogatás, a közle­kedési és gépjárműfenntartási támogatás igénybevételének közös feltétele, hogy a kérel­mező és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozói (család) egy főre eső átlagos ha­vi nettó jövedelme ne haladja meg a tárgyév január 1. napján hatályos öregségi nyugdíj legkisebb összegének kettő és félszeresét. Kö­zeli hozzátartozó a Polgári törvénykönyv 685. b) pontjának első fordulata értelmében a há­zastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fo­gadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örök­be fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, vala­mint a testvér. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege 1994. január 1-jén 6800 Ft. Ez azt je­lenti, hogy az egy főre eső havi nettó jövede­lem nem lehet több, mint 17 000 Ft. A szerzési támogatás A szerzési támogatás a belföldi kereskedelmi forgalomban történő személygépkocsi-vásár­láshoz nyújtott hozzájárulás. Mértéke a sze­mélygépkocsi vételárának 60 %-a, de legfel­jebb 240 000 Ft. Új szabály, hogy nem jár au­tomatikusan támogatás a külföldről behozott személyautók vám- és áfa-költségének megté­rítéséhez. Külföldön történő vásárlás esetében csak akkor jár kedvezmény, ha az utalvány birtokosa előzetesen beszerzi a Népjóléti Mi­nisztérium engedélyét. Tehát ha a súlyos moz­gáskorlátozott vagy a szállítását vállaló sze­mély már rendelkezik a tisztifőorvos által ki­állított utalvánnyal és külföldről szándékozik gépkocsit behozni, akkor - az autó megvásár­lása előtt - a Népjóléti Minisztériumtól enge­délyt kell ehhez kérni, és csak az engedély bir­tokában vásárolható meg a személyautó. A szerzési támogatás csak a legfeljebb 1610 cm3 lökettérfogatú benzinüzemű, illetve a 2000 cm3 lökettérfogatú dízelüzemű gépkocsi vásárlásához adható. Ezért a vásárláskor a kereskedőnek rá kell írnia a számlára a vásá­rolt személygépkocsi lökettérfogatát (cm3 szá­ma), ugyanis ennek hiányában az utalvány el­lenértékét a Népjóléti Minisztérium nem térí­ti meg. Szerzési támogatásra az a nagykorú, súlyos mozgássérült személy, továbbá az a szülő jogosult, aki 3-18 éves korú súlyos moz­gássérült gyermeke szállítását vállalja. Ez utóbbi esetben további feltétel, hogy a szállí­tandó gyermekkel közös háztartásban éljen. A 3 év alatti gyermek szállítására nem igényel­hető szerzési támogatás. Szerkesztette: Nyikes Imre In memóriám Négy Derék Szög... A hetvenes évek második felében egy zimankós januári hétköznapon írásban jelentettem be, megszüntet­ni kívánom addigi KlSZ-tagságo- mat. Miután kulturális vonalon ma­gasabb szintű beosztást láttam el, ráadásul több oldalas indoklásomat elolvasva kiderült, hogy nekem volt igazam, az akkori KISZ bizottság megpróbált a segítségemre sietni, de munkahelyem derék és nagyra- becsült üzemi négyszöge ezt már nem engedte, megakadályozta. így kerültem „szöges” ellentétbe mun­kahelyemmel, érdekeimmel. Minden gáncsoskodás, rosszindulat ellenére ’89-ben a művelődési mi­nisztertől megkaptam a Szoc. Kul­túráért kitüntetést, amiért is párb- titkár „elvtárs” őrjöngött, s üvöltve hozta tudomásomra - meg lettem bélyegezve. (Mint a marhák általá­ban) A kollégák persze alig mertek velem szóba állni, nehogy általam kompromittálódjanak. Menekültek előlem, mint egy leprástól. Kezdtem megszokni, hogy a hátam mögött ál­landóan súgtak-búgtak. Úgy becsü­letesen, gerincesen, ahogyan azt az a kor megkívánta. A nekem sütött tortán már csak ha- bocskaként jelentkezett az utolsó, de legocsmányabb retorzió. A négy­szög (gazd. vez., KISZ-, szakszer.-, párttitkár), valamint a KISZ- és párt-összekötő „elvtársak” maguk elé rendeltek kihallgatásra. (A má­sik szobából az adminisztráció „hallgatott ki” bennünket.) Példaér­tékű vezetőim megérkezésem után - munkaidő lévén - nem húzták, halasztották az időt. Úgy üvöltöttek rám, az ellenségre, mint egy fába szorult féregcsalád, s amit egy kö­zépkori inkvizíció is megirigyelhe­tett volna. Minden voltam én ott és akkor, csak úriember nem. Igyekez­tek nyugalmamból kizökkenteni, mivel tudták, ha elvesztem a feje­met, nem tudok vigyázni a számra. Akkor aztán végérvényesen kitör­hetik a nyakamat. Ordítozásuk, s gucsmolódásuk jócskán kihallat­szott, így megaláztatottságom nőt­tön-nőtt. Szerencsére ők merültek ki hamarabb, ezért villámgyorsan kirúgtak az irodából, azzal az ígé­rettel, hogy vigyázó szemeiket a jö­vőben nem kerülhetem el. S hogy ezt mennyire komolyan gondolták, azt sok-sok ezer megvont forintban és számos cipőnyommal az ülepe- men tudnám kifejezni. Volt alkal­mam megtanulni: a szocialista tár­sadalomban legfőbb érték az ember. Már aki annak számított... Hogy miért meséltem el ezt a régi, de sajnos nem egyedi történetet? A számonkérő szék egy tagja ma már nyugdíjas, a többiből (volt társadal­mi vezetők) viszont igazgató lett kü­lönféle cégeknél. Jelen társadal­munk anyagilag és erkölcsileg jól megbecsült tagjai, akik komoly te­kintéllyel rendelkező úriemberek­ként tetszelegnek városunkban, is­mét sűrűn pislogva a politika felé- természetesen más színekben. És indulnak a választások... Kletz László Miskolc Nem mind arany, ami fénylik Honvédségre pedig szükség van. Akkor is, ha régen nem „siker­ágazat”. Erről honvédeink nem te­hetnek. „János vitézek” és hősi ha­lottak mindig sokan voltak. Az ő vé­rük volt az ördögnek fizetett arany­pénz, amin a kis és nagy cézárok bi­rodalmat akartak venni. Könyörte­lenségüket küldetéstudattal, dicső­ség kultusszal, fényes jelszavakkal leplezték. Keresztény királyunk Ferenc József mélységesen hitt a Krisztusi mani- fesztumban, abban, hogy hatalmát Istentől kapta és birodalmat hozzá, de nem tudott arról, hogy Krisztus azt is mondta: „szeresd ellensége­det”, és azt is mondta: „ne ölj, mert valaki ölénd, méltó az Ítéletre”. Sor­ba indította a gyilkos hadjáratokat. 1914-ig legalább tizenegyet (még a dánok ellen is Schleswig - Holstein­ben). Sok tízezer halottal. 1914-ben feltörte a „Jelenések Könyvében” írt negyedik pecsétet, melyről így szól az írás: „...fakó lovat láttam, a Halál ült rajta.... Hatalmat kapott... hogy karddal, éhínséggel, halállal... pusztítsák az életet”. Huszár karddal, szuronnyal - esetleg fokossal (mint a 40. honv. hadoszt.) rohantak katonáink az el­lenségre, akiknek 14 km-re lévő tü­zérsége egy gránátból 16 ezer re- peszt zúdított vitézeinkre. A külde­tés tudat vége Trianon lett. A második világháború „hon­védelmébe” nagy hadművészeink 160 „ansaldo” típusú harckocsival indultak, amit az olaszok azért ad­tak el, mert harcra használhatatla­nok voltak (nálunk is üzemképte­lenné vált mind). Mellettük kerék­párosok; lovas tüzérek indultak hó­dításra. A lovak éhen pusztultak, a kerékpáros katonák megfagytak, csak a fényesre csiszolt jelszavak maradtak. A vége: párizsi béke, Európa felosz­tása, jóvátétel, katonai tömbök (ne­künk Varsóban). Jelszavakból ma is bőséges áradat zúdul az agyakra. „Nemzeti” célok­ból most a nyugati katonai szövet­ségbe kopogtatunk és nem a Svájc- Ausztria semleges tengelybe, (bár ott lenne a helyünk). „Isten rabjai”- Krisztus örömére - tábori lelkészek, katonai ranggal. Higgyünk abban, hogy a talmi jel­szavak közül a tiszta értelem ki tud­ja válogatni a valódit, mert az tudja: nem mind arany, ami fénylik. És akkor végre béke lesz. Csapó András Meg is látszik. Válaszol az illetékes... Az Észak-Magyarországban 1993. október 11-én megjelent „Gyalogol­ni kényszerülünk” című panasszal kapcsolatosan az alábbiakban tájé­koztatom lapjukat: Vállalatunk az 1993/94. évi menet­rendváltozás előkészítése során feb­ruár 3-21. között utasszámlálást végzett a Sárospatak-Kenézlő-Viss-Vil- matanya vonalon közlekedő jára­toknál. Az utasszámláló lapok tanú­sága szerint Sárospatak-Kenéz- lő-Viss között megfelelő kihasznált- ságúak járataink, viszont Viss-Vil- matanya között minimális az ut­asszám. Ez elsősorban annak tud­ható be, hogy Vilmatanyán meg­szűnt minden munkalehetőség, je­lenleg négy család él a tanyán. A kisvasút felszámolásának időszaká­ban a Vilmatanyán dolgozók és la­kók száma indokolta a korábbi jára­tok sűrűségét. A gyér forgalom miatt, s az utasszámlálásra alapozva az érin­tett polgármesteri hivatalok részére levelet küldtünk, amelyben kértük a polgármesteri hivatal írásos véle­ményét. Az elsősorban érintett Viss község polgármestere szóban, majd írásban is jelezte, hogy nem látja akadályát a járatok csökkentésé­nek. A járat-leállításoknál figyelembe vettük, hogy a tanulók iskolába ér­kezése és hazautazása ne szenved­jen csorbát. A panaszosukkal tör­tént személyes találkozásunkkor a délutáni iskolás járat idejének vál­toztatása merült fel, melynek nem látom akadályát. Természetesen az esetenkénti utazás miatt többletjá­ratok beállítására, illetve visszaál­lítására nincs lehetőség. Az ala­csony utasszám miatt az esetenkén­ti utazás megoldására javasoltam Viss község polgármesterének, hogy - falugondnoki rendszerben - mikrobusszal oldják meg a szállí­tást. Vilmatanya esetében nehezíti a helyzetet, hogy a község közigaz­gatásilag Bodrogolaszihoz tartozik, ugyanakkor az autóbusz közlekedé­sére igénybe vett utak Viss polgár­mesteri hivatalához tartoznak. A menetrendváltozáskor csökken­tett járatok pontos közlekedésének jelenlegi akadálya az út rossz minő­sége. Csúcsidőben Sárospatak-Viss között csuklós autóbuszt közleked­tetünk, nagyértékú jármű közleke­désére a jelenlegi út, véleményünk szerint alkalmatlan. A térségben közlekedő valamely autóbusz rend­szeresen- az út állapotára vissza­vezethető - műszaki meghibásodás miatt a műhelyben tartózkodik. A délutáni iskolás járat kért változ­tatására intézkedünk. Mindezekről tájékoztattuk pana­szosukat, Krajnyik Ferenc viss-vil- matanyai lakost is. Lukács Miklós a Borsod Volán területi üzemigazgatója Szájjal és lábbal Postaládánkban a címünkre ponto­san címzett prospektusok, csomag­küldő szolgálatok átverő, megté­vesztő, nyerési lehetőségeket hami­san felcsillantó küldemények között minap egy másfajta küldeményt ta­láltam: a „Szájjal és lábbal festő művészek kiadója” levelét. Csak elnehezült szívvel, sírás fojto­gatta torokkal lehet elolvasni a le­vél tartalmát. „Élni, kéz és láb nél­kül” a kis prospektus címe, rajta a művészek alkotás közbeni fotói és levelük „Kedves Barátunk!” meg­szólítással. Az ember szíve belesaj- dul, kiáltani szeretne... A levél tar­talmaz 9 darab szájjal és lábbal fes­tett képet, borítékkal. És a levél mellett egy csekk, 300 Ft (áfás ára a lapoknak). A levélben: „ - ajánla­tunk nem kötelezi Önt a csekk befi­zetésére, vásárlásra A pénz fenntartásukat segítené. Nem ígérnek nyereményt ha rende­lek ennyiért, vagy annyiért, nem, csak a szívre, a szemre hatnak ké­peslapjaikkal, melyek szépsége, ap­rólékos kidolgozottsága valódi érté­kük többszöröse. Hiszen tudjuk, hogy milyen emberfeletti küzdelem­mel, élni akarással jöttek világra. Legszívesebben megosztanám min­denkivel az élményt, és kiáltanám világgá: segítsünk rajtuk emberek, amíg lehet! Kívánom, hogy sokan közülünk kapjanak ilyen külde­ményt, hogy sokan érezzünk lelki kényszert a küldött csekk befizeté­séhez. Somossy Katalin Miskolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom